2022 végére az országban a haderőfejlesztési program részeként, segítve az új honvédségi eszközökhöz a kellő humánerőforrás biztosítását és az utánpótlás nevelését, valamint követve az idők szavát, erőteljes fejlődési szakaszához ért a középiskolás korosztály számára létrejött kadétképzés. Egy fontos eszközcsoportról, a kadétképzésben használatos és használható légfegyverekről szólunk általában ebben a cikkben.
(FIGYELEM: ez az online megjelenő anyag a Kaliber 2023 ÉVKÖNYVben – mely minden előfizetőnek ingyen jár – publikált cikk erősen rövidített változata, a teljes írás csak az említett nyomtatott kiadványban érhető el! – A szerk.)
Miért pont a légpuska?
Országunk mintegy 120 középiskolája és kollégiuma csatlakozott a kadétprogramhoz valamilyen formában, számuk egyre nő, és a program, valamint a tananyag szerves része a fegyverekkel illetve a velük való lövészettel való megismerkedés legalább alap szinten. Ennek pedig több, mint egy évszázada hű eszközei a légfegyverek. Mellettük szól az olcsó és egyszerű üzemeltethetőség (nem kell “valódi” lőtér), a kisebb energiákból adódó kisebb balesetveszély, ugyanakkor tökéletesen megfelelnek a lövészet alapjainak elsajátítására. Ez a tudás pedig éppúgy hasznos a civil életben, mint pl. az elsősegély, hiszen a 7,5J alatti légpuskák szabadon tarthatóak hazánkban, így ha nem is minden háztartásban, de igen gyakran előfordulhatnak, így helyes használatuk elsajátítása, és a tudás esetleges otthoni átadása drasztikusan csökkenti az ezekkel okozott, szerencsére egyébként is ritka balesetek számát.
A klasszikus csőletörősök, alsókarosok
Már az egykori leventék is ilyenekkel sajátították el a céllövészet alapjait hajdanán, ma is ezek a legalkalmasabbak a célra. A klasszikus LP-1 és LP-2 a rövid tusájával és csövével a kisebb termetű legénykéknek is kézre álltak. Nyílt irányzékuk túl sok állítási lehetőséget nem kínált, kezelésük pedig faék egyszerűségű, hiszen nem bonyolítja semmilyen biztosító. A cső letörésekor történik meg a fegyver felhúzása, a szoknyás lövedék betöltése után, ha felcsuktuk a csövet, máris tűzkész a fegyver. A későbbi FÉG modelleken már megjelentek az állítható nézőkék, a védett céltüske, az állítható sütéserő, így azok már sokkal alkalmasabbak voltak a pontos, 10 m-re leadott lövésekre, ami az olimpiai céllövész sportágak alapja. Az LG-14 már külön felhúzókarral, fix csővel került megtervezésre, így megnőhetett az irányzóhossz, és a hosszabb csővel még nagyobb pontosság volt elérhető, a lövedéket pedig egy biztonságos csapos töltőkapun át tölthette be a lövész.
Persze a külföldi légpuskák is nagy klasszikusok, leginkább a Slavia 630 és 631 volt a jellemző már ötven éve is az iskolai MHSZ lövészszakkörökben, ez utóbbi jelenkori szlovák gyártású utódja, a Perun 731 pedig igen elterjedt napjainkban, a Honvédelmi Sportszövetség égisze alatt működő iskolai lövészszakkörökön és a kadétiskolák lőtermeiben. Köszönhető ez a kiforrott konstrukciónak, hiszen a lenyitás is kioldókar előrehúzásához kötött, a véletlen elsütés ellen pedig automata biztosítóval bír. Az irányzékok és a sütés ereje is állítható.
A katonásabb modellek
A szerencsések összefuthattak a Suhl 310-es oldalkaros, a forgó-toló záras fegyvereket imitáló légfegyverével, vagy a típus valamely utódjával, mely többlövetű tárjával kiválóan imitálta a második világháborúban is hadi célokra széles körben használt puskákat és azok kezelését. Ez volt a német kadétpuska, mely később a vásári céllövöldék igáslova lett. Máig ritka gyűjtői darab egy-egy szebb állapotú példánya. Ennek kínai analógiája a Xisico BAM XS B3-1 (a lengyel importőr által Lider 31 névre keresztelve), amely a kínai Type-56S tokszerkezetére és válltámaszára épül, abba egy oldalkaros légpuskát ültetve. Maga a légpuska azonban nem a legbiztonságosabban használható, mert ha töltés közben a rögzítőkarmantyú véletlenül leold, akkor a töltő személy ujjait könnyen lecsípheti a töltőkaput záró szerkezet. Emiatt az első használat előtt alapos átnézést igényel, a konzerváló gépzsírt vékony olajrétegre célszerű cserélni, és később is csak kellő körültekintéssel használható. Bár a konstrukció masszívitása, katonás jellege alkalmassá tehetné a kadétképzésre, de a biztonsági kockázatok miatt mégsem igazán alkalmas, hogy szélesebb körben alkalmazzuk a kadétok képzésére.
