Miközben a hazai fegyvergyártás haldoklik, tőlünk kicsit északabbra olyan gyárak jönnek létre, melyek termékpalettájukkal és versenyképes áraikkal valóban be akarnak törni a világpiacra. Az ottani jogszabályok lehetővé tették, hogy a Grand Power egy műanyag tokos, teljesen új konstrukcióra épülő önvédelmi, szolgálati és sportfegyvert alkosson.
Fegyvergyár születik
Jaroslav Kuracina 1971-ben látta meg a napvilágot Csehszlovákiában. Nagyapja főhadnagyként szolgált a második világháború alatt, később mint partizán harcolt
a németek ellen, így nem csoda, hogy Kuracina MP40-ek, PPS-géppisztolyok és Mauser-puskák között nőtt fel, melyek jóval a háború után is megtalálhatóak voltak otthonukban. Kuracina 1989-ben kezdte meg tanulmányait a Brnói Katonai Akadémia fegyvermérnöki szakán, majd 1996-ig a szlovák hadseregben teljesített szolgálatot.
1992-ben már elkészültek a K100 első tervei, melyet a Steyr 1912 inspirált, de akkor még nem volt lehetséges a gyártás elkezdése. A sereg után állást kapott
a Povazska Bystrica fegyvergyárban, ahol megalkotta a K100 elődjét, a K1-et. Az első néhány darab legyártását követően azonban kirúgták, mivel ekkor már nem volt rá szükség.
2002-ben hitelt vett fel, majd megalapította saját vállalkozását Grand Power néven a szlovákiai Banská Bystricában. A K1 gyártástechnológiáját módosítva alkotta meg a K100-at, melynek elkészítése mindössze 6 órát vesz igénybe, szemben elődje 30 órás előállítási idejével.
2003-ban a fegyver néhány módosításon esett át, így született meg tesztalanyunk is, a K100 MK6. A változtatások közé tartoznak a cserélhető irányzékok, a javított sütés és a módosított biztosítószerkezet. Mivel a fegyvert több kaliberben is tervezik gyártani, a K100 MK6 méretei a legnagyobb tervezett űrmérethez igazodnak, így nem csak a gyártás költséghatékonyabb, de cserecsövek és átalakító kitek segítségével fejlett országokban a tulajdonosok ugyanazt a tokot használhatják különféle lőszerekhez. [2004-től Magyarországon az új törvény gyakorlatilag betiltotta (előzetes megszerzési engedélyhez kötötte) a váltócsövek, cserecsövek megszerzését és tartását.]
A fegyvert jelenleg 9 mm Parabellum kaliberben gyártják, de a közeljövőben tervezik .40 S & W, .45ACP, illetve a .357 SIG űrméretű modellek gyártását is, főleg az amerikai piacra alapozva.
Ritkán alkalmazott megoldások
Mint már említettem, a K100-at
a Steyr 1912 ihlette. De mivel külsejében egyáltalán nem vonhatunk párhuzamot a két fegyver között, valószínűleg a technikai megoldások terén kell keresnünk a közös vonásokat. A K100 ugyanis rövid csőhátrasiklásos, forgócsöves reteszeléssel késlelteti a szán hátramozgását, ellentétben az oly gyakorta alkalmazott Browning-féle rendszerrel. A cső töltényűri részén található íves bemarásba kapaszkodik a tokon keresztirányban elhelyezett acélcsap, mely a szán hátrasiklásakor forgó mozgásra kényszeríti a csövet saját hosszanti tengelye körül, ellentétben a Browning-féle billenőcsöves reteszeléssel.
A pisztoly SA/DA elsütőszerkezettel van ellátva, normál lövés leadásánál 25 N, revolverezve 34 N sütési erőt kell kifejtenünk az elsütőbillentyűre. Legalábbis a gyári adatok szerint, ami revolverezésnél legalábbis vitatható (a HK P2000 V1 előfeszített elsütőszerkezete 32,5 N a gyár szerint, ez pedig nem előfeszített!). Az előbbi kétségek és a műanyag tok ellenére a double action sütés azonban nagyon jó, érzésre nem nyúlós, single action lövés leadásakor jól érezhető, határozott töréssel süt, de ez inkább szolgálati-, semmint sportpisztolyos.
