Umarex Walther G22 – – Futurisztikus kispuska
A .22 LR kaliberű ?kispuskáról? jellemzően a jó öreg TOZ?8 ugrik be, esetleg a külhoni viszonyokban ismerősebbeknek a szintén közepesen izgalmas külsejű Ruger 10/22. Az Umarex csavart egyet a dolgon, és nemrégiben bemutatta az űrhajósfilmek sugárvetőit idéző formájú Walther G22-t.
Hol is gyártják és miből?
A Walther G22-t, csakúgy mint az éles és gáz-riasztó P22-t, egyáltalán nem az új Walther-gyárban, Ulmban készítik, hanem az anyacég, az Umarex Arnsbergben működő központjában, együtt a hobbicélú légfegyverekkel és gáz-riasztó fegyverekkel.
Az aránylag jó minőségű és maszszívnak tűnő műanyag tokkal persze semmi baj sincsen, bár ez nem a szó fődarab értelmében vett tok, hanem csak ágyazás, külső héj. A valódi fegyvertok belül helyezkedik el, ennek anyaga felületkezeletlen szürke spiáteröntvény. Szerencsére ezért a fegyvercső, a zártömb és a kakas acélból készült, így remélhetőleg semmi probléma nem lesz az élettartammal, figyelembe véve a kis lőszerteljesítményt.
Ismerős részletek
Az új ? 2004-ben bemutatott ? G22 (G = Gewehr, avagy puska) öntöltő formája eléggé újszerűen hat, de számos részletmegoldás lehet róla ismerős. A markolat formája egyértelműen a Walther P22 pisztolyhoz köthető, csakúgy, mint a sátorvas. A tártestek is közösen, noha a tárfenék kialakítás eltérése okán nem csereszabatosak. A teljesen műanyaggal burkolt tokszerkezet talán leginkább a Steyr AUG formavilágát idézi fel. Erre utal a hordfogantyúként szolgáló szereléksín, illetve nézőke, mely alapállapotban nem optikai, hanem csupán mechanikus. A fegyver üreges tusájában elhelyezett póttár is remek ötlet, de ilyet például a Steyr Scout esetében is láthattunk.
Felépítés, működés
A G22 a .22 LR öntöltő kispuskákhoz képest ijesztően sok alkatrészből áll, több mint 100-at sorol fel az alkatrészjegyzék. Maga az egy darabnak látszó műanyag ágyazás is valójában három főbb részre tagolódik. Ezek a részek: az előágy a hordfogantyú-irányzék-egységgel, a tusa- és a pisztolymarkolatrész, és ennek a tokfedele. Valószínűleg ennél nagyobb egységet kifröccsönteni iszonyatosan drága szerszámot igényelt volna.
A fegyver szabad, reteszeletlen tömegzáras, ami ugye a lőszerből következik. Az elsütőszerkezet belső kakasos, csak single action, csukott zárpozícióból tüzel. A zárat két acélrúd vezeti meg, és ezeken fut a két kis átmérőjű helyretoló rugó is (ezek közt üti meg az ütőszeget a kakas). A kakas oldalára festett fehér kör láthatóvá válik (a tok oldalán levő nyíláson keresztül), ha a kakas fesztelenített helyzetben van.
A bull-pup elrendezés okán a fegyvercső nagyon hosszú a fegyver teljes hosszához képest (20″/508 mm).
Kezelés ? félköríves biztosító
A Walther G22 esetében a pisztolymarkolat utáni első nyílás az, ahova a lövéshez szükséges tárat kell behelyezni. A tárkioldó pedig a pisztolymarkolat mögött levő nyomógomb, igen nagyméretű. A tusán még hátrébb levő nyílás a póttár helye, ezt csupán a súrlódás tartja bent, ami nem a legelegánsabb megoldás. Az egysoros tárakba 10 db .22 Long Rifle peremgyújtású lőszer fér. A fegyver tárbiztosítós, kivett tárral nem lehet lövést leadni.
A zárfogantyú alapkonfigurációban jobb oldalt helyezkedik el, fixen együtt mozog a zártömbbel. Emiatt bal vállból nem biztonságos a fegyverrel lőni, mert a zárral együtt hátracsapó kiálló kar folytonossági hiányt idézhet elő arcberendezésünkben.
Azonban a G22 fegyver rendelhető balkezes kialakításban is, de át is szerelhető a hüvelykivetés és a zárfogantyú a tok túloldalára a megfelelő műanyag panelek eltávolítása után. Ehhez azonban a gyártó már fegyvermester segítségét ajánlja.
