El nem mondott történetek – Colt 1860 Army (2.)
Sok jó cikk olvasható a Colt-féle revolverek történetéről, jelentőségéről, ezért én most megkímélném az olvasót, hogy még egyszer el kelljen olvasnia ugyanazt a sztorit. Engedjék meg, hogy inkább gyakorlati oldalról szemezgessek az 1860 Army revolver és családja (az 1861 Navy és 1862 Police) történetéből.
Töltények Colt revolverekhez
A Colt-féle revolvereket ? és minden perkussziós revolvert ? a háború folyamán öt különböző tölténnyel töltöttek. A legegyszerűbb volt a fegyvert tölteni lőporflaskából, golyóval vagy kúpos lövedékkel, de mivel ez hadi körülmények közt lassú és komplikált, így már az első Coltok rendszeresítésekor is papírtöltényeket készítettek a katonák. A háború első évében még minden perkussziós revolver mellé egy öntőformát is kiutaltak a katonáknak, de az önálló lövedékkészítés hadi körülmények közt a legritkább esetben lehetséges, így ezek az eszközök gyorsan kikoptak a felszerelési tárgyak közül. A lövedéket és a lőport egyesítő töltényeknek három típusát gyártották. Hagyományos, a puskatöltényekhez hasonló szerkezetű 3 lapból hajtogatott töltények voltak az elsők. Ezeknél a lőportöltet egy kis papírfiolában volt, melyet fel kellett harapnia a katonának, hogy a lőport a kamrákba önthesse, majd a lövedéket a csomagból kiszabadítva azt a porra nyomta a töltőkarral.
Gyorsabb, egyszerűbb megoldást jelentettek a kicsomagolás nélkül tölthető töltények. Léteztek nitratált papírhüvelyű töltények (combustible envelope cartridge), állati eredetű hártyákba csomagolt lőporral szerelt töltények (seameless skin cartridges) és préselt lőporral szerelt töltények (pressed powder cartridges). Mindhárom megoldás lehetővé tette, hogy a katona egyben töltse a lövedéket és a lőport a kamrákba, gyorsítva a töltési folyamatot.
Colt eredetileg 20 grain finom szemcséjű angol vadászlőportöltettel szerelte töltényeit, de annak visszarúgását túl erősnek tartotta az 1860-ban John Symington ezredes vezetésével felállt vizsgálóbizottság. Több ponton is kritizálták a hartfordi töltényeket: jó pár töltény nem sült el, a kamrában mindig maradt elégetlen papír, a visszarúgás olyan erős volt, hogy a szomszédos kamrákban is megmozdultak a lövedékek. Javaslatuk 20 grain muskétalőpor-töltet volt, mely azonos hatékonyságot, pontosságot ért el a 60 yardos teszttávolságon, miközben jóval kevésbé jelentkezett a visszarúgás. (Valószínűleg a laposabb gáznyomásgörbe miatt.)
Mind a konföderáció, mind az unió felszerelési szabályzata azonos előírást fogalmazott meg a .44-es revolvertöltényekkel szemben: 30 grain lőpor és .460? átmérőjű, 216 grain tömegű lövedék (.36-os kaliberben 17 grain lőpor és egy .39? átmérőjű, 145 grain tömegű lövedék volt a hivatalos töltet. Itt jegyzem meg, hogy a felszerelési szabályzatok nem .36-os kalibernek, hanem .38-as kalibernek ismerték a Navy revolvereket, ami valljuk be, sokkal helyesebb, mint a mai megnevezés). A lőpor szemcsemérete azonos volt, mint a puskatöltények esetében.
Az állami gyárak által gyártott lőpor 0,7?1,5 mm
közötti szemcsékkel bírt, melyeket szitákkal választottak el a nagyobb szemcséktől.
Ez a méret nagyjából a mai 2Fg szemcseméretnek felel meg.
A számos beszállítónak köszönhetően a töltények lőportöltete a gyakorlatban széles palettán, 20 grain és 30 grain mennyiség között változott. A hadi töltényeket csak kúpos lövedékekkel szerelték, melyek tömege 200?280 grain között mozgott, átmérőjük pedig .452?.468? között. Jellemző a háború kaotikus voltára, hogy hiába létezett pontos specifikáció a töltények műszaki tartalma tekintetében, mégis minden beszállító maga dönthette el, hogy mit tesz a tölténybe. Nemcsak a lőpor mennyisége változott gyártóról gyártóra, hanem a felhasznált lőpor típusa is. Mivel az állami gyárak nem bírták lefedni a háború teljes igényét, ezért számos magánüzem is beszállított az állami és privát tölténygyáraknak. Persze ennek megfelelően igen gyakoriak voltak a reklamációk a csapatok részéről: gyönge minőségű lőporok, pontatlan fegyverek, tölténytartóban széteső töltények.
