Smith and Wesson MP9 – – 21st Century Military & Police

A huszadik század legsikeresebb rendőrségi szolgálati fegyvere Amerikában kétségtelenül a Smith and Wesson Military & Police .38 Special hatlövetű revolver volt. A 21. század hajnalán a jól csengő nevet egy egész sor fegyverre aggatták rá, melyek közül azonban a legfontosabb a műanyagtokos MP öntöltő pisztoly.

Hagyományok és kudarcok

A klasszikus K-frame Military and Police (később Model 10) revolverek acélépítésű DA/SA .38-asok voltak. Több millió darab készült belőlük, köztük a második világháborús Victory-modellek önmagukban 570 ezer darabot tettek ki.
A második világháború után ez a típus fokozatosan kiszorította a Colt hasonló modelljeit a rendőri szolgálatból, azonban az 1980-as évektől a nagy tárkapacitású öntöltő pisztolyok fokozatosan teret nyertek.
A Smith and Wesson azóta töretlenül próbálkozik ezt a piacvesztést visszafordítani, de fémtokos öntöltőik eléggé középszerűek, és jellemzően az 1970-es évek technikai színvonalát képviselik még mindig. A trendek ráadásul műanyag tokos pisztolyt követelnek ma már szolgálati célra, így Springfieldben ezzel is megpróbálkoztak néhányszor.
A S & W Sigma volt a sorban az első, és a cég történetének egyik legszégyenletesebb fejezete egyben. Szégyentelenül ellopták a Glock konstrukcióját, és mindent, amit lehetett, elrontottak rajta. A Sigma fogása rosszabb volt, szánja vaskosabb, mint az osztrák fegyveré, sütése pedig egyenesen borzalmas, és gyakran meghibásodott, esetleg magától elsült. A nyilvánvaló szabadalmi jogsértések okán aztán a színfalak mögött jókora summát is fizettek Glockéknak. A Sigmát a piac is rosszul fogadta, így pár évvel később kijöttek egy ?Enhanced?-változattal. Ez már kinőtte a gyermekbetegségek többségét, de továbbra sem lett kapós a típus ekkorra már kialakult rossz híre miatt. A Sigma szánalmas ?karrierjének? vége napjainkban zajlik: komolyabb
S & W-fegyver vásárlása esetén százdolláros áron hozzávágják a vásárlóhoz. Ami még így sem kelt el, azt gombokért megvette az állam, és kiosztotta az afgán rendőrök között.
A Smith and Wesson az 1990-es, 2000-es években egy másik műanyag tokos családdal is próbálkozott, a Walther P99-re alapult, és részben Németországban gyártott SW99-cel. Ez alapvetően nem volt rossz fegyver. Azonban nehéz lenne indokolni, hogy a műszakilag ugyanazt a pisztolyt S & W-felirattal és sokkal rondább külsővel miért is vegye meg a fogyasztó?

Nyúlfarknyi modellhistória

A Military & Police szerkezete érdekes módon inkább a Glock- és Sigma-vonalat követi, semmint a Walther P99-ét, de mindazonáltal teljesen új konstrukciónak tekinthető a cégen belül.
A műanyag tokos M & P 2005-ben került bemutatásra, 9 mm Luger, .40
S & W és .357 SIG kaliberekben, 4,25″-es csőhosszal. 2006-ban megszületett a kompakt változat is, melynél a markolat, illetve a cső (3,5″) és a szán is rövidebb.
2007-ben ? nem kis részben az azóta leállított Joint Combat Pistol-tenderre fejlesztve ? kihozták a .45 ACP kaliberű verziót, mely nagyobb tokméretű, és csöve is 4,5″-es. A .45-ös M & P-k legérdekesebb eltérése az alapkiviteltől, hogy tokon elhelyezett manuális biztosítót is kaptak. A .45-ös M & P nem csak mattfeketében, hanem homokszínű tokkal is készül.
Az M & P tavaly jelent meg Magyarországon, mi egy ? itthon legtöbb érdeklődésre számot tartó ? 9 mm Luger kaliberű, teljes méretű pisztolyt teszteltünk.
Az utóbbi 2 évben a S & W Military & Police feliratot biggyesztett az M16/AR?15 klónjaira és néhány revolverre is azért, hogy a rendvédelmi felhasználók jobban harapjanak a komplett csomagra. És természetesen a klasszikus Model 10 revolver is kapható még újonnan. Egy biztos: azonos név nagyon különböző fegyvereknél még számos kavarodást fog okozni.

