Modern vadnyugatiak – Ruger Vaquero és NEW Vaquero
A Colt M1873 Single Action Army, más néven a Peacemaker élemedett kora ellenére ma is igen keresett világszerte. Természetesen elsősorban a replikák teszik ki a mezőny zömét, a cikkünkben bemutatásra kerülő Rugerek viszont sokkal többek, mint egyszerű másolatok.
Tengeren innen és túl
Az eredeti gyártó, a Colt kisebb-nagyobb megszakításokkal 1873 óta gyártotta a revolvert. Az idők során azonban eléggé hullámzott a minőség, ahogy a hartfordiak a huszadik század végén egyik csődből a másikba evickéltek. Eközben a Peacemakerük a csóró tehenészlegény önvédelmi fegyveréből egy nagyon drága, elsősorban gyűjteményi darab lett.
Az M1873 ma is szerepel a Colt termékpalettáján, de csak mint kis szériában, rendelésre készített Custom Shop Item. Ráadásul annyira drágán, hogy csak igazán sznobok hajlandóak megvásárolni.
Az utolsó 20-30 évben a Peacemaker-replikák piacán egyeduralkodóvá váltak az olasz gyártók, főként az Uberti (Beretta név alatt is) és a Pietta. Ne csodálkozzunk persze azon, ha ezek az általunk jól ismert talján nevek amerikai oldalakon nem nagyon köszönnek vissza. Ott ugyanis jellemzően a forgalmazó/importőr nevével feliratozva árulják őket – amerikai termékként.
Van persze (dél-)amerikai Peacemaker is: a brazil Taurus Gaucho. De az utóbbi pár évben a USFA (US Fire Arms) Hartfordban is készít kiváló minőségű, de igen drága, és Made in USA Peacemakereket.
Az utóbbi 15 évben azonban “AZ” amerikai Peacemaker nem volt más, mint a Ruger Vaquero.
Cowboy actionre optimalizálva
A Ruger relatíve későn ismerte fel a Cowboy Action Shooting sportágban (és a westernromantika örökkévalóságában) leledző nem kicsi üzleti lehetőségeket. De amikor belépett a piacra, egyből “izomból” tette azt. Nem a legszebb, nem a legpontosabb, hanem a legmasszívabb “Peacemaker” megalkotása volt a cél, ez lett a Vaquero, mely 1993-ban jelent meg.
Az új fegyver azonban korántsem volt egészen új. Az első Vaquero semmi más nem volt, mint az 1973-ban bemutatott .357 Magnum kaliberű New Model Blackhawk átdesignolása.
Az eredeti Blackhawk mindenekelőtt vadászrevolver volt, annak megfelelő állítható irányzékkal. Ezt eltüntették, és külsejében a Peacemakerhez tették hasonlatossá a revolvert. Ennek érdekében a rozsdamentes acél verzión kívül a Vaquero készült kékített dob/cső és imitált kéregedzett felületkezelésű tokkal.
New Vaquero
A Vaquero üzletileg igen sikeresnek, népszerűnek mondható modell volt. Akiknek ilyen fegyverük volt, azok szerették, DE.
De mindig hozzátették, hogy a Vaquero nem az igazi, nem adja vissza azt az ismerős érzést, mint a régi jó Béketeremtő. Szép az új cipő, de a régi, kitaposott az igazán kényelmes. Főleg, hogy az új cipő két számmal még nagyobb is a kelleténél.
2005-ben tehát – 12 évi gyártás után – végre lépett a Ruger is, kijöttek a New Vaqueroval, ez végre az eredetihez közelítő méretű és tömegű volt (de azért egy picit még mindig nagyobb, masszívabb). Az eredeti Colt Peacemaker dobja 1,652″ átmérőjű, 1,607″ hosszú, míg a New Vaqueróé 1,675″/1,610″. Az Old Vaquero esetében 1,732″/1,703″ ez az érték. A legfontosabb azonban, hogy a korábbi Vaquero vaskos Blackhawk-markolatát felváltotta az XR3-Redesigned jelzésű markolat. Ennek formája, ezáltal fogása már tényleg szinte olyan, mint az igazi Coltoké. Csakúgy, mint a fekete, bakelitet utánzó markolathéjak.
