Smith and Wesson M360PD – – Pillekönnyű disznópörzsölő

A hármas szám

A Smith and Wesson lassan ötvenes éveit taposó modellszámozási rendszere bizony nem egyszerű dió. A Model 360 esetében az utolsó két számjegyből megállapíthatjuk, hogy 5-lövetű J-frame revolverrel van dolgunk, ami .38 Spec. vagy .357 Magnum kaliberű. A 3-as nélküli M60 anyaga rozsdamentes acél (és általában is a 6-os számjegy a típusnévben erre szokott utalni). Itt azonban a hatvanas előtt álló 3-as utal az anyagra, ami ugyan rozsdamentes, de nem úgy.
A 3-assal kezdődő revolvermodellek általában titándobos, alumínium-szkandium ötvözetű tokkal szerelt modellek. Persze ez alól is van kivétel, hiszen a Model 317 .22 LR dobja is alumínium, tehát összességében a 3-as szám inkább a normál acélkiviteltől könnyebb fegyvert jelöl, esetünkben drasztikusan könnyebbet.
A Model 60 legkisebb jelenlegi
.357 Magnum kaliberű alapmodellje (2,125″ csőhossz) mintegy 670 gramm, tehát csaknem a duplája a 340 grammos Model 360PD-ének.
Ja igen, a PD természetesen a Personal Defence (?személyes védelem/önvédelem?) kifejezés rövidítése, hiszen az utóbbi években úgy tűnik, rájött a Smith and Wesson, hogy a száraz számok kevesek már az üdvösséghez.

Anyagok kavalkádja

A szuperkönnyű J-frame revolvereknek a bemutatásra kerülő Model 360PD immár a második generációját képviseli. Az első generáció az általunk is tesztelt, csak .38 Special+P lőszert tüzelő ugyanezen típussal kezdődött. Azoknál már megjelent a titándob, azonban a teljesítmény mintegy duplájára ugrást (.38 Specialról .357 Magnumra) már csak a szkandium ötvöző biztosította. Az első .357 Magnum J-frame titándobos revolverek 2002-ben jelentek meg a springfieldi gyártó palettáján.
De nézzük meg azért alaposabban, hogy mi miből is van, hiszen túl könnyű lenne elintézni a ?titán-alu-szkandium? anyaghármassal ezt a ? némiképpen mérnöki csodának is tekinthető ? revolvert.
A tok ? annak ellenére, hogy ?scandium-frame?-ként hirdetik ? kb. 0,5% szkandiumot tartalmazó alumíniumötvözet. Ez persze elég a szilárdság drasztikus megnöveléséhez.
A tok itt valóban csak összefogja a bele/hozzá épített elemeket, hiszen szinte mindene betétezett. A tűzfalbetét titánból készült, körülötte azért jól láthatóak a hüvelytalp okozta kopások az alumíniumban, ugyancsak betétezett a dobtengely végét befogadó furat is.
A fegyvercső önmagában is csak egy huzagolt, rozsdamentes acélbetét, melynek a tok keretrészébe belógó szakasza felett egy kis J-profilú hőálló acéllapot találunk. Ennek funkciója, hogy a dob-csőfar hézagon kiszabaduló rendkívül nagy nyomású és sebességű lőporgázok ne vágják át a tokot.
A csövet kívülről egy szögletes profilú alumíniumköpeny veszi körül. Ennek ejektorrúdháza teljesen burkolja az ejektorrudat, és itt van az a rugós rúd is, mely elölről rögzíti az ejektorrúd végét. Természetesen a dobtengely és az ejektorcsillag/dobforgató koszorú is acélból készült, nem pedig titánból, mint maga a dob.
A revolver elsütőszerkezete természetesen acél, jól láthatóan a korszerű, olcsó tömeggyártás követelményeinek megfelelően fémöntési eljárással készült, utólag keményre edzett ? barnás-szürkés színű ? felülettel. A kakason nyilvánvalóan látszanak az öntőforma két felének illesztési pontjai. Persze, ez egy ? a mi viszonylatunkban ? drága Smith and Wesson, de ismerjük be, az USA-ban egy tömegtermék, nem érnek rá polírozgatni a nyers öntvényt.
Az elsütőbillentyű és a kakas tengelyei viszont ismét titánból készültek, hogy a brutális hátrarugdosás hatására ne törjenek el.
A következő anyagfajta a gumi, amit a Hogue Bantam J-frame markolathéj testesít meg. Az egy darabból álló, ujjbemélyedéses markolat kifejezetten puha és jó fogású, bár a kisujj már nem fér fel rá. Az egy darabból álló markolathéj hátsó része nyitott, ami nem olyan jó megoldás ezen kaliber esetében, hiszen így a csupasz fém ver bele a lövő hüvelyk- és mutatóujja közé.
A tok markolati részén alul, hátul van egy kis bemélyedés, melybe egy keresztcsap tartozna, ez szíjkengyelként lehetővé teszi a revolver rögzítését, ami ilyen könnyű fegyver esetén elvesztés ellen nem is hülyeség. (Nem veszi az ember észre, ha elhagyja.) Viszont a tesztelt példányról gyárilag elfelejtették ezt az alkatrészt, de mondjuk könnyen pótolható.
Még egy anyagfajta képviselteti magát, az a műanyag betét, mely a célgömböt kontrasztosítja.

