Springfield XD-M

Háborús termelésnek indult

A mai HS Produkt elődje 1990-ben alakult a Zágrábtól 50 km-re levő Ozaljban, ekkor még IM Metalnak hívták. Mivel pedig ekkor kezdődött el Jugoszlávia széthullása, a délszláv polgárháborúban a függetlenné vált Horvátországnak minden elérhető fegyverre szüksége volt. Az egykori jugoszláv néphadsereg fegyverzetének jelentős része ugyanis a szerbekhez került, akik Horvátország jelentős részét megszállták.
Az IM Metal már 1991-ben kijött első pisztolykonstrukciójával, mely PHP nevet viselte, ez a Privi Hrvatski Pistolj – az “első horvát pisztoly” rövidítése.
A PHP annyira visszataszító formájú pisztoly volt, hogy az önmagában jelentős stophatással bírt. A pisztoly a Walther P38 szerkezetére épült, 9 mm Luger lőszerből 15 db fért kétsoros tárjába.
A hosszabb csövű VM-17 verziója még ezen is túltett “szépségben”. Viszont háború volt, szerbet ölni lehetett vele.
A következő pisztoly még inkább koppintás volt, a szerb Zastava CZ-99 módosított kivitele, SIG Sauer-szerű külső formával és dögnehéz acéltokkal. A cég ekkoriban tanult bele a fegyveriparba, ezen pisztolyok megbízhatósága, tartóssága hullámzott.
A kiszuperált darabokból később viszont dokumentálhatóan pár ezer darab a brit alvilághoz került csatorna-szigeteki közvetítőcégeken átcsurgatva. Ezekkel azóta öltek brit rendőrt is, megmutatva ismét, mennyi értelme van a maroklőfegyver-betiltósdinak.

A HS2000-ből Springfield Extreme-Duty

A HS-sorozat (Hrvatski Samokres = horvát öntöltő) következő tagja már a nemzetközi trendeket figyelembe vevő műanyag tokos, ütőszegtípusú elsütőszerkezettel bíró modern pisztoly lett. A HS2000 1999-es megjelenésekor csak egy újabb ismeretlen, neve nincs gyártó Glock-klónjaként értékelték.
A Glock-rokonságban, mint mintaadóban persze lehet nem kevés igazság (már csak az osztrák-horvát szomszédság okán is), de amint később láthatjuk: belül azért eléggé más került a szögletes ruha alá.
A HS2000 típust rendszerbe állították a horvát fegyveres erők és rendvédelmi szervek is. A gyártás felfutásával a gyár Karlovacba költözött, és a HS Produkt nevet vette fel. A cég tulajdonosainak megmaradtak az alapítók: Ivan Zabcic és Marko Vukovic. Mindketten gépészmérnökök, Vukovic pedig egyben főmérnök is, a HS2000 XD és az XD-M kifejlesztésében is nagy szerepet játszott.
Először az Intrac forgalmazta a tengerentúlon a pisztolyt, majd HS-America név alatt saját importőrcéget hoztak létre, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a HS2000 “furcsa idegen” maradt az USA-ban.
2002-ben aztán a Springfield Armory nevű jelentős importőrcég megvásárolta az amerikai forgalmazás jogait. Ezután a brazil származású M1911 klónjaik mellett XD (Xtreme Duty) név alatt beterítették az USA pisztolypiacát. A Springfield Armoryról tudni kell, hogy hirdetési büdzséjük nagyobb, mint számos afrikai állam teljes GDP-je, így az amerikai fogyasztó igazán megismerhette a terméket. És elkezdte vásárolni.
Néhány év alatt az XD-ből komplett pisztolycsalád nőtt ki, kaliberekben a kötelező 9 mm Luger és .40 S & W mellett .357 SIG, .45 GAP és a jenkiknek oly fontos .45 ACP is megjelent.
A tokméretekből legalább 4-féle kapható: szubkompakt, kompakt, szolgálati méretű (4″) és szolgálati/verseny- (Tactical, 5″) hosszúságú. Amelyek között tokokat is variálják pl. 5″ csőhosszhoz kompakt tok egy jól külballisztikájú, de kiválóan rejthető fegyvert eredményez. Van fekete és homoksárgás/katonazöld színű tok, kompenzátoros kivitel, sőt a .45 ACP-változat még tokbiztosítóval is rendelhető. Mára a változatok száma meghaladja az osztrák konkurensét.
Az eladást olyan promóciókkal is elősegítették, mint a fegyverenként 4 tár, tártok, pisztolytáska ingyen biztosítása egyes modellekhez.
Mivel a pisztoly ergonómiailag kiváló és megbízható volt, ráadásul jóval olcsóbb, mint egy Glock vagy pláne HK, a siker minden képzeletet felülmúlt.
2002-ben már évi 30 ezernél több XD pisztolyt gyártottak Karlovacban, mára 1 milliónál több készült összesen. A 2000-ben 80 fős alkalmazotti létszám már 2007-ben elérte az ezer főt. A termelés 90%-a az USA-ba kerül exportálásra.
A pisztolyok után a HS a gépkarabélyok terén is a horvát hadsereg legfőbb ellátója kíván lenni. A 2007-ben bemutatott VHS bullpup elrendezésű fegyver, jórészt műanyag felépítéssel és immár az 5,56×45 mm NATO kaliberben. (Horvátországot idén hívták meg a NATO-ba.) Az ISAF-ban (Afganisztán) szolgáló horvát katonák már megkapták az első HS VHS gépkarabélyokat.
A legfrissebb pisztolymodelljük az XD továbbfejlesztett változata, az XD-M, melyet módunk volt tesztelni.

