S&W M6906 – – Az elegáns testőr
Az USA legnagyobb maroklőfegyver gyártója elsősorban kiváló minőségű revolvereiről ismert. Bár a központi gyújtású öntöltő pisztolyokból hasonlóan széles kínálattal rendelkeznek, ezek mégis ritkább vendégnek számítanak a hazai piacon. Ezúttal egy jellegzetes kompakt modellt kívánunk olvasóinknak bemutatni.
Rövid áttekintés
Az idén másfél évszázados múltra visszatekintő Smith & Wesson az 1950-es évek közepe óta gyárt öntöltő fegyvereket. Termékeik ezen vonulata ugyan közel sem olyan meghatározó, mint a forgópisztolyok, mégis hihetetlen mennyiségű, különböző méretű és kaliberű modelllel szálltak harcba a vásárlók kegyeiért. Próbálkozásaikat még napjainkban is kisebb-nagyobb botlások, sőt bukások sora övezi (pl. Sigma-sorozat, SW99), azt jelezvén, hogy a springfieldi óriás még ennyi idő elteltével sem mozog otthonosan az öntöltő-bizniszben.
A legmarkánsabb, legsikeresebb darabokat változatlanul a Browning Hi-Power és a Walther P38 párosításából született Model 39, illetve az abból továbbfejlesztett Model 59-re építkező, double action elsütőszerkezetű konstrukciók képviselik. Ezek a pisztolyok ugyan sorra elvéreztek a amerikai hadsereg által kiírt tendereken (az egyetlen kivétel a Navy SEAL-ek által Vietnámban használt, hangtompítós Mark 22 “Hush Puppy” volt), viszont előkelő pozíciót vívtak ki maguknak a szolgálati és önvédelmi fegyverek piacán. Egészen a 80-as évek végéig a Smith & Wessonok számítottak az egyik leggyakrabban rendszeresített rendőrségi pisztolynak, sokszor még a “nagy öreget”, a Colt 1911-et is megelőzve az tengerentúli eladásokban. Az iparra gyakorolt befolyásukat mi sem példázza jobban, mint hogy a FÉG-nek a 60-as évek végén megjelent Model 59 adta az “ihletet” a P9R típuscsalád megalkotásához.
Számok útvesztőjében
A képeken látható takaros kis pisztoly egy alumínium-ötvözet tokkal, rozsdamentes szánnal készülő, tipikus harmadik generációs Smith & Wesson, melyet háromféle kivitelben (6904, 6906, 6946) dobtak piacra 1988-ban. Sok más konstrukcióhoz hasonlóan ez is a kétsoros tárral működő Model 59 csökkentett méretű, továbbfejlesztett változata. A Model 6904 annyiban különbözik a többitől, hogy karbonacél szánnal és barnított felületkezeléssel készül. A Model 6946 a felhasznált anyagokban azonos a 6906-tal viszont csak revolverező (DAO, double-action only) elsütőszerkezettel van felszerelve. Ezeket az eltéréseket leszámítva mindhárom fegyver működése megegyezik.
Az 1988 előtt gyártott második generációs változatok a cég kusza és nem túl felhasználóbarát számozási rendszere szerint még a Model 469 és 669 nevet viselték. Némivel nehezebb tokkal, nem Novak-típusú irányzékkal, és három darabból álló, eltérő textúrájú markolathéjjal készültek. A biztosító-fesztelenítőkart sem egy diszkrét csapocska, hanem jókora kereszthornyos csavar rögzítette. Az akkori trendnek megfelelően a sátorvas is szögletes volt. Azóta a gyártó visszatért a praktikusabb, legömbölyített, recézett felületű sátorvashoz.