Zárjuk le a témát!

A remek műanyag dobozban ? mely aktuálisan nehezebb, mint a benne levő revolverecske ? találunk egy lakatot és néhány kulcsot is.
A hosszú kábellel, lakattal le lehet zárni a sátorvason belül az elsütőbillentyű mozgatását vagy a dob becsukását, ha a tokon húzzuk keresztül. Esetleg a biciklinket is lezárhatjuk a lakattal, de ahhoz túl könnyű levágni, így sok hasznát nem vesszük.
A kisméretű kulcsok a dobnyitó gomb felett levő kulcslyukba passzolnak, és az L irányba fordítva blokkolják az elsütőszerkezetet. Ilyenkor egy kis lap ugrik fel a kakas bal oldalán LOCKED (lezárva) felirattal. Bezárt helyzetben a dob nyitható-csukható, de sem az elsütőbillentyűt nem tudjuk hátrahúzni, sem a kakast felhúzni.
Persze az USA-ban a legnagyobb a 100 ezer lakosra jutó ügyvédek száma, úgyhogy én erősen csodálkozom, hogy elsősegélycsomagot miért nem csomagoltak a fegyver mellé. Annak véletlenül tudtam volna hasznát venni.

Rövid szerkezeti leírás

Akinek első ránézésre nem lenne világos, hogy a kis Smith and Wesson hogyan is működik, milyen a szerkezete, azok számára összefoglalnám.
A Model 360 PD DA/SA elsütő-
szerkezetű, oldalra kibillenthető dobos, egyidejű hüvelyürítéses ötlövetű forgópisztoly.
A dob az óramutató járásával ellentétes irányba forog (hátulról nézve), a dobnyitásra a tok bal oldalán a markolathéj felett elhelyezkedő kínzóeszköz, illetve dobnyitó tolóka szolgál.
A revolver ütőszege a tűzfalban és nem a kakasban helyezkedik el, passzív ütőszeg-biztosítással ellátott, a kakast csavarrugó mozgatja.