A korszerű nyugati megoldások
Crosman M4-177 PCA légpuska
Jelenleg az Umarex is forgalmaz M-16 külsejű csőletörős légfegyvert, amivel biztonságos lőtermi céllövészet megvalósítható, ugyanakkor formájában és főbb kezelőszerveiben hasonlít az igazi hadi fegyverre. Persze csőletörős volta miatt a kezelése eltér a hadi kiviteltől, hiszen egylövetű, hadi formája miatt pedig lövészversenyeken jellemzően nem használható. A jelentős mennyiségű műanyag alkatrész miatt nem túl masszív kivitele pedig az egyéb alkalmazásokat teszi kétségessé. A másik erős versenyző a Crosman cég, amely a PCA (“pumpálós”, pre-compressed air) fegyverekben van hagyományosan otthon. Több modellje közül említésre méltó az M4-117, amely az M4-es gépkarabélyt idézi. Szintén alkalmas a diopteres irányzékkal való célzás elsajátítására, többlövetű eszköz, diaboló lövedékkel pedig a 10 m-es pontlövészetre is alkalmas korlátozottan. De ez is inkább lövészélményt növelő, a lövészetet megkedveltető játékeszköz, ami egy kicsit menőbben néz ki, mint a nagypapa Sláviája. Mivel minden lövés előtt fel kell pumpálni, így a kezelése kevéssé hajaz az éles verzióéra, ugyanakkor a fiatalabb korosztállyal remekül megkedvelteti a lövészetet, hiszen könnyű súlya és állítható válltámasza a kisebb gyerekek számára is nagy élményt tud nyújtani.
A modern keleti kadétfegyverek
Oroszországban például a kadétképzés és az ifjúság hazafias nevelése egyrészt nem szenvedett el akkora törést, mint például hazánkban, illetve évtizedekkel ezelőtt kezdték modern alapokra helyezni, ráadásul egy jóval nagyobb országról beszélünk, folyamatosan termelő kézifegyveriparral, így nem is csoda, ha ott készültek kifejezetten az ifjúság hatékony oktatására légfegyverek. A Yunker-3 és társai az éles eredeti AK-74M és társai bázisán készültek, ugyanabban a gyárban. Értelemszerűen a gázdugattyú és a zárkeret helyett már csak egy imitáció került a fegyverbe, a helyretoló rugó szerepe is csak a töltőfogás életszerűségét szolgálja. A fegyver belsejében, a tárban egy CO2 patronnal működő légfegyver szerkezet lapul, 19 db acél gömblövedék befogadására alkalmas tárral. Egy patron közel négy tár kilövésére alkalmas. A tárcsere mozdulata életszerű, bár csak egyes lövések adhatóak le a fegyverrel. Viszonylag szerény, alig pár joule-os csőtorkolat energiája alkalmassá teszi arra, hogy szükség esetén egy osztályterem végében fellógatott pokróc is elegendő legyen biztonságos golyófogónak, így akár a tanteremből ki sem kell menni, hogy a kadétok a biztonságos fegyverkezelést, a célzás és a célba lövés alapjait elsajátítsák. Értelemszerűen nem egy pontlövész versenyfegyverről beszélünk, de az nem is volt cél. Ellenben a kezelése, részleges szétszedése és a főbb alkatrészei igen nagymértékben megegyeznek az éles hadifegyverével, például a mellső ágyazás is teljesen csereszabatos. Így a kadétok a fegyver részleges szétszedését és alapszintű tisztítását és karbantartását is el tudják sajátítani. Ez a funkció szenvedett csorbát a kínai kópián, a Cybergun AK-47-es modelljén, ahol a tok már spiáterből lett öntve, és már a gázdugattyú vezető cső sem levehető, így az kadétképzésre már kevésbé alkalmas.
Amire égető szükség lenne idehaza
Mivel jelenleg kb. 120 kadétképző hely van Hazánkban, és ezek száma csak gyarapodik, nem beszélve az egyéb iskolai lövészszakkörökről, fontos lenne ezek ellátása akár hazai gyártású fegyverekkel. A gyártókapacitások rendelkezésre állnak az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően. Persze kérdés, hogy gyártsunk vagy vegyünk, ha gyártsunk, mit gyártsunk? A jelenleg elterjedt Perun 731-es fegyverek gyártása megszűnt, a meglévő készletek elfogytak, így kérdés, mi lesz az a kiforrott, jól bevált típus, amivel a lövészszakköröket el lehetne látni. Csak a kadétképző helyeken és a lövészszakkörökben, lőtermenként, lőterenként csak 10 fegyverrel számolva is 1500-2000 fegyverről beszélhetünk, amire külön gyárat létrehozni nem éri meg, de egy meglévő gyár szabad kapacitásait érdemes lehet felmérni, nem beszélve arról, hogy akár hazai polgári forgalomba is kerülhetnének a fegyverek, ami plusz eladható darabszámokat eredményez a gyártás számára. Klasszikus légpuskákból persze megannyi import modell közül is lehet válogatni.
Ami viszont egyáltalán nincs, az a Yunker-3 jellegű, hadi külsejű CO2-es kadétfegyver, a még rendszerben lévő AK-63/D külsővel, illetve különösen hasonló sincs, mint a BREN2-esek, aminek a rendszeresítése megtörtént, a csapatok ellátása folyamatosan zajlik, így reálisan tervezhető, hogy a most középiskolás korosztály, ha tanulmányai végeztével a formaruhát egyenruhára cseréli, olyannal fog találkozni. Kézenfekvő lenne az orosz megoldást adaptálni: ugyanazon gyárban, más csővel és csak a jogilag és műszakilag szükséges mértékben eltérő belső, immáron légfegyver szerkezettel gyártani, akár olyan alkatrészeket felhasználva, amik éles hadi használatra már nem felelnek meg maximálisan, ellenben légfegyverként még sokáig szolgálhatnák a Hazát. Természetesen ennek a jogi és műszaki feltételeit meg kellene teremteni, de vélhetően nem csak a kadétképzés, de a civil piac is örömmel látna egy ilyen eszközt.
Meglátásom szerint egy igazán alkalmas kadétképző fegyver megalkotása szép és nemes feladat lehetne a most indult fegyvertervező és gyártó mérnökök számára a kecskeméti Neumann Egyetem GAMF Karán.
Szőrös Zoltán – www.kalasnyikov.hu
Nyitókép: Marton Áron