Ha leülünk, és kicsit elgondolkozunk, akkor meglepő, hogy a ma használt személyi védelmi, közelharcfegyverek olyan működési elveken nyugszanak, és olyan lőszereket tüzelnek, melyek már 100, vagy több éve kereskedelmi forgalomban vannak.
Új megoldások?
Amerikában a legnépszerűbb töltények közé sorolhatjuk a tiszteletreméltó .45 ACP-t, a .38 Special-t, és az ?őskori? .22 LR-t. Európában a .22 LR ugyancsak univerzálisan elterjedt, míg a legdominánsabb központi gyújtású lőszer még mindig a 9 mm Luger (NATO), egy olyan töltény, mely szintén nagyon régi, Georg Luger hagyta ránk az 1908-as P08 pisztollyal együtt. Azok a fegyverek, melyeket ezek kilövésére használunk ma, műszakilag igencsak ismerősek lennének az olyan fegyvertervezőknek, mint Mauser, Maxim, vagy Browning. A XXI. század fegyvergyártói még mindig ugyanazokat a bevált tömegzáras, vagy késleltetett zárolási módokat alkalmazzák az öntöltő működés megvalósítására.
Bár voltak kísérletek – némelyik sikeresebb, némelyik kevésbé – az új technológiákkal, mint például az elektromos gyújtás (Remington EtronX), miniatürizált rakéták (GyroJet), hüvelynélküli lőszerek (a futurisztikus HK G11), egyik sem tudott gyökeret verni a civil, vagy a polgári piacokon. Az egyetlen kivétel az új technológiák elfogadását illetően a műanyagok és a palacknyakú pisztolytöltények növekvő elterjedtsége, melyeket Gaston Glock ?legyőzhetetlen? szolgálati pisztolya, illetve a SIG profik által nagyra tartott .357-es öntöltő lőszere képvisel.
Azonban egyik ötlet sem új ezek közül. A műanyagokat a tömeggyártásban már a Heckler und Koch is alkalmazta a 80-as években, a forradalmi P9 és VP70 pisztolyok és géppisztolyok esetében. Hasonlóan ezekhez, a palacknyakú hüvellyel készült pisztolylőszerek ötlete sem új, ezt annak érdekében alkalmazták, hogy a csőretöltési megbízhatóságot javítsák, illetve a magasabb kezdősebességet érjenek el. Mauser és Luger öt generációval ezelőtt már úgy döntött, hogy .30-as kaliberű (7,63 ill. 7,65 mm), palacknyakú lőszert használ a C96 és az eredeti Luger M1900 esetében.
A Szürke Szoba
Annak ellenére, hogy a palacknyakú hüvelyek, és a polimerek alkalmazása kevéssé különleges, vagy új, a legújabb ilyen fegyver érkezése rávilágít arra, hogy a HK a két ötletet ötvözve magasabb szintre jutott el az új PDW kifejlesztésével. Nemrégiben olyan heylzetbe kerültem, hogy műszakilag emgismerhettem ezt a hihetetlenül könnyű és kompakt fegyvert (melyet nem szabad összetéveszteni az MP5 PDW-vel, mely csupán egy radikálisan lerövidített, és új ágyazással ellátott MP5 volt.)
Látogatásom a HK USA-beli (Sterling, Virginia) gyárában egy olyan hely bemutatásával kezdődött, melyet az elit csak ?Szürke Szobának? hív. Ez egy kicsiny, de felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt tartalmaz, mely az utóbbi években keletkezett úgy, hogy a cég alkalmazottai itt tárolnak mintapéldányokat a sorozatban gyártott – és ami ennél is fontosabb – a legszokatlanabb és a közönség számára ismeretlen prototípusokból is, melyek az Oberndorfi gyár fejlett gépsorairól kerültek le. A Szürke Szoba egy külön cikket is megérne, és az itt készült képből nyilvánvaló, hogy elég információ van ebben a szobában ahhoz, hogy bármely HK-mániást nagyon érdeklődővé tegyen. A gyűjteményt vizsgáló hosszú túrát követően látogatásom fókusza a Heckler und Koch legújabb fegyvereire helyeződött.
