FABARM SAT 8 – Éjfekete ólomlocsoló
A félautomata ?taktikai? sörétesek világában az itáliai gyártók igen komoly részesedést szereztek az idők során. A három nagy név a Benelli, a Franchi és a FABARM, ez utóbbi talán nálunk kevésbé ismert, de SAT 8 puskájukat kipróbálva sok kifogásunk nem akadt.
Más név alatt is
A FABARM rendvédelmi szerveknek, illetve az IPSC?3 fegyver lövőknek szánt modelljei talán azért nem bírnak akkora népszerűséggel vagy ismertséggel, mert nagyon sokáig a Heckler und Koch a saját neve alatt forgalmazta ezeket a söréteseket, bár weblapjukon nem látni, az USA-ban mostanság is HK-FABARM jelzéssel kerülnek forgalomba ezek a fegyverek.
A dolog nem szokatlan, elég, ha arra gondolunk, hogy a HK a saját neve alatt árusított késeit is mással (Böker) gyártatja. A hivatalos információk szerint a FABARM nemrégiben átnyergelt a HK nagy hazai vetélytársához, és a SIGARMS fogja a fegyvereiket teríteni.
Más kérdés, hogy az USA-ban a nagy konkurens, a Benelli hasonló cipőben járt korábban, talán mert a vadászpuskagyártó-image helyett az MP5 géppisztollyal párban jobban el lehetett adni a műanyag ágyazású sörétes ?harcifegyvereket? a rendvédelmi szerveknek.
Gázrendszer egy kis gumival
Az öntöltő fegyverek esetében ? mivel valamilyen formában a lövés reakcióerőit használják ? fontos, hogy a tüzelt lőszer paraméterei (impulzusa, gáznyomása) aránylag szűk mutatók között mozogjanak. A sörétes fegyverekben azonban éppen az a szép, hogy a revolverekhez hasonlóan nagyon tág határok közt mozoghat a lőszert teljesítménye ? ez még a jó öreg dupla csövűek és bockok öröksége.
Az öntöltő sörétesek többsége pedig vagy a túl gyenge, vagy a túl erős lőszerrel nem szeretne megbízhatóan működni, mely probléma kiküszöbölésére a gyártók számos elmés, vagy kevésbé elmés megoldást találtak ki. A gázelvételes fegyvereknél jellemzően valamilyen szeleprendszerrel oldják meg, hogy az erősebb patron gáznyomásának egy részét kiengedik a levegőbe. A FABARM szabadalmaztatott ?Pulse Piston? megoldásánál mechanikailag sokkal egyszerűbb megoldást vetnek be. A csőtár körül elhelyezkedő gázdugattyú tulajdonképpen kétrészes ?munkahengerrel? bír. A két henger közt egy elasztikus műanyag puffer helyezkedik el. Ha erős tölténnyel tüzelünk, akkor annak nagyobb gáznyomása, lökésszerű terhelése hatására az elasztikus puffer összenyomódik hosszirányban, keresztirányban viszont kiterjed, így sokkal nagyobb súrlódást képez. Ez a súrlódás lassítja le az esetleg túl gyorsan hátramozduló alkatrészeket, így válik alkalmassá a fegyver lőszerek széles választékával való megbízható öntöltő működésre. Természetesen bizonyos szint alá nem lehet menni, például riasztó vagy gumisörétes patronokkal csak kézzel működtethető ismétlő lesz a fegyver. A konstrukció potenciális gyenge pontja azonban a kopás. Ha a biztonságos működést pusztán a súrlódásra bízzuk, akkor kérdés, hogy az alkatrészek elhasználódása, egymáshoz csiszolódása kapcsán mikor következik be a súrlódás veszélyes mértékű lecsökkenése? A gyártó az adott elasztomer pufferre vonatkozóan 1500?2000 lövésenkénti cserét ír elő, az alkatrész ára 3?4 ezer forint környékén mozog.
Maga a reteszelés egyébként természetesen merev, a zártestből felfele kiemelkedő elem (reteszelőtest) végzi, mely a csőfar felső nyúlványához záródik. Ez már csak azért is szükséges, mert a tok alumíniumötvözet. A részleges szétszerelés itt is a csőtár végének leszerelésével, majd az előágy és a cső kihúzásával történik.
