Embermegborító kézi készülék – Keserű Onesta

A Keserű Művek által gyártott muzeális gumilövedékes fegyverek hosszú sorában az új Onesta-modell kifejezetten nagyágyú. A szó szoros értelmében, hiszen ezen négylövetű traumatikus revolver méreteiben vetekszik egy X-frame Smith & Wessonnal.

A jogalkotó mindig hazudik

A gumilövedékes fegyverek hazai elterjedése kétségtelenül összefonódik a Keserű Művek tevékenységével Magyarországon. Nem kis részben ennek oka a kicsiny piac és nagyon is sajátságos jogi környezet.
2004 előtt csak kis hatótávolságú és kétséges teljesítményű, 7,5 J alatti termékeket lehetett forgalmazni szabadon, amit aztán némi összekacsintással lehetett valamivel hatékonyabb szintre felhozni.
Az akkoriban zajló fegyverjogi viták során az akkori belügyi vezetés írásban is megígérte a gumilövedékes fegyverek szabadon tarthatóságát, gáz-riasztókhoz hasonló, engedéllyel való viselhetőségét.
Az utolsó tervezetben 35 joule és minimum 10 mm kaliber volt a limit. Nem meglepő módon persze a jogalkotóknak akkor sem szabad hinni, ha leírnak valamit, a jelzett szabályozás – állítólag az igazgatásrendészet nyomására – kikerült az elfogadott törvényből és kormányrendeletből. Szerelt lőszeres gumilövedékesünk tehát nem lehet, ezúttal a trianoni határ romániai oldalára kerültek jártak jobban.

Kis kronológia, sok joule-lal

A 2004/XXIV. tv. alapján azonban megnyílt egy másik út, a lőfegyver-kategória egyértelmű és szükséges feltétele volt, hogy az eszköz egybeszerelt lőszerrel működjön. A klasszikus feketelőporos elöltöltős replikák mellett ez gumilövedékes fegyverek egész generációja előtt nyitotta meg az utat.
Az első modellek hátulról lőkúpra húzott 6 mm flóbert csappantyúzott hüvellyel plusz elölről 10 mm gumilövedékkel működtek (Magnum Defender). Ezek olyan 20-25 Joule-t tudtak, ha a gyártó nem szerelt véletlenül nagyobb átmérőjű betétcsövet a fegyverbe, mert akkor lejjebb ment.
A 6 mm startpatronos verziók ugyancsak gyakran gyengébbek voltak.
A következő lépcsőben (Magnum Defender-2.) a konstrukció változatlanul hagyása mellett 9 mm flóbert csappantyúzott hüvelyt használtak kivetőtöltényként, ez stabilan 35-40 joule-t tudott. A töltény brutális árán kívül gyakorlatilag kielégítette a viselhető méretű gumisokkal kapcsolatos elvárásokat, vastag ruházat és 4-5 méter távolság mellett is gumikalapácsszerűen nagyot ütött.
A következő fejlődési lépcső volt a csappantyúzott hüvelyek lecserélése riasztópatronokra, ezek lettek a kisebb tokméretű Herkules és nagyobb tokméretű Revenge modellek Az első ilyenek .22 Lang Knall riasztópatronnal üzemeltek, ebből megfelelő energiájúak azonban csak a szűk csövűek voltak, ráadásul az igazán erős, speciális töltetű nitrolőporos töltények csak rövid ideig voltak kaphatóak.
A Revenge aztán átalakításra került 9 mm Knall gáz-riasztó patronra, és ezzel, meg 12 mm-es gumilövedékével a legerősebb (kb. 50 joule) gumilövedékes revolver volt a piacon az Onesta megjelenéséig. Más kérdés, hogy a Revenge garanciális gondjainak száma igen magas volt, a dobforgatás hibái majdnem minden korai verzión előjöttek, így a típuson azóta számos kisebb módosítást hajtottak végre, és a gyártó sem garantál 100-200 lövésnél nagyobb élettartamot.
A Herkulesből pedig 2009-ban készült újabb széria (Herkules-09M, GumBull), melynél 8 mm Knall öntöltő gázpisztolyba való riasztópatron adta az energiát a
10 mm-es guminak, csőhossztól és patrontól függően 30-50 joule között.
(Az időközben megjelent török konverzió Keserű Viper-08M, illetve a német Röhm és Record gumilövedék kilövésére alkalmas gáz- és riasztórevolverek jogilag más kategóriába esnek. Teljesítményben szintén a 10-12 mm űrméret és a 30-50 joule jellemzi őket.)