Összehasonlító elemzés

Az XD (XD-M) pisztolyt a mintaadó és kategóriájában meghatározó Glockokkal vetem össze szerkezetileg, így jobban kidomborodnak a különbségek és hasonlóságok.
Az XD műanyag tokos, de nem teljesen úgy, mint a Glock. A Glockoknál a szánvezető lécek a tok öntőformájában már öntéskor benne levő acélbetétek. A HS-pisztolynál ezek külön igencsak vaskos és masszív acélbetétek, melyek kiemelkednek a műanyag tok síkjából. A HS XD-M tehát valamivel nehezebb és magasabb csőtengely-pozíciójú, mint a neki megfelelő Glock 17.
A gyári számot hordozó acéllap viszont itt is a műanyagba ágyazott a tok elejénél.
A pisztolyt reteszelése teljesen olyan, mint a Glocké: rövid csőhátrasiklásos, Browning-SIG reteszelés, a hüvelykivető nyílásba záródó szögletes töltényűrblokkal.
A helyretoló rugó a cső alatt helyezkedik el természetesen, de annak vezetőrúdja itt masszív acélcső, nem műanyag, mint az osztráknál.
Az adogatás itt is kétsoros szekrénytárból történik, de a tártest rozsdamentes acél, nem acélbetétes műanyag. Az XD-M 9 mm Luger verziójának tárjába 19 db lőszer fér, a G17 esetében ehhez a +2-es tárfenék szükséges.
A legnagyobb különbség azonban az elsütőszerkezetben van. Pedig elsütve azt hinnénk, hogy körülbelül ugyanaz az érzésünk van, középhosszú sütési út, pici nyúlás. De nem, itt nem előfeszített az elsütőszerkezet, hanem teljesen megfeszített. Magyarán egy tisztán single action, amit lágy DAO-nak maszkíroztak. Ez egyfajta paradigmaváltás, mert szerintem az utóbbi 40-50 évben sehol nem rendszeresítettek tisztán single action, kakas nélküli szolgálati/hadi pisztolyt. Ezt az elsütőszerkezetet Ultra Safety Assurance (USA) név alatt nyomják a pihent agyú marketingesek, mi meg röhögjünk rajta egy vidámat!
De tulajdonképpen a hosszú billentyűúttal kizárták a stresszhelyzetben véletlenül leadható lövést, a modern acélrugók nem gyengülnek ki akkor sem, ha megfeszítve vannak folyamatosan – miért ne lenne csak single action akkor? Ráadásul rengeteg egyéb biztosítószerkentyű is van a fegyveren. Viszont a Glockhoz hasonlóan itt sincs mód az elcsettent töltényre rárevolverezni (nincs second strike kapacitás). Nagyobb megrendelés (pl. hivatalos rendszeresítés) esetében a gyártó 15 és 60 newton között tudja a sütési erőt beállítani, alapesetben 20 és 30 newton közötti.
Az XD-M részleges szétszerelése (a töltetlenség ellenőrzése után) is eltér a Glockokétól. A szétszedőkar a bal oldalon a sátorvas felett a SIG Sauer P220-as szériáéra emlékeztet leginkább. Viszont nem lefele, hanem szokatlan módon felfele kell fordítani. A legfontosabb viszont, hogy NEM kell üresen elcsettinteni a szán levételéhez, ami a Glocknál egy balesetveszélyes pont (rosszul kiképzett gyalogrendőrt feltételezve). Ez fejlődés a korábbi XD-verziókhoz képest.
A fegyvercső hagyományos huzagolású (a Glocké poligon), a csőacél a Böhler cégtől származik. Az XD-M esetében olvasható a csövön egy “Match” felirat, de ezt mára pont ugyanannyira elkoptatták, mint a “tactical” vagy a “combat” kifejezést.
Egy érdekes dolog még: az XD-M jóval nagyobbnak látszik, mint valójában. Meg mertem volna esküdni, hogy egy Glock 17 sokkal kisebb. Aztán amikor egymás mellé tettük őket, szinte milliméterre egyformának bizonyultak. Csak a magasságban volt nagyobb az XD-M, de ha a Glockba is 17+2-es tárat teszünk, ez is eltűnik.