A G22 biztosítója talán a legegyedibb jellemvonás, hiszen a pisztolymarkolat felett mindkét oldalon van egy köríves recézett valami. Ha bebiztosítjuk, akkor a cső két oldalán kis narancssárgás-pirosas lap emelkedik fel, így jól látható a biztosítottság helyzete. Más kérdés, hogy ki/be biztosítani csak a másik kéz segítségével lehet, a markolatot fogó kéznek ez a kezelőszerv túl messze van.
A biztosító alatt jobb oldalon megtaláljuk ugyanazt a kis kulcslyukat, mint a P22 pisztolyon, ez a gyerekzár, melynek legfontosabb funkciója, hogy lezárva felejthessük a fegyvert, és idegességünkben összetörjük az elsütő-szerkezetet.
A testreszabhatóságot szolgálja, hogy a tusatalp lecsavarozható, és alá ? a fegyverhez alapáron járó ? különféle vastagságú betétek helyezhetőek el, így rövid és hosszú karral egyaránt kényelmessé varázsolhatjuk a G22-t.
Fura kis irányzékok
Az irányzékok megérnek egy külön misét. A bullpup-kialakítás okán az irányzóvonalat nagyon magasra kellett helyezni, az oldalban arrébb üthető célgömb műanyag, a nézőke szintén. Ez utóbbi a hordfogantyú hátsó éléből tolható felfele. A felső állásban nem rögzíti semmi, csak a súrlódás, így finoman szólva sem adekvát megoldás. A magasságállítást 6 fokozatban végezhetjük, a nézőkelap kivágásai ugyanis egy kör kerületén helyezkednek el. Egyszerűen forgathatjuk őket körbe a lőtávnak megfelelően. Különösebb rögzítés itt sincs. A tervezők szándéka egyértelmű szerintem, aki ezzel a puskával tényleg pontosabban akar lőni, az vegye meg hozzá a szükséges ? a gyártó által forgalmazott, de kínai gyártású ? távcsöveket, red dotot. A szereléksín a hordfogantyún adott hozzá.
Természetesen az előágy alsó részére is elhelyeztek szereléksínt, oda fegyverlámpát, mellső markolatot, lézerirányzékot szerelhetünk fel. De létezik egy, az ágyazáshoz formailag integrált gyári lézerirányzék is, melyet a célgömbtartó alsó részére rögzíthetünk. A fegyver csőtorkolata menetes (van rajta egy menetvédő), ide ? bizonyos országokban ? hangtompító is szerelhető.
A hordfogantyú kapcsán jegyezném azért meg, hogy olyan hátul a súlypont, hogy hordfogantyúként használhatatlan ez az elem.
Rémálom a részleges szétszerelés
Az elméletileg egyszerű, csupán szabad tömegzáras kis fegyver részleges szétszerelése azon ritka dolgok egyike, melyhez a felhasználói kézikönyvet kell segítségül hívnom.
1. A töltetlenség ALAPOS ellenőrzése.
2. A fegyverhez járó egyik imbuszkulccsal kicsavarozzuk a tusa alján a két tárfészek közt levő csavart.
3. Ezután kiütjük a biztosító felső részénél levő keresztcsapot.
4. Húzzuk hátra és felfele a tusát!
5. Akasszuk ki az elsütőrudat!
6. A zárat magában foglaló tokot tartó két keresztcsap kiütése.
7. A tárbiztosító és a zárakasztó rugója kieshet, ezért meg kell őket fogni.
8. A zárszerkezet felső tokfedele levehető (hátrafele).
Ezt még leírni/végigolvasni is annyira ijesztő, hogy lelki üdvöm megőrzése érdekében inkább mellőztem elvégzését. Ahogy olvasni, a felhasználók többsége is így van ezzel, ami komoly kritika a konstruktőrök számára. Eleve aggasztó jel, ha egy fegyver dobozában maréknyi imbuszkulcsot és egyéb IKEA-célszerszámot találunk…
Jó és rossz meglepetések
A .22 LR kaliberű öntöltők esetében nagyon jó esély van a lőszerérzékenységre, az is nagyon gyakori, hogy csak nagy sebességű lőszerrel hajlandó az adott fegyver üzemelni. Erre felkészülendő a Remington-cég kellemes árban levő Subsonic HP (alacsony lövedéksebességű, üreges hegyű), Target (normál lövedéksebesség) és Thunderbolt (Hi-Velocity) lőszereiből is vittem egy-egy dobozzal tesztelni.
