A Walther/Colt M16-alakú .22 LR puskáról szóló cikkünkben említettük, hogy a kis kaliberű öntöltők harciasnak tűnő külsőbe való öltöztetése az egyik új trend. Az a típus egy nulláról megtervezett teljesen új fegyver, míg most egy másik utat vizsgálunk meg, hiszen a Remington 597 évek óta forgalomban van, mégis csak most öltöztették fel ilyen vadítóra.
Népszerűséghajhászás, vagy ennél több?
A bevezetőben említett trend picit régebbi, hiszen a német GSG?5 (MP5?alakú) izgalmas kis puskája már pár éve kapható, és 10 ezernél nagyobb mennyiségben fogyott a tengerentúlon. Az igazi boom azonban Barack Obamának köszönhető, hiszen az ő fegyverellenes lépéseitől való rettegés miatt a valódi, központi gyújtású lőszert tüzelő (hadi külsejű) öntöltő puskákat elkapkodták Amerikában. A hosszú várólisták mellett a lőszerhiány, illetve annak árrobbanása is hiánypótló termékekért kiáltott.
Egymás után jelent meg a Smith and Wesson, a Colt (Umarex/Walther), illetve a már említett GSG sorozatlövőt utánzó külsejű, de olcsón üzemeltethető ?játszós?/kiképző öntöltőkkel.
A két nagy amerikai gyártó, a Ruger és a Remington más ? költséghatékonyabb ? utat követett, a meglévő .22 Long Rifle kaliberű öntöltőiket, a 10/22-t, illetve az 597-et öltöztették át harci díszbe. Ezek neve lett SR?22, illetve 597 VTR.
Megjegyzendő, hogy ennek ötlete nem az övék, hiszen számos kisebb gyártó már évek óta kínált ilyen átalakítószetteket ilyen típusokhoz. Ezek minősége, megbízhatósága, használati értéke azonban nagyban hullámzott, és leginkább olyan helyeken lettek sikeresek (pl. Egyesült Királyság), ahol a nagy kaliberű megfelelőikhez hozzájutni nehéz vagy lehetetlen.
Van racionalitása persze mifelénk is az ilyesminek, hiszen a pénztárca mind a fegyver, mind a lőszer esetében komoly korlátozó tényező. De még inkább korlátozó azon lőterek kis száma, ahol lehet nagy kaliberű puskával virgonckodni.
A .22 LR militáns öntöltő puskácskák tehát ugyan a szükségből születtek, de a gyártók ezúttal nemcsak betömtek egy rést, hanem megteremtettek egy új piaci szegmenst is. Ezen fegyverek nemcsak profitot termelnek, hanem értelmesen is felhasználhatóak, sokkal inkább, mint az utóbbi idők más divatőrületei, lásd például szupermagnum revolverkaliberek, vagy az 5 éven belül kihaló ?forradalmi? vadászkaliberek tucatjai.
Mitől VTR?
A gyártó a VTR betűk megfejtéseként a Varmint Target Rifle kifejezéseket kínálja, ami apróvadas vagy céllövő puskát jelent. Persze ez elég vicces, főként az előző bekezdésben látható konkurenseket is megnézve.
De mitől lesz az eléggé unalmas külsejű és nem szuperigényes benyomást keltő ?sima? 597-esből dögös VTR?
A legfontosabb, hogy az egyrészes műanyag ágyazást felváltotta egy többrészes. A válltámasz M16A2 (fix tusa, benne kis rugós ajtóval védett tárolóüreg) vagy M4 (betolható válltámasz) formátumú lett. Ehhez egy M16A2 pisztolymarkolat is tartozik. Előrébb haladva a vastag fegyvercső köré egy masszív alumínium M4 előagy került. Ezen alkatrészek összeilleszthetőségét a tokkal több közdarab és sok-sok csavar biztosítja, ezeket pedig egy acéllemez borítás rejti jótékonyan. Ez a borítás az egyetlen elem, melyen a VTR betűk is fel vannak tüntetve, a tok nyilvánvalóan az alapmodellek gyártósoráról származik.
Összességében olyasmi a látvány, mintha egy tár nélküli M16 karabély lenne.
A VTR-en nincs semmilyen mechanikus irányzék, ehelyett a tok tetején picatinny szereléksín trónol, adva magát a red dot számára. IPSC ?mini rifle? sportpuskaként ez így remek konfiguráció.
