2006 május elején az egy kedves, szlovákiai illetőségű kolléga hívott meg bennünket egy helyi katonai lőtéren rendezett, zártkörű lövészetre. A dolog érdekessége az volt, hogy mifelénk eléggé sci-fibe illő módon éles, sorozatlövő fegyverekkel, géppisztolyokkal, gépkarabéllyal, géppuskákkal lehetett gépészkedni.
Nem kell tehát feltétlenül Svájcba, Finnországba vagy különösen Knob Creekbe (Kentucky, USA) utazni ? Budapesttől 200 kilométerre egy másik világ van fegyverjogilag.
Senica
A katonai lőtér egy északnyugat-szlovákiai kisváros, Senica mellett egy erdős-dombos területen helyezkedik el. Igen jó adottságokkal bír, hiszen több 300 méteres lőpálya is található itt (nem annyira kiépített, gyakorlatilag egy hegyoldal a golyófogó). Amint a nyomokból látszik, lőttek itt már szinte mindennel, amit soktonnányi mindenféle töltényhüvely és RPG-rakéták farkai is alátámasztanak.
Már 11 óra tájban megérkezett (jórészt Szlovákiából, de voltak amerikai kiejtéssel angolul beszélők is) a meghívottak kb. 30 fős csoportja. Jellemzően terepszínű ruházatban, sokaknál derékra csatolva a saját, legális éles önvédelmi maroklőfegyver, csomagtartóban shotgun, ezeket aztán körbe is adták, aki akart lőhetett velük, de azért nem ezek jelentették a nap igazi érdekességét.
Sokat sejtetően érkezett egy tréler, rajta egy 1200-es Lada-ronccsal, ami később némi húzás-vonás után elhelyezésre került a 100 méteres vonal magasságában.
Utánfutónyi lőszer
Aztán begördült a lőállások elé egy kissé megpakolt kombi, ami egy egyszerűen leponyvázott utánfutót húzott maga után. Ettől a ?szigorúszállításifeltételekigennagyonfontosak? magyar rendőrség valószínűleg vitustáncot kapott volna, ugyanis az utánfutó roskadásig volt pakolva éles lőszerrel.
Maga a lőszer jórészt kiselejtezett hadi (acélmagvas, vashüvelyes) volt, ami jótékonyan hatott az árakra. A 7,62×39 mm 43M 50 forint körül mozgott, a 7,62×25 mm TT huszonvalamennyiért kellette magát, a legdrágább 7,92 mm Mauser sem érte el a 80 Ft/db árat, tehát senkit sem vert földhöz, különösen, ha a hazai lőterek lőszeráraihoz viszonyítjuk. (Fizetni természetesen szlovák koronában kellett.)
Az autó csomagtartójából azonban még izgalmasabb holmik kerültek elő. A lőpálya kb. 30 méter széles volt, egyik felén szépen elkezdtek a történelemkönyvekből, háborús filmekből oly jól ismert géppuskákat kipakolni. Élükön minden géppuskák atyja, a Maxim és minden 2. világháború-mániákus vágyálma, az MG42 villámgéppuska. (Persze itt egy ?olcsóbb? jugoszláv klónnal állunk szemben, de szerkezetileg az ugyanaz.)
A másik oldalra a kisebb méretű, kézből használatos eszközök kerültek, géppisztolyok ? itt is a második világháború két nagy ellenfele, az MP40 és a PPS csillogott a napfényben (többek között), no meg egy VZ58 gépkarabély a hidegháború korából. Illetve a lassabb tüzelést kedvelőknek szintén a világháborút idézve a Mauser K98 és a Moszin-Nagant ismétlőpuskák is egymás mellett feküdtek. A fegyvereket a tulajdonosok 7?8 év körüli gyerekei pakolták ki a kocsiból, mert ugye ezt a sportot nem lehet eléggé korán kezdeni!
