A FÉG PA?63 vitathatatlanul a legismertebb pisztoly Magyarországon. Hiszen évtizedekig szinte csak ennek fémfehér markolatát láthatta kikandikálni a rendőrök pisztolytáskáiból az átlagmagyar, és csak ezzel találkozhatott sorkatonasága alatt, vagy a munkásőrségnél. A kiszuperált PA?63-ak nemrégiben új karriert futnak be: a Keserű Művek szabadon tartható gáz-riasztó fegyverré alakítja őket. Cikkünkben az éles mellett a legálisan hozzáférhető konverziót is bemutatjuk.
Történelmi kataklizmák
Ha megfigyeljük a magyar történelem huszadik századi alakulását, akkor láthatjuk, hogy a nagyobb háborús/polgárháborús/forradalmi/ellenforradalmi (nem kívánt törlendő) eseményeket követő években mindig újrafegyverkeztek a fegyveres erők és rendvédelmi szervek.
A pisztolyok terén ez valahogy így nézett ki: az első világháború utáni évtizedben jöttek a Frommer Stop és a 29M, a második világháború után a 48M és a TT, az 1956-os forradalom után a PA?63.
Legtöbbször nem a technikai szükségszerűség volt a váltás oka, hanem leginkább az, hogy a különféle események során rengeteg lőfegyver tűnt el, került át a hatalom oldaláról a lakosság kezébe. Talán az sem véletlen, hogy az újonnan rendszerbe állított fegyverek által tüzelt lőszer még véletlenül sem csereszabatos az előző rezsim által alkalmazottakéval.
Talán az egyetlen kivétel a rendszerváltás utáni ? pont a PA?63-at váltó ? P9R-sorozat, ahol az előző generáció műszaki/erkölcsi elavulása volt a váltás oka, nem a fegyverhiány, vagy tömeges fegyverlopás.
A PA?63 az 1960-as évektől kezdődően univerzálisan rendszeresítésre került az összes magyar állami fegyveres szervezetnél, a rendőrségnél, a határőrségnél, vámőrségnél, a néphadseregnél, a munkásőrségnél, sőt még a komolyabb állami vállalatokat őrző fegyveres őrök is ezt a fegyvert kapták. Szerkesztőségünknek helyet adó egykori szocialista hadiüzem bejáratánál a mai napig ilyen pisztolyokkal az oldalukon álldogálnak a fegyveres biztonsági őrök. A PA?63 pisztolyból több százezer darab készülhetett, a gyártás még az 1980-as években is folyt.
A szovjet lőszer és a magyar föld kincse
A PA?63 pisztolyt az 1960-as években kezdték el gyártani, ránézésre is nyilvánvalóan a Walther PP-t véve alapul. Természetesen a legendás német rendőrségi pisztoly lekoppintása ekkor már évtizedes előzményeket mondhat magáénak a FÉG-nél a 48M- és a Walam-típusokkal. A dolog korszerűségét jól jelzi, hogy a PP 1929-ben került a piacra, a PA?63 megjelenését követő évtizedben vonták ki végleg a német rendőri szolgálatból.
Az új fegyver érezhetően vaskosabb lett ezeknél az elődöknél, hiszen a 7,65 mm Browning vagy a 9 mm Browning Short helyett a nagyobb átmérőjű és az utóbbinál 10?20%-kal nagyobb teljesítményű 9×18 mm Makarov-lőszert tüzelte. Ez lett a Varsói Szerződés rendszeresített pisztolylőszere, mint a szabad tömegzáras konstrukció mellett alkalmazható egyik legerősebb töltény. Ez a lőszer katonai célokra nyilvánvalóan már rendszeresítésekor is gyenge volt, rendőrségi célra viszont ekkor még nyugaton is komolyan szóba került hasonló, lásd: Walther PP Super az 1970-es években a maga 9×18 Police kaliberével. Ez utóbb persze vakvágánynak bizonyult, mint ahogy a PA?63 is.
A tok anyagánál már a háború előtt is próbálkozott a német Walther az alumíniummal, de komoly mennyisége nem készült, és ezek fegyverek is jellemzően csupán 7,65 mm Browning kaliberűek voltak.
A magyar átiratnál aztán az erősebb lőszert párosították az alumíniumtokkal, amiből aztán nem sok jó sült ki. De a kor hangulatába jól illeszkedett a hazai, de a Szovjetunióban feldolgozott bauxitból előállított alumínium széles körű alkalmazása.