Nagyon glockos

Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a Military & Police bemutatását, akkor azt írnám, hogy ez egy amerikanizált Glock. Az alapok ugyanis ugyanazok: Browning-SIG rövid csőhátrasiklásos reteszelés, acélbetétes műanyag tok, ütőszegtípusú, előfeszítéses elsütőszerkezet. Sőt, ha megnézzük belülről, akkor a tok, a szán, a cső mind kísérteties hasonlóságot mutatnak Deutsch-Wagram pisztolyaival. De természetesen a kereket sem kell minduntalan feltalálni.
Vannak azért komoly különbségek, vagy mondhatni fejlesztések a Glockokhoz képest. A szánakasztó kétkezes, a tárkioldó viszont csak átszerelhető balkezesre.
A tokon szabványos picatinny szereléksínt találunk.
A legjobb változtatás viszont a cserélhető markolathátsó és -oldalsó rész. Ez valahol a Walther/SW 99 csak hátsórész cserélhető és a HK P30 szupervariálható megoldása között helyezkedik el ergonómiailag. A Military & Police-nál a hátsó markolatpanel félkörívesen oldalra is benyúlik, illetve a legnagyobb méretűnél egyfajta hódfarokinzertet is tartalmaz. Az viszont kifejezetten furcsa, hogy a pisztoly dobozában két ?medium? és egy ?large? méretű panel volt, kisméretű viszont egy sem. Hmmm.
Viszont a hátsó markolatpanel nélkül is kényelmes a fogás, lehet hogy az meg az ?XtraSmall?.
Ugyancsak kiválóak az irányzékok. Nem műanyagból készültek, hanem acélból, nagyon jól láthatóak, ugyanakkor a nézőke lekerekített kívülről (Novak-style), így előrántáskor sem akad el a ruházatban. Mindkét irányzék hódfarkas rögzítésű, a hátsót még egy hernyócsavar is fogja, oldalban arrébb ütés előtt tehát ezt a csavart ki kell lazítani. A tesztelt fegyveren ráadásul sötétben világító tríciumos betétek is voltak.
Pozitívum még, hogy a hatalmas és masszív szállítókofferben nem a szokásos kettő, hanem három tárat találunk, méghozzá nagyon esztétikus, acéltestű tárakat, melyek kapacitása 9 mm Luger kaliberben 17 db lőszer. (Véletlenül azonos a Glock 17-ével? Nem hiszem.) A tárakat minden bizonnyal az olasz Mec-Gar gyártja.
Érdekes különbség még a Glockhoz képest, hogy a gyári szám nem a szereléksínes tokszakaszon elöl, hanem hátul, jobb oldalt a szánakasztó mögött található.

Biztonság helyett perköltségcsökkentés

A M & P pisztoly ? szülőhelye az USA-ban lévén ? számos olyan biztonsági jellemzőt is tartalmaz, melyek teljesen feleslegesek, de az ostoba kártérítési pereket megelőzendő rákerültek.
A fegyverkofferben levő kábeles biciklizár hagyján. A tárbiztosító az, ami kifejezetten zavaró, hiszen nem teszi lehetővé a taktikai tárcserét, és a lőtéren a töltetlenség ellenőrzése után nem lehet a golyófogó irányába elcsettinteni. Ami igen nagy pozitívum, hogy ezen európai exportpéldányon nem volt kulcsos gyerekzár, noha a helye ott van a tokon bal oldalt hátul.
A passzív ütőszeg-biztosítás természetesen megtalálható ezen a fegyveren is, és a Glock-féle billentyűbiztosítás olyan megoldása is, melynél a billentyű alsó fele külön darabként mozdul hátra. Ez szerintem nem olyan hatékony, mint a Glocké, mert ott teljesen, a billentyű közepéig be kell nyúlni, hogy a kezelőszerv hátramozdulhasson. Itt pedig akár egy beakadó faág is okozhat sütést.

