A Kalasnyikov kétségkívül a világ legismertebb lőfegyvere. A sok tízmillió katonai felhasználású példány mellett azonban irdatlan számban használják közismert előnyös tulajdonságai és alacsony ára okán a civil fegyvertartók is világszerte. Bár már az 1980-as évek vége óta exportálta a típus félautomata változatait a FÉG, az SA?85M csak tavaly ősztől kapható itthon is polgári célra.
Eddig nekünk nem jutott igazán
Az nem titok a tengerentúli szaksajtót időnként olvasónak, vagy akár csak az amerikai fegyverboltok website-jait nézegetve, hogy a FÉG-fegyverek legfontosabb piaca bizony ott leledzik.
Természetesen a polgári felhasználású holmikra gondoljunk itt, ne pedig a közel-keleti tévéközvetítésekben rendre feltűnő AMD?65-ösökre. Persze biztos azokat is igazolt sportlövők számára szállította valaki. Természetesen.
Az amerikai AK-mániások (bizony, arrafele ilyen állatfajta is szabadon tenyészhet) egészen sokféle FÉG-származású Kalasnyikov-klónt különböztetnek meg.
Érdemes megjegyezni, hogy az amerikai belföldi forgalmazási szabályok (AWB 1994?2004), illetve az importszabályok többször módosultak az utóbbi másfél-két évtizedben. Például az AWB évei alatt csak 10 darabos, vagy annál kisebb tárat adtak a fegyverekhez, illetve az importhoz bizonyos számú amerikai gyártmányú alkatrész beszerelése is szükséges lehet. A feltüntetett neveket jellemzően az importőr adta, de mindenképpen fantáziátlanok.
Amerikai változatok (netes források alapján):
? SA?85M: már 1989 előtt is exportált alapváltozat. Készült fix tusával és behajtható válltámasszal egyaránt. 1989 után csak bebújós sporttusával forgalmazták. (Az importőrök a Kassar, illetve a KBI voltak.) Tisztítóvesszője nincs.
? SA?2000M: Az SA?85M kissé ?kiherélve?, a tok olyan kialakítású, hogy a tárfészeknél elkeskenyedik, így csak egysoros tár passzol bele.
? SSR?85A: az Arsenal nevű amerikai gyártó (összeszerelő műhely) készítette, de aztán alkatrészhiány miatt csak kevés készült belőle.
? SSR?85BA: ?barreled action?, azaz egy komplett fegyver az ágyazás nélkül, melyet igény szerint választhatott a vevő.
? SSR?85B: az Arsenal USA (Global Trades) szerelte össze magyar SA?85M tokokból és lengyel AKM-alkatrészekből. Miután a magyar alkatrészek elfogytak, amerikai Ohio Ordnance-lemeztokokat kapott, az már egyáltalán nem magyar. Ezután megint magyar tokok érkeztek, melyekhez a lengyel ?belsőségek? mellé bolgár faágyazás került.
? SSR?85C: az előzővel azonos, azonban a magyar tokokhoz lengyel AK?47 alkatrészeket társítottak, ez a verzió a sima, nem bordázott tokfedélről ismerszik meg.
? SSR?56: az Arsenal 21. században is gyártott fegyvere, ahol aztán megvalósul az igazi internacionalizmus. A tok magyar, a cső kínai, a zárszerkezet bolgár, az elsütőszerkezet amerikai.
A magyar Kalasnyikov-klónok ottani megjelenési terepe még az úgynevezett ?Parts Kit?-eké. Ekkor jellemzően egy rendszerből kivont hadifegyver (esetünkben FÉG AMD?65) összes alkatrészét kiszerelik és szabadon forgalmazzák. Kivéve a tokot, amely az egyetlen regisztrált fődarab ott. Viszont jellemzően ugyanezen cégnél lehet venni pár tíz dollárért nyers AK-tok alakú lemezt, melyen nincsenek kifúrva a szükséges furatok csak bejelölve. Azonban sorozatlövő gépkarabélyt a fenti szabad forgalmú alkatrészekből már nem tanácsos összeépíteni. Mert ha kiderül, akkor az összes három- és négybetűs szervezet minket fog üldözni ? és akár annyit is lehet érte kapni, mint egy kelet-európai banánköztársaságban egy flóbertpisztolyért.
Nem fogok sok újat mondani
A FÉG SA?85M, mint a közismert AKM Kalasnyikov szinte szolgai másolata sok újat nem fog mutatni, sőt, konkrétan semennyit. El is lehetne intézni azzal, hogy ugyanaz, mint az AKM, csak éppen eltérő, sorozatlövésre alkalmatlan elsütőszer-kezettel.
De a rend, meg az újszülöttek kedvéért ismételjük át.
