David L. Skinner több mint másfél évtizede az amerikai fegyveripar egyik közismert alakja, hiszen a vezetése alatt a kis műhelyecskének indult STI komoly gyártóvá és piaci szereplővé nőtte ki magát. Nemrégiben a szomszédos Szlovákiában járt, ahonnét a Grand Power pisztolyokat saját név alatt importálják. Itt volt módunk interjút készíteni vele.
K: Mikor először beszállt az STI-ba, éppen 1994-et írtunk, ez volt a Clinton-féle 10-lőszeres tárkapacitás-korlát kezdete. Miért pont akkor döntött úgy, hogy egy olyan rizikós területre fektet be, mint a fegyvergyártás?
DS: A fegyverek az életem részét képezik huszonhat éves korom óta, ami bizony már igencsak régen volt. Amikor kifejezetten ezzel az iparággal kezdtem foglalkozni, nem éreztem magát a fegyveripart kockázatosnak. Ellenben kétségtelenül kockázatos volt egy olyan cég, melynek fő érdeme fegyvereinek nagy tárkapacitása volt.
Szerencsére azért a tárkapacitás-korlátozási jogszabály mégsem lett olyan szigorú, hiszen lehetséges volt birtokolni, katonai és rendvédelmi célra gyártani, eladni és exportálni is 10-nél nagyobb kapacitású tárakat és fegyvereket. És mivel a fegyverek önmagukban egyáltalán nem voltak tilosak, akiknek már korábbról volt nagy kapacitású táruk, azok vehettek hozzá fegyvert abban a 10 évben (1994?2004 ? a szerk.) is. Persze a meglévő tárakhoz pótalkatrészeket is gyárthattunk, de persze azokat új tárrá összerakni tilos volt.
Tehát egyáltalán nem éreztem kockázatosnak a befektetést, ráadásul akár a múlt évi adatainkat is megnézhetik: 65%-ban exportra termelünk most is.
K: Milyen kapcsolata volt a fegyverekkel az STI-os idők előtt?
DS: Mint bármely más amerikainak, élveztem a velük való lövészetet. Nem is volt semmi speciális az életemben a fegyverekkel kapcsolatban olyan 1987?88-ig. Ekkor a feleségem ? aki sajnos 1998-ban elhunyt ? felfedezte a versenyszerű sportlövészetet. Egészen fanatikus sportolóvá vált, és nekem lépést kellett tartanom, vagy otthon maradhattam. Amikor beszálltunk az IPSC-be, már tulajdonképpen nyugdíjban voltunk, eladtuk a korábbi elektronikai cégünket. Rengeteget utaztunk versenyekre szerte az USA-ban és amikor felmerült ez az üzleti lehetőség az STI kapcsán, természetesnek tűnt: megvan a pénzünk, az időnk, a kedvünk hozzá, miért ne?
K: Mennyi fegyvert gyártanak egy évben az STI-nál, és mennyit importálnak?
DS: Ebben az iparágnak nem igazán szokás pontos számokat megadni, egyszerűen versenyképességi okokból.
Az ATF pedig mindig 2 évvel le van maradva az adatok tekintetében. De mondjuk azt, hogy durván 10 ezer fegyvert gyártottunk, és mintegy 6 ezret importáltunk.
Olyan negyvenvalahány-féle fegyvert gyártunk az az USA-ban, és csak néhányfélét importálunk, tehát mindenképpen a házon belül előállítottak a népszerűbbek.
Azonban ha azt nézzük, akkor darabszámban a csak néhány alváltozatban importált Grand Power vagy Fülöp-szigeteki pisztolyok adott modelljei bőven felülmúlják bármely amerikai gyártású modellünket.
K: Mielőtt importálni kezdte a Grand Power pisztolyokat, tudta egyáltalán merre van Szlovákia? Hogy kezdődött az üzleti kapcsolatuk?
DS: Igen, tudtam hol van, de csak azért, mert előtte kétszer már jártam Csehországban. Első alkalommal egy ottani fiatal versenyzővel/versenyszervezővel összebarátkoztunk, rendszeresen e-maileztünk, és aztán ő elment dolgozni a Grand Powerhez. Amikor másodszor jártam Csehországban, akkor mondta, hogy találkoznom kéne valakivel, ez volt Jaro (Kuracina), és aztán a nürnbergi IWA alkalmával kiderült, hogy hmm, legalábbis képesek vagyunk egymást elviselni, és van közös üzleti jövőnk.
K: Tervezik-e esetleg többféle Grand Power fegyver importját, például a .22 LR kis kaliberű pisztolyukét?
DS: Igen, tervezzük, de nem a 22-eseikre gondolok, egyszerűen azért, mert már nagyon sokféle .22-es pisztoly van az amerikai piacon, és rengeteg cég készít ilyen váltókészleteket is, azok pedig sokkal olcsóbbak, mint egy komplett fegyver.
A most bemutatásra kerülő modelleknek is szép jövőt jósolok, és Jarónak még jó pár ígéretes terve akad szerintem.
K: Melyik a legfontosabb, legnagyobb számban eladott STI-termék?
DS: Az Edge, határozottan az Edge. 15 éve ez a ?number one?. A Trojan pedig szorosan követi, immár 14. éve.