Itt azonban ha lecsavarozzuk a markolatot, vicces dolgot látunk, valami nagyon 21. századit. Egy gyerekzár lapul a markolathéj alatt, mely a kakas mozgatását gátolja. Viszont ez esetben senkinek nincs szem előtt, de a jogalkotók és ügyvédek idiotizmusát kielégíti. A gyártó azt javasolja, hogy akinek erre a baromságra tényleg szüksége van, az fúrjon lyukat (helye: jelölve) a markolatpanelbe. Magam részéről nem sikerült netes fotón ilyen kifúrt markolatú Ruger New Vaquerót találni.
A gyerekzár mellett persze mellbevágó élmény, hogy az egyébként szépnek mondható külső felületkezeléshez a markolat alatti nem látható részeken milyen undorítóan rücskös, nyers, utókezeletlen felület tartozik mindkét modellnél. 21. század, olcsó, de hatékony gyártástechnológia. Ez van, rosszkor tetszettek születni.
Ami még módosult a régi modellhez képest: az Old Vaquerón, ha a dobot kattanásig fordítottuk, akkor már nem lehetett kitolni a töltényhüvelyt, hanem újra körbe kellett fordítani.
A New Vaquerónál viszont pontosan az “ejektorrúdra fordul rá” a dob, ebben hasonlít az 1873 előtt gyártott Old Model (nem ütőszeg-biztosításos) Ruger single action revolverekre.
A kakasnyúlvány is hosszabb, felfele íveltebb lett, a kakasrugó erejéből pedig levettek, így hüvelykujjal sokkal könnyebb felhúzni a fegyvert, mint a régit, de szerintem még mindig nehézkesebb, mint egy igazi Peacemakert.
Apróság, de a hüvelykitoló rúd végét is módosították, hogy az igazi Coltéra inkább hasonló legyen.
Izomagyú
A Vaquero – ha önmagában nézzük – tényleg nagyon hasonlít az M1873-ra. Ha azonban mellé teszünk egy igazi Coltot, vagy akár egy Uberti-replikát, akkor “Jaj, mi ez a böszme vasdarab?” Ugyanis minden kiterjedése jóval nagyobb, a fegyver sokkalta masszívabb, agyatlanul túltöltött lőszerekkel is biztonságos. Számos USA-beli újratöltési kézikönyv ad meg “Ruger Vaquero-ONLY” tölteteket például .45 Colt kaliberben. Más kérdés, hogy a CAS-ban pont gyenge töltetű, ólomlövedékes (nem ritkán feketelőporos) lőszereket használnak. A dob és tok masszivitása tehát leginkább öncélú: ehhez voltak kész öntőformák.
Belül is mást találunk, mint a hartfordi mintánál. A Colt vagy az olasz replikák, melyek annak mintáját követték, hajlamosak voltak a kemény használattól rendszeres rugótörésben szenvedni (kakas és dobrekesztő), illetve a dobforgatás is idővel timingos lett.
A Ruger Vaquero azonban bévül teljesen más világ. Modern, kizárólag csavarrugós elsütőszerkezet, masszív, precíziósan öntött alkatrészek – semmi sem csereszabatos az öreg csatalóval.
Még a működés sem az. A Colt kakasát felhúzva az szépen elkattogja a “C-O-L-T” betűket, ha jó a fülünk hozzá. A Ruger-kakas viszont nem rendelkezik biztonsági állással, a dob akkor forgatható szabadon körbe, ha kinyitjuk a töltőkaput.