A Kalasnyikovok zárszerkezete forgó zárfejes, gázdugattyús, gázelvételes. A gázdugattyú a zárvezetővel mereven össze van építve (long stroke), ezáltal óriási erőtartalékkal rendelkezik. Egy szép nagydarab vas indul meg hátrafele, nem sokat számít neki némi szennyeződés. A gázhenger a fegyvercső felett helyezkedik el. A helyretoló rugó és teleszkópos vezetőrúdja részben a zárvezető felső, üreges részében belül fut, a gázdugattyú mögött.
A Kalasnyikov belső kakasos elsütő-szerkezetű.
Az éles AKM-hez hasonlóan a FÉG öntöltő is préselt lemeztokot kapott, így jóval könnyebb, mint az ős-AK?47 a maga forgácsolt acéltokjával. Egyébként a tömegcsökkenésben szerepet játszhat, hogy kicsit kisebb a cső külső átmérője és vékonyabb a célgömb is. Ez azonban az általános masszivitáson semmit nem változtat, az AK-rendszerű fegyverek jellemzően az örökkévalóságnak készülnek.
Könnyen és nagy darabokra
A Kalasnyikov-rendszerű fegyverek nagy előnye, hogy túl sok karbantartást nem igényelnek, de ha mégis szükség van ilyesmire, akkor a részleges szétszerelést egy 8 éves afrikai gyerekzsoldos is gond nélkül el tudja végezni.
A töltetlenség ellenőrzése (tárkioldó megnyom, tárat előrefordítva kivesz, zár hátrahúz, töltényűrbe benéz) után az első lépés a jellegzetesen bordázott tokfedél hátsó lapján levő recézett ?nyomógomb? benyomása. (A ?nyomógomb? egyébként a helyretoló vezetőrúd vége, mely így kettős funkciót tölt be.) Benyomott helyzetben felfele leemelhetjük a tokfedelet, majd előrenyomva és elfordítva kiemelhetjük a helyretoló szerkezetet. A zárfogantyúnál fogva ezután a komplett gázdugattyú?zárvezető?zárfej egység hátrafele kivehető a fegyverből. A forgó zárfej könnyen elfordítható és kihúzható.
Ami még rendeltetésszerűen leszerelhető tisztításhoz, az a gázhenger, ezt a nézőke előtt levő kar elfordítása után vehetjük le.
Ha megfigyeljük, akkor gyakorlatilag a kb. 8 centis zárfej a legkisebb darab, nem nagyon vannak elveszthető apróságok.
Ergonómia ? oroszra lefordíthatatlan?
Az SA?85M a mi esetünkben nem a bebújós ?thumbhole? sporttusát kapta, hanem a klasszikus katonai fix tusa és pisztolymarkolat kombinációt, méghozzá világos színű fából. A tusa acéllemez agytalpán levő kis rugós ajtó a tisztítókészlet elhelyezésére szolgál. A farészek felületkezelése nem tűnt különösebben tartósnak, a nem túl régi fegyveren már jól látszott az izzadó tenyerek nyoma.
Az már nagyobb baj a polgári felhasználás szempontjából, hogy az SA?85M, mint az AKM-klónja nélkülözni kénytelen az utóbbi 4 évtized ergonómiai vívmányait. A tusa alapvetően már egy átlagos méretű lövésznek is rövidke (és a civil lövő nem visel lövedékálló mellényt vagy hátizsákot), a gumi tusatalp mind a felfekvést, mind a hátrarúgás még jobb elnyelését jól szolgálná. Vagy legalább az acéllap lenne ívesebb, lásd CZ?858.
A következő problémás pont a hatalmas biztosító kar, melynél ugye a középső állást hiányolni vagyunk kénytelenek. A biztosítókar csak egykezes (jobbos), mozgatásához fogást kell váltani, és hatalmas erőkifejtést is igényel (vessük össze például egy HK G3-aséval).
A zárfogantyú esetében szintén egykezességről beszélhetünk, pedig annyira egyszerű lett volna a kart némileg felfele fordítani, hogy a másik kéz a tokfedél felett átnyúlva elérhesse azt. A fenti már csak azért is lenne jó, mert zárakasztó az nincs a Kalasnyikovban, újratöltésnél tehát töltőfogás szükséges.
A polgári AK csőtorkolati menete vagy ?szalámizott? kompenzátora itt elmaradt, de ez azért annyira nem hiányzott és igazából leginkább menetvágó kérdése.
Azt is be kell látni, hogy a fegyver nagyon elöl levő íves csapóirányzéka sem igazán a pontos vagy akár gyors és ösztönös lövés elősegítője. A ma már oly általános red dot vagy egyéb elektrooptikai irányzékok pedig gyakorlatilag az alapkivitelű fegyverre felszerelhetetlenek.
Nincs kreativitás?
Ne legyenek persze kétségeink, ezeket az évtizedes hiányosságokat a világban szerte már többen és jól megoldották. Gondoljunk csak az izraeli Galil kétkezes biztosítójára vagy felfele álló felhúzófogantyújára. De az USA-ban az oly népszerű félautomata AK-khoz adaptálták már az M4-ról jól ismert betolható (tehát állítható hosszúságú) válltámaszt is, vagy az előágy és a gázhenger cseréjével szereléksínek garmadáját érheti el a felhasználó. Innentől pedig csak a fantázia (és a pénztárca) szab határt a rögzíthető irányzékoknak, lézereknek, fegyverlámpáknak, mellső pisztolymarkolatoknak. Az egyik legjelentősebb amerikai átépítő cég, a Krebs Custom Guns (www.krebscustom.com) még új tártölcsért is kínál a fegyverhez, mely nyomógombos tárkioldót és tárkivető rugót is felvonultat a sok egyéb extra mellett. AK de Luxe!
Természetesen a fenti kritikák kétféleképpen is értelmezhetők. Egyrészt a magyar félautomata SA?85M kiváló replikája a legendás AKM gépkarabélynak. Másik nézőpontból viszont semmi olyan kreatív pluszt, használhatósági többletet nem vonultat fel, amiért pont ezt akarná választani az amerikai vevő. Azt érzem, hogy itt inkább az utóbbi igaz. Krebs úr és társai pedig jól élnek a tengerentúlon az AK-kiegészítők eladásából továbbra is.
Akcióban
A kipróbált FÉG SA?85M a műegyetemi lőtér, illetve az ott működő egyesület tulajdonában van (lásd keretes írásunkat), a klubvezető Hídvégi Győző elmondása szerint sok száz lövést adtak már le maszszív vassal és gyakorlatilag akadálymentesnek tekinthető. 100 méteres szórása feltámasztásból 5 lövésből 6 centiméter.
A fegyver itt alapvetően lőkiképzési, oktatási célokat szolgál, azonban a hazai jogi és egyéb viszonyokat figyelembe véve leginkább sportlövészeti felhasználása lehet érdekes. (Vadászati célra tiltott.)
A lövészeti ágak közül is a szituációs lövészet az, ahol jeleskedhet ezen öntöltő puska (értelemszerűen nem precíziós céllövő eszköz), hiszen gyorsan és sokat lehet vele egymás után lőni, a célok között gyorsan váltva.
Mi magunk is a BME-lőtér 20 méter körüli pályáján próbáltuk ki ezt a modellt ? természetesen mivel AK-val lőttem már korábban nem is egyszer, így túl sok eltérést, újdonságot nem fedeztem fel. Valószínűleg így van ezzel amúgy a férfilakosság jelentős része, legalábbis aki volt már katona.
A köztes lőszerből, a 7,62×39 mm 43M-ből és a gázelvételes, forgó zárfejes reteszelésből adódóan a hátrarúgás nagyon kellemesen uralható, időben elnyújtottan jelentkezik. Ha lassan lő az SA?85M-mel az ember, akkor persze a lőlapon a lukak szinte egymást érik.
De ennél sokkal élvezetesebb a lekicsinyített mellalakra való gyors ráduplázás, célpontváltás ? városi harc szimulációja, vagy inkább szituációs sportlövészet néhány tíz méterről?
Összesen 2 tárnyi (3 doboznyi), azaz 60 db lőszert lőttünk el nagyon gyorsan (melegedett rendesen a fegyver), de természetesen semmiféle akadály nem volt. A lövészet során kipróbáltunk 2 harmincas és egy darab 5-lőszeres sporttárat is. Az öreg Mihail Tyimofejevics büszkén mosolyoghat.
A lövészethez magyar acélhüvelyes, de polgári lágyólom magvas FMJ-lövedékes lőszert használtunk. De amint egy kivágott síndarabon levő perforációból kiderült, ez sem kifejezetten a csekély átütéséről ismerszik meg. A hüvelyeket a fegyver gyönyörűen 4?5 méterre dobálta ki, nagyjából egy helyre. Zárt térben a nagy gáznyomású gépkarabélylőszer hangja fülvédőn keresztül is mély benyomást tett a jelenlévőkre, és utána a kemény padlón csattanó acélhüvelyek valóságos szimfóniát alkottak.
Nem vészes az ára
A FÉG SA?85M összességében egy végtelenül masszív gépkarabély félautomata belsővel, mellyel kifejezetten élvezetes lőni, nem éppen 21. századi ergonómiája ellenére. Megbízhatósága, csekély karbantartásigénye szinte kínálja magát egyesületi ?közös? fegyverként való felhasználásra. Mindezen erényekért a 130 ezer forint körüli ára egyáltalán nem túlzott.
www.fegarmy.hu
Vass Gábor