Valami Amerika
A Model 6906 és összes változata csak 9mm Parabellum kaliberben készül. Ennek megfelelően a jól ismert Browning-féle rövid csőhátrasiklásos, csőfarlebillenéses reteszelést találjuk benne, mely esetében a töltényűr előtt kiképzett reteszelőborda a szán megfelelő kimunkálásába kapcsolódik. A FÉG P9R pisztolyon megszokottal ellentétben itt csak egyetlen vaskos reteszelőborda végzi a munkát. A csőfar lebillentését a tokból kimart ferde vezetőpályák, illetve a hasonló ellendarabokkal ellátott csőszakáll kapcsolódása szabályozza. Ugyancsak a csőszakáll anyagából van kialakítva az újabb konstrukciókhoz képest keskenyebb, hosszabb adogatópálya. Szintén a harmadik generációs Smith & Wessonok jellegzetessége a csőtorkolat előtti rész furcsán ívelt, “fúvóka-szerű” kiképzése. Ez a rendhagyó forma a szán csőfuratának perselyébe illeszkedik, és a fegyver pontosságát hivatott javítani, illetve a cső reteszelő mozgását könnyíti meg. A helyretoló rugó és a teljes hosszúságú acél vezetőrúd szokás szerint a cső alatt található.
A könnyű tok (a fegyver súlya mindössze 670 gramm) és az elsütőszerkezet felépítése jellegzetesen amerikai, a tervezők bőkezűen bántak a nyersanyagokkal. Kompakt mérete ellenére az M6906 tehát igen erős építésű. Szintén a Smith & Wesson keze munkájáról árulkodnak a pontosan illeszkedő, gondosan megmunkált alkatrészek, és a helyenként kissé túlbonyolítottnak ható, ám precízen kivitelezett műszaki megoldások. Ilyen például a szánakasztóban elhelyezett aprócska rugós-csapos szerkezet, mely a markolathéjak alatti kis fémlemezhez nyomódva pozícionálja a szánakasztót. Hasonló szerkezet végzi a szánakasztó tengelyének rögzítését is, mely a helyretolórugó rúdjában kapott helyet. Másik érdekes megoldás, hogy az egyetlen darabból álló, kemény műanyag markolat egyúttal a kakasrugó házaként is funkcionál.
Tárbiztosítás – áldás vagy átok?
Biztonsági funkciók kapcsán az M6906 repertoárja – talán a töltényűr jelzőt és a beépített fegyverzárat leszámítva – teljesnek nevezhető. Ebben a tekintetben a legszembeötlőbb kezelőszerv a szán mindkét oldalán fellelhető (a FÉG P9RZ-ről ismerős) biztosító-fesztelenítő kar. Lefelé fordítva jól hallható csettenéssel leengedi a megfeszített kakast, blokkolja az ütőszeget, és egyúttal szétkapcsolja az elsütőszerkezet elemeit. A kibiztosítást a kar vízszintes helyzetbe fordításával érhetjük el, ezután az első lövés hosszú billentyűúttal, revolverezve adható le. A többi biztosítást a szán eltávolítása után szemlélhetjük meg. A tok tetején, a tárfészek mögött egymás mellett sorakoznak a passzív ütőszeg biztosító, a reteszeletlen állapotban elsütést megakadályozó megszakító, és a kettős feladatot ellátó, tárbiztosítóként is szolgáló hüvelykivető elemei.
A felsoroltak közül leginkább az utolsón vonhatja fel a szemöldökét a tájékozott olvasó, hiszen a tárbiztosítás hasznáról vagy haszontalanságáról megoszlanak a vélemények. Hasznosnak nevezhető, mert a szerény felkészültségű, hanyag tulajdonosokat esetleg megvédheti a fegyverbalesetek legbanálisabb formájától (az üresnek hitt fegyver “csodák-csodája” elsül), mivel a tár eltávolítása után a pisztoly nem fog működni. Másfelől viszont ugyanez a funkció újratöltés közben védtelenné teszi a felhasználót (a csőben lévő lőszert nem lehet kilőni), ráadásul a tár elvesztése, véletlen kiejtése, vagy a biztosító meghibásodása hasznavehetetlen ócskavassá változtathatja a lőfegyvert – akár a legkritikusabb pillanatban. Manapság a gyártók nagy része a piac kívánalmainak megfelelően elhagyja ezt a funkciót. Az amerikai gyártók között akadnak viszont olyanok is, akik a dohányipar után a fegyvergyártók “megfejésével” próbálkozó kártérítési perektől tartva inkább újra beszerelik a termékeikbe a tárbiztosítót.