Gumis puskák és karabélyok

A revolverek mellett azonban megjelentek a puskák, illetve a karabélyok, elsősorban otthon- és objektumvédelemre.
Ezek nem 10-12, hanem már névlegesen 18 mm-esek voltak. Az éles sörétesből átalakított Godfatherek mellett voltak saját modellek is: a Vendetta, melynek borzalmas volt az ergonómiája, valamint a Dragon, aminek cserélhető töltényűrkötegéért az energia felének elvesztésével kellett fizetni (ergonómiája hasonlóképpen nem emberi kézhez, szemhez szabott).
A bock csőelrendezésű Omerta – mely jelenleg is kapható – viszont olcsó, megbízható és kényelmesen kezelhető, és tudja a 100 joule környéki teljesítményt.
A kisebb kaliberű revolverek és kétlövetű, kétcsövű vállfegyverek közti áthidaló modellnek szánják az új Onesta (a név jelentése olaszul: hűség) revolvereket, melyek hirdetését már december óta láthatják az olvasók, de valójában csak 2009 májusának közepén kerültek az első példányok kiskereskedelmi forgalomba. Korábban magam is erősen szkeptikus voltam aziránt, hogy lesz-e ebből a monstrumból valaha szériagyártmány.
Ha most visszatekintünk az eddig leírtakra, akkor láthatjuk, hogy röpke
5 év alatt mekkora utat jártunk be a
7,5 J alatti gumiputtyantóktól a 80-100 J-ra képes négylövetű “embermegborító kézi készülékig”. És nem, ezt az utat nem a jogalkotóinknak, rendőreinknek, hatóságainknak köszönhetjük, hanem éppen azok ellenére érte el a gyártó, néhány kereskedő, a vásárlóközönség (meg talán mi, a szaksajtó is egy picit).

Négylövetű revolver? Ki látott már ilyet?

A fegyvertörténelem bizonyosan.
A Colt House revolver, mely a 19. század utolsó harmadában született meg, pontosan 4-lőszeres .41 Rimfire dobjáról kapta Cloverleaf (lóherelevél) becenevét. Az egy zsebrevolver volt, mely ahhoz képest szokatlanul nagy kaliberrel bírt.
Az Onestánál a fegyver is nagy, de a kaliber relatíve még nagyobb. Ha itt 5 vagy 6 töltényűrös dobbal próbálkoztak volna, úgy valami szörnyszülött jön létre, ami a kísérleti Megamax formájában egyébként volt a kezemben. Hááát, nem véletlen, hogy nem az került sorozatgyártásra (a nagyobb öntőforma is drágább lett volna valószínűleg).
Az Onesta és a Cloverleaf érdekes módon sok más dologban is egyezik, de ez a későbbiekben nyilvánvaló lesz.

