Milyen a szolgálati kiskaliberben? – CZ P-07 Kadet .22 LR – 2. rész

 

A cseh CZ licence alapján itthon összeszerelt/gyártott és a hazai fegyveres rendvédelmi szerveknél illetve a Honvédségnél is rendszerben levő P-07 pisztolyt a Kadet váltószettel könnyedén át lehet alakítani az olcsóbb .22 LR lőszerrel való gyakorláshoz. Az előző részben ennek a szerkezetnek a műszaki paramétereit, felépítését vizsgáltuk, most pedig gyakorlati tesztek következnek.

(Ez a kétrészes cikk a nyomtatott Kaliber magazinban megjelenő teljes írás rövidített változata!)

 

 

Vegyes tapasztalatok

 

Leszereltem a pisztolyomról a szánt és felhelyeztem a váltószettet, ami jól illeszkedett, még ha annyira precízen nem is mint az eredeti szánja. Ellenőriztem, hogy minden alkatrész a megfelelő-e és nekiálltam a próbának, ahol a távolság elsőre 5 m volt és egy olcsóbb kategóriás CCI Blazer lőszerrel avattam fel a legújabb szerzeményemet.

Hát meg kell mondjam, hogy az eredmény meglepő és kiábrándító volt. Nem vagyok egy Carlos Hathcock, sem egy Chris Kyle, de azért 5 méterről egy tenyérrel lefedhető szórást tudok lőni. Csak nem ezzel a kombóval…., ráadásul a középső találati pont annyira balos volt, hogy majdnem lelógott a papírról.

 

 

Ez volt az a pont, amikor elgondolkodtam, hogy tényleg ennyire balfácán vagyok-e, vagy valahol máshol is lesz hiba. Eddig nem tettem meg, hogy az irányzékot ellenőriztem, de amikor ránéztem, akkor rögtön láttam mi a baj. Annyira balra volt tolva, hogy már-már leesett a szánról. „Keine pánik!” mondja a tanult német! Egy fegyvermester kb. 3 perc alatt megigazítja az irányzékot és a találati középpont akkor már jó lesz. A szórást meg betudtam annak, hogy az eszköz új, hagyjuk bekopni és gyakoroljunk vele tovább. Nagyjából 200 lövés után sem javult érdemben a szórás, viszont az eszköz nagyon kezesnek bizonyult. .22-estől borítékolható minimális hátrarúgással és tökéletes működéssel. A tár hibátlanul illeszkedett a helyére, a szánakasztó minden alkalommal tette a dolgát, amikor az eszköz kiürült. Nagyjából 200 lövés után ezt a gyakorlatot fel kellett függeszteni, úgyhogy egy tisztítást követően pár nappal később már Szászváron került sor a következő tesztre.

Szintén kellemes nyári napon folytattam a próbát, ez alkalommal 10 m-ről gyorspont lőlapra, melynek a közepét céloztam, annak ellenére, hogy tisztában voltam a helytelen irányzékállással, de a szórásképekre voltam kíváncsi. A legerősebbtől a leggyengébb lőszerig mindent felsorakoztattam, amihez hozzáfértem, hogy lássam melyikkel mit mutat a Kadet. RWS Subsonic HP, Lapua Pistol OSP, Sellier & Bellot Club (elvileg ezzel lőtték be), Remington Subsonic, GECO Semi-auto, Remington Viper, CCI Mini-mag és CCI Stinger volt a felhozatal.

 

 

A próbák során nagyon bíztam a S&B, illetve a Remington Viper lőszerben, előbbi talán nevezhető a gyári lőszerének, utóbbival pedig nagyon jó tapasztalataim voltak, bár nagyon régi beszerzésem utolsó darabjai fogytak el pár éve és a „régi-új” lőszer még fogalmam sincs milyen. Ezzel szemben a „cseh remekkel” produkálta a legrosszabb eredményt. Habár a magam részéről nagyon kedvelem a Sellier & Bellot lőszereket, ebben az esetben mondhatni csapnivaló szórást sikerült lőnöm. 15 méterről megkockáztatom, hogy néhány lövés még az értékelt zónában sem lett volna. Ettől kicsivel jobb, de véleményem szerint még mindig nagy szórást produkált a GECO, a Remington Viper és Lapua lőszerrel annak ellenére, hogy utóbbi a második legdrágább és kifejezetten pisztolyokhoz ajánlott versenylőszer. A Remington esetén pedig a már korábban megszokottól is jobban balra hordott. Itt már le is lógott a papírról néhány találat. Elfogadható volt a szórás a Remington Subsonic (Itt sajnos a doboza már nem volt meg, annyira régen vásároltam, ezért nincs a képen.) az RWS és a CCI Mini-mag esetében.

Legnagyobb meglepetésemre a legjobb szórást a CCI Stinger lőszerrel sikerült elérni olyannyira, hogy 3 találat egymásba szakadt és a másik kettő is közvetlen mellette volt és ezzel már bátran oda mernék állni vele gyorspont, illetve steel challenge versenyre is. Az a tény viszont mosolyogtató, hogy a váltókészletet a gazdaságosság jegyében alkotta meg a CZ, viszont a CCI Stinger nagyjából annyiba kerül (utolsó információm szerint 129 Ft), mint a legtöbb sportlövészetre használt gyári 9 mm Luger lőszer, Kadet… te rohadt luxusprosti!

A megbízhatóság tekintetében abszolút elégedett vagyok az eszközzel, igaz a lövésszám még nem nevezhető túl soknak, de egyetlen esetben fordult vele elő akadály, amikor a 9 mm-es modell szánakasztóját tettem a Kadet alá. Ebben az esetben nem fogta meg a szánt kiürüléskor, de ez az én figyelmetlenségem volt és nem az eszköznek róható fel. Az elsütőbillentyű finom kezelését nagyon jól lehet vele gyakorolni, a hátrarúgása – már ha azt annak lehet nevezni – még a Stinger lőszerrel is elenyésző, annak ellenére, hogy a hangja elég markáns mind a Stinger, mind a Viper lőszerrel.

 

Várható élettartam?

 

A tokszerkezet 9 mm Luger lőszerre lett tervezve, szóval a .22-esnek kb. egy örökkévalóság plusz 2 nap kell, hogy elkoptassa. A csövet elég masszívnak gondolom, még az erős lőszer lövésekor sem hiszem, hogy akár hosszútávú használat során károsodna. A rendszerben a leggyengébb láncszemnek a szánt gondolom. Nem tudom, hogy milyen lövésszámra tervezték az eszközt, de tapasztalatom szerint a 9×19 mm-es pisztolyok gyári lőszerrel kb. 35-40 ezer lövés után már szoktak törni, annyit azért erős lőszerrel nem nézek ki a Kadetből, de az idő majd igazol.

 

Aki tényleg sportlő, az vegyen rendes sportfegyvert inkább!

 

Akinek csak egy .22-es pisztolyra van szüksége, annak szerintem jobb választás lehet egy szép állapotú MCM, ami jelen fegyverpiaci viszonyok között 100.000 Ft-tól elérhető, de ahogy korábban is leírtam az én helyzetemben ez volt észszerű vásárlás.

 

Jobbágy Csaba