Az élsportolók által használt ?olimpianyerő? csúcskategóriás sportpisztolyok relatíve ritkán kerülnek terítékre lapunkban, nemrégiben azonban egy ide sorolható Benelli MP90 kipróbálására nyílt alkalmunk. Az olasz gyártó inkább sörétes puskáiról ismert, nem érdektelen tehát megismernünk, hogy mire képesek a sportpisztolyok világában.
Nem csak sörétesek
A Benelli név szinte összefonódott a fegyverbarátok számára a Montefeltro-reteszelésű (noha ma már nem csak az van) sörétes puskákkal. Bár az mindig meglepő, amikor a cég nevét egy motorkerékpár-bolt felett látja az ember kiírva.
A vadász-, sport-, és taktikai sörétes ill. golyós vállfegyverek mellett azonban régóta készítenek maroklőfegyvereket is. Az 1970-es évek sztárja a 9 mm Luger, 9×18 Ultra és 7,65 mm Parabellum kaliberben (B80, B82) is készült B76 (B77) pisztoly volt. A fegyver tokját két féldarabból argon-védőgáz segítségével hegesztették össze. Ennél is különlegesebb volt azonban a késleltetett zárolás, ami filozófiájában némileg hasonlít a HK P9S görgőzárjához, de itt a késleltetés a zártömb és a szán közt levő kis kilincsszerű elemmel valósult meg. A reteszelés nélkül – tisztán sportpisztolyként – készült a B76 (MP3S) .32 SW Long WC űrméretben is.
Ugyancsak Civolani fegyverkonstruktőr nevéhez köthető egy igazi fegyverkülönlegesség, a hüvely nélküli rakétalövedéket tüzelő 9 mm AUPO (AUtoPrOpulsion – önhajtó) kaliberű géppisztoly. A CB M2 géppisztoly csonka kúp formában végződő lőszerének gyúelegyét oldalról beütő ütőszeg hozta működésbe.
A cég ma csak sportpisztolyokat készít, klasszikus szolgálati vagy önvédelmi pisztolyokat nem. Az MP90 S és némileg szerényebb (kézéltámasz nélküli sportmarkolat) változata az MP95 E már megjelenésükben is tipikus, ISSF-szabályokhoz optimalizált sportfegyverek.
A Benelli sportpisztolyok készülnek fekete ill. krómozott tokkal, az MP90 esetében a szán mindig krómozott.
Az éles pisztolyokon kívül a Benelli típuspalettáján egy versenylégpisztoly, a 4,5 mm-es, sűrített levegős palackról üzemelő Kite és annak rövidebb Junior kivitele is megtalálható.
Másik megközelítés
A tavaly decemberi Kaliberben bemutatott Walther KSP 200 (IZS-35) kiskaliberű sportpisztolynál említettem, hogy az elöl levő súlypont, az alacsonyan fekvő csőtengely és a maximális irányzóvonal hossz más megoldással is elérhető, mint azon fegyver esetében.
Az 1970-es évekig a szovjet harcos, vagy a szupersztár Hammerli 208 esetében is megismert markolatba tolható szekrénytáras típusok voltak az uralkodók. Míg az 1980-as évektől kezdődően a bemutatásra kerülő Benellihez hasonló, a sátorvas előtt elhelyezkedő tárral bíró sportpisztolyok kerültek előtérbe (lásd: Walther GSP/OSP, Hammerli 280 stb.).
Ennek a megoldásnak egyértelmű hátránya, hogy mivel egy szabványos méretű dobozba kell a versenykész fegyvernek beférnie a szabályok szerint, így a maximális 152 mm-es csőhossz nem használható ki. Hogy ennek van-e reális hátránya az persze viták tárgya, hiszen sok tesztünk (és persze sok világverseny eredménye is) bizonyította, hogy a rövidebb csövű fegyverekkel is éppen olyan pontosan lehet lőni. A Benelli MP90 S csőhossza 120 mm (a .22-es cső huzagszáma 6 db), ami maroklőfegyvernél bőven elég kell, hogy legyen a lövedék mozgásának stabilizálásához.