Kihúz-bedug

A Military and Police részleges szétszerelése az, amely talán a pisztoly leggyengébb pontja. Van mögötte ugyan valamiféle logika, de összességében nagyon nem magától értetődő.
A töltetlenség ellenőrzése után a markolat alsó részén hátul levő íves műanyag darabot elfordítjuk 90 fokkal, és határozott mozdulattal kihúzunk egy pipaszurkálót (vagy olyasmit) a markolatból. Egyébként ezután cserélhetjük a markolatpaneleket, ha akarjuk, ez a műanyag végű acélrúd rögzíti azt is. A műanyag végű acélrúd csak kivett tárnál vehető ki, ami plusz védelmet adhat.
Ha megvan ez a szerszámocska, akkor akasszuk hátul a szánt, és a hüvelykivető nyíláson át dugjuk be. Van a tok hátsó részén a hüvelykivető orr mellett egy sárga kis alkatrész, ezt igyekezzünk lenyomni a tárfészekbe. Ha sikerült, akkor máris lefordíthatjuk a szétszedőkart (bal oldalt, elsütőbillentyű felett) 90 fokban, és levehetjük a komplett felsőrészt.
A sárga kis alkatrész lefordítása annyit tesz, hogy az ütőszeget leoldja az elsütőemelőről, ezáltal a szétszedéshez nem kell elcsattintani a fegyvert, mint a Glocknál. Ilyen ? biztonsági ? szempontból tehát védhető a dolog, de, hogy külön alkatrész/szerszám kell hozzá, az egy szolgálati célú pisztolynál közel elfogadhatatlan.
A külön szerszám meg természeténél fogva olyan, hogy elveszik.
A szétszedett pisztolynál figyelemre méltó, hogy a helyretoló rugó vezetője nem műanyag, hanem egy igen vaskos, masszív acélrúd. A cső tetején a csőfarnál egy kis félkör alakú kivágást találunk, ez elméletileg csőretöltés-jelző, de csak akkor lehet látni a hüvely hornyát, ha fotózáshoz szükséges reflektorral világítunk. Ezen fényviszonyok utcai harc közben ? mondjuk úgy ? ritkák.
Maga a kidolgozás, felületkezelés minősége kifejezetten jónak mondható, gépnyomokat és hasonlókat nem nagyon találni sehol. Korrekt munka. A szán anyaga rozsdamentes acél, de mivel fekete felületkezelést kapott, így az amcsi vásárlók kedvéért félcentis nagybetűkkel fel kellett tüntetni rajta, hogy STAINLESS. A feliratozás egyébként kifejezetten esztétikus, bár tesztelő kollégám szerint a hatalmas MP betűk igazából a MarhaPörkölt rövidítését jelentik. A szán eleje ferdén lecsapott, elkeskenyedő, így könnyebb a tokba visszahelyezés egy kézzel.
A műanyag tokon két esztétikai probléma vethető fel, a funkcionalitást azonban egyik sem befolyásolja. Az egyik, hogy a tok eleje a szánhoz képest lefele ível, nem is kicsit.
A szán hátuljánál kb. 1,5 mm a tok?szán távolság, elöl pedig kb. 3 mm!
A másik furcsaság, hogy a szétszedőkar előtt a tok úgy néz ki, mintha el lenne törve, és csak közelről megnézegetés után nyugszik meg az ember, hogy semmi baja.