A töltényeket a katona hatos egységcsomagokban kapta, melyekhez 7 vagy 8 csappantyút mellékeltek.
Az öreg vas és az Uberti-replika
A fotókon látható eredeti Colt revolver 1862-ben készült a gyári szám alapján.
A markolathéjon látható kartusból mindössze annyi látszik, hogy az első betű ?C? vagy ?G?, a többi kettő sajnos olvashatatlan. Ez a töredékinformáció azonban elég volt ahhoz, hogy meghatározható legyen a fő alvizsgáló személye, aki a bélyeget elhelyezte a fán. Az egyetlen hárombetűs monogrammal rendelkező vizsgáló, akik e szériaszám gyártása idején Colt Army-vizsgálatokkal foglalkozott,
C. Samuel Leonard volt (CSL). A fegyvert tehát az északi hadsereg vette át hadi használatra, amelyről a számos átvételi jegy is tanúskodik.
A fegyver állapotát tekintve a ?jó? kategóriába sorolható be: mechanikája tökéletes, csöve 85%-os, nincs cserélt alkatrésze a lőkúpokon kívül, nem látható rajta semmilyen javítás. A gyűjtői értéket mindössze a felületkezelés szinte teljes hiánya csökkenti, ami sajnos elég gyakori e modellek esetében. Számomra azonban az volt a legfontosabb, hogy a műszaki tartalom helyén legyen.
A replika és az eredeti darab összehasonlításakor az első szembetűnő dolog az, hogy még a két szerkezet működése is azonos érzetű: azonos erővel kell felhúzni a kakast, és azonos erőt kell kifejteni az elsütőbillentyű elhúzásához. Meglepő módon az alkatrészek nagy többsége csereszabatos. A mozgó, kopó alkatrészek mind, de még a replikadob is illeszkedik az eredeti fegyverbe, olyannyira, hogy az Uberti-dob teljesen kotyogásmentes, pontosan fordul a csőfarra, nincs félholdazás semelyik kamránál sem.
Persze azért vannak különbségek is jócskán. Az első és legfontosabb különbség a cső. Az eredeti darab huzagolása progresszív, vagyis lassú a huzagemelkedés a csőfarnál, és gyorsul a torkolat felé.
Ez nagy töltetek használata esetén előnyös, mivel a gyorsan induló lövedék nem nagy sebességű huzagolásba csapódik, amely a lövedék deformációját okozhatja, hanem fokozatosan gyorsul forgómozgása. Az Uberti-replika csöve ugyanúgy 7 huzaggal bír, mint az eredeti. Az űrméretek közt is különbség mutatkozik. Az eredeti fegyver csöve .456?457? a barázdák közt, míg .448?449? az oromzatok közt. A replika ennél szűkebb csővel bír: .449?450? a barázdák közt, míg .447?448? az oromzatok közt. Különbség van a töltényűrök terén is. Az eredeti revolver töltényűre befelé haladva szűkül, a torkolatnál átmérője .457?. A replika esetében a kamrák .449?450?-re kaliberezik a lövedéket.
A mért adatokból kiindulva megállapítható, hogy az eredeti revolverhez .456?457?-es, míg a replikarevolverhez .451?454?-es lövedék passzol.
Különbség van a kamrák befogadóképessége között is. Az eredeti darab kamrája 34 mm mély, míg a replikáé mindössze 31 mm.
A csőhossz, a tokméret, a markolatméret ellenben milliméterre pontosan azonos.