Típusváltozatok gyérebb számban

A titán-szkandium-alu Model 360-ból korántsincs annyit típusváltozat, mint direkt őséből, a rozsdamentes acél Model 60-ből. Abból jelenleg is 7-féle alváltozatot sorol fel a Smith and Wesson honlapja, az idők során pedig vagy kéttucatféle verziója készült.
A Model 360 öt jelenlegi verziója:
? a tesztelt Model 360 PD, mely mattfekete tokot és narancssárga műanyag betétes célgömböt kapott,
? Model 360 PD Hi-Viz, amely az előzőtől abban tér el, hogy célgömbje vörös fénygyűjtő optikai szál, átlátszó műanyag köpenyben az ütésállóság érdekében,
? Model 360, az alapmodell, melynél fémszürke a tokszerkezet, és az irányzékon nincs műanyag betét,
? Model 360 Military & Police (MP), az alapmodellel megegyezik, csak éppen tríciumos célgömböt kapott, és az atomszimbólum helyett MP logó található rajta,
? Model 360SS, ez a kakukktojás, mert a szkandium-alumínium tokhoz rozsdamentes acéldobot (fényes felületkezelés) kapott, így jóval nehezebb, és némiképpen olcsóbb a többinél.

Húsdaráló akcióban

Pedig számíthattam volna rá. Már a .38 Special verziónál véresre verte a fegyver a kezemet. A .357 Magnumnál azonban ez fokozottan jelentkezett.
A jobbkezes megfogásnál már az első dobnyi valódi .357 Magnum lőszer ellövése után a hüvelykujjamba mély, bőven vérző sebet vert a dobnyitó tolóka hegyes alsó sarka, és recézett felülete. A további lövések során egyre jobban darálódott az ujjacskám, és egyre véresebb lett a fegyver. A véres ujj ellenére azonban még mindig sokkal kevésbé éreztem kellemetlennek a M360-nal való lövészetet, mint az ugyanilyen anyag-összetételű, szuperkönnyű .44 Magnum rokonával, a Model 329 PD-vel.
Praktikusan 30 lövést engedtem el .38 Special 158 grain FMJ Fiocchi lőszerrel, és 25-öt .357 Mag. 142 grain FMJ-TC-vel. A Fiocchi hivatalos oldalán valami horrorhosszú ? de nem specifikált (olaszok, naná) ? mérőcsőre vonatkoztatott adatok vannak megadva (476/891 J). De az látható, hogy a .357 Magnumé mintegy duplája a .38 Specialénak. Valójában reálisan ebből a picinyke csőből olyan 200?250 J a .38 Special és 450?550 J a .357 Magnum lőszerek teljesítménye. Mondhatjuk tehát, hogy a picinyke Model 360 Magnum töltetű .357-esre töltve kb. azt tudja, mint egy teljes méretű 9 mm Luger szolgálati pisztoly. Csak sokkal nagyobb a tűzijáték és a torkolatdörej. A lőtéren azon a pályán, ahol lőttünk, meglehetős félhomály volt, ennek ellenére a Fiocchi ezen lőszerei még nem okoztak torkolattüzükkel zavaró elvakítási jelenséget. Azonban a még sokkal durvább hátrarúgású Remington 125 grain Semi Jacketed Hollowpoint annál inkább, ez volt az igazi disznópörzsölő-kézbüntető üzemanyag, úgyhogy egy tár ellövésére szorítkoztam.
A Model 360 PD revolver .38 Speciallal okozott olyan hátrarúgást, mint a rozsdamentes acél Model 60 .357 Magnummal. A két fegyver ?élvezeti- és harcértéke? közötti különbséget jól szemlélteti, hogy IPSC-timerrel mérve a duplázások közt eltelt időt, a Model 60-nál (ugyanazon .357 Mag. lőszerrel) 0,3?0,4 másodperc volt az eredményem, míg a pillekönnyű rokonnal 0,5?0,6 másodperc. A különbség közel felére való lelassulást jelentett. Természetesen nem csak durrogtattam minél gyorsabban, hanem a találatoknak az 5 méterre levő mellalakméretű célon is kellett lenniük. A Model 60 kicsit hosszabb és a tokot hátulról is borító gumi markolathéja nagyon sokat könnyített a gyors lövések leadásán a kistesóhoz képest.
10 méterről próbáltam ki lassú tüzeléssel, de double actionben a fegyvert. 5 lövés szórása 10?12 centisnek adódott, tehát nem lehetetlen a fejlövés innen, vagy 25 méterről a mellalak. Viszont nagyon meg kell nézni, hogy az önvédelemre tárazott lőszerrel hova hord a kis szörnyeteg, mert 10 méteren a 8-a cél feketéjének alsó szélébe-közepébe célozva a találatok a célfeketeben és felette, 10 óra irányban voltak.
Szerintem a single action lövésnek kereken nulla jelentősége van egy ilyen tisztán önvédelmi revolvernél, de ? immáron a nem véres bal kézbe átvéve ? így is leadtam néhány lövést. Ez esetben a sátorvas csapdosta meg fájdalmasan a mutatóujjamat a fegyver felfele ugrása közben. De mivel a jobb oldalán nincs dobnyitó, így bal kezem hüvelykujja sértetlen maradt.
Mindig vicces, hogy az amerikai sajtóban leírják, hogy lőttek egyvégtében 50-et ilyen szuperkönnyű fegyverrel, aztán kiderül, hogy az csak .38 Special céllövőlőszerrel, és a tesztelő kezén vastag, párnázott lövészkesztyű volt közben.
A kaliberjelzés alatt a csőköpenyen van egy figyelmeztető felirat ?No less than 120 grain bullet?, magyarán nem lehet könnyebb a lövedék, mint
120 grain (értelemszerűen .357 Magnum esetében). Az ok prózai, a virgonc hátrarúgás hatására ekkor a könnyű lövedék szépen kimozdul előre a hüvelyből.
A gyártó szerint .357 Magnum teljesítményű lőszerekkel olyan 3 ezer lövéses élettartam garantált, értelemszerűen .38 Speciallal sokszorta több.
Nekünk ? akaratlanul is betartva a gyártói előírást ? semmiféle gondunk nem volt a könnyűsúlyú izomrevolverrel, összesen kb. 80?90 lövést adtunk le (3 tesztelő), és minden billentyűmeghúzásunkra lövés következett be.