Itt már persze minden jelenlevőben magasra emelkedett a vérnyomás, nehezebbé vált a levegővétel, és bizsergett a mutatóujj.
Mindenki rohant tehát lőszert vételezni, ahogy bírt, és elfoglalni a kiszemelt harceszközt az első körre. A géppuskáknál ? mivel ezek működése/működtetése nem nyilvánvaló ? segédszemélyzet figyelte a lövőket, a géppisztolyoknál, puskáknál csak akadály vagy teljes tanácstalanság esetén avatkoztak közbe. Természetesen ? ékes szlovák nyelven ? az összes ?POZOR-ról? kaptunk előzetes biztonsági tájékoztatást, és a tüzelést is csak a hangosbemondó jelzésére szabadott megkezdeni.
Amint az első jelzés megjött, mindenki lelkes lövöldözésbe kezdett, melyet időnként a villámgéppuska felől lelkes ?Sááájzeee ááámerikáne!!!!!!!! Trrrraaaaaaaaarrrrrrrrrrraaaaaa!!!!? hangok törtek meg. (Ilyenkor természetes, hogy valaki a D-napon érzi magát, vagy éppen Sztálingrádnál, ha a Maxim mögött kucorog.)
A félreértések elkerülése végett: minden kipróbált fegyver teljesen civil tulajdonos kezében volt, és tökéletesen legálisan, engedéllyel birtokolta.
Benyomások és tüzelések
Az elhozott fegyverek jelentős részét kipróbáltam, amit mégsem, azt jórészt azért, mert már lőttem vele korábban. Természetesen ez nem valamiféle részletes teszt. Ezt a körülmények nem tették lehetővé, hiszen ha a 25 méterre kiragasztott Oszama Bin Laden-lőlapra 3 ember tüzel egyszerre géppisztollyal, úgy nehéz a korrekt értékelés. Annál nagyobb a vigyorgás.
Később persze a puszta durrogást érdekesebbé tevő mindenféle céltárgyat helyeztünk ki, műanyag flakonokat, üres lőszeresdobozokat, agyaggalambot. A puha, homokos talajon gyönyörűen lehetett vezetni még a hosszabb sorozatokat is a célokra, hiszen porzik, de nagyon.
Nézzük tehát benyomásaimat ? minden kipróbált eszközzel legalább 50-et, de maximum 150-et lőttem (az olcsó lőszer ellenére, ez a kis túra minden hétvégén nem férne bele…).
MG42: Istencsászár! Az ember befűzi a hevedert (amit előzőleg jó pár perces fáradtságos munkával töltött meg), lecsapja a tokfedelet, felhúzza jobb kézzel a zárat, megcélozza a 100 méteren levő Ladát. Meghúzza az elsütőbillentyűt egy röpke másodpercre, és akkor iszonyatos berregés következik, a Lada meg eltűnik a felvert porfelhőben! A vállat ilyenkor fekvő testhelyzetben olyan folyamatos hátrarúgás éri, mintha húsdarálóra feküdnénk, de szerencsére csak egy kis pirosodás a nyoma. Az MG42 valóban villámgéppuska. Ez a fegyver a brutális hatása mellett még kecses, hosszúkás szerszám is, mindenki szívesen szeretgette.
A vigyort pedig az arcról csak az alul kipotyogó tűzforró hüvelyek tudják lemosni, ha rosszul fogjuk meg a fegyvert.
Az MG42-vel voltak, akik megpróbáltak vállból vagy csípőből tüzelni, de itt inkább a kis híján hanyattesés lett a dolog vége. Ez annyira nem volt jó látvány, némileg bántotta a szigorúbb biztonsági szabályokhoz szokott szemem.
Az MG42 mögött feküdve és tüzelve nem bírja az ember megérteni, hogy a rohamozó gyalogságot mivel lehetett rávenni arra, hogy nekirohanjanak egy tüzelő villámgéppuskának.