Töltetek
A vizsgálódást mindkét fegyver esetében a legpontosabb töltet meghatározásával kezdtem. Mivel a kúpos lövedékek eddigi tapasztalataim szerint egyetlen perkussziós revolverben sem voltak pontosabbak, mint az egyszerű gömb, ezért a lőpróbákat is megfelelő méretű gömbbel kezdtem. Az eredeti fegyver esetében .457?-es, az Uberti-replika esetében pedig .454?-es mérettel. Az eredeti Colt Army huzagolása alapvetően érzéketlen a töltetre. A progresszív spirál előnyös tulajdonsága, hogy széles sebességhatárok közt is megfelelően tudja megforgatni a lövedéket. 11 gr 3Fg Swiss + 24 gr gríz töltettel kezdtem a lövészetet. A szórás 15 grain lőportöltetnél húzódott össze, és nem is változott. A legjobb szórást 15 graines töltettel értem el, ez esetben a találatok szinte egymást érték 25 m-en. Itt jegyzem meg, hogy a nyitott keretes revolverek esetében külön figyelmet kell szentelni annak, hogy az ék mindig a helyén legyen. Érdemes minden lövés után finoman visszakocogtatni, mivel ha kimozdul, és a cső lötyögni kezd a tokon, romlik a szóráskép.
A replika is meglepően igénytelennek mutatkozott a töltet nagyságára. 15?24 grain között Swiss 3Fg töltetekkel próbálgattam a fegyvert és .454? gömblövedékkel. A legszűkebb szórást a 18 grain 3Fg Swiss + 18 grain búzadara + .454 Kapszli RB + Szekér-féle kence adta. Ezzel a töltettel a lövedék 1 mm-rel ül a kamra torkolata alatt. A visszarúgás kicsi, könnyen kezelhető. Az eredmény azt hiszem eloszlathatja mindenki kételyét a nyitott keretes revolverek képességeivel kapcsolatban: 5 lövés egy szakadásba ment, és csak egyetlen lyuk lógott ki a kitűnő szórásképből.
Lőpróba autentikus töltettel ? éghető papírhüvelyű töltény készítése
Régóta foglalkoztatott már a kérdés, hogy hogyan is lehetne valóban használható éghető hüvelyeket készíteni perkussziós revolverhez. Egy szarvasi történelemtanár lövésztársam ? Sonkoly János ? 2009. januári Füstölgőben megjelent instrukciói alapján készítettem el az eredetinek hellyel-közzel megfelelő töltényt. A kúpos palást vékony, kálium-nitrát oldattal kezelt, majd megszárított csomagolópapírból készült, de akár készülhetett volna cigarettapapírból is. A palást fenekét papírzsebkendő-darab zárta le (erre a feladatra tökéletes a cigarettapapír is), melyet a csappantyú könnyen átéget. A kúpos forma azért fontos, hogy a töltény könnyen legyen tölthető. A töltet 24 grain 3Fg Swiss és 30 gr 2Fg Swiss lőpor volt ? ez utóbbi az eredeti hadi töltetet volt hivatott pontosan reprodukálni. A módszer nagy előnye, hogy a hüvelyek otthon is könnyen előkészíthetőek, így a lőtéren már csak a lőportöltetet kell beleönteni, és a lövedéket elhelyezni lezárásként.
Gondot jelent ez esetben a lövedék kiválasztása is. Túl nagy kokillaválaszték nincs sajnos. Próbálkozhatunk a klasszikus formát idéző réz öntőfogókkal, de ezek korrekt lövedék öntésére nem igazán képesek. A kis rézszerszámokból kieső lövedékek ovalitása olyannyira nagy, hogy jó szóráskép nem igazán várható tőlük. (A DP Colt Classic .44 öntőforma lövedékén mértem .445?457?-ig minden átmérőt.) Jobb választás a Lee-féle kúpos forma. Ebből két méret áll rendelkezésünkre. A Ruger Old Army revolverekhez tervezett .456?-es forma és a hagyományos perkussziós revolverekhez tervezett .450-es öntőforma. Az előbbi .464-es (túl nagy), az utóbbi viszont .452?453?-es lövedéket önt. Az eredetihez ez utóbbi a jó választás.
A papírtöltények tesztje során nem az volt a célom, hogy a pontosságot ellenőrizzem, ezért egy 15 m-re elhelyezett fémcélt pengettem inkább a fegyverrel. A töltények minden esetben kitűnően működtek, elcsettenést egyszer sem tapasztaltam, akár papír zsebkendő, akár cigarettapapír zárta le a hüvelyt. A fegyver visszarúgása emberes, hangja öblös, a ?fun factor? pedig 100%-os. A 15 m-en elhelyezett célt könnyű eltalálni hatból hatszor, a töltés pedig pofonegyszerű és gyors.
Németh Balázs
www.kapszli.hu