TriBore cső
A FABARM másik szabadalmaztatott megoldása, melyet ennél a modellnél is bevetettek, a TriBore névre hallgató csőfurat. Természetesen a cég ezt úgy hirdeti, hogy egyedülálló és csak ők alkalmazzák, de valójában számos más gyártó (pl. Mossberg) gyárt hasonlókat, csak éppen más fantázianeveken hozza forgalomba. A TriBore lényege, hogy a csőben mozgó sörétkosárra (-oszlopra) ható erőket ? melyek az esetleges deformációt okoznák, súrlódásukkal csökkentenék az elérhető lövedéksebességet ? minimalizálják. (Ha belegondolunk, akkor például a Benellik kriogenikus csöve is valami efféle célt szolgál.) Egyúttal a csőkialakítás a csőre ható ugyanezen mechanikai terhelést is csökkenti, elméletileg növeli az élettartamot. A TriBore cső esetében a töltényűr utáni átmeneti kúp elnyújtott, majd egy túlméretesre fúrt hengeres furat következik (12-es kalibernél ennek belső átmérője 18,8 mm). Ez a szakasz a cső mintegy kétharmadáig tart. Ezt követi egy kb. 200 mm hosszú kúpos szakasz, mely esetében a furatátmérő folyamatosan csökkenve éri a megszokott 18,4 mm-t. Ezután ismét egy nagyon rövidke (5 mm) hengeres furat következik, majd a choke (csőszűkítés) kezdődik. A gyártó állítása szerint ez a megoldás akár 50%-kal is növelheti a becsapódó sörétszemek átütését (persze, hogy pontosan milyen gyártmányú lőszerrel lőve és milyen más fegyverrel szemben, az a marketingesek titka marad), illetve kiválóan alkalmas vadászati célból acélsörétes lőszerrel való működtetésre. Ez persze egy rendvédelmi/szituációs lövő sörétesnél kevésbé fontos szempont.
Amitől nem vadászpuska
A FABARM SAT 8 Pro Forces az ?übertaktische? nevén túlmenően azért jól láthatóan nem fácánvadászatra készült, bár tulajdonképpen arra is alkalmas. A fekete műanyag ágyazás adja természetesen a legtöbbet a harcias image-hez, különösen ami a különálló pisztolymarkolatot felvonultató tusarészt illeti. A pisztolymarkolat kellemesen érdesített, és sokkal könnyebbé teszi a vízszintesen előttünk elhelyezkedő célok lövését, mint a vadászias sörétesek ? alapvetően madarászatra szolgáló ? klasszikus tusakialakításai. (A SAT8 Tactical testvérmodell pusztán annyiban különbözik tesztfegyverünktől, hogy nem különálló pisztolymarkolat, hanem csak pisztolyfogású tusa található meg rajta.) A pisztolymarkolat belül üreges, kár, hogy nem készítettek ide valami praktikus kis zárható üreget tartalék alkatrészek, tisztítókézségek vagy hasonlók számára. A tusatalp gumiból készült, így jótékonyan hat a hátrarúgásérzet csökkentésére. Az előágy recézett, de szerintem kissé már vaskos. Az előágyra gyárilag felszerelt divatos Picatinny-szereléksínre fegyverlámpát és/vagy lézerirányzékot szerelhetünk, feltéve ha nem sportlövészetre, hanem ajtóberugdosást követő droglabor-razziára kívánjuk alkalmazni a fegyvert. Viszont ha nincs rajta a szereléksínen a karácsonyfadísz, akkor óvatosan kell ráfogni az előagyra, hogy ne a kezünket fűrészelje a szereléksín a hátrarúgás közben, de szerencsére ez a sín lecsavarozható. A tok tetején ugyanilyen szereléksínt találunk, amire a red dot irányzékot lehet opcionálisan felrögzíteni.
Azonban maguk a gyári fix irányzékok sem kifejezetten vadásziasak, hiszen korrekten masszív célgömböt két jó nagy ?szárny? védi oldalról. Hátul pedig oldalban és magasságban is állítható (olasz, LPA-gyártmányú) ?ghost ring? nézőkét találunk. Ráadásul a nézőke két zöld száloptikával, a célgömb pedig egy vörös színűvel kontrasztosított, így valóban a legkényesebb igényeket is kielégíti, pontos slug-lövészetre is ideális, messze a sörét hatásos lőtávolsága felett. A zárfelhúzó fogantyú erősen túlméretes, gumiburkolatú, szemben a vadász-FABARM-ok vékonyka hasonló alkatrészeivel, így könnyen csőre lehet rántani a puskát, vagy az esetleges akadályt eredményesebben lehet megszüntetni.
Természetesen a csőtorkolatig kiérő csőtár is fontos jellemző, így maximalizálható a tárkapacitás (7 db gyári adat szerint), míg a legtöbb országban, így nálunk is vadászati célra csak 2+1 darab tölthető a fegyverbe. A csőtorkolat kívül menetes, ide csavarható fel a fegyver ? vizuálisan ? egyik legizgalmasabb alkatrészének tekinthető csőszájfék. Ennek átmérője csaknem duplája a csőének, és nemcsak a lőporgázok irányváltását szolgáló bevágásai, hanem puszta tömege is csökkenti a felfele csapódást. A csőszájfék elülső része fűrészfogszerűen cikcakkosra kiképzett, ami ma nagyon divatosnak számít, de gyakorlati értelme leginkább abban merül ki, hogy a földön fekvő gyanúsított gyomorszájába nyomva, a rendőr még jobban dominálhassa a szituációt. Eredetileg a beavatkozó rendőri alakulatok ezen csőszájféket a hengerzárra szorítva és lövést leadva tudnak bejáratot nyitni maguknak, a csőszájfék ez esetben elvezeti a gáznyomást, kímélve a csövet és az operátorokat.