Maxim: időutazás egy még régebbi korba. Sir Hiram Stevens Maxim nagyszerű alkotása itt a klasszikus orosz Szokolov-féle kerekes-pajzsos állványon és katonazöld színben pompázott. Ez a minden nézetből brutálisan vaskos, nehéz, vízhűtéses jószág pontosan ellentéte az MG42-nek. Az a kecses fegyver nagyon gyorsan üríti a hevedert (és a pénztárcát), az 1200 lövés/perccel szemben a böszme Maxim csupán 450?500 lövést pötyögtet el percenként elméletileg. A dögnehéz, masszív állványon fekvő eszköz mögé kissé lekuporodva kell célozni a pajzson levő kivágáson keresztül (ez már magában észveszejtően feelinges).
A Maxim-géppuskával szinte írni lehet a homokba, annyira lassú, és annyira nem mozog lövés közben. Az sokak számára szokatlan lehet, hogy nem pisztolymarkolat és sátorvason belül elhelyezett elsütőbillentyű van, hanem a tokszerkezet hátsó részén levő két ?villamoskapaszkodót? kell fogni és a köztük levő biztosítót és elsütőbillentyűt egyidejűleg működtetve kell tüzelni.
Azért a lassú Maxim is képes gyönyörűen felforralni saját hűtővizét, és látványos vashüvely-dombot termelni maga elé.
VZ59: ez volt az a géppuska, melyről elsőre nem tudtam pontosan, hogy milyen típus, csak annyit, hogy valami csehszlovák termék a Varsói Szerződésben megszokott PKM-variációk helyett. Itt két dolog okozott gondot. Az egyik, hogy a rugóacélból készül hevederbe nem betolni, hanem bepattintani kellett a 7,62x54R lőszert, amibe majd? leszakadt az ujjam. A másik, hogy nincsen rajta felhúzókar. Itt siettek segítségemre a csehszlovák néphadseregben szolgált idősebb harcosok, miszerint a pisztolymarkolattal kell felhúzni az VZ59-et.
Ami egyébként egy nagyon szép és igényes elkészítésű géppuska volt, egy rendkívül stabil, oldalban és magasságban fix tüzelési szektorra beállítható háromlábbal.
A vállat azért be kell támasztani, mert amikor a 8 év körüli kissrác lőtt vele, akkor rászóltak, mert majdnem ráborult a géppuska állványostól.
MP40: a másik igazi német legenda. A kissé lepukkant állapotban levő nyitott tömegzáras géppisztoly esetében eleinte komoly gondokat okozott a lőszerek begyűrése, de kiderült, hogy csak a tár hibás. A másik tárral klasszul kerepelt az öreg harcos. Itt is érdekes volt, hogy a mai szemmel nézve ósdi konstrukció milyen szépen uralható volt sorozatlövésnél. Egyes lövést azt nem tud, de figyelmesen kezelve az elsütőbillentyűt, meg lehet állítani 1?3 lövésnél a sorozatot.
Zastava M56: az MP40 jugoszláv testvére, mely azonban 9 mm Parabellum helyett a PPS 7,62×25 mm-es lőszerét tüzeli. Ez egy kifejezetten jó karban levő fegyver volt. Az M56 géppisztoly tűzgyorsasága magasabb, mint az MP40-é (nincsen benne légfékes helyretoló szerkezet), azonban a lövedéktömeg kisebb, így a hátrarúgásérzet körülbelül azonos. Eredményes sorozatokat adtam le még a 100 méterre levő Zsigulira is.
Ez is nagyon jól uralható fegyver, mellyel kifejezetten élvezetes volt számomra lőni, és még akadályom sem volt. Ezzel szemben a Kaliberes kollégának hatalmasat csapott kezére az M56, mikor felrobbant egy nem jól csőbe tolt lőszer.