Nagy meglepetésemre mindhárommal nagyon megbízhatóan töltött csőre és ürített a kis fegyver. Alig egy-két hüvelykivetési hiba és elcsettenés volt a közel 150 lövéses teszt során, de ez minden peremgyújtású lőszeres öntöltő fegyvernél várható. Amint pedig hangsúlyoztam, nem lőszerspecifikusan fordult elő, így itt dicséretet érdemel a Walther G22.
Annál kellemetlenebb volt, hogy a tár kiürülésekor a zárakasztó hátul tartja a zárat (ez még jó), de a tár kivétele és a zárfogantyú hátrahúzása után többször úgy is maradt! A kiékelődött belső zárakasztót csak kisebb bűvésztrükkökkel és a hüvelykivető nyíláson keresztül bedugott apró csavarhúzóval tudtam lenyomni. Nem jó érzés, hogy minden tár után azon izgul az ember, hogy akkor most kell-e szerelgetnem, avagy mégsem?
Mint utóbb megtudtam, ez egy ismert típushiba, nem egyedi jelenség. A fegyver 2004-es bemutatása óta pedig lehetett volna tenni ellene.
A lövészet tehát közepesen problémamentes volt, de nem volt kifejezetten eredményes. A Walther G22 hátrarúgása elenyésző, döccenésszerű, az tehát nem zavart a lövészetben. A sütés annál inkább. A bullpup-elrendezésű fegyvereken nagyon nehéz jó, sportos sütést megvalósítani, hiszen az elsütőbillentyűt és a tulajdonképpeni elsütőszerkezetet egy nagyon hosszú elsütőrúd (áttétel) kapcsolja össze. Ez, ha vékony, akkor nyeklik-nyaklik, súrlódása sokkal nagyobb, az eredmény pedig egy nyúlós, kemény, igencsak bizonytalan sütés lesz. Komolyan mondom, a P22 pisztoly revolverezése sem sokkal rosszabb, mint a G22 puska single action sütése. Ez a sütés még egy deklaráltan hobbifegyveren is túlzás.
A másik pontos lövészetet meghiúsító pont az irányzék, melyeket a tusára tett arccal nehéz élesen látni, ráadásul biztosan mozog lövés közben. Nem sikerült 25 méterről 6?8 centinél kisebb 5-lövéses szórást lőnöm, holott annál jobbat bármely rozsdás MCM-mel össze tudok hozni.
A kispuskához szerencsére rendelkezése állt egy nagyméretű red dot irányzék, amivel könnyebbé vált célzás, dehát ott meg a dotméretnél nehéz kisebb szórást lőni. Ráadásul a red dot és a csőtengely távolsága már olyan 6 centire nőtt!
10 méterről red dottal ?military-kommandós-akciófilmes? stílusban rohamozni a lőlapokat gyors duplákkal már annál szórakoztatóbb volt a kis G22, más kérdés, hogy akkor minek is a félméteres cső?
Színesben is
A Walther G22 öntöltő puskát egyértelműen az amerikai hobbilövöldöző réteg fiatalabb, a dögös külsőre fogékonyabb tagjainak szánják. Emiatt létezik a típus olajzöld színben pompázó ágyazással is, és prototípusformában a szénszálas műanyagot utánzó fóliával borítva is bemutatták. Ezen az úton akkor mentek volna tovább, ha nem egy fantáziafegyvert, hanem egy ismert, létező bull-pup katonai modellt másolnak le .22 LR kaliberben. A Steyr AUG és a FAMAS adná magát. Akkor esetleg a 10-darabos tárkapacitáson lehetne mit javítani.
A fegyver lőszerérzéketlensége nagyon jó dolog, a szánakasztó típushibája és a lehetetlen szétszerelés már kevésbé. Ezeken, illetve az irányzékon és sütésen feltétlenül javítani kellene, hogy sportfegyverként egyáltalán szóba jöhessen a típus Európában.
A Walther G22 kiskereskedelmi ára Amerikában 300?400 dollár, és Magyarországon is 100 ezer forint alatt megszerezhetjük, természetesen engedélyre. Kár, hogy minálunk hiányzik az a réteg, aki csak úgy játékra is vehet lőfegyvert, és akinek a .22 LR kispuska csupán a légpuska erősebb alternatívája.
Köszönjük a tesztfegyvert a Magnum90 Kft-nek!
A gyártó oldala:
www.carl-walther.de
Vass Gábor
