Heckler und Koch 630 öntöltő puska
Hüvelygyilkos félautomata
A német HK ezen modelljéből sohasem készült nagy mennyiség, Magyarországon pedig talán csak az az egy példány található, melyet alkalmam nyílt kipróbálni.
Közös családfa
A HK 630 szerkezetét tekintve a G3 önműködő puskával (Kaliber 2001/április) és az MP5 géppisztollyal egy családba tartozik, görgővel késleltetett tömegzáras reteszelésű. A HK a G3 család termelésének kifutásával, illetve a licencek eladása után kénytelen volt a polgári piac felé fordulni az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején. Ennek a korszaknak a terméke az 5,56×45 mm (.223 Rem.) kaliberű 630, illetve a főként USA-exportra készült utódja az SL6, majd az egészen az 1990-es évek közepéig gyártásban maradt SL7 (7.62×51 NATO). Ezek a fegyverek kidolgozottságuk, precizitásuk okán elismertek voltak szakmai körökben. Azonban árukat tekintve nem versenyezhettek az olyan, hasonlóan vadászias megjelenésű gázelvételes rendszerű öntöltőkkel, mint a Ruger Mini 14/30, vagy az SKS. Ugyancsak komoly gondot jelentett az amerikai piacon, hogy az ezekből a HK-kból kilőtt hüvelyeket nem lehetett újratölteni.
Mindezeket a fegyvereket az olcsóbban gyártható, egyszerűbb felépítésű forgó zárfejes, gázelvételes szerkezetű, a katonai G36-ra épülő modellek (pl.: SL8, SLB2000) váltották le a HK gyártmánypalettájában.
A HK 630 belülről
A HK 630 – a puskatöltényt tüzelő fegyverektől szokatlan módon – késleltetett tömegzáras, a zár nyitásának késleltetése görgőkkel történik. Amikor a kakas rácsap az ütőszegre, az előrelendül, és a zárfejben két oldalt levő görgőcskéket kitolja oldalra. A lövéskor a hátrafele indulni szándékozó töltényhüvelynek először ezeket a görgőcskéket kell visszatolni a zárfejbe, csak azután mozdulhat hátra a zártömb. Természetesen ennek a működésnek még így is óriási kireteszelési sebesség lesz az eredménye, a hüvelyszakadás elkerülése végett a töltényűrt hosszanti hornyokkal látták el. A hüvely ennek ellenére 5-8 méterre repül ki a puskából és “salátává” gyűrődik, lehetetlenné téve az esetleges lőszer-újratöltést. A fegyver gyártását igencsak megdrágította a zárszerkezet kialakításához szükséges sok gépi munka, illetve a görgőkkel szemben megkövetelt igen jó anyagminőség.
A zárszerkezethez a tokfedél leszedése után férhetünk hozzá. A tokfedelet a hátulján levő csavar kicsavarásával lazíthatjuk meg. A csavart kb. másfél centimétert kicsavarva a tokon levő sínek hiányzó részeihez kerülnek a tokfedélen levő sínek, és az leemelhetővé válik. Nem túl szerencsés megoldás, hogy a fegyveren alkalmazott csavarok csak imbuszkulccsal nyithatók. A tok alkatrészeinek illesztése egyébként igen precíz, szennyeződés nem nagyon juthat a fegyverbe, ami egy vadászfegyvernél előnyös tulajdonság.
Maga a tokfedél a német a precizitás tipikus terméke, bonyolult alakú és forgácsolással készítették. A zár kiszereléséhez a seger-gyűrűvel rögzített felhúzófoggantyút kell kiszerelni. A tokrész, a hozzá menettel csatlakozó csővel együtt a fa ágyazást a sátorvassal is egybetartó csavarok kicsavarása után szerelhető ki. A sátorvas sajnos műanyagból van, ami véleményem szerint igénytelen megoldás a fegyver összhatásához képest. A fentiekből látható, hogy a HK 630 szétszerelése karbantartáshoz igencsak időigényes feladat, sokkal jobb lett volna, ha a cég hadifegyvereinél megszokott rugós csapos megoldást tartották volna meg.
Az HK 630 elsütőszerekezete kakasos, a dupla, koncentrikusan elhelyezett helyretolórugó, vezetőrúdjával együtt – érdekes módon – bal oldalra van eltolva, és hogy elférjen, a kakas oldalából ki kellett marni.
Szokatlan kezelés
A HK ezen polgári öntöltő puskájának kezelése alaposan eltér a cég katonai fegyverein megszokottaktól.