A sátorvas előtt levő táras megoldásnak van még egy jellegzetes előnye, mégpedig az, hogy az ilyen sportpisztolyok többsége könnyen átépíthető nagykaliberű (központi gyújtású) sportpisztollyá. A ?legkisebb nagykaliber?, az ISSF-szabályok szerint a .32 Smith and Wesson Long, értelemszerűen csak wad cutter céllövőlövedékkel szerelve (csak így fér be a tárfészekbe). Az áttéréshez jellemzően a tárat, a zárat (helyretolószerkezetet) és a persze a csövet kell cserélni.
Az egyazon markolat és elsütőszerkezet mellett két lövészeti számra való alkalmasság igen praktikus, hiszen az egyazon fegyverrel való gyakorlás mindkét kaliberben javítja az eredményeket.
A Benelli MP90S is átszerelhető a központi gyújtású lőszerre, a nagyobb kaliberű cső (huzagok száma 8) mellett a .32-es típus szembetűnő jellegzetessége a szán (zár) két oldalának sokkal vaskosabb kialakítása, hiszen az erősebb töltényhez nagyobb zártömeg szükséges. Egyebekben a kétféle kaliberű fegyver olyan, mint két tojás.
Szán vagy zár?
A Benelli MP90 S, mint minden hasonló kaliberű fegyver a kis teljesítményű töltényből adódan szabad tömegzáras. Itt érdekes kérdés vetődik fel, miszerint a pisztoly furcsa, Y-alakú zároló elemét szánnak, vagy zárnak nevezzük-e?
A zártest elülső része két előrenyúló elem, ezek oldalról a cső oldalára futnak rá. Ezek oldalán található a felhúzást szolgáló recézés. A jobb oldali nyúlványon levő kis benyomható gomb a manuális szánakasztó. Ez leginkább arra szolgál, hogy a versenybíró jelzésére könnyen bemutatható/ellenőrizhető legyen a pisztoly töltetlensége, hiszen a tár kifogyásakor a zár nem akad hátul.
A szán zárnak nyilvánítása mellett szólhat az is, hogy az említett két nyúlvány mögött lévő tulajdonképpeni zártest működése során becsúszik a tok belsejébe.
A zárban csak a hüvelyvonó és az ütőszeg kapott helyet, a helyretoló rugó – alig vaskosabb, mint egy golyóstoll rugója – egy kis fémhenger házban kapott helyet, mely a zárhoz csatlakozik. De ezt már csak akkor látjuk, ha szétszereltük a pisztolyt. Az pedig nem kis kaland.
Olaszos finomságok
Az MP90S igazán formás kis darab a maga kategóriájában, így az itáliai designerekhez hasonlóan nem törték meg a harmóniát holmi praktikus szétszedőkarok felszerelésével.
Aki nem olvassa el a használati utasítást, az vélhetően jó sokáig nem fog rájönni a titok nyitjára. A töltetlenség ellenőrzése után a nézőke előtt levő recézett kis elemet kell ugyanis egy kis lefele-előre, majd fel mozgatás után kihúzni felfele. A kis elem előlapján kis gumipuffer található, ami a zár mozgásának végén tompítja a felütközést.
Miután a határolót kiszedtük, a szánt teljesen hátrahúzva, majd elejét felemelve lehet azt kivenni a fegyverből.
Akkor válik láthatóvá a már említett helyretoló szerkezet, illetve az, hogy az elsütőszerkezet kakasos (még ha azt a kis kakast kézzel kívülről nem is lehet megfeszíteni).
A tokon, közvetlenül a töltényűr alatt átmenő tengely óvatos kivétele után a sátorvas-elsütőszerkezet egység kompletten kiemelhető. Ez az elem műanyagból készült, míg a tok alumínium, így az ember lelkivilágának nem tesz jót, hogy a szétszedéshez ezeken keresztülmenő acélrudat kell kiütni. Az elsütőszerkezet időnkénti kivétele pedig annak alaposabb megpucolásához nem árthat.
Ennek az alkatrésznek a bal oldalán található egyébként a tárkioldó nyomógomb.