G36 Commando
Az első egy erősen megrövidített változata volt a Bundeswehr új, G36 önműködő puskájának (ennek polgári változata a félautomata SL-8). Ezt a legfrissebb változatot G36 Commandonak hívják, és sorozatlövésre is alkalmas, .223 Remington (5,56×45 NATO) lőszert tüzeli, válltámasza behajtható. 9 hüvelykes csőhosszával olyan kicsi, és könnyebb(!) mint az eredeti, legendás 9 mm-es MP5.
Míg a G36 hivatalosan is az új német gyalogsági egyéni lőfegyver lett, a G36 Commando-t arra tervezték, hogy az elit GSG-9 beavatkozó egységek fegyvere legyen.
A jól rejthető méret párosulva a potenciálisan elképesztő tűzerővel (100-lőszeres csigatár opcionálisan), és nagy hatású, nem-pisztoly lőszerrel, a Commando-t nyilvánvaló választássá teszi az MP5-tel szemben a világ legfejlettebb védelmi team-jei számára. Ehhez járul még az a tény, hogy a G36 mintegy 200 dollárral lesz olcsóbb, mint a jelenleg 1400 dolláros listaárú MP5, tehát a fegyver jövőbeli népszerűsége vitathatatlan. A műszaki érdeklődésűek számára el kell mondani, hogy a G36 gázelvételes rendszerű, rövid gázdugattyú úttal működtetett, forgó zárfejes szerkezetű fegyver, csakúgy, mint a teljes méretű G36 és az SL-8. Az elsütőszerkezet-blokkok (trigger-groups) lehetnek csak egyeslövésre, egyeslövésre és kettes sorozatra, egyeslövésre és sorozatra, egyeslövésre, kettes sorozatra, teljes sorozatlövésre alkalmasak. A fegyver elméleti tűzgyorsasága 700-750 lövés/perc a lövedéktömegtől függően. A cső hagyományos huzagolású (nem a HK híres poligonhuzagolását találjuk), 6 db, jobb irányú huzaggal, melyek 7″-en fordulnak egyet. A teljes hossza a fegyvernek 28,3 hüvelyk kihajtott, és 19,7″ behajtott válltámasszal. Töltetlen állapotban a Commando 1,3 kg tömegű, mely érdekes módon pontosan egyezik a kicsiny PDW tömegével. A fegyveren három pár rögzítési pont található a Picatinny sínek, és egyéb felcsavarozható szerelékek számára. Természetesen felszerelhető a Hensoldt 1,5x vagy 3x gyalogsági optikai irányzékkal is, melyek a standard G36-hoz készültek, vagy a kombinált 1,5x céltávcső – nagyítás nélküli red dot irányzék rendszerrel is.
PDW
Bár a G36 Commando valószínűleg eléggé izgalmas bármely forróvérű fegyverszakértőnek, az igazi csúcsa ennek a látogatásnak – legalábbis a szerző számára – a program következő pontja volt. Elsősorban a ritka lehetőség kézbe venni és megvizsgálni az új PDW-t, másodsorban pedig, hogy módom nyílt eszmecserét folytatni a cég elnökével, Eoin Stafforddal.
A fegyverrel kezdve, el kell mondani, hogy minden bizonnyal egy új jelenség éllovasával van dolgunk a tűzfegyverek terén. A radikálisan új fegyverről elsőre még azt sem lehet felismerni, hogy HK termékkel van dolgunk. Eltűntek a jellegzetes sátorvas-markolat profilok, a védett célgömb, melyeket a G3/MP családról ismerhetünk. Ehelyett a felhasználó egy személyi védelmi fegyvert (Personal Defence Weapon – PDW) kap, mely géppisztolymérete ellenére nagyon könnyű, a műanyagok széleskörű felhasználásának köszönhetően, és egy teljesen új, saját fejlesztésű lőszert tüzel.
Betolt válltámasszal a PDW mindössze 13,4 hüvelyk hosszú, és 6,8 hüvelyk magas, megjelenését tekintve egy nagy műanyagtokos maroklőfegyverre hasonlít. A fegyver ebben az állapotában is lőhető egy kézzel. Azonban a PDW igazi értékeit akkor használhatjuk ki, mikor a válltámaszt és a mellső pisztolymarkolatot is kinyitjuk. Ezt úgy kell végrehajtani hogy a pisztolymarkolatot lefele fordítjuk, (hasonlóan a különleges, és kiváló finn JATI-MATIC géppisztolyhoz – bár itt a mellső markolat nem funkcionál felhúzókarként). A PDW felhúzókarja közvetlenül a betolt válltámasz felett található, hasonló az AR-15 puskákon megszokottakhoz. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a csőre húzott fegyver válltámaszát is kihúzzuk, és a PDW készen áll a vállból való tüzelésre. Azonban ahelyett, hogy a megszokott pisztolytöltényeket lőné, a PDW kezelője egy közepes kaliberű puskatöltény sebességére képes lőszerrel van felszerelve, mely egy acélmagvas, asszimetrikus lövedéket lő ki, halálos veszélyt jelentve távoli támadókra, és ami a legfontosabb, olyanokra is akiket lövedékálló öltözet véd.