A rövid csövű, vadászias fa ágyazású HK 630 öntöltő puska kellemesen könnyű, jó fogású fegyver, a biztosító kivételével minden kezelőszerv a jobb kéz mutatóujjával elérhető. A zár teljes hátrahúzásakor az leghátsó helyzetében fennakad, ekkor célszerű behelyezni a töltött 2, 4 (USA exportra) vagy 10 db kapacitású, kétsoros tárak egyikét. A tapasztalataim szerint előreengedett zár esetében a 10 darabos tárakat nehezebb betenni, illetve a zárhátraakasztás nélkül, kézzel megkísérelve a csőretöltést, az nem mindig történik meg. A tárak közül a 2 darabos a német és osztrák törvényeknek megfelelően vadászatra használható (hiszen öntöltő fegyverben vadászat alkalmával összesen csak 3 db lőszer lehet). A zár hátraakasztása után (jobb kéz) mutatóujjunkkal a zárfoggantyú hátsó részén levő gombot megnyomva, a fegyver csőretölt, és tűzkész. Maga a zárfoggantyú hordhelyzetben a fegyver tokjához hajlik vissza, a zár működtetésekor kézzel kell kihajtani.
Csőretöltés után el kell lőni a tárat (vagy teljesen üríteni kell a fegyvert), mert a bal oldalon levő biztosító kar csak hátraakadt zárnál kapcsolható be. Ennek a működésnek vélhetően a civil vadászati felhasználás megkövetelte nagyobb kezelési biztonság lehet az oka, arra próbálva késztetni a fegyver felhasználóját, hogy ne szállítsa csőretöltve a fegyvert, de szükség esetén az csőretöltést egyetlen ujjmozdulattal megtehesse.
Ha a tárat kilőttük, a zár nem akad fent hátsó helyzetében, ami hiányosságnak tekinthető. A tárat a sátorvas elejénél, magán a sátorvason belül levő kar megnyomásával vehetjük ki.
Tűzgömbök a csőtorkolatnál
A lőtér kapacitása miatt csak a nem túl célszerű, atipikus 25 méteres távolságról lőhettem a fegyverrel. Mint várható volt, ezen a minimális, pisztolyokra tervezett távolságon alig volt az öntöltő puskának szórása, az is inkább a puskalövészetben való gyakorlatlanságomnak köszönhető, 2-3 centiméteres körön belül csapódtak be a találatok 5 lövés esetén, 15 lövés sem ment nagyobbra, mint 8 centi. Természetesen nem a célzott pontra hordott a puska a kis lőtáv miatt. Feltámasztva sikerült olyan eredmény is, hogy 4 lövés egyetlen lukat szakított a Birchwood-Casey-féle, öntapadós, a találatot jól láthatóan jelző lőlapon. Gyorsan tüzelve, 2 másodperc alatt 4 lövést leadva is mindössze egy 30 centi magas, és 5 centi széles oszlopon belül volt a szórás.
A célzást egy Nikko-Stirling Platinum 6×45 céltávcső segítette, mely gyorsan, egyetlen karral oldható szerelékkel volt rögzítve a tokfedélhez. A lövészethez jórészt PMC gyártmányú, teljesköpenyes, 55 graines Boat Tail lövedékes céllövőlőszert használtam. A csaknem 50 leadott lövés alatt akadály nem volt.
A Heckler und Koch 630 hátrarúgása szinte semmi, érzésre körülbelül kétszerese egy TOZ-8 .22 LR kispuskáénak. A csőtorkolatnál látható félméteres tűzgömb és az 5-8 méterre
repülő hüvelyek, meg a porzó golyófogó látványa győzött meg inkább a valódi teljesítményről. A kilőtt hüvelyek a kivetés után nem melegek, hanem érinthetetlenül tűzforróak voltak, hüvelyszájuk összehajlott, oldalukon és fenekükön mély benyomódások voltak láthatóak.
A nagy gáznyomású, központi gyújtású puskatöltény jellegzetessége volt az is, hogy amint a csövet visszahúztam a fedett lőálláson belülre, és úgy tüzeltem, a dörej és a torkolati gáznyomás szinte „homlokhorpasztó” élmény volt. Már 20 lövés után a cső úgy felforrósodott, hogy kellemetlen volt kézzel megérinteni. Nem véletlen, hogy a későbbi változatok esetében a csövet felülről is fa ágyazás fedi, csakúgy, mint a régimódi „hadi-Mauserek” esetében.
A tesztelt példány a német próbajel tanúsága szerint 1982-ben készült, amihez képest igen jó állapotban volt.
Mire és mennyiért?
A HK 630-at igen kellemes, precízen elkészített, könnyen használható öntöltő puskának találtam, bár egyes kezelési megoldásai szokatlanok, és fő probléma, hogy csak jobbkezesek számára kényelmes ergonómiailag.
Németországban, Ausztriában a 2-töltényes tárral vadászfegyverként tartható és használható, itthon azonban ez tiltott, az SL630 csak sportcélra bejegyeztethető különlegesség mifelénk.
A HK internetes oldala:
http://www.heckler-koch.com
Vass Gábor