Ugyancsak hiányolni vagyunk kénytelenek a kakasból előremeredő jókora ütőszeget, de itt ezért kapunk is valamit cserébe. A tűzfalba épített ütőszeg és a kakas között ugyanis ütésátadó kar van. Ezáltal – az eredeti Colttól eltérően – minden töltényűrt megtöltve is biztonságos a fegyver viselése, a kakas csak akkor ütheti meg az ütőszeget, ha az elsütbillentyűt teljesen hátrahúztuk. Bár emiatt sosem lehet olyan finom a sütés, mint a klasszikus Peacemakereken.
A fegyver persze itt is csak single action (minden lövés előtt kézzel meg kell feszíteni a kakast), a töltés-ürítés egyesével történik a töltőkapun (tűzfal jobb oldala), a hüvelykivető rúd a cső alatt, jobb oldalon található.
A dob kivehető persze tisztításhoz, a toknak a cső alatti részén levő rugós keresztcsap benyomása után a dobtengely előre kihúzható, a dob pedig (nyitott töltőkapuállásnál) jobbra kivehető a keretből.
Változatok, kaliberek
A régi Ruger Vaquerót hosszabb ideig gyártották, tehát többféle alverziója is jelent meg.
Felettébb sokféle kaliberben is készült:
– .357 Magnum/.38 Special,
– .357 Magnum – 9 mm Luger
cseredobbal,
– .38-40 – .40 S & W cseredobbal,
– .44 WCF,
– .44 Magnum,
– .45 Colt,
– .45 Colt – .45 ACP cseredobbal.
Mint látható, nemcsak a tradiconalistákra gondoltak, noha a .357 Mag./.38 Spec és a .45 Colt kaliberűek messze a legnépszerűbbek voltak. A New Vaquero már (még?) csak ezen kaliberekben kapható, mindkét tesztfegyverünk .357 Magnum lőszert tüzelő volt.
Az Old Vaquero 3,75″, 4 5/8″, 5,5″ és 7,5″ csőhosszokkal készült, és immár a New Vaquero sem kínál kevesebbet.
A felületkezelések közül a rozsdamentes acél, a kéregedzett imitációjú tok és kékített dob/cső mellett van már mattfekete és gravírozott kivitel is.
Az Old Model Vaquero készült a 19. századi céllövő-Peacemakert idéző Bisley-markolattal is.
Ennio Morricone Wanted
A két revolver tesztelése során tulajdonképpen leginkább az hiányzott, hogy a cowboy-hangulatot aláfesse egy kis spagettiwestern-zene. Van még hova fejlődnie a lőtereknek.
Az egyik tesztfegyver egy 5,5″-es csövű Old Vaquero volt, melynek rozsdamentes acél az anyaga – ez állítólag úgy kéne, hogy kinézzen, mint egy nikkelezett korabeli Peacemaker. De teljesen úgy nézett ki, mint egy modern rozsdamentes acélfegyver. A 4 5/8″-es csőhosszú New Vaquero fekete-kéregedzett színösszeállításával már sokkal korhűbb képet mutatott.
Kézbevétel-kezelés érzésben messze leverte az új a régit, ehhez kétség nem fér, sokkal kényelmesebb a markolat, már csak a rövidebb cső okán is sokkal jobb az egyensúly., de a kisördög azt mondatja velem, hogy a sokkal olcsóbb Uberti Cattlemanom még mindig jobb “feelingre”.
A dob mindkét fegyvernél eléggé nagylelkűen lötyög, de tudomásul kell venni: ez a lazaság egyrészt minden Ruger sajátja, másrészt, ha feketelőporos lőszerekkel akarják használni, úgy e nélkül hamar megszorulna.
A teszt során .38 Special MFS 148 gr WC ólomlövedékes, .38 Special Fiocchi 158 grain FMJ (teljes köpenyes, ogivál) és .357 Magnum MFS 158 grain FMJ-FP (csonka kúp alakú, teljes köpenyes) lőszereket használtunk, összesen 200 lövést adtunk le. Ezalatt az MFS .38 Specialból volt 3 db elcsettenés (mindkét fegyverben előfordult), semmi egyéb probléma nem fordult elő.