Megoldás egy problémára
A fegyverrendszer szíve az új, 4,6 mm-es palacknyakú lőszer, melyet a HK fejlesztett ki, vagy inkább ?újrafelfedezett?, hiszen a cég már korábban is kísérletezett hasonlóakkal, de sosem jutottak olyan messze a fejlesztésben, mint a PDW esetében. A géppisztolyt elsősorban egy könnyen hordozható, de halálos hatású személyi oldalfegyver szerepére szánták, főként nem harcoló alakulatok számára. Természetesen biztos vagyok benne, hogy a végfelhasználók közt számos rejtett ügynököt, VIP-testőrcsapatot, és hasonló elitalakulatot fogunk megtalálni, de a fő cél, az, hogy kisegítő csapatok fegyvere lehessen. A múltban ezt a kategóriát mostohagyerekként kezelték. Vannak olyan hadseregek, ahol a gépkocsivezetők, híradósok, és hasonló alakulatok tagjai csak pisztolyt viselnek. Némely országok – mint például a britek a katasztrofális SA-80 rendszeresítése előtt – nagyobb, de gazdaságos pisztolykaliberű géppisztolyokat alkalmaztak, mint az L2A3, vagy a Sterling. Megint mások megpróbálkoztak direkt erre a célra kifejleszteni modern géppisztolyokat, mint a Beretta M93R, vagy a finn JATI-MATIC. A többség viszont a hátországi csapatok tagjai számára is csak a teljes méretű gépkarabélyokat, vagy önműködő puskákat rendszeresítette, vagy jobb esetben ezek behajtható válltámaszos megfelelőjét (mint a HK G3A4, vagy a Galil ARM). Sok felhasználó és beszerző azonban kétségtelenül elégedetlen volt ezekkel a megoldásokkal, leggyakrabban a pisztolykaliberű fegyverek kis teljesítménye miatt. A PDW-ben talán megvan a válasz erre a problémára.
Technikai részletek
Elsősorban a fegyver különösen könnyen hordható tömegű, mindössze 1,3 kg üresen, alig több, mint egy megtöltött Beretta M9 pisztoly. Már most rendelkezésre áll a PDW-hez egy taktikai combtok, mely pisztolyszerű viselést tesz lehetővé. Továbbá van már rejtett viseléshez készült hónaljtok (az MP5 PDW-hez valóból fejlesztették ki), mely még diszkrétebb fegyverhordást tesz lehetővé uniformist, vagy például polgári ruházatot viselő felderítő katonák esetében. Ez utóbbi esetre gondolva, biztos vagyok benne, hogy az észak-írországi helyzet (ahol szétesőfélben van a rendezés esélye) szükségessé teszi, hogy ?felsége katonái – például a 13. Felderítő század – lecseréljék MP5K-ikat és SIG-jeiket erre az új fegyverre.
Tűzerőt tekintve, a PDW jelenleg 20 darabos, markolatból nem kilógó, és 40 darabos, hosszított tárral rendelkezik. A majdnem 90 fokos szögben álló markolat nem éppen a legkényelmesebb – korai változatoknál lágyabb volt a dőlésszög – de ez a konfiguráció ismerős lehet azoknak, akik már használtak UZI-t, MAC-t, Steyr TMP-t, vagy hasonlót.
A tüzváltó kar kétkezes, olyan, mint az MP5-é, csak hosszabb, felül van a biztosított állás, majd az egyes és a sorozatlövés következik. A tárkioldó gomb is kétkezes, lefele kell fordítani, mint a Walther P99-nél, vagy a HK USP esetében. Ennél is fontosabb, hogy a PDW-t felszerelték egy nagyon kompakt, nagyítás nélküli, elemről működtetett reflex-irányzékkal, melyet a Hensoldt gyárt. A piros-pont irányzék segítségével igen gyorsan lehet a fegyver célravezetni, és jelentős időmegtakarítás érhető el a kiképzés során a hagyományos célzóeszközökhöz viszonyítva. Természetesen tartalékként hagyományos irányzék is van a fegyveren, illetve egyéb célzóberendezés is felszerelhető a MIL-STD-1913 Picatinny sínre.