A véletlen lövés leadása ellen a paszszív ütőszeg-biztosító és a kakas biztonsági félállása egyaránt véd, így a kakas csak teljesen meghúzott elsütőbillentyűnél tud az ütőszeghez érni.
A tokbiztosító nem fesztelenít, csak szétkapcsolja az elsütőszerkezetet. A biztosítókar az alapmodell esetében a tokkal megegyező műanyagból készült, de ezt bármikor lecserélhetjük a kényelmesebb, recézett fémkarra. A biztosító esetében az egyetlen negatív tapasztalatom az, hogy túlságosan könnyen jár, így akaratunk ellenére is könnyen bebiztosítható, ami egy sportrendezvényen se öröm, pláne nem egy esetleges önvédelmi szituációban. Mentségére legyen mondva, ezen a biztosító lecserélésével segíthetünk.
Nézzünk bele!
A pisztoly részleges szétszedése ? műanyag tokos, reteszelt záras pisztolynál felettébb meglepő módon ? Walther-módra történik.
A töltetlenség alapos ellenőrzése után a sátorvasat kicsit előre, majd lefele húzzuk, utána oldalra kiakasztjuk. Ezután a szánt ütközésig hátrahúzzuk, majd kicsit megemelve a csővel együtt előre lejön a tokról. Ekkor láthatóvá válik a tokon a cső forgatásáért felelős acélstift, illetve a műanyag helyretolórugó-vezetőrúd.
A szánt belülről vizsgálva láthatjuk a passzív ütőszeg-biztosítót, a cső mozgatásáért felelős kimunkálásokatt és a belső hüvelyvonót. Ez utóbbi érdekessége, hogy a forgó cső miatt nem kaphatotta töltényűr oldalán bemarást, így magát a töltényűrt ?rövidítették? meg annyira, hogy a hüvelytalp hornyolt része szabadon legyen. A robosztus, keménykrómozott csőben hat darab jobbos huzagolás található. A szétszedéssel ellentétben az összeszerelés némi gyakorlást igényel, de ez csak az első néhány alkalommal jelenthet gondot.
Ergonómia
A K100-at kézbe fogva feltűnik, hogy a markolatot meglehetősen kényelmesre tervezték. Nincsenek cserélhető markolatpanelek, de véleményem szerint nincs is rá túl sok szükség, ugyanis a fegyver fogása kis- és nagykezű lövőknek egyaránt kényelmesnek bizonyult. A markolat szöge jól eltalált, melynek köszönhetően a cső ösztönös célra tartáskor is jó irányba mutat, felső részét enyhén kimélyítették a mutató- és a hüvelykujj közötti résznek, így a kétsoros tárat befogadó markolat ellenére szinte minden kezelőszervet nyújtózkodás nélkül el lehet érni.
A szánakasztó az egyetlen olyan egység, amit egy kisebb kezű lövő csak fogásváltással tud működtetni, de szerencsére ezt a kezelőszervet a nem kell túl gyakran használni. Ha valaki mégis üresre lőné a pisztolyt, felesleges a szánakasztó után kapkodni, ugyanis az új tár behelyezésekor a szán automatikusan előre csúszik, ezzel csőre töltve a tárban legfelül található lőszert.
A modern fegyvereknél már szinte megkövetelik, hogy a kezelőszervek jobb- és balkezes lövőknek egyaránt rendelkezésre álljanak, ez alól a K100 sem kivétel. Érdekesség viszont, hogy egyetlen kart vagy gombot se kell áthelyezni a tok egyik oldaláról a másikra, ugyanis a pisztoly összes funkciója ? még a tárkioldó is ? gyári állapotában kétkezes.
Mivel ? a már említett okok miatt ? azonos tokot kívánnak használni a későbbiekben gyártott nagyobb űrméretekhez is, a K100 csöve 9 mm Parabellum kaliberben nagyon maszszív, vastag. Ennek következtében fegyver súlyelosztása is jó, hátrarúgása a polimertok ellenére kicsi.
A K100 ? ellentétben egyes neves tengerentúli gyártókkal ? két tárat mellékel a fegyverhez, de ha ez nem lenne elég, CZ75- vagy Tangfolio-tárakkal is használhatjuk a pisztolyt. A tár egyébként kétsoros, 9 mm Parabellum űrméretben 17 db lőszer befogadására alkalmas.