A fegyverek hibátlanul működtek, én viszont állandóan stresszeltem magam, hogy reflexszerűen töltéshez-ürítéshez fél-felhúzott állásba húzzam hátra a kakast. De az itt nincs.
A fix irányzékok határozottan nem pontlövészetre készültek. De az nekem nem fér a fejembe, hogy a cápauszonyszerű célgömb miért nincs egyetlen Peacemaker-rokonon sem úgy méretezve, hogy a találati pont legalább a közelében legyen annak, ahova az irányzék néz. Persze itt sem volt.
25 méterről a rozsdamentes revolver és a .38-as Fiocchi még egészen jó volt, a célfekete közepére célozva hordott nagyjából középre. Viszont a szórás azért nem az igazi, ha hasonló csőhosszúságú igazi sportrevolverhez viszonyítjuk. Ha hadipisztolyhoz, akkor rendben van, 10 lövésből 10 a 8-a lőlap célfeketéjében van.
A New Vaquero viszont kb. 40 centit hordott lefele 25 méteren, és némileg balra csapódtak a lövések be. A szórás viszont itt lett a jobb: 10-ből 9 lövés a 9-es körnek megfelelő méretű területen ütött lukakat. A lőlap aljába – ez a lovat találná el az indián helyett.
A két revolver sütése single action mezőnyben eléggé gyenge, útja hosszú, és némileg reszelős is. A biztonság fontosabb volt a pontosságnál.
Érdekes módon az MFS Wad Cutter céllövő lőszert egyik Ruger sem szerette, 15-20 centis szórásokat hoztak létre velük. Valamiért ez harmatgyengének is bizonyult: 25 méterről rálőve egy asztali számítógépre (korhű cél egy Peacemakernek), az csak behorpasztotta-beszakította a dobozát (1 mm-es acéllemez), de be nem hatolt. A .357 Magnummal ugyanez teljes átütést okozott.
Hiszen valljuk be, ezen fegyverek elsődleges célja nem a klasszikus pontlövészet, hanem a 7-8 méterről fémcélok, ellenséges lótolvajokat ábrázoló papírcélok kiluggatása. Ebben pedig kiválóak. Még kőkemény teljes töltetű .357 Magnum lőszerekkel is sokkal nyugodtabbak voltak a kézben az általam vártnál. Nem hiába a nagy tömeg, a jelentős falvastagságú csövek.
Még azt is kipróbáltam, hogy egyszerre két Vaqueróból milyen lőni. Kicsit ijesztő, nagy óvatosságot igényel (hogy ne lőjje át a kezét, vagy bele a másik fegyverbe az ember), és kissé lassú, mert azért ezek a csavarrugós kakasok nem mozdulnak olyan könnyedén hátrafelé.
De azért kifejezetten móka és kacagás volt a lövészet a régi és az új Vaqueróval, igazi örömfegyverek ezek, ma már semmi közük az egykori komoly hadirevolverhez.
Nem drága
A New Vaquero tesztelt kivitele 640 dollár MSRP (gyártó által javasolt árú), ami 500 dollár környéki amerikai kiskereskedelmi árat jelent – az olasz replikáknál ez valamivel több, de az eredeti Colt inkább a
2 ezer zöldhasúhoz van közelebb. Európában minden fegyver pofátlanul drágább persze, de relatíve itt sem veszélyes a Rugerek ára, 2008. decemberi DWJ-ben 680 euróért hirdeti a német importőr. (A Ruger Vaquero régi modelljének ára persze drasztikusan csökkent az USA-ban.)
Itthon újonnan nem forgalmazzák, a mi két tesztfegyverünkön is szlovák próbajelek mutatják az eredetet. Magyarországon csupán a néhány tucat aktív cowboy action-lövő jelentené a piacot, bár, akinek nagyon ez a forma a szíve csücske és a legmasszívabbat akarja a mezőnyben, az elvileg pontlövő sportfegyverként is engedélyeztetheti.
www.ruger.com
Vass Gábor