Biztosítóból sosem elég?

Az XD-t bizony jól telizsúfolták elvileg biztonságot szolgáló szerkezetekkel, némelyik hasznos, némelyik zavaró vagy éppen lényegtelen.
Az elsütőbillentyűn levő biztosító elviekben ugyanaz, mint a Glocké, de formájában elegánsabb.
Az ütőszeg előremozgását az elsütőbillentyű teljes hátrahúzásáig gátló passzív ütőszeg-biztosító ma már kötelező elvárás szolgálati pisztolyon, itt sem hiányozhat. Csakúgy, mint az automatikus biztosítás, mely meggátolja az elsütőszerkezet működését, ha nincs a szán elülső, reteszelt helyzetében.
Az ütőszegtípusú elsütőszerkezetű műanyag tokos pisztolyokon szokatlan jelenség a markolatbiztosító, mely nemcsak a sütést gátolja, hanem a szán hátrahúzását is. Ez lövés közben nem zavaró, de egy laza csőretöltöttség-ellenőrzésnél meglepetést okoz. Szerintem felesleges.
A .45 ACP kaliberűeknél opcionális a kétkezes tokbiztosító – ezt a hamvába holt JCP-tender okán tervezték bele, szintén teljesen feleslegesen.
A szán tetején a hüvelykivető nyílás mögött egy csőretöltés-jelzőt találunk, ez tapinthatóan kiáll, ha van lőszer a töltényűrben.
A szán hátulján egy kis furaton – szintén kitapinthatóan – kiáll az ütőszeg vége, ha az megfeszített helyzetben van.

Anyagok, fogások, érzések

A pisztoly tokja kifejezetten szépen öntött műanyag, anyaga BASF Ultramyd 66 (poliamid). A tok elején ott a szabványos szereléksín, mint az ma már elvárható. A korábbi XD markolatához képest az XD-M-é sokkal jobban érdesített elöl-oldalt és hátul is. A markolathátsórész-panelek – ma már kötelezően – cserélhetőek, háromféle méretet adnak a fegyverhez.
A középső volt a legkényelmesebb, engem a SIG P225 remek fogású markolatának ívére emlékeztetett, a legkisebb sem volt kényelmetlen. A legnagyobb viszont tökéletesen hozta a Glock-markolat érzését az alul-hátul levő nagy puklival.
A markolathátsórész-cseréhez szükséges stiftkinyomáshoz persze itt is elfelejtettek mellékelni célszerszámot.
A szán nem rozsdamentes acél, és korábban voltak is panaszok a felületkezelés kopására/némi rozsdásodásra, de 2006-ban lecserélték a Bruniral fantázianevű eljárást Melonite nevűre, azóta nem nagyon hallani ilyen kifogásokról. Látványra pedig a megszokott mattfekete felület fogad, kifejezetten szépen megmunkálva. A cső felső felületein azért már pár száz lövés után hiányzik a fekete felületkezelés, olyan, mint a SIG Sauerek csövei.
Amikor az első Springfield XD-M-et megláttam amerikai hirdetésben, nem igazán tetszett – az a fényes fémszínűre felületkezelt verzió volt. A tesztelt mattfekete viszont egészen más. A Glockkal ellentétben itt van mit nézegetni a szemnek, vannak részletek, amiken elidőzhet. Ergonómiája pedig lényegesen jobb, főleg ami a markolatot illeti.
A tárkioldó kétkezes, a szánakasztó sajnos csak egykezes, de kellemesen ujj alá illően megformált.
Nagy előny még az acélirányzék (a fénygyűjtő szálas vagy az éjszakai az felárasan opcionális).