Meghagyások és módosítások
A Walther PP szerkezetéhez képest a kaliberen és az alutokon kívül is történt pár módosítás, de az alapok változatlanok maradtak. A fegyver fix csöves (normál karbantartáshoz nem kiszerelhető), szabad tömegzáras, külső kakasos, DA/SA elsütőszerkezetű, öntöltő, rövid lőfegyver. A PA?63 pisztoly a szánon elhelyezett forgó fesztelenítő/biztosító karral rendelkezik, lefele állásban van bebiztosítva.
A változások: elmaradt a csőretöltés-jelző (ami pedig a 48M-en önálló konstrukció volt), az ütőszeg pedig ?liftezős? megoldásával passzív, leesés elleni biztosítást kapott. A tokban levő nyomórúd csak az elsütőbillentyű teljesen hátrahúzott állapotában emelte fel a kakas elé ütőpályára az ütőszeget. Már ha minden jól ment, mert bizony az ütőszeg gyakran tört (különösen üres csettegtetéstől), és nem volt példa nélkül álló a fesztelenítéskor való elsülés sem, némely esetben pedig annyira biztonságosra sikerült összehozni a fegyvert, hogy lövés egyáltalán nem volt leadható vele. Ez is egy olyan dolog, amihez nagy kár volt hozzányúlni, túlbonyolítani.
Az annak idején még nem volt elemi elvárás, hogy a pisztoly jobb és bal kézből egyaránt kezelhető legyen, az eredeti PP-hez hasonlóan a PA?63 biztosítója és tárkioldója is csak jobb oldalon található meg. Valami perverzióból kifolyólag a bal oldali markolathéjon egy tekintélyes, vagy centi magas kiemelkedést alakítottak ki, ez elvileg hüvelykujjtámaszként szolgál. Gyakorlatban azonban nehezíti a rejtve viselést, de legfőképpen kizárja, hogy balkezesek revolverezve el tudják sütni a fegyvert. Csak nagyon hosszú ujjaknál érhető el ugyanis az elsütőbillentyű elülső helyzetében.
A pisztoly részleges szétszedése szerencsére maradt az egyszerű (unalomig ismert) Walther-rendszerű: a töltetlenség ellenőrzése után a sátorvasat lehúzzuk, oldalra kiakasztjuk, majd a szánt ütközésig hátrahúzva hátul az felemelhető és lehúzható előre a csőről. Ez a művelet kis gyakorlással oda-vissza 10 másodperc alatt megvan.
Internacionalista kitekintés
A PA?63 pisztolyt akkor lehet reálisan értékelni, ha a Varsói Szerződés többi tagállamának szolgálati oldalfegyveré-hez hasonlítjuk. A szovjet, keletnémet és bolgár Makarovok masszívabbak, megbízhatóbbak és sokkal könnyebben lőhetően voltak, a románok egy hasonló alutokos pisztolyt (M74) használtak (de az még ronda is volt, és csupán 7,65 mm Brg. kaliberű), a lengyel P?64 is inkább zsebpisztoly volt, nem hadi. Így a béketábor legjobb hadipisztolya címre ekkor talán a csehszlovák CZ?82 pályázhatott, kétkezességével és nagy tárkapacitásával. Összességében tehát a többiekhez képest a PA?63 a középmezőnyben helyezkedett el, de ez inkább a versenytársakat minősíti.
Érdekes megjegyezni, hogy a könnyű alutokos PA?63 és a könnyű és rövid AMD?65 okán a magyar honvéd menetelhetett legkényelmesebben a (létező) szocializmusba vezető úton.
A pisztoly nyugati exportja is jelentős volt, de oda természetesen nem a 9×18 mm Makarov kaliberű, PA?63 jelzésű verzió került, hanem a 7,65 mm Browning vagy a 9 mm Br. Short lőszert tüzelő AP7,65 és AP9. Természetesen ezek minden elképzelhető és elképzelhetetlen (Hege AP66, Luger, SMC, KBI, Attila stb.) név alatt forgalomba kerültek, jellemzően fekete színű alutokkal. Ezek egyébként csak a csövükben, helyretoló és kakasrugójukban tértek el a klasszikus PA?63-tól.
Rúg, mint az állat!
A fenti csak a legenyhébbek közül való, azok szájából, akik először lőnek a ?magyar legendával?. A PA?63 ugyanis nagyon kellemetlenül gyorsan és erősen csap fel lövés közben. Nagyon meg kell markolni, a megmarkolás közben viszont a rövidke hódfarok okán simán a hátramozgó szán mögé kerülhet a lövő keze ? fájdalmas sérülést okozva.