Sokféle üzemanyaggal is ketyeg
Egy vadászati célú fegyvernél tolerálható, ha válogatós a tüzelt lőszerek tekintetében, egy elsősorban rendvédelmi célú modellnél ez nem opció, tesztjeink szerint azonban a FABARM SAT8 hibátlanul teljesített. Egyetlen akadály sem merült fel kb. 40 lövés alatt.
Próbaképpen táraztunk olyan módon is, hogy 7+1-féle különböző lőszer került véletlenszerűen a tárba (a leggyengébb 24 grammos sportlőszertől a kőkemény brennekéig), és meglehetős gyorsasággal kiküldve ezeket sem akadt el a fegyver. A vállam mondjuk hullámzott összevissza a változó igénybevétel hatására, mentek is lövések szépen felfele.
Meg kell azonban mondanom, hogy felcsavart csőszájfékkel még a slugok lövése sem volt közel sem olyan rossz (sőt, egyáltalán nem volt rossz), mint amikor pump-action fegyverből lövi az ember ugyanezt. Az öntöltő szerkezet azért sokat tompít, lassít a hátrarúgáson. Második próbálkozásra könnyedén lőttem egybefüggő 3-lövéses szórást 25 méterről sluggal ? itt jön elő a remek irányzékkép haszna. A sütés nem kifejezetten lágy ? viszont aránylag rövid úton bekövetkezik, de ez sörétes puska, nem kis kaliberű sportpisztoly, így a minimális sütési hibákkal szemben is sokkal toleránsabb az eszköz. Az elsütőbillentyű recézett, aminek az izzadt (esetleg véres, koszos) kézzel való tüzelésnél látja a lövő hasznát.
Sportlövészetre használt ?átlagos? töltetű sörétes lőszerekkel a hátrarúgás teljesen uralható volt, még gyors tüzelésnél is, így szituációs lövészetre kiválóan alkalmas a fegyver. A lőlapokon hagyott szóráskép 10 méterről lényegesen egyenletesebb volt, mint egy korábban ugyanott kipróbált cilinderfuratú Mossberg 590-es esetében, talán itt tetten érhető a TriBore jótékony hatása. A szóráskép távolabbi célokra lövésnél is sokkal jobban együtt van, ami különösen a takarásban lévő célok támadásakor előny.
Egy negatívum, ami nem gyártóspecifikus, az elsütőbillentyű mögött levő áttolható biztosítónak kibiztosítása vagy bebiztosítása igényel két kezet, attól függően, hogy jobb, vagy bal vállból tüzel az ember. Nekem a Mossberg M590-eseken használt, a tok tetejének hátsó részén levő tolóka a szimpatikusabb megoldás, mert az kétkezes, és ösztönösen gyorsabb kezelni ? nem is értem, miért nem használják elterjedtebben.
Egy negatívum, ami viszont mo-dellspecifikus. Az adogatókanállal való zárakasztás remek megoldás, azonban a zárakasztó gomb, mely a tok bal oldalán elöl található, igencsak kicsi. Az ilyen öntöltő (vagy pumpás) csőtáras modelleket úgy szokták tűzkész állapotba hozni, hogy hátraakasztott zárnál bepotytyantanak egy lőszert a csőbe, illetve az adogatókanálra, majd a zárakasztó megnyomásával rázárják a szerkezetet (bebiztosított helyzetben, természetesen), ezután történik a csőtár megtöltése teljes kapacitásra. Na most itt nagyon pontosan és nagyon erősen kellett rácsapni a zárakasztóra, hogy megtörténjen a zárás, ami pedig már néhány alkalom után nyomot hagyott a kézen.
Versenyképes
A FABARM ezen öntöltő sörétese a militáns szemnek kifejezetten tetsző (naná, hogy nekem is) formája mellett tehát egészen figyelemreméltóan teljesít, ha lövészetről van szó, amelyet rendkívül élveztem vele, pedig nem vagyok kifejezetten gyakorlott sörétesfegyver-használó.
Napjainkban a nemzetközi rendvédelmi/katonai fegyverzet piacán a klasszikus pumpás sörétes fegyverek kezdik átadni a helyüket az öntöltőknek (elég, ha az amerikai fegyveres erők Benelli M4-eseire gondolunk), ebben a mezőnyben a FABARM-nak sincs oka szégyenkezésre. Ha pedig a versenyképességet szituációs lövészet terén is nézzük ? különösen, mivel ott nem az adófizetők pénzét kell számolatlanul herdálni a fegyverbeszerzésnél ?, a FABARM SAT8 300 ezer forint alatti árával kifejezetten vonzó lehet.
A gyártó oldala: www.fabarm.com
Vass Gábor
(A tesztfegyver biztosítását köszönjük Gyuris Ernőnek és a Kátai vadászboltnak.)