K: Hogyan érintette az STI-t a rejtett viselésre jogosító engedélyek (CCW) forradalma az utóbbi 15 évben?
A website-jukon egyre több kompakt modellt találni.
DS: Nagy kihívás számunkra egyre kisebb és könnyebb fegyvereket készíteni M1911-bázison, 3″ környéki csőhossznál igencsak nehéz biztosítani, hogy megbízhatóan üzemeljenek. Majdnem egy évünkbe került, hogy a technológiánkat felhozzuk oda, hogy megbízhatóan működő 3″-es fegyvert sorozatban gyártsunk. De már megy a dolog, és 4 különböző ilyen rövid csövű modellt mutattunk be az utolsó előtti Shot Show alkalmával. Sokkal gyorsabban fogynak, mint bármilyen más frissen bemutatott nagyobb pisztolyunk, meg kellett ötszöröznünk a termelésüket, hogy lépést tudjunk tartani az igényekkel.
K: Thaiföld egyike a legfontosabb exportpiacaiknak, de mi ennek az oka?
DS: Thaiföldön igazán felvilágosultan gondolkodó kormányzat van. Nagyon jól tudják, hogy az állam és a rendőrség nem lehet ott mindig, hogy mindenkit megvédjen. Ráadásul Thaiföld olyan országokkal határos, ahol nem éppen teljes a közrend. Őrültek is mindenhol vannak a világon, akik válogatás nélkül gyilkolnak, például iskolákban. Ezt a thai kormányzat nem akarja engedni. Ehelyett évi 100 ezer darab maroklőfegyvert vám- és áfamentesen lehet importálni az országba, a vámok pedig egyébként eléggé magasak. Így a fegyverek ára elég alacsony lesz ahhoz, hogy az emberek megengedhessék maguknak megvásárlásukat. Sőt, ezen túlmenően az állami alkalmazottaknak, például a tanároknak az állam meg is téríti a vásárolt fegyver árát. Az emberek ott nagyon határozottak abban, hogy megvédik magukat. Imádom azt az országot!
K: 2?3 évvel ezelőtt bemutattak egy igazán jó minőségű STI single action westernrevolvert, aztán sosem láttuk szériagyártmányként megjelenni. Mi történt vele, mi volt a probléma?
DS: Semmi probléma nem volt, nagyszerű fegyver! Azonban az alkatrész-beszállítónkkal már volt probléma. Hiába voltak kiváló szerszámgépei, azonban kapott egy, a mienkénél sokkal nagyobb megrendelést AR?15 alkatrészekre, és mire az kifutott, a gépei elhasználódtak, és nekünk kellett volna megfinanszírozni a felújítást.
Viszont nálunk megmaradtak a prototípusok, műszaki dokumentáció, így Jaróval már egyeztettünk, hogy lehetséges lenne-e ezen modellek gyártása Szlovákiában. Persze ez még erősen a jövő zenéje.
K: Tavaly Ön visszavonult az aktív napi cégvezetéstől és az STI CEO-ja Tim Dillon lett. Kicsoda ő, és miért nem házon belülről választottak ki új vezetőt?
DS: Tim Dillon 25 éve dolgozik az iparágban, bár hozzám képest elég fiatal. Az első 5 évét a Springfield Armorynál töltötte, majd a Brownellshez (a legnagyobb fegyveralkatrész-kereskedelmi cég ? a szerk.) ment, ahol a harmadik ember volt, majd Afganisztánban dolgozott.
Mi 3 belsős és 8 külsős személyt hallgattunk meg a vezetői állással kapcsolatban. A belsősök egyszerűen nem voltak elég kvalifikáltak a munkához, nagyon jók abban, amit csinálnak, de a továbblépésre felfele még nem elég felkészültek. A 8 behívott külsősből 7 azzal kezdte az interjút, hogy közölte: ?el tudom adni ezeket a fegyvereket”. De ez rossz irány, a fegyvereink szinte eladják magukat, nekem nem egy eladó kell, hanem valaki, aki a céget tudja irányítani. Tim Dillon teljesen más megközelítéssel jött, nem mondom, hogy az tökéletes volt, de sokkal jobban tetszett, így őt választottuk következő vezetőnek.
K: Egy interjúban Tim Dillon nemrégiben azt mondta, hogy meg akarja változtatni a cég irányát és egyre inkább az önvédelmi célú fegyverek fele fordulnak, Ön ehhez mit szól?
DS: Ha a kérdés az, hogy felhagyunk-e a sportfegyverek gyártásával és csakis önvédelmi (rejtve viselhető) pisztolyokat gyártunk, akkor a válasz határozott nem, egyáltalán nem.
Az interjú után sokat beszélgettünk Timmel. Nem teljesen jól interpretálták a mondandóját, pusztán arról van szó, hogy felismerte, hogy a sportfegyverek mellett az önvédelmi fegyverek is egy egyre fontosabb terület lesz számunkra a jövőben. Tim nagy nyomás alatt van a viszonteladóink részéről, hogy még több CCW-fegyvert dobjunk a piacra. De ettől függetlenül nem fogjuk csökkenteni az erőfeszítéseinket a versenyfegyverek területén sem.
Uram János ? Vass Gábor