Könyv-recenzió – Németh Balázs: A Wänzl fegyvercsalád

 

Kollégánk, a magyar történelmi fegyveres lövészet és vadászat prófétája, az ízes magyar kiejtés youtube-terjesztője, az immár hadtörténész doktor és többszörös lövész-világbajnok Németh Balázs most nagy fába vágta a fejszéjét. Egy kifejezetten magyar fegyvertörténelemmel foglalkozó könyvsorozatot indított, melynek ez a mű az első kötete.

 

De mi az a Wänzl?

 

A fegyverekkel behatóbban foglalkozó, de nem 19. századi hadtörténészkedés vonalon számára is leginkább annyi ötlik fel valószínűleg, hogy az osztrák-magyar haderőben az elöltöltős puskákat két W-betűs, sok mássalhangzós hátultöltős követte, csak aztán jött a Mannlicher. Igen, ezek voltak a Wänzl és a Werndl, a Wänzl volt az elöltöltős puskából átalakított szerelt fémhüvelyes lőszeres csapózáras, a Werndl pedig a gerendelyzáras, eleve hátultöltőnek született.

Mint ilyen tehát a Wänzl egy fontos, noha nagyon rövid ideig rendszerben levő átmeneti lépcső a modern lövészfegyverek irányába. A Wänzl-kismonográfia szükségszerűen azzal nyit, hogy a fegyvert elhelyezi a korának történelmi (königgrätz-i csatavesztés a gyútűs hátultöltős puskákkal felszerelt poroszok ellen – 1866) és fegyvertechnikai (a kor hátultöltő fegyverei és töltényei) palettáján. Nagyon alaposan rámutat egy későbbi fejezetben arra is, hogy a hátultöltő, szerelt lőszeres puska a gyors és bármely testhelyzetben való újratölthetőségével hogyan alakította át mind a gyalogos katona kiképzésének, mind a harcának megvívásának módját. Számomra különösen érdekesek azok a részek is, melyek arról szólnak, hogy az új technika megjelenésekor hibásan értelmezték annak használhatóságát sokan. Lásd az 1-2 kilométerről zárt alakzatok tűzharcát vizionáló elképzelés. A korabeli tesztelők, szakirodalom adatait, véleményét kellő forráskritikával kezeli a mű, például az akkor már hozzáférhető ismétlőpuskák tűzgyorsaságát az egylövetűekhez képest szándékosan lekicsinylő “kincstári optimizmust sugalló” anyagokét említhetjük.

 

Út a Wänzl rendszeresítéséhez

 

Ha napjainkban nevetünk például az amerikai haderő lövészfegyvereinek rendszeresítését övező szappanoperaszerű fordulatokon, akkor kedvünkre lesz az “osztrák Isaura” is. A Hátultöltőfegyver Bizottság a könyv szerint 170 hátultöltő megoldást vizsgált meg, mindezt azért, hogy az alig 12 éve rendszerben álló Lorenz elöltöltő puskát ne kidobni kelljen, hanem elég legyen átalakítani. A döntés után jött azonban a neheze, számtalan kisebb-nagyobb cég osztozott a gigantikus munkán. A több százezer leszállított átalakított fegyvernek ennek eredményeképpen 10-50%-a selejt volt!

A könyv szépen bemutatja az átalakítási/gyártási folyamatot, de még a lövedék-, feketelőpor- és lőszergyártásra is kitér, különösen érdekesek a korabeli rajzok a lövedékpréselésre és a hüvelyhúzásra szolgáló gépekről.

Az is szórakoztató, sőt komikus, ahogy a germanizmusokkal kerékbe tört “magyar” nyelvű kezelési utasítás után olvashatjuk annak korabeli kifigurázását. Igazi ínyencség!

 

Valódi fegyver, valódi tesztek

 

Azt már én is többször megéltem, hogy a legendás, bálványozott történelmi fegyverek utóbb a valódi lövészeten eléggé siralmasan lőhető, kényelmetlen kínszenvedéssé válnak villámgyorsan. Ugyanis a történelmi munkák, fegyverbemutatók jelentős része a gyakorlati részt nagyvonalúan kihagyja. De nem ez a könyv! Itt egy eredeti puskával és az ahhoz gyártott, korhű ballisztikájú lőszerrel rendkívül alapos lövészet folyt.

Nem csak a szórásképet és röppályát vizsgálta a szerző, hanem az elérhető gyakorlati tűzgyorsaságot és modern ballisztikai zselében a terminális ballisztikai tulajdonságokat is. Mindehhez rajzok, fotók és táblázatok is tartoznak, kimerítő alapossággal járva körbe az öreg hadfit.

Ez az az irány szerintem, amerre a fegyvertörténészeknek haladniuk kellene!

 

Javítanivalók és várakozások

 

Had fogalmazzak azért meg kritikát is, remélve, hogy a következő kötetekben ezeket a hibákat már nem követik el. Az egyik tipikus grafikusi hiba a túlfolyás, amikor a szövegdoboz a nyomtatott lapon kívülre ér. Következmény, hogy a lap utolsó mondata vagy bekezdése immár örökre titok marad az olvasónak. Itt is tetten értem egy ilyent. A másik a képek és a szöveg elhelyezésével kapcsolatos – nagyon fárasztó úgy olvasni, hogy sok oldalon a kép mellé kerülő főszöveg-oszlop csupán 2-3 szavas sorokra tördelődik. Kisebb szakmai észrevétel, hogy a gyakorlás során ellőtt lőszerek újratöltési metódusát leíró rész szerintem központi- és nem peremgyújtású munícióra vonatkozik, valamint hüvelyvállat említ, ami a Wänzl lőszernél nincs.

Mindezek persze apróságok, a 70 oldalas, A4-esnél nagyobb fekvő formátumú, keményfedeles könyv Wänzl-könyv ugyanis nemcsak szép, hanem rendkívül olvasmányos is lett. Érzem a belé fektetett rengeteg munkát, mégis két este alatt kiolvastam. Nagyon várom a következőt!!!

 

Vass Gábor

 

 

Adatok:

Németh Balázs: A Wänzl fegyvercsalád

Kiadó: Brothers Online Kft. – MEFLSZ

(www.kapszli.hu)

ISBN 978-615-00-5590-9

Nyomda: Pauker Holding Kft.

Lektor: dr. Lugosi József