Könnyű anyagok és egyszerű szerkezet

A revolver anyaga egyébként döntő részben alumíniumöntvény, ebből van a dob, a tok és a csőköpeny is, nem véletlen, hogy brutális méretéhez csupán 800 gramm körüli tömeg tartozik. Első kézbevételkor a látvány után a relatív könnyűség is sokkoló. A felületkezelés egyszerű festett mattfekete, de lényegesen simább, mint a gyártó korábbi, spiáteralapú termékeinél.
Az elsütőszerkezet anyaga spiáter, de irdatlanul túlméretezve, a kakas és az elsütőbillentyű nem kevesebb, mint 12 mm vastag. Ráadásul az ütőszeg hátsó vége túlméretes, így nem ver árkot a kakasba (ezt is régen bevezethette volna a gyártó).
Az ütőszeg egyébként acélházban foglal helyet, így a tűzfal is acél, csakúgy, mint a csőbetét, illetve, ami talán legfontosabb, a dob forgatókoszorúját is hatalmas acélstiftek alkotják. Acél a dobtovábbító kar is. A dobrekesztő ugyan csak spiáter, de majdnem 1 cm hosszú és 7 mm vastag, elkopásától nem tartok. A csőben keresztirányban a csőfarnál átmenő stift belóg a csőfuratba, így egyben akasztóként szolgál a kaliberes fémlövedékek kilövése ellen.
Acél még a kakas- és elsütőbillentyű tengelye, valamint a dobtengely és annak megvezetése a dobban, és annak acélgolyós rögzítése a tokban.
A dob oldalra nem kifordítható, a monolit alutok tehát nagyon stabil, az újratöltés sebessége pedig itt úgyis a gumitömködésétől függ (pótdob nincs, nem is lesz sajnos). A dob kivételéhez egyszerűen a dobtengely cső alatti recézett végét megfogjuk és kihúzzuk a tokból.
A relatíve lassú újratöltést én nem rovom fel hibának, ellenben az sajnálatos, hogy az elsütőszerkezet csupán single action, tehát a kakast minden egyes lövéshez fel kell húzni. Műszakilag ebbe a méretbe persze beleférne egy DA (revolverező) elsütőszerkezet, de ebbe az árba és a felhasznált anyagokba nem annyira, lásd Revenge állandó dobforgatási hibáit. A nehéz dobot ugyanis meg kell indítani, majd meg is kell állítani a megfelelő helyen!
A kakast amúgy igencsak erőteljes csavarrugó mozgatja, mely a klasszikus markolatkeret helyett csak egy kis “csutkában” foglal helyet, erre kerül a markolathéj. A megoldás engem a Ruger GP100 revolverére emlékeztet. Alapvetően anyag- és tömegspórolással jár, ellenben semmilyen komoly gyártó markolathéjai nem fognak így passzolni.
Az Onesta kakasának van egy biztonsági állása, ide kell mindig visszahúzni, ebben a helyzetben biztonságos a töltés és az ürítés, valamint a megtöltve tárolás, hordás is. Ilyenkor az elsütőbillentyű jól láthatóan előrébb kerül a sátorvas hátuljától, könnyű ellenőrizni, hogy a biztonsági állásban van-e.
Az Onestából két verzió készült.
Az alapkivitel 100 mm csőhosszú, a rövidebbik (sokkal kisebb számban készült) 65 mm-es csőhosszal bír. Ez, mivel itt a dobtengely vége azonos hosszúságú a csővel, számomra esztétikailag sokkal kellemesebb.
Az Onesta revolver prototípusába még két lövedéket lehetett tölteni töltényűrönként, sajnos a sorozatgyártmányéba csak egyet. Ugyanis a riasztópatron után tágulási kamrát kellett kialakítani. Ez biztonságos értékre redukálja a torkolati energiát, illetve elkerülhető a gumilövedék átégése is a javasolt riasztópatronokkal.

Big Gun, Big Fun?

Amíg az Onestát csak képen látjuk, addig becsapós az egyébként egészen élvezhető formaterv és a normális méretű revolvereken megszokott arányok. Aztán amikor kivesszük a dobozból, jönnek az ízesebb nyelvi fordulatok, ugyanis a szerkezet hatalmas. Az ember keze eltörpül az irdatlan markolat mellett, a csőtorkolatba pedig simán bedugom a hüvelykujjamat az első ujjpercig.
A markolat az, ahol az egyébként masszív konstrukciónál túlzásba estek.
Az X-frame Smith and Wessonok esetében a legnagyobb tokmérethez is pontosan ugyanakkora markolat tartozik, mint a K, L, N tokméreteknél. Hiszen attól, hogy a revolver mérete megnövekszik, a felhasználó keze nem fog megnőni. Az Onesta markolata viszont arányos a fegyver méretével, továbbá iszonyúan szögletes. Átlagos kézméretnél éppen, hogy eléri a mutatóujj az elsütőbillentyűt, de a kéz folytonosan fogást keres. Becslésem szerint a lakosság jelentős része egyáltalán nem képes elérni az elsütőbillentyűt a gyári műanyag markolat esetében, és legalább 90%-ának alapból kényelmetlen. Az ujjaknak szolgáló bemélyedések teljesen rossz helyen vannak, és ezek is szögletesek.
Érdekes, hogy az extraként rendelhető, szemre szép famarkolatok nagyobbika még vaskosabb a gyárinál, ezzel már nem lehet mit kezdeni szinte senkinek, Chewbacca nevű kedves vásárlók figyelmébe ajánlható.
A méretében csak a rövidebb csövű kivitelhez passzoló kisebb (rövidebb, lekerekítettebb) famarkolat már akár a rejthetőséget sem zárja ki, de ez is szögletes. Jól nekiálltam tehát dremel-toollal és jó ronda lett, viszont kényelmes. Így lett a markolat hátulján egy kb. 5 mm-es bemélyedés kialakítva, melytől ugrásszerűen jobb a fogás, közelebb kerül az ujj az elsütőbillentyűhöz.
Más kérdés, hogy semmivel nem került volna többe gyárilag kényelmes markolatnak elkészíteni az öntőformáját.