Szerkezet: semmi különös
Az 597-es modellcsalád szerkezete bármely külső mellett azonos. Természetesen egy .22 LR öntöltő puska esetén semmilyen izgalomra nem érdemes számítani a műszaki megoldásokat tekintve. Ez nem is baj, ami jól működik, abba nem kell belenyúlni.
Az alutokos fegyver szabad tömegzáras, az acél zártömböt két darab helyretoló rugó 2 db acél vezetőrúddal mozgatja a tokban. A tokba alulról illeszkedik a komplett elsütőszerkezetház-sátorvas-tárfészek egység. Ez az egység anyagát tekintve műanyag.
Ebben kapott helyett a hüvelykivető orr, az egyszerű zárakasztó és a kakasos, csak single action elsütőszerkezet.
A fegyvercső a tokszerkezetből kiszerelhető, egy jókora keresztcsavar rögzíti a csőszakállt. A cső szabadon lengő, az 597 VTR-nél sokkal vastagabb, mint a szokásos alapkivitelnél és rövidebb (16″).
A Model 597-es modellek tárja kétsoros, anyaga magnéziumötvözet. Teljesen úgy néz ki, mint a felületkezeletlen nyers spiáter, de sokkal könnyebb a cinkötvözetnél. Gyárilag 10-lőszeres, tokból alig kiemelkedő, illetve íves 30-lőszeres (műanyag testű) tárral rendelhető a fegyver. A mi tesztfegyvereink sajnos csak a 10-lőszeressel bírtak, ami aztán sok gond forrása lett.
Az 597 alapmodell ? de nem a VTR ? készül .22 WMR kaliberben, itt azért néhány alkatrészt nagyobbra és erősebbre cseréltek. A .17 HMR-verziót viszont nemrégiben vonták vissza, mert hüvelyszakadások és társzétrepedések sorozata megmutatta a konstrukció korlátait.
A gyártó szerint egyes alkatrészeket nikkel-teflon felületkezelés borít, így kisebb súrlódás. Higgyük el!
Kezelőszervek ? sajnos nem M16
Az 597 VTR esetében az alapkonstrukció megtartása miatt a kezelőszervek is megmaradtak ?kispuskásnak?. Pedig a valódi gépkarabély/automata puska biztosítója, tárkioldója, zárkasztója sokkal ergonomikusabb.
A Remingtonon a biztosító a sátorvas hátsó ívén van, egy egyszerű tolóka, amit át kell nyomni a sátorvason. Ez semmi mást nem tesz, mint az elsütőbillentyű meghúzását gátolja. Nem túl kifinomult, és értelemszerűen vagy ki-, vagy bebiztosítani kényelmes, attól függően, hogy jobb- vagy balkezes-e a lövő. A biztosító a kibiztosított állásra a pirosra festett részének láthatóvá válásával figyelmeztet.
A tárkioldó még furább, ez a tok jobb oldalán, a tár mögött kapott helyet, egy kis recézett alkatrész, amit hátra kell húzni.
A tár kifogyásakor a zár hátul fennakad, azonban nincs külön zárakasztó (itt se, hiszen a német M16-klónon sincs sajnos). A tok jobb oldalán levő felhúzókart kissé hátrahúzva végezhetjük el a csőre töltést a teli tár behelyezése után.
Csavargás
A Remington 597 VTR részleges szétszedése takarításhoz, Belme Attila (597VTR-tulajdonos) leírásában:
? ellenőrizzük a töltetlenséget, biztosítsuk be a fegyvert,
? tegyük vissza az üres tárat, akasszuk hátul a zárat, vegyük ki a tárat,
? fogjunk egy 3/32″ hex csavarhúzót, és a kétoldalt található 12 csavart szedjük ki a lemezborításból,
? fogjunk egy 1/8″ hex csavarhúzót, és az első csavart tekerjük ki,
? húzzuk előre a cső körül, amit sikerül,
? vegyük le a markolatot egy 3/16″ hex csavarhúzóval,
? az 1/8″ hex csavarhúzóról állapítsuk meg, hogy nem bitkészlet kellene, mert az túl kövér ahhoz, hogy a hátsó csavarhoz hozzáférjünk vele, imbuszkulcs szükséges,
? örüljünk röviden annak, hogy elég messziről nézve a 3 mm-es imbuszkulcs akkora, mint az 1/8″, sőt, még be is tudjuk dugni a csavarfejbe,
? állapítsuk meg, hogy az összes csavar közül ezt húztak meg a legjobban,
? egy fogó segítségével megmarkolva az imbuszkulcs végét, örüljünk, hogy mégiscsak megmoccant,
? szomorúan konstatáljuk, hogy volt egy 3 mm-es imbuszkulcsunk, és bízzunk benne erősen, hogy megmaradt valami az 1/8″-os csavar fejéből,
? a szétszedést feladva rakjuk össze a fegyvert.