Hol a kakas?
Kompakt méretű pisztolyhoz illően az M6906 felhúzónyúlvány nélküli, rejtett kakassal van ellátva, amely csak megfeszített elsütőszerkezettel emelkedik ki teljesen a szán síkjából. A többihez képest némileg durvábban megmunkált, öntött alkatrész tetején ugyan találunk “felhúzást segítő” barázdákat, de ennek használatához némileg hátra kell húznunk az elsütőbillentyűt, és utána kézzel befejeznünk a műveletet. A kellemetlen meglepetések elkerülése, és a maximális biztonság végett persze ez a “bűvészmutatvány” kerülendő. A barázdák véleményem szerint inkább a csendes fesztelenítést, vagy azt szolgálják, hogy sötétben, tapintással könnyen meg lehessen állapítani a fegyver állapotát (SA vagy DA) az elsütőbillentyű érintése nélkül.
Összkomfortos lövészet
Az amerikai szakirodalom és a felhasználók általában nem bánnak kesztyűs kézzel a Smith & Wesson öntöltőkkel ha hiányosságok felemlegetésére kerül sor, ezért némi szkepticizmussal fogtam a tesztelésbe, bár a revolvereikkel eddig csak pozitív tapasztalataim voltak. Az M6906 gyorsan eloszlatta a kételyeket. A lövészet során leadott kb. 150 lövés alatt egyetlenszer sem produkált hibát, akadálymentesen működött a 124 graines magyar MFS-FMJ és a 139 graines cseh S&B FMJ-FP szubszonikus loszerrel is.
A legmeglepőbb az volt, hogy tüzelés közben, hosszabb használat után sem lehetett semmilyen kellemetlen vibrációt, irritációt, vagy átforrósodást érezni, mint ami több hasonló kaliberű, kompakt fegyver jellemzője. Az alacsony tömeghez képest a visszarúgás karakterisztikája kifejezetten kellemes volt. A rövid markolat ellenére szinte azonnal megtaláltam a kényelmes kétkezes fogást, de egy kézzel is ugyanolyan összkomfortosnak tűnt a kis pisztoly – gyors mozdulattal szemmagasságba emelve az irányzékelemek nem igazán szorultak további rendezésre. A szánakasztó kialakítása természetes pozíciót kínált a támasztó kéz hüvelykujjának, biztonságos távolságot tartva a szántól. A felhúzás csekély erőkifejtést igényelt, ami hölgyek számára nem utolsó szempont. Kényelem kapcsán említést érdemel, hogy a gyártó igyekezett minden élt alaposan lekerekíteni, hogy a fegyver ne akadhasson el viselője ruházatában.
25 méteres lőtávolságból a mindössze 3,5 hüvelyk (8,7 cm) hosszú, hagyományos huzagolású csővel ellátott M6906 átlagosan 20-25cm-es szórást produkált 5 lövésből a 8/A típusú lőlapon. Ez ugyan gyengébb, mint amire a még kisebb méretű Smith & Wesson M60-9 2,125″ forgópisztoly képes volt, de bőségesen elfogadható. A pontosságot ilyen távolságból valószínűleg az inkább közelharcra szánt, módosított Novak-irányzék, a kissé keskeny, sima felületű elsütőbillentyű, és a szán holtjátéka korlátozta. Ettől függetlenül a sütés mindkét üzemmódban remekül eltalált, a nagymúltú céghez méltó – nem lehet nyúlást vagy töréspontokat érezni az elsütőbillentyű elhúzása közben, és a lövés kiváltásához szükséges erő önvédelmi fegyverhez illő mértékű (se túl könnyű, se túl kemény). Eredeti rendeltetési célhoz közelebb álló, 5 és 10 méteres lőtávból tűz alá véve a lőlapokat az M6906 már jobban elemében volt. Különösebb erőfeszítés produkált 3-5cm átmérőjű szórásképeket, melyek revolverezve (minden lövés után fesztelenítve) sem növekedtek számottevően. A lövedékek tökéletesen a célzott pontba csapódtak.