Én magam sem szeretek lőni a PA?63-mal, de azért nem kevés lövést engedtem már ki ilyen pisztolyból, így mondhatom, hogy tapasztalt kézben nem olyan tragikusan rossz pisztoly, mint amilyennek sokan beállítják. No persze nem is jó!
Ha a minimális méretű, rosszul látható irányzékokat gondosan összerendezzük, akkor önmagában a fix, keménykrómozott furatú csőből meglepően pontosan küldhető ki a lövedék. Néha 6?7 centis 5-lövéses szórások is összejönnek. De sajnos jellemzően a 20-lövéses történet már lehervasztóbb, hiszen a koncentráció kopik, a kéz meg fárad az ütésektől. Jó, ha a célfekete méretű szórás összejön.
Közelről gyorsan ráduplázni is erős csuklóízületeket igényel, de korántsem lehetetlen. Ha csak egy PA?63 van az embernél, attól még korántsem védtelen ? feltéve, ha amúgy nagyon gyakorlott fegyverforgató.
Viszont a magyar átlagrendőr (katona, biztonsági őr stb.) korántsem az (eltekintve az elenyésző számú kivételtől). Itt jön a képbe az, hogy agybeteg módon egy szánalmas zárt pisztolytáskában, cső alá töltve, bebiztosítva kellett a fegyvert viselniük. Ha elő is veszi mondjuk a rendőr a pisztolyát időben, akkor is másodperceket veszít a tűzkésszé tétellel. Ha pedig az első lövést revolverezve kell leadnia (előbb tölt csőre, aztán biztosít ki), akkor a borzalmasan nehéz, botrányos sütés okán jó eséllyel mellélő még közvetlen közelről is a támadójának. Szépen kivilágított lőtéren, két kézzel markolva a pisztolyt, gondosan ügyelve a sütésre eredményesen tudok lőni revolverezve is 10 méteren belül a PA-val. De, hogy stresszhelyzetben, váratlan szituációban, egy kézzel is menne ez ? nos kétségeim vannak magammal szemben, pedig rengeteget gyakorlom a double action lövést.
A PA?63 tapasztalataim szerint alapvetően megbízható fegyver, és most néhány ?ha? következik. Ha stabilan fogják meg és szán mehet hátra, nem az egész pisztoly, ha a tárja jó állapotban van, ha friss a lőszer, és nem sok töltés-ürítéssel összevissza nyomorgatott, ha egyébként már eleve működő fegyverként jött ki a gyárból, ha minimálisan karbantartották az utóbbi évtizedekben. Igen, kicsit túl sok a ?ha?.
A pisztoly szánja az utolsó lövés után hátul fennakad, belső szánakasztós.
A tár nem esik ki szabadon a tárkioldó megnyomásakor, ki kell azt rángatni, ezáltal az újratöltés meglehetősen lassú. Az újratöltésre pedig szükség lehet, hiszen csupán kétszer 5 db lőszerre töltött tárakat vitt ki az utolsó évtizedben az átlagrendőr. Ennek oka, hogy a tárrugó gyakran kigyengült, és ha ennél többet töltöttek be, akkor hajlamos volt nem feladni a lőszert. Tipikus bürokrata gondolkodás: ahelyett, hogy a hiba okát megszüntetnénk (filléres új tárrugók), inkább lecsökkentjük a rendőr lőszerjavadalmazását, ezzel túlélési esélyeit. Ráadásul a rendszeresített nem expanzív (FMJ vagy acélmagvas FMJ) Makarov-lőszerek a hatásos megállítóhatáshoz többszöri gyors ráduplát igényelnének.
Gázüzemű PA?63:
R-Police
2007 januárjában jelentek meg az első élesből átalakított PA?63 gáz-riasztó pisztolyokról. A FÉG ? mint ismeretes ? korábban is gyártotta a GRP-sorozatú gázpisztolyait, de azok többségükben acéltokosak, és eleve gáz-riasztónak készült fegyverek voltak, olyan 50 ezer forint körüli áron.
A Keserű Művek viszont a rendőrségtől/honvédségtől beszerzett, rendszerből kivont egykori éles rendőrségi/hadipisztolyokat alakított át. Ennek van egy behozhatatlan előnye: ?ez nem OLYAN mintha, ez AZ?. Másrészt viszont a gyakran 2?3 évtizedet szolgálatban eltöltött pisztolyok esztétikai és műszaki állapota nagyon hullámzó. A belső nem ritkán rozsdás, vagy kopott, de a kidolgozás foka gyakran így is jobb, mint az új FÉG-eknél. A külső felületkezelés eredetileg nagyon szép a szánon, de a hordástól ez nagyon könnyen megkopik. Viszont egy élesből átalakított Keserű R-Police ára is bőven 40 ezer forint alatt marad ? anyagát és eszmei értékét tekintve ennyiért ajándék! Az eladott konverziók jelentős része nem önvédelmi célból került új gazdájukhoz, hanem gyűjtői célból vagy nosztalgiából. (Önvédelemre úgyis csak revolver ajánlott!)