Tisztán önvédelmi, illetve

A Model 360 PD és a hasonló szuperkönnyű rövid csövű zsebrevolverek (a DAO Centennial, illetve a DA/SA Bodyguard tokváltozatok) a Smith and Wesson legnépszerűbb modelljei közé tartoznak szülőhazájukban. A Military & Police kivitelt a rendvédelmi dolgozók jelentős kedvezményekkel vásárolhatják ott meg szervezetükön keresztül. Így a 21. században is snubbie revolver marad a legfontosabb backup (másodlagos/tartalék) önvédelmi fegyver a tengerentúli rendőrök körében.
Értelemszerűen mifelénk nem lett tömegcikk a Model 360 sem az ismert jogszabályi környezet okán. Megjegyzem, elsődleges önvédelmi fegyvernek a nagyon korlátozott (mert fáj!) gyakorlási lehetőség és kis tömeg miatti lassabb ráduplázás okán kevésbé tartom alkalmasnak a típust. Viszont tartalékfegyvernek ennél jobb már csak a rejtett kakasos DAO kivitele lehet. Akinek ilyen revolvere van ? akármilyen célra ? sokkalta többet kell gyakorolnia az eredményességhez, mint megszokott.
A Model 360 még egy dologra alkalmas, kis jóindulattal, IDPA- (International Defensive Pistol Assn.) versenyeken backupfegyver-kategóriában lehet vele versenyezni. Mondjuk egy acélsnubbie mellett nem sok eséllyel.
A Model 360PD olyan 15?20%-kal drágább klasszikus rozsdamentes acél rokonánál, tehát bőven 200 ezer forint felett kell érte leszurkolni a fegyverboltban (Az USA-ban olyan 800?900 dollár a bolti ára).

www.smith-wesson.com
A bemutatott fegyverről további fotók és videók megtekinthetőek a:
http://foto.belse.hu/sw/ internetoldalon

Vass Gábor