M & P-lövészet

A teszt során 200 db 9 mm Luger 8 gramm FMJ MFS, S&B és Fiocchi lőszert lőttünk el, semmiféle akadály vagy elcsettenés sem volt. Az elcsettenés hiánya annál is örvendetesebb, mert a Glock-féle elsütőszerkezetből adódóan nincs rárevolverezési lehetőség az elcsettent lőszerre.
A pisztolyra a medium markolathéjat tettük fel, mely közepes kézméretnél kifejezetten kényelmesnek érződött, bár kissé fura az elöl-hátul-oldalt való kihasasodás. A nagyméretű markolathéj gumírozott felülete viszont jobb tapadást nyújtott.
A kezelőszervek közül a szánakasztó már a javított (kifele domborodó) kivitelű volt, így lehetett kezelni minimális nyújtózkodással. A bal oldalit bal kézből viszont nem tudtam lenyomni ? persze simán előfordulhat, hogy jobbkezes lévén gyengébb az a hüvelykujjam. A tárkioldó nyomógomb kifejezetten kényelmes és védett, gyorsan lehet tárat cserélni.
A sütés szerintem kicsit jobb mint egy alap Glock 17-é, tesztelő kolléga szerint kicsit rosszabb. Tehát legalábbis egyforma. Az M & P sütése kicsit könnyebb, kevésbé nyúlik, viszont van benne 2 súrlódási pont. Mint szolgálati fegyvert nézve azonban tökéletesen egyenértékűnek értékelhető a Glock- és az S & W-sütés.
A kiváló irányzékoknak köszönhetően a nem sportpisztolyos sütés ellenére sikerült egészen jókat lőnöm a pisztollyal. 25 méterről 5 lövéses szórás legjobb
4 lövése 5 centis körön belülre csapódott. Maga a pisztoly tehát kifejezetten pontos, csak a sütés miatt nagyon oda kell figyelni, de fejlövés 25 méterről nem lehet feladat egy M & P-vel felszerelt amerikai rendőrnek.
10 méteren gyorsan duplázgatva is kifejezetten jónak adódott a markolat és nagyon csekélynek a hátrarúgásérzet. Még egy kézzel, lazán fogva sem volt akadály, és nem volt kellemetlen érzés egyáltalán. A műanyag tokos szolgálati pisztolyok mezőnyében a kifejezetten élvezetesen lőhető fegyverek közé tartozik a M & P 9.

Végre egy életképes jenki öntöltő

Az már szinte közmondásos, hogy az amerikaiak remek forgópisztolyokat készítenek, de öntöltő pisztolyt lehetőleg német anyanyelvű emberek gyártsanak.
A Smith and Wesson Military & Police azonban némileg segít eloszlatni ezt a vélekedést, hiszen nem rosszabb, sőt, számos tekintetben jobb, használhatóbb némely európai kategóriatársánál szolgálati fegyverként.
Külseje, például a halpikkelyszerű felhúzórecézések, egyéni ízléstől függően tetszenek, vagy nem, de volt olyan kolléga is, aki szerint az M & P jellegtelen. A fő piacon ? rendőrpisztoly ? az esztétika nem érv, a megbízhatóság és a flexibilitás fontosabb jellemzők. Számos kis és közepes amerikai rendvédelmi szerv már rendszeresítette az M & P pisztolyt ? úgy tűnik, nekik nem voltak fenntartásaik a megbonyolított szétszerelés kapcsán.
Az M & P 9 mm Luger pisztoly ár/érték aránya kifejezetten jónak mondható, a tesztelt kivitel az USA-ban 600 dollár alatti kisker. áron megvásárolható. Magyarországon kicsivel 200 ezer forint alatti az ára, ami a 3 tár és a tríciumos acélirányzékokat figyelembe véve mindenképpen versenyképes. Végre egy amerikai öntöltő, amiért érdemes pénzt adni!

(Köszönjük a tesztfegyver biztosítását a Frommer fegyverboltnak!)
www.smith-wesson.com

Vass Gábor

Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás