A cím egyáltalán nem túlzás, mert a lövedékálló mellények tekintetében ez a két fogalom roppant messze esik egymástól. Tény, sajnos nálunk kőkemény tény, hogy a köztudatban – de ami a legszomorúbb, hogy a felhasználók egy részénél is – működik az a hamis nézet, hogy ha mellény van rajta, akkor ő már sérthetetlen, legalábbis achillesi szinten. Azt gondolják, hogy azon testfelületeiken, amelyeket befed a lövedékálló mellény, egyszerűen nem fog a golyó (pardon: lövedék). Milyen nagyszerű is lenne, ha ez így lenne! A valóság azonban sokkal prózaibb és sokkal lehangolóbb.
Nincs rosszabb, nincs veszélyesebb, mint a hamis biztonságérzet, ami könnyen átcsaphat felelőtlenségbe, vakmerőségbe, meggondolatlan cselekedetekbe ? az eredmény pedig tragédia. Elsősorban azoknak szánom ezt az írást, akik a lövedékálló mellényt hivatásszerűen, napi életvédelmi eszközként (mondhatni: munkaruhaként) viselik, vagy éppen vélt, esetleg valós félelmeiktől vezettetve, saját jól felfogott érdekükben önként, veszik magukra. Szeretném hinni, hogy azok a munkaadók is megszívlelik tanácsaimat, akik most szándékoznak ellátni alkalmazottaikat lövedékálló mellényekkel, vagy éppen cserélni kívánják a meglévő készletet. Bárki, bármilyen okból is vásároljon, viseljen mellényt, kell, hogy pontosan tudja: mit várhat el a lövedékálló mellényektől, milyen típusok léteznek, ezeknél mi a védelem felső határa, milyen méretekben készülnek, melyek az egyes típusok előnyei, hátrányai, stb., azaz rendkívül fontos a tisztánlátás, mielőtt döntünk a vásárlás során.
Amikor felkért a Kaliber szerkesztője, hogy írjak cikket a lövedékálló mellényekről, még nem következett be az a bizonyos tragédia a benzinkútnál, a cikk apropóját nem ez adta. Viszont a mielőbbi megírásra sarkallt az, hogy a minap a saját szememmel láttam az egyik pénzszállító cég alkalmazottját munka közben. Előírás szerint ?talpig? lövedékálló mellényben volt és kezében a pénzeszsákkal éppen a napi bevételt vitte a páncélautóhoz. Egyszerűen képtelen voltam szabadulni a látványtól és hirtelen elfogott a düh és a tehetetlen harag keveréke. Alig pár napja történt a tragédia, és feldühített az a nemtörődömség, az alkalmazottak életének semmibe vétele, az a trehányság, ami megnyilvánult annál a cégnél, akinek dolgozóját láttam. Már-már komikus volt a látvány ? legalábbis a szakember szemével nézve ?, hogy ezen a megtermett, pocakos úriemberen a létező legkisebb méretű mellény volt. Ennél fogva szó se volt oldalvédelemről, szóba se jöhetett a vállak védelme, lent még a köldökéig se ért le, hátul a derekáról, veséjéről már nem is beszélve! Mindössze elöl és hátul fedte valamennyire a testét a mellény, már amennyire egy 120 kg-os embert fedni tud egy 50 kg-osra méretezett ruha. Azt ? gondolom ? már mondanom se kell, hogy messziről látszott a mellényen, hogy a létező legalacsonyabb védelmi fokozatú, elvégre az a legolcsóbb, nem? A mellény gyártási idejét természetesen nem ismerem, nem láttam az adattábláját (ha volt egyáltalán belevarrva), de ezek után akár azt is el tudom képzelni, hogy már régen lejárt a szavatossága. Úgy látszik, annál a cégnél ennyit ér a dolgozóik élete. És tudják, mi a legborzasztóbb? Hogy talán mindezek ellenére azt gondolta az illető, hogy ő most védve van a lövedékektől!
Gondolatébresztőnek hadd mondjak el néhány alapvető dolgot a lövedékálló mellényekről. Biztos vagyok benne, hogy ha csak töredékét megszívlelik, már érdemes volt megírni. Mindenekelőtt szeretném, ha örökké szem előtt lebegne a két legfontosabb szabály, amit akár szentírásnak is lehet tekinteni:
Az első: a lövedékálló mellény csak egy legvégső esély az életben maradásra, arra az esetre, ha másban már nem bízhatunk, ha már mindent megpróbáltunk, minden egyebet megtettünk, de nem tudtuk elkerülni a meglövést. Semmi más hát a mellény mint egy hajszálnyi esély. Ezt az esélyt azonban meg KELL adni magunknak, azoknak, akik ennek a veszélynek reálisan ki vannak téve. Ha valaki kételkedne ebben, remélem a cikk végére elfogadja ezt a gondolatot.
A második: Átlőhetetlen lövedékálló mellény nem létezik! Az emberi elme találékonysága végtelen, különösen, ha pusztítani kell. Ami nagyon fontos tehát: megtalálni a kellő kompromisszumot a reális veszélyeztetettség és a szükséges biztonság között. Minél nagyobb fegyverek ellen véd a mellény, az annál nehezebb, annál kényelmetlenebb, annál kevesebb ideig viselhető tartósan. Első lépésként el kell tehát dönteni, körülbelül mi az a legnagyobb fegyver, amivel várható egy esetleges támadás. Ezt célszerű reálisan megítélni, mert az ember könnyen rávághatja, hogy: bármilyen fegyver ellen védekezni akarok! Ez azonban csak álom, és nem is igen valószínű ? szerencsére ?, hogy például egy véletlenszerű önvédelmi szituációban mesterlövészpuskával támadjanak az átlagemberre. Remélem, ez nem is fog bekövetkezni. Leginkább tehát a maroklőfegyverek ellen kell védekezni, mint a támadás nagy valószínűségű eszköze ellen. Akik fokozottan veszélyeztetettek, mert például nagy értékekkel foglalkoznak (vagyonvédők, pénzszállítók, stb.) és ezért fennáll a veszélye, hogy előre megfontolt támadás célpontjaivá válhatnak, bizony akár a géppisztoly, sőt gépkarabély is reális támadási eszköz lehet! A gépkarabély ellen védő mellény már nehéz, merev, kényelmetlen, nem is igazán viselhető egy-két óránál tovább. Nem véletlen tehát, hogy például pénzszállítók esetében a kisebb védelmi képességű mellényt kiegészítik a jármű páncélozásával. Elvégre a jármű páncélzata elsősorban nem a szállított pénzt, értéket védi, hanem a személyzetet. Annak eldöntéséhez tehát, hogy milyen legnagyobb teljesítményű fegyverrel valószínű egy esetleges támadás, sok mindent kell mérlegelni ? beleértve a munkakört, társadalmi helyzetet, stb.
A másik mérlegelési oldal: a beszerezhető lövedékálló mellények lehetőségei és tulajdonságai. Ezen a ponton kezdődik az igazi probléma, azaz a megkívánt védelmi szint és a mellény közötti kompromisszum kialakítása. Ma már gyakorlatilag valamennyi lövedékálló mellényt speciális, nagy szakítószilárdságú szövetből készítik. Minél több szövetréteget tesznek be a mellénybe, annál nagyobb energiájú lövedéket képes megállítani. A gyártók a sokéves tapasztalatok alapján, a kint lévő fegyverek és az elkövetett bűncselekmények elemzése során felállítottak bizonyos határokat, és kimondják, hogy ez, vagy az a mellény maximum milyen típusú és mekkora energiájú lövedéket képes megállítani. Mindenhol csak a kézifegyvereket csoportosították és húztak meg közöttük teljesítménybeli határokat. A baj csak az, hogy ezek nem egységesek, ahány ország, annyi féle határ létezik és ráadásul a védelmi fokozatok sem egyformák. A legelterjedtebbnek tekinthető amerikai szabvány például hat plusz egy védelmi szintet állapít meg, a német szabvány azonban ötöt, az orosz pedig hetet.
Ebből következik, hogy például a legkisebb amerikai védelmi fokozat esetében (I. védelmi fokozat) a .38 Special lőszer jelenti a felső határt, a német esetében (Schutzklasse L) az ezeknél többet tudó 9×19 Parabellum lőszer ellen véd a legkisebb fokozatú mellény, az orosz szabvány szerint pedig az 1-es védelmi fokozatú mellény már a 7,62 mm-es Nagan (TT) lőszer ellen is véd, ami ellen ? pl. az amerikai szintek szerint ? az ötödik fokozatú véd! Ez a káosz valahol érthető is, hiszen minden országnak megvannak a sajátos fegyverei, minden országban más és más fegyver a legelterjedtebb a bűnözők körében, jogos tehát, hogy ki-ki a saját országa jellemzőihez igazítja a mellényektől megkövetelt védelmi fokozatokat.
Még egyszer kihangsúlyozom: azért vannak a különböző védelmi fokozatok, mert minél többet tud egy mellény, az annál nehezebb, kényelmetlenebb, annál kevésbé viselhető tartósan. És mivel a védelmi szint növelése (egy bizonyos határig) a szövetrétegek számával oldható meg, lényeges, hogy el tudjuk dönteni: hogyan akarjuk viselni a mellényt? Ing alatt? Zakó alatt? Nyíltan, felső ruházatként? Aki ing alatt akarja hordani, meg kell elégednie a viszonylag kevés szövetrétegszámmal, ergó, az alacsonyabb védelmi szinttel. Annak vállalnia és tudnia kell, hogy az ő mellénye például maximum csak a Parabellum pisztoly ellen véd. Ha tehát ennél nagyobb teljesítményű fegyvert lát a támadója kezében, vegye úgy, hogy nincs is rajta mellény. Aki zakó alattit akar hordani, az vállalja a nagyobb kényelmetlenséget, de remélheti, hogy mellénye megfogja akár a .44 Magnumot is. Aki viszont már puska, vagy gépkarabély ellen is védve akarja egy kicsit érezni magát, annak csak a külső viselésű mellény jöhet szóba. Ez már nemcsak a sok szövetréteg miatt van, hanem azért, mert ezeket a lőszereket már nem lehet megállítani szövettel, azaz lágy ballisztikai védőanyaggal, ehhez szilárd anyag (kerámia, acél, platinium, stb.) kell.
A mellékelt képek jól szemléltetik a viselet szempontjából jól csoportosítható lövedékálló mellényeket. A kiválasztás és vásárlás gyakorlati szempontjaira, arra, hogy melyik viselési formától konkrétan milyen védelmet lehet elvárni, hogy az egyes típusok kiválasztásánál milyen egyéb szempontokat érdemes és célszerű figyelembe venni, hogy mire kell ügyelni a vásárlásnál, a legközelebbi alkalommal térek ki. Szeretném, ha a mellényeket viselők, vagy vásárolni szándékozók elgondolkodnának az eddig leírtakon és bízom benne, hogy ennek a sorozatnak a végén az érintettek kicsit többet tudnak meg arról az eszközről, amire önmaguk, vagy éppen munkatársaik, beosztottaik életét bízzák. Remélem megerősödik mindenkiben a hit, és el is fogadják, hogy az a bizonyos két alapszabály, amit a cikk elején említettem, nagyon is igaz!
Klabacsek Gyula