Hibátlan teljesítmény

Az új XD-M pisztollyal 300 lövést adtunk le 9 mm Luger Fiocchi 124 grain FMJ és 158 grain FMJ (subsonic) lőszerrel. Egyetlen akadály vagy elcsettenés sem volt, mindezt tisztítás nélkül és körülbelül 1 óra leforgása alatt követtük el. Az egyik tesztelő tudott annyit hibázni, hogy hüvelykujjal ráfogott a szánakasztóra, és utolsó lövésnél nem akadt hátul a szán – nekem ezt egyszer sem sikerült produkálnom.
A hátrarúgás a teljes méretű pisztoly tömege és a kiváló fogású markolat miatt igen csekélykének érződött, különösen a 158 graines munícióval.
Egy kézzel is kifejezetten eredményes volt az IDPA-lőlap középvonalának leküzdése 7-15 méter közötti távolságokon, két kézzel meg valódi örömlövészet volt. Különösen, amikor gyors duplákat lőttem fotorealisztikus támadót formázó lőlapokra.
Az irányzékok kiválóak, a sütés olyan, mint egy Glocké, de egy picit más, valamivel rövidebbnek érződik, és a végén kisebb a nyúlás, talán mert nem kell megfeszíteni az ütőszerkezetet, csak leoldani azt.
A 25 méteres lassú lövészetnél 8-a lőlap hiányában az IDPA-lap fejét céloztam, szabad kézből 5 lövésből 5 eltalálta, ami egy szolgálati pisztolytól azért eléggé megnyugtató eredmény. 25 méteren az irányzékok a célzott ponthoz képest kicsit felfele és balra tértek el – így egyik lövésem csak a “fülét” csippentette le a lőlap fejének.
Összességében az XD-M-mel nagyon jó volt lőni, egyedül a tár utolsó 2 lőszerének bepréselése okozott némi erőfeszítést.

Sok mindenre jó

A Springfield (HS) XD-M szánján ugyan az amerikai cég logója és neve uralja a látványt, de a tokon már ott figyel a Made in Croatia jelzés is. A fegyvert megismerve meg kell tehát állapítanunk, hogy szomszédaink nem véletlenül értek el akkora sikert a legzsúfoltabb fegyverpiaccal megáldott Egyesült Államokban.
A pisztoly kényelmes, megbízható és pontos – és bár ez szubjektív, még a külseje sem ronda.
Az alap teljes méretű XD-M rejtett viselésre már kicsit nagy, főleg a markolat túl hosszú (hja, 19 lőszer el kell, hogy férjen), nyílt viselésű szolgálati pisztolynak kiváló. Viszont csalódnék, ha a jövő évi Shot Show alkalmából nem jelenne meg a kompakt verziója.
Sportcélra elsősorban IPSC/IDPA vonalon teremhet neki babér, bár pontossága 25 méteres pontlövészetben sem teszi nehézzé a szükségesnél jobb minősítés megszerzését.
Az XD-M pisztolyt 150 ezer forint alatti áron kívánják forgalmazni, ami kifejezetten jó ár/érték arányt képvisel.

www.springfield-armory.com
(Köszönjük a tesztfegyvert a Gunmaster Kft.-nek.)

Vass Gábor