A PDW reteszelt záras szerkezetű, rövid gázdugattyúúttal működtetett gázelvételes, több reteszelőszemölcsös, forgózárfejes megoldású. A G36-tal ellentétben, a 7″-es cső a HK híres poligonprofilú huzagolását alkalmazza, melyben 6 db, jobbkezes huzagolás van (bár az ormózat és a barázda kifejezések itt nem a legmegfelelőbbek). Ez a fajta csőhuzagolás állítólag javítja a pontosságot, növeli a cső élettartamát, és jobb gáztömítést tesz lehetővé. A poligonhuzagolású P7-tel kapcsolatos tapasztalatok alapján elmondható, hogy ez igaz. A PDW elméleti tűzgyorsasága 950 lövés percenként. Jelenleg még nincs kötött sorozat üzemmód, azonban a mai irányzatokat figyelembe véve nem lennék meglepve, ha ez később megjelenne.
A töltény és teljesítménye
Az új töltény hornyos hüvelyű, 30 mm hüvelyhosszúságú, 38 mm teljes hosszú, maximális szélessége pedig 8 mm. A lövedék rézköpenyes acél, 4,65 mm átmérővel, és a standard .223 Rem. lövedék tömegének felével rendelkezik (tehát 25 graines). Az igazi érdekessége azonban a teljesítményében rejlik. A könnyű és kemény lövedékével a PDW 730 m/s kezdősebességre és 422 joule torkolati energiára képes, melyet érdemes a 9 mm Luger M9 390 m/s és 519 J, illetve a .223 Rem. M4 gépkarabély 780 m/s és 1280 J értékeihez hasonlítani. A célballisztikában egyenlítődik ki az acélmagvas, asszimetrikus alakú lövedékkel szerelt lőszer kezdeti hátránya.
Az nyilvánvaló, hogy a jelenleg rendelkezésre álló kézifegyverek közül egyedül az FN hasonlóan újhullámos 5,7×28 mm-es P90-je lehet a PDW versenytársa, melyet ugyancsak a második vonalbeli katonának, vagy speciális felhasználóknak terveztek. A rendelkezésre álló adatok szerint a PDW, mely csak fele olyan nehéz, igen erős konkurencia, sőt, akár jobbnak is bizonyulhat. A fej-fej melletti tesztelés során A P90 félig acélmagvas, inhomogén, becsapódás után bukdácsolni kezdő lövedékét a tompa fejű, tömör acél PDW-lőszer felülmúlja, különösen, ha a célpont fedett. Példaként: 50 méterről a PDW 20%-kal mélyebben üti át a 20%-os ballisztikai zselatint (28 cm-re), 100 méterről átüti a NATO standard 1,6 mm titán és 20 réteg kevlárból álló páncélzatot, majd a 4,6 mm-es lövedék még 15 centimétert hatol be a zselatinba, míg az 5,7 mm-es csak 7 cm-t. A legimpresszívebb pedig az, hogy a 200 méterről a PDW még képes átlőni a NATO titán/kevlar páncélt, míg a P90 erre csak 140 méterről alkalmas. A PDW hasonlóan könnyedén lövi át a legújabb orosz gyalogsági testpáncélt ?harci távolságokon?. Ez a teljesítmény jelentős katonai piacot garantálhat a PDW-nek, és az FN-t rászoríthatja arra, hogy szélesítse a lőszerpalettát. (A herstal-i cég éppen nemrégiben jelentette meg a P90 javított változatát a P90TR-t, mely a US Modular Weapon Systems technológiát alkalmazza, tehát készen állnak a platformjuk fejlesztésére.)
Végső fázisban
Jelenleg a HK is újabb lőszertípusok kifejlesztésén dolgozik, úgy, mint nyomjelző, hollowpoint, törékeny, és vaktöltény változatok. Ezen sorok megírásának idején majdnem minden, a nullszériában talált hibát kijavítottak, a szerző áltlal tanulmányozott példány 95%-ban a végső változatot képviseli.
Gorka Sebestyén
(A szerző az American Handgunner európai tudósítója)