(Mi magunk eddig sem jutottunk, mert a lőtéren kipróbált két 597 VTR dobozában egyetlen szerszám sem volt. A rendelkezésre álló kétféle szettből pedig egy sem passzolt, még véletlenül sem. Totálisan érthetetlen, hiszen a .22 Long Rifle lőszer kifejezetten a koszolós kategóriába sorolható.)
Black Hawk Down 2. rész
Ha a Colt/Walther M4-es tesztelésénél a Ridley Scott mestermű ötlött fel, akkor az itt is aktuális, ahhoz hasonlóképpen minimális időt töltöttünk klasszikus pontlövészkedéssel, fémcélok borogatásával, üdítősdobozok szitává lövésével annál többet.
Az alap Model 597 nagyon játékfegyveres érzést kelt az olcsó műanyag ágyazásával. A VTR viszont éppen ellenkezőleg. Súlyos egyéniség, ami elképesztő masszivitást sugall kézbe vételkor. Ezen a puskácskán az érződik, hogy nem kell sajnálni, simogatni, nagyon ?egyben van?.
Lövészet közben is olyan nyugodt, mint egy CO2-os légpuska, csak döccen egyet Hi-Velocity lőszerrel is. Sütése lényegesen jobb, mint az előző Black Hawk Down-cikkben említett német konkurensé. Ha minden működik, akkor varrógépsebességgel lehet beleüríteni a célokba a tár tartalmát.
A tárral viszont elérkeztünk a problémaforráshoz. A puska, sőt mindkét tesztelt puska maga remekül működik a kipróbálás során használt Fiocchi, CCI Velocitor, Sellier & Bellot HV lőszerekkel. De mégis volt rengeteg akadályunk, átlag 10?20 lövésenként. Ezek oka pedig mindig az igénytelen külsejű kis táracska volt. Eleve ritkán lehetett valóban 10 db lőszert betölteni, legtöbbször csak 8?9 db sikeredett. A tárban a lőszerek érezhetően súrlódnak a tártesthez, emiatt nem mindig adta fel a zár elé őket. Időnként ez szépen a csőbe félig betolt, összegyűrődött lőszert okozott, kézi ürítéskor pedig erre rátöltött félig még egyet. Tehát akadály esetén kizárólag a tár kivétele után lehetett a hibaforrást elhárítani. Ha tehát ez a tárgond nem lett volna, kizárólag pozitív érzések maradtak volna bennünk a teszt után.
A red dot irányzék nem kifejezetten pontlövészetre való, de 25 méterről is kipróbáltuk. Magam nem lőttem annyira jót (9-es környi szórás 10 lövésből), de Uram kolléga kenterbe vert és 10 lövése 4×5 centis területen belül csapódott be. A puska feltámasztásból és céltávcsővel valószínűleg még ennél sokkal jobbra képes, hála a vastag és ?free floating? csőnek.
A legjobb móka azonban a 9 mm Lugerre beállított fémcélok borogatása volt, mert ehhez fél másodpercen belül 2 találatot kellett elhelyezni rajtuk. De 10 méterről a felállítgatott 12-es sörétes hüvelyek megreptetése is az esetek többségében sikerült.
Egy .22 LR öntöltő a mókalövészet alapvető eszköze, és az elött kb. 400 lőszer sem vert senkit a földhöz anyagilag.
Nem nagy összeg
A Remington 597 alapmodellje az USA-ban körülbelül 200 dollár, a VTR ennél sokkal drágább, 450?500 dollár kiviteltől függően. Persze még ez sem vészes összeg a fegyver masszivitását és használhatóságát figyelembe véve.
A hazai ára is visszafogottnak mondható, 150 ezer forint alatti. Csak a bonyolult szétszerelés és a tárproblémák árnyalják a ?best buy? ítéletet.
(A tesztfegyvereket köszönjük a Magnum Vadász és Hajós Kft.-nek és a Pro-Shooting fegyverboltnak.)
Vass Gábor