Érdekes meglepetés volt, hogy az előreívelő műanyag fenéklemezzel ellátott 12 lőszeres kapacitású, eredeti tár gond nélkül üzemelt 13 darab lőszerrel, bár ilyenkor a behelyezés fokozott erőkifejtést igényelt. A külföldi felhasználók szerint a pisztoly a nagyméretű Smith & Wessonok 15 lőszeres táraival is megbirkózik, bár a gyártó ezek használatát nem javasolja. A tesztfegyver ügyeskezű tulajdonosa ehelyett inkább FÉG P9M/L tárakat használt fel a szent cél érdekében, melyek kisebb módosítás után szintén tökéletesen működtek. Itt érdemel említést, hogy a tok síkjából minimálisan kiemelkedő tárkioldó kellőképpen érzéketlen a kisebb behatásokra, csak ütközésig benyomva lép működésbe. A tárak nagy erővel vetődnek ki a tárfészekből.
Jelentősebb negatívumként legfeljebb azt tudom megemlíteni, hogy a szánakasztó rendeltetésszerű használatát akadályozza a markolathéj, illetve a szánakasztót támasztó fémlapocska. A munka elvégzése tehát többnyire támasztó kézre fog hárulni. Másik lehetséges problémaforrás a szánra szerelt biztosító, melyet stresszesen nem lehet könnyű feladat előre kattintani. Erre megoldást jelent a fegyver csőre töltve, fesztelenítve, kibiztosítva viselése. Véletlen elsüléstől nem kell tartani, a hosszú revolverező billentyűút tökéletes biztonságot nyújt, csakúgy mint pl. a SIG-eknél.
Szétszerelés, karbantartás
A tár eltávolítása és a töltetlenség vizuális ellenőrzése után húzzuk hátra félig a szánt, és távolítsuk el a szánakasztót. A szán ezután előre lehúzható a tokról. Kisebb meglepetést okozhat, hogy ekkor a felhúzott kakas automatikusan lefesztelenít. A szán eltávolítását megakadályozhatja, ha esetleg biztosított állapotban hagyjuk a fesztelenítőkart. A szán eltávolítása után a helyretoló szerkezet és a cső a megszokott módon kivehető. Ennél jobban nem igazán szükséges szétszednünk a fegyvert egy alapos takarításhoz. Az elsütőszerkezet kellemesen zárt, ezért a fegyver könnyen megszabadítható a lerakódott szennyeződéstől. Nem is árt, mert az M6906 tipikusan olyan fegyver, aminek “nem áll jól” a kosz, a világos színűre eloxált alutokon minden aprócska folt meglátszik.
Az összerakás során is szembesülhetünk kisebb furcsaságokkal. A helyretolórugó rúdját egy egészen aprócska bemetszésbe kell illesztenünk a csőszakállon. A szánt csak akkor lehet a tokra felcsúsztatni, ha az elsütőszerkezet fesztelenítve van, és ha a hüvelykivetőt, és a két elemből álló ütőszeg biztosító kart sikerül lenyomnunk. A művelet kissé a 22-es csapdáját idézi, mivel a leeresztett kakas miatt alig van hely a kivitelezéshez. Némi gyakorlással persze gyorsan megoldható a dolog.
Tartozékok és ár
Az M6906-hoz és változataihoz a tríciumos éjszakai irányzékon, a gumimarkolaton kívül nem kínálnak egyéb kiegészítőket, bár a Smith & Wesson Performance Center igyekszik a vásárlók egyedi igényeit is kielégíteni. A fegyver újonnan 170-200 000 forint körüli áron vásárolható meg felszereltségtől függően (Bár a típus a cég 2002-es terméklistájában már nem szerepel – A szerk.). Ezért egy megbízható és tagadhatatlanul elegáns fegyvert kapunk.
Izsóf Gábor