A konverzió módja
A Keserű Műveknek két ? egymással ellentétes ? szempontnak kellett egyidejűleg megfelelni a 9×18 Makarovról 9 mm PAK-ra való átépítésnél. Az egyik, hogy a szakhatóságok csak úgy járultak hozzá a gyártáshoz, hogyha a visszaalakítás nagyon meg van nehezítve. Másrészt viszont akkor lenne igazán keresett a termék, ha minél inkább hasonlítana az éles állapotúhoz.
A kezdeti változatoknál a PA?63 típusjelzést durván kimarták a tokból, utóbb lézergravírozással törölték ki. Az új típus- és kaliberjelzés is először a szánon volt, aztán diszkrétebben a hüvelykivető nyíláson át láthatjuk.
A legszebb az R-Police-ban, hogy meghagyták az eredeti fegyvercsövet, a 9 mm-es, huzagolt csőtorkolattal (így remekül lehet a ?gázhuzagolással? viccelődni, kár, hogy vannak, akik komolyan is veszik). A cső azonban értelemszerűen jó pár módosításnak esett ?áldozatul?. Egy teljes átmérőt átérő keresztirányú vaskos acél akasztólemezt rögzítettek be hegesztéssel. A töltényűr értelemszerűen a 9×22 mm-es patronhoz lett igazítva, közvetlenül a töltényűr után pedig egy
3?4 mm-es szűkítés található ? ettől képződik a fegyvert öntöltővé tevő gáznyomás. Az egész fegyvercső pedig egy hegesztett stifttel kivehetetlenül kapcsolódik a tokba.
Kezdetben a helyretoló rugó valamely török modellből lett átemelve, de utóbb a vásárlói reklamációk hatására meghagyták az eredetit, és a csőben levő szűkítést vették kisebb átmérőjűre.
Annak érdekében, hogy a szánt ne lehessen egyből felszerelni egy éles PA-ra, a szán elején egy kis acélstiftet hegesztettek fel, és ennek megfelelő nútot martak a tokba. Ennek értelme legalábbis vitatható, hiszen az 1996 előtti hatástalanítású PA?63-akon, vagy a GRP-gázpisztolyokon is sértetlen és az élessel csereszabatos a szán.
A PA?63-alapú gázpisztolyok esetében sajnos nem lehet általános tapasztalatot megfogalmazni, hiszen elsősorban az alapanyag határozza meg a végeredményt. Ha az alap éles pisztoly működött, akkor jó eséllyel a gáz-riasztó is elketyeg. Több tucat példánnyal találkoztam/lőttem már ezek közül. Van, amelyik klasszul működik. Van, amelyik csak riasztóval akar üzemelni, van, amelyiket nem lehet revolverezve elsütni, van, amelyiken nem jó a fesztelenítés, van, amelyik nem biztosítható be valamiért. A lényeg, hogy vásárlás előtt nézegessük meg alaposan, esetleg próbáljuk ki. Ne feledjük, hogy nem feltétlenül a jó külső állapotúak fognak működni.
Ingyen se/slágertermék
Az éles PA?63 ? és gyakorlatilag az összes éles FÉG-pisztoly ? mára a jogszabályi változásoknak és az engedélybevonó hatóságoknak köszönhetően eladhatatlan fémhulladékká vált a polgári fegyverpiacon is. Illegális lőfegyverként bűncselekmények során rengeteg PA?63 és annak verziói kerülnek elő. A jelenlegi gyanúsítások szerint a móri mészárlásban használt egyik fegyver is egy AP7,65 volt, melyet egy illegális fegyverbizniszben utazó rendőrtől vettek az elkövetők.
Ellenben gázpisztollyá alakítva slágertermék lett, és sorban követték a többi merev csövű FÉG-pisztolyok: az RK59, az R61, az AP9, az AP7,65 és a műszakilag legjobb, a 48M. Mára tehát mindenféle engedély nélkül egészen szép ? és megfizethető árú ? FÉG PP-klóngyűjteményre tehetünk szert, és még durrogtathatunk is velük.
www.fegarmy.hu; www.keseru.hu
Vass Gábor