Változatok
A K100 MK6 tulajdonképpen a ma kapható alapmodell, mely sport- és önvédelmi célokra egyaránt sikeresen alkalmazható. Felületkezeléstől, illetve felszereltségtől függően több változatot is megkülönböztetünk, ilyen a matt-nikkel szánnal készült K100 Silver, vagy az elöl fénygyűjtős, hátul állítható, mikrométeres irányzékkal szerelt K100 Target.
Kimondottan rendőrségi vagy polgári önvédelmi szerepkörre tervezték a K100 DAO-, illetve a K100 QA-modelleket, melyek nem rendelkeznek külső biztosítóval, sütésük állandó erőt igényel.
A jelentős számú polgári célra is megvásárolható variáció mellett azonban készülnek kimondottan rendvédelmi szerveknek szánt modellek is. Ilyen például a K100 Whisper, melynek menettel ellátott csövére hangtompító szerelhető, a K102R kettes kötött sorozatlövésre alkalmas variáns, illetve a K105R sorozatlövő változat is.
A fegyver Glock-kompatibilis szereléksínnel van ellátva, így például taktikai lámpát is rögzíthetünk a pisztolyra.
A markolat hátsó részén található furatokhoz válltámaszt szerelhetünk, mely a sorozatlövő verzióknál lehet előnyös.
Hazai pályákon
A tesztelt verziót elöl fénygyűjtő, hátul taktikai szempontokat figyelembe véve acélból készült lekerekített irányzékkal szerelték, mely tökéletesen alkalmas szituációs jellegű lövészfeladatok megoldására. Pontlövészetre célszerű ezt az irányzékot lecserélni, de ezzel a kombinációval is még mindig a 9-es körben lehet tartani a szórást 25 méterről. A tesztelés során MFS gyártmányú 8 grammos FMJ lőszerrel durván 100 lövést adtunk le, ebből egy ?kémény? típusú akadállyal találkoztunk, melyet a hullámzó lőportöltetű lőszer számlájára írhatunk. (A forgó csöves rendszer mindig nagyobb súrlódással dolgozik, így a lőszerteljesítmény hullámzására érzékenyebb megoldás.)
A K100-at volt szerencsém egy hazai Steel Challenge verseny keretein belül is kipróbálni, ahol lehetőségem nyílt tesztelni a gyors célpontáthelyezést, a kontrollálhatóságot, illetve a megbízhatóságot. A pisztoly kellemes partnernek bizonyult a céltárgyak leküzdésében, kezelhető mértékű hátrarúgása és viszonylag könnyű súlya miatt nem okozott gondot a lövészet. A megbízhatóság megállapításához a tulajdonos a gyári állapotában hagyta a fegyvert, mindenféle takarítás, olajozás nélkül. Több mint ezer lövés leadása után kezdett a koszolódás érezhetővé válni, majd 50?60 lövéssel később követték az első akadályok; a lerakódott égéstermékek meggátolták, hogy a szán teljesen előre csússzon. Természetesen ez a teszt szélsőséges körülményeket vizsgált, a pisztoly kitakarítása után ismét hibátlanul üzemelt.
Összegzés
Mivel a hazai jogszabályok határt szabnak a megvásárolható sportfegyverek számának, egy sportlövőnek nincs egyszerű dolga azon a téren, hogy milyen fegyvert is válasszon. Át kell gondolnia, hogy milyen jellegű lövészsportokat kíván az elkövetkező években űzni, ezeknek mely gyártók mely termékei felelnek meg a legkevesebb kompromisszummal, majd pénztárcájának függvényében válasszon. Sajnos azok a pisztolyok, amelyek valóban alkalmasak pontlövészetre, illetve dinamikus lövészsportokra is, általában nem a hazai átlagkeresetekhez méretezett árcédulával jönnek ki a gyárakból.
Ez a pisztoly viszont öntöltő mivolta ellenére még elfogadható eszköz lehet eredményes pontlövészetre (ha rákényszerít a darabszám-korlátozás), mivel a cső hosszanti tengelye gyakorlatilag fix.
Alkalmasságát dinamikus lövészetre pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a hazai és nemzetközi IPSC-versenyeken K100-zal elért eredmények.
Az importőr szerint a Grand Power terméke 130 000 forint körül lesz kapható, ennyit pedig mindenképpen megér egy könnyű, jól kiegyensúlyozott, pontos fegyver.
A gyártó a neten:
http://www.grandpower.sk/
Uram János