A SIG Sauernek az 1990-es évek második feléig nem volt igazán kompakt méretű, de szolgálati kaliberű önvédelmi pisztolya. Ezt az űrt töltötte be a P239-típus, melyet találóan ?personal size?, azaz személyes méretű kategóriába sorolt be a gyártó. Nemrégiben egy szinte új állapotú, matt rozsdamentes felületű szános példányt sikerült tesztelnünk.
Igények
A P239 megtervezése során elsősorban az Egyesült Államokat tekintették piacnak, hiszen ott már akkor az államok több mint felében lehetett alanyi jogon megkapni a fegyverek rejtett viselésére szolgáló engedélyt, a CCW-t. (Mára ez 41 államra nőtt.)
Az elsődleges rejtett viselésű pisztoly mellett fontos szempont volt, hogy a SIG Sauer pisztolyokat használó rendvédelmi szervek tagjai számára is alkalmas legyen, mint másodfegyver. Emiatt a kezelőszervek és az alkalmazott kaliberek is azokéval megegyezőek, kivéve a .45 ACP-t, mert az hiányzik a P239 lőszerpalettájáról, ahhoz a későbbi P245 passzolt.
A harmadik megcélzott vevőkör a hölgyeké volt, hiszen a jellemzően kisebb női kézbe a kétsoros táras pisztolyok vaskosabb markolata sokkal kevésbé illett.
Mixtúra
A P239 esetében számos más SIG Sauer pisztoly típusjegyeit felfedezhetjük. A kezelőszervek egyértelműen a típuscsalád őséről, a P220-ról származnak, a többi ezen sorozatba tartozó modellével azonosak.
Az 1980-as évek legnagyobb számban használt német rendőrségi pisztolya a SIG P225 (P6) volt. Ennek volt keskeny, jó fogású markolata, benne egysoros, 8-lőszeres tárral (9 mm Luger). Ezt a tárkonstrukciót örökölte lényegében a P239 is.
A szán már egyértelműen amerikanizált történet. A .40 Smith and Wesson lőszer megjelenése és népszerűvé válása után felismerték, hogy korábbi kétrészes szánkonstrukció nem elég erős hozzá. A korábbi P220, P225, P226, P228 modelleknél a szánt lemezből préselték, és a zártömbi részt külön építették be.
Az első SIG szolgálati pisztoly, melynél ezzel szakítottak, a P229 volt, melyet eleve a .40 SW és az új palacknyakú .357 SIG lőszer köré építettek. A P228-tól csak a szán külsejében lehetett megkülönböztetni: a felhúzórecézések alacsonyabbak voltak. Az egyrészes konstrukció okán a hüvelyvonó karom kívülről látható a szánt jobbról nézve, hiszen az így nem a belső zártömbre került.
Ugyanilyen, egy tömbből kiforgácsolt rozsdamentes acélszánt és külső hüvelyvonót kapott a P239 is, nem véletlen, hiszen pont ugyanebben a három kaliberben kínálták, bár értelemszerűen a 9 mm Luger lett a legnépszerűbb.
A tárkapacitás 9 mm Luger esetében 8 db lőszer, a .40 SW és a .357 SIG esetében ennél eggyel kevesebb tárazható.
A lekerekített sátorvas pedig minden bizonnyal a P230/232 zsebpisztolyról került át stíluselemként, hiszen a nagyobb testvérek szögletes sátorvasa egy rejtett, gyakran övön belül viselt pisztolynál inkább hátrány, mint előny. A tokba ugyanis sokkal könnyebb visszatenni a kerek sátorvas mellett. Ugyanakkor ez a kerek elem is jókora, tehát akár télen, kesztyűs kézzel is kényelmesen használható a fegyver.
Szerkezeti újdonságok nélkül
Az alapvető szerkezeti felépítés persze minden fémtokos szolgálati kaliberű SIG Sauernél ugyanaz (kivéve a P210 Legend 2010-es remake-et és a GSR1911-et).
A P239 is rövid csőhátrasiklásos, billenő csöves reteszelésű, a Browning-SIG reteszelés során ? mint az közismert ? a szögletes töltényűri tömb záródik a hüvelykivető nyílásba a szánon.
Az elsütőszerkezet tesztfegyverünkön klasszikus külső kakasos DA/SA volt, de készül a típus DAO-elsütőszerkezettel is.
A tokon csak bal oldalon, tehát kizárólag jobbkezeseknek kényelmesen találjuk a kezelőszerveket. Ez a kiosztás azért már az 1990-es évek végén sem volt annyira modernnek tekinthető.
Hátulról előrefele haladva: a szánakasztó egészen kényelmesen a hüvelykujjhoz közel, vagy éppen alá kerül. Az előtte levő fesztelenítőkar lefele nyomva kattanásig, majd felengedve feszteleníti a kakast. Alatta van a tárkioldó nyomógomb.
A tok elején levő kar a szétszedést szolgálja ? ez a többi családtaghoz hasonlóan frappánsan egyszerű. A töltetlenség alapos ellenőrzése után a szánt hátul fennakasztjuk, majd a szétszedőkart lefele fordítjuk, és a komplett felsőrész lehúzható.
A szerelt szánból lefele lehet kivenni a feltűnően masszív acélrúdon trónoló helyretoló rugót, majd a csövet.
A szánba alulról benézve láthatjuk, hogy van passzív ütőszeg-biztosító. A kakas pedig mindaddig eleve el sem érheti a ? blokkolt ? ütőszeget, amíg teljesen hátra nem húzzuk az elsütőbillentyűt. Tűzkészen viselni, csőre töltve, fesztelenítve a P239-et tehát maximálisan biztonságos.
Finomság
A P239 kifejezetten finoman, precízen kidolgozott, igazi német műszer. Felületkezelése hibátlan, a kezelőszervek könnyen kezelhetőek, már ha jobbkezes a felhasználó.
Ami legjobb pontja a pisztolynak, az a sütése, főként revolverezve. Sima, reszelés- és nyúlásmentes, nem is csoda, hogy 10 méterről 5 revolverező lövés 5 centis körön belül csapódott be. Abszolút létjogosultsága van ebből a típusból a csak revolverező (DAO vagy DAK) kivitelnek is!
Ami még nagyon meggyőző, hogy a kis méretek és a könnyű alutok ellenére mennyire kicsinek éreztük a hátrarúgást, pedig három különböző kézméretű felhasználó is kipróbálta. A legkövérebb kezű kolléga mancsában azonban a szánakasztóra való ráfogás miatt nem történt szánakasztás a tár kifogyásakor, neki egyébként már zavaróan kicsi is volt a markolat. Ilyenkor lehet megoldás egy vaskosabb fa markolathéj, vagy egy Hogue ?gumibugyi? ráhúzása a markolatra.
25 méteren azért már nem brillíroztam annyira a P239-cel, de az 5 lövésből 10?12 centis szórás így is különösebb erőfeszítés nélkül összejött.
A teszt során 100 db MFS 8 gramm FMJ és kb. kéttárnyi Fiocchi 9 mm Luger lőszert lőttünk el, semmiféle akadály nem lépett fel, pedig kipróbáltuk olyan gyorsan lőve is, ahogy csak bírtuk (kb. 8 lövés/1,5 másodperc). Persze semmit sem találtunk el ekkor a golyófogón kívül.
Nem olcsó fegyver, vagy mégis
A SIG Sauerek sosem tartoztak az olcsó kategóriába, így a P239-nél is találni sokkal alacsonyabb árfekvésű modelleket a piacon, bár azok főként a műanyag tokos mezőnyből kerülnek ki.
Jelenleg egy P239 9 mm Luger alapára 300 ezer forint felett van. Ellenben használtan ? tekintve, hogy csak önvédelmi fegyvernek alkalmas ? ennek harmadáért is hozzá lehet jutni. A magyar piacon ugyanis arra nem nagyon adnak ki engedélyt, ha mégis, akkor a nagy tárkapacitást a vevők előbbre helyezik a jó rejthetőségnél és kényelmes napi viselésnél.
(Köszönjük a tesztfegyvert a Gunmaster fegyverszaküzletnek!)
Vass Gábor