Beretta M38: a leggyakoribb második világháborús olasz géppisztoly, melyből százezres példányszámot használtak a németek, még a világháborút követően is. A fegyver érdekessége, hogy két elsütőbillentyűje van, az egyik sorozatlövést vált ki, a másik pedig egyes lövést. Az már más kérdés, hogy ez volt az egyetlen fegyver, amivel alig tudtam lőni, hiszen állandóan elakadt, nem sütötte el a csőbe került töltényt stb. Olaszos ?megbízhatóság?.
VZ61 Skorpió: a kelet-európai bűnözői körökben oly elterjedt leszámoló-géppisztoly. A kis teljesítményű, csupán 7,65 mm Browning kaliberű fegyver alig nagyobb, mint egy pisztoly, és csukott zárpozícióból tüzel. Nekem nem igazán nyerte el a tetszésem, de kollégám lelkesedett érte. Lehet, hogy nekem sem a komótos, régimódi nagyvasak után kellett volna kipróbálnom, mert a drótból hajlított kis válltámaszt kényelmetlennek éreztem, a nevetséges lőszerteljesítményhez képest pedig nagyon nyugtalan, ugrálós benyomást keltett a Skorpió. Na persze, ha be kell rúgni egy kocsmaajtót, és lemészárolni néhány méterről a bent levő ellenérdekű maffiafőnököt (aki éppen kimenőn van a sittről), akkor arra tökéletes az eszköz. (Micsoda, hogy ez az esemény nem a képzelet szülötte, hanem előfordult egy kis kelet-európai országban, Szlovákiától délre? Ugyan már, hiszen ott tilos a géppisztolytartás, a hatóságok pedig betartatják a törvényeket.)
A sorozatlövő élvezetek géppisztoly és géppuska közti tagja a gépkarabély, ebből a kategóriából a nagyszerű VZ58 állt rendelkezésemre. Ebből eddig csak a félautomata CZ858 kivitelhez volt szerencsém. A full auto nem semmi, alig nagyobb a hátrarúgásérzete, mint egy MP5 géppisztolynak, 15?25 méterről kaszálva is nagyon pontos játékszer. Messze komfortosabb, uralhatóbb sorozatlövés közben, mint egy AK (eltérő zárolás). Viszont sokkal-sokkal magasabbra veri a homokot, mint a 9 mm-es géppisztolyok.
A Mauser K98 ismétlőpuskával való puffogtatást a fentiek után már 15 lövés (3 tár) után erősen meguntam, annyira szánalmasnak tetszett az előző sorozatlövéshegyekhez képest.
Egy másik világ
?Itten Szlovákiában senkit nem zavar, ha kimész az erdő szélére és lődözöl kicsit a samopallal? (samopal = géppisztoly). Ezen mondat hatására kollégám komolyan elgondolkozott a kivándorláson, és a Szamó Pál név felvételén. Esetleg megfogalmazódhat ? ebből a szempontból ? az ?Éljen Trianon!? kitétel is. Ha nem lett volna, akkor hova mehetnénk szabad levegőt szívni?
Tényleg döbbenetes látvány az engedéllyel tartott géppisztolyok és géppuskák hosszú sora, no meg a lelkesen skorpiózó gyerekeké.
Azt félreértések elkerülése végett el kell mondani, hogy a sorozatlövő szerszámok legális tulajdonosai nem milliárdos ?olajvállalkozók? (egy nem túl friss évjáratú népautóval jöttek), és nem is a politikai elit tagjai, vagy a helyi rendőrfőnök cimborái.
Természetesen ez az egész kis Szlovákiai sorozatlövő túra Magyarországról nézve maximálisan a sci-fi témakörébe sorolható. Egy olyan ország rendőrsége számára azért belegondolni ebbe a szabadságba rémisztő lehet, ahol ?olyan jó a közbiztonság?, hogy a rendőrség legfontosabb feladata a flóbert-játékfegyverek tartóinak és a petárdatulajdonosoknak az üldözése.
Köszönjük a lehetőséget a 44-es Bázis airsoftszaküzletnek! (www.airsoft.hu)
Vass Gábor