Big Gun, Big Fun!

A lövészet közben azonban tisztán örömteli a nagy gombócokat köpködő méretes revolver. A töltés aránylag könnyű, hiába milliméterekkel nagyobb a gumilövedék, mint a lövedéktöltényűr a dobban. Akár ujjal le lehet nyomni oda (fenékig), ha a gumilövedéket egy kis szilikonzsírral bekenjük töltés előtt. Hasonlóan “fájdalommentes” a riasztópatronok betöltése hátulról, más kérdés, hogy olyan passzentos a töltényűr, hogy üríteni nem minden gyártóét lehet könnyen.
Arra azért figyeljünk, hogy zsíros ujjunkat töröljük meg a lövészet előtt, különben csúszósnak érezzük a kakast. Annak felhúzásához amúgy tisztességes erő kell, de még nem vészes, azért sokan láttak volna jónak rá agresszívebb recézést.
A sütés nem kifejezetten vajpuha, és olyan 4 mm-es billentyűút megtétele után következik be, de azt kell mondjam: ez itt tökéletesen jó. Nem szeretnék egy ilyen lakásvédelmi ágyúra sportfegyveres sütést.
A revolverhez a gyártó alapvetően az Umarex-PTS (szürke papírdobozos) 9 mm R Knall riasztópatront ajánlja, ezzel stabilan és megbízhatóan 80-100 joule között tud. A már nem gyártott MFS-sel vagy a fehérdobozos, kék címkés (Pobjeda) Umarexszel erősebb, a Fiocchival gyengébb. Legtöbbször mi is Umarex-PTS-t használtunk. A tesztek során (több mint 70 lövés) a két fegyver hibátlanul működött, elcsettenés sem volt, ami nem csoda, hiszen a kakas akkorát üt az ütőszegre, hogy a csappantyút szabályosan kilapítja.
A torkolatdörej picit tompább, mintha lövedék nélkül lőnénk, de ugyanakkor hatalmas füstfelhőt képezünk az elégett kenőanyagból. Hátrarúgás .22 LR-szerű, picit bemozdul a fegyver, mikor a
4 gramm körüli lövedék elindul.
A pontosság a felhasználási célt tekintve több, mint kielégítő: 5 méteren
12 centis körön belül csapódtak be a lövések. Igaz, a célzott ponthoz képest kb. 15 centivel felfele. Az önvédelemre már irreálisan magas, 12 méteres távolságon mindkét csőhosszúságú modell
4 lövéséből 3 volt az IPSC-amőba lőlapon (megjegyzendő, hogy az Omerta puska ezen a távolságon dupla golyóval is stabilan beletalál a mellkasnyi célba). Ennek fényében én olyan 7-8 méterre teszem az effektív és célozható lőtávot az Onestánál.
Az irányzékok fixek, még ha a nézőke formájában állíthatót is imitál. A nézőkekivágás nagyon széles, de szerintem – nem pontlövész sportfegyver lévén – ez pont jó, hiszen a célszemély emberméretű és esetleg még gyorsan is mozog.
A kakas felhúzása akkor a leggyorsabb, ha két kézzel fogjuk a revolvert, és erősebbikkel lövünk, gyengébbikkel húzzuk fel a kakast. Másodpercenként kb. 2-3 célzott lövés adható le. (Jó lenne a double action, de nincs.)
A revolver azonban “reaktív” céltárgyakon hozza igazán formába magát. (Mindenekelőtt: ekkora – és lelkesen pattogó – gumilabdák indításánál védőszemüveg több, mint kötelező!)
3 méterről kilós kutyakajás konzervdobozt (anyaga acéllemez) Umarex-PTS-re töltve feléig benyomja, MFS-riasztóval átlukasztja egyik oldalát. Mindkét esetben a megtámasztatlan doboz másfél métert repült hátrafele.
1 méterről akácfa deszkára (megtámasztott) lőve, azon 4-5 mm mély, kb. 25 mm átmérőjű benyomódást hagy.
Az RG89s-Viper-08M a teszt során használt kenyérsütőgép acéllemez
(kb. 0,8 mm) oldalába csaknem az
RG89s/10 mm által hagyott mélységű, de háromszor akkora átmérőjű horpadást okozott az Onesta.
Ami viszont durván mutatja a lövedékben rejtőző erőt. 9 mm Lugerhez beállított fémcélra lőve 3 méterről az MFS-riasztóval megborítja azt Umarexszel négyből kétszer. És miért durva ez? Mert 6″ .22 LR éles pisztoly Hi-Vel lőszerre töltve nem borítja egyáltalán. Akkor is csak esetleg, ha duplázok a fémcél tetejére (de ezt ugye nem 3 méterről végeztem).
Azért nagyon ne aggódjuk magunkat halálra a feltételezett túlzott átütés okán. Érdekes módon a rugalmas és lágy gumilövedék sokkalta gyorsabban fékeződik le folyadékban, mint gondolnánk.
2 méterről lőttem vízzel dugig töltött, nem visszaváltható üdítős műanyag flakonokra. Kontrollfegyverként 10 mm-es gumilövedéket Röhm RG89s-ből (kb. 40 joule), ez rendesen kifröccsentette a vizet, és kb. 10 centi hosszban ívesen felhasította a műanyag flakont a találat.
Az Onesta durvább volt. Én lettem teljesen vizes, mert két méterre pont a felém fröccsent a víz. A flakon kb. 20 centi hosszban, majdnem a tetejéig felhasadt. Viszont! Sem a kicsi, sem a nagyon nagy gumilövedék nem hatolt át a flakonon, hanem benne maradt. Testnek felszínen, ütésszerűen adja át a lövedék az energiát, nem behatolás közben lassan, mint a fémlövedékes éles lőfegyverek.
(Az Onestából kilőtt gumilövedékek egyébként újrafelhasználhatóak, ami jelentősen csökkenti a gyakorlás költségét.)
A tanulság az, hogy hacsak nem közvetlen közelről és fejre lövünk, kizárható az élettel összeegyeztethetetlen sérülések létrehozása. Ugyanakkor szemernyi kétségem sincs a brutális megállítóerőről.
Az Onestával vagy az Omerta karabéllyal a kézben még lőfegyveres támadó ellen is van esély felvenni a harcot önvédelmi távolságon, aki ebből fejlövést kap, gyakorlatilag kizárt, hogy állva marad.