Ami még rendeltetésszerű használat során rendszeres le-fel szerelésre kerülhet a pisztolyról, az a cső alatt levő kis műanyag fedelecske (egy csavar tartja). Ennek üregébe ugyanis csősúly helyezhető el, ha valakinek alapból nem lenne elegendően orrnehéz az MP90S.
Sportos és amerikás
A Benelli MP90 S valóban a legeredményesebb sportlövőknek való célszerszám. Erre utal a kiváló, oldalban és magasságban állítható, hatalmas nézőke, a cserélhető célgömb, a maga kategóriájában talán legjobbként elismert német Nill-Griff fa sportmarkolat, a maga állítható kézéltámaszával.
Egy dolog mond csak ellent ezeknek, mégpedig a cső tetején levő szereléksín, amire – minő megcsúfolása a típus rendeltetésének – pirospont-irányzék vagy fegyvertávcső szerelhető fel. Ez persze az amerikai piac kívánalma, ott egyes sportágakban még értelme is van. Itt Európában meg legfeljebb furcsa, de nem zavaró.
A pisztollyal biztonságos, az ütőszeg veszélyeztetése nélküli szárazedzésre is lehetőség van (mely a felkészülés igen lényeges eleme). Ehhez a fegyverhez adott piros műanyagbetétet kell a zár és a töltényűr közé csúsztatni. Ha ez bent van, akkor a zár működtetése után a sütés teljesen a valódi lövés közbenivel azonos érzetű lesz.
Természetesen a sütés is állítható, csakúgy, mint maga az elsütőbillentyű helyzete. Mi magunk nem piszkáltunk hozzá a kézéltámaszon kívül semmihez, így is közel tökéletesnek éreztük a sütést.
Túl jó ez nekünk
A pisztolyt csak a peremgyújtású .22 Long Rifle kaliberben próbálhattuk ki, a központi gyújtású .32-es váltókészlet nem állt rendelkezésünkre. A tesztelt lőszerek Sellier and Bellot (REX), Lapua Scoremaster és Swartklip gyártmányúak voltak. A teszt során leadott közel 100 lövésből egyetlen akadály történt (kivetési), az is a legolcsóbb, még csehszlovák származású patronnal. Peremgyújtású lőszert tüzelő, kifinomult sportpisztolytól ilyen megbízhatóság pedig egészen jónak mondható. Egyetlen zavaró elem volt, mégpedig az, hogy a kézi szánakasztó gombot időnként csőretöltés közben sikerült benyomni, és hátraakadt a zár.
A két tesztelő közül egyikünk sem tekinthető azonban az egykezes pisztolylövészet bajnokának, így az MP90 S egy kézzel fogva erősen bólogatott kezünkben, hiába, erre edzeni kell, nem is keveset.
Két kézzel – szabálytalanul – azonban nekem sikerült 20 lövésből 180 körös eredményt elérni már néhány bevezető lövés után, ami azért nem rossz, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a .32-es váltókészlettel ez az eredmény már teljesen szabályos lenne. A tesztelő sporttársnak sikerült olyan 5-lövéses szórást létrehoznia 25 méterről, melynél a lövedékek szakította lukak nem voltak 2 milliméternél távolabb egymástól. Jól mutatja ez a pisztolyban rejlő potenciált.
Azt azonban megjegyezte, hogy más .22-esekhez képest a hátrarúgást pattogósabbnak érzi, de nekem ez nem tűnt fel, de talán a kis szántömeg lehet a magyarázat.
Csak igényeseknek!
A Benelli MP90 S World Cup a versenyszámában megkövetelteknek megfelelő típusok igen jellegzetes, és meglehetősen modern képviselője. Igazából az árkategóriájába tartozó kis számú versenytárs közt már csak az egyéni szubjektivitás dönthet. A fegyver jó ergonómiai és lőtulajdonságaihoz kétség sem férhet, és számomra az olasz termékeket meghaladóan igényesnek tűnik az elkészítés minősége. Persze szívesebben látnék egy nem műanyagból készült elsütőszerkezet-házat, vagy különösen egy kevésbé bonyolult szétszerelési metódust.
A pisztoly újkori ára valamivel 400 ezer forint feletti, így nem tekinthető széles körben elterjedt tucatpisztolynak hazánkban.
Vass Gábor