Revolver vagy puska?

Az már többekben felmerült kérdésként, hogyha az Omerta és az Onesta árban hasonló teljesítményben is, akkor melyiket válasszuk inkább? (Kézenfekvő válasz a “mindkettőt”, de hát válság van meg ilyesmi.).
Az Omerta puska kétlövetű ugyan, de csövenként vidáman lehet 2-3 gumilövedékre is tölteni, továbbá két külső kakasának köszönhetően nagyon gyorsan ismételhető az első lövés. A vállfegyverrel, melyet stabilabban foghat, és sokkal hosszabb az irányzóvonala, egy laikus, kezdő felhasználó stresszhelyzetben sokkal könnyebben ér el találatot. (És ha kifogyott: ütni még lehet vele.)
Ellenben az Onesta azért mégiscsak négylövetű, és sokkal kompaktabb. Igaz ugyan, hogy viselni szabálysértés, no de nem csak közterületen lehet/kell fegyvert viselni. Sokan élnek tanyán, faluvégen stb. De a rövidebb fegyver praktikus lehet a szűk panellakásokban, vagy kis nonstop vegyesboltok pultjai alá is. Kétségtelen, hogy a revolver ugyanakkor sokkal több gyakorlást igényel.
Ára kifejezetten alacsony tudásához képest, 35 ezer forint alatti. Szerintem ez is hiánycikk lesz.

www.keseru.hu

Vass Gábor