A lőfegyverek világában nem sok abszolút és objektív igazság van. Amikor az önvédelem témakörében arról folyik a vita, hogy pontos lövés, vagy a kaliber és a lőszertípus-e a fontosabb, az ösztönös vagy az irányzott lövés a célravezetőbb, a weaver vagy az isosceles beállás-e a jobb, annyi különféle véleményt hallani, ahány lövőt, vagy kommentátort megkérdeztünk.
A SIG P210 öröksége
Mindazonáltal, egy kérdésben kivételes összhangnak lehetünk tanúi. Amikor megkérdezik, hogy melyik sorozatban gyártott maroklőfegyver tekinthető a pisztolyok ?Rolls-Royce?-ának, azok, akiknek volt szerencséjük lőni vele, a Schweizerische Industrie-Gesellschaft (SIG) által gyártott P210-et nevezik meg (lásd: Kaliber 2001/január ? a szerk.).
Szerkezetének svájci óra minősége és a kivételes pontossága együtt legendás státust biztosítottak a P210-nek. Bár a P210 mindazt képviseli, ami egy fegyvergyártó képes megvalósítani, és így legendává vált (és a hírek szerint sajnálatosan a gyártásának végéhez közeledik), még a P210 sem tökéletes. A gyengeségeként három szempontot szokás felsorolni: a tűzkiváltás módját, a kaliberét és a tárkapacitását. A P210 single action elsütőszerkezetű, tehát tűzkészen való viselése csak a csőre töltött, felhúzott kakasú pisztoly bebiztosított állapotában lehetséges. Ezenkívül a pisztoly csak 9 mm Luger és 7,65 mm Luger lőszerekhez készült (később jelent meg a .22 LR konverziós készlet), és tára mindössze egysoros. (Megjegyzendő, hogy néhány kétsoros tárral készült kísérleti modell is készült ? Model 44/16 néven ?, de bizonyos okokból csak az egysoros tárral készülő került sorozatgyártásra.) Ezeknek a hiányosságoknak eredményeképpen többen megpróbálkoztak továbbfejleszteni az eredeti P210-et.
Út a CZ?97-ig
Az első cég, mely ezt megkísérelte, a csehszlovák Ceska Zbrojovka volt, még az 1970-es években. A cég részéről igen bátor lépés volt gyártani ezt a szolgálati pisztolyt, melyet egy testvérpáros, Josef és Frantisek Koucky tervezett. Ez a pisztoly revolverező elsütő-szerkezetű volt, és a SIG P210 teljes hosszúságú, belső szánvezető léceit alkalmazta, tára pedig kétsoros volt. Ez az új pisztoly lett a mára már híressé vált CZ?75. A pisztoly ? egy szocialista országtól szokatlan módon ? a 9 mm Parabellum NATO-lőszert tüzelte (nem sokkal később Magyarországon is gyártásra kerültek az első 9 mm Luger töltényt tüzelő pisztolyok, a FÉG P9R/P9M típuscsaládjai ? a szerk.). A CZ?75 hamarosan a legrobosztusabb szolgálati pisztolyok egyikének bizonyult, és a keleti blokkból származó fegyver elnyerte azon professzionális fegyvertartók elismerését, akik hozzájutottak. Rengetegen különösen a CZ?75 azon jellegzetességét dicsérték, hogy az egyaránt alkalmas DA és ?cocked and locked? állapotból lövés leadására, a felhasználó igényeitől függően.
A CZ?75 olyan népszerű lett a bemutatását követő néhány év alatt, hogy sok cég készített többé-kevésbé pontos másolatokat, az olasz Tanfogliótól kezdve a brit Spitfire-ig, sőt érdekes módon a P210 hazájában, Svájcban is gyártották másolatait (Sphinx). Ennek ellenére a CZ?75 nem tudta megoldani lőszerének hiányosságait, hiszen ezt is csak egy ?wondernine?-nak tekintették. Ennek eredményeként a ?megszelídíthetetlen? Jeff Cooper ezredes az 1980-as években meggyőzött egy USA-beli céget, a Dornaus and Dixont, hogy készítsenek egy fegyvert, mely alapjában egy megnagyobbított CZ?75 nagy kapacitású tárral, és az akkor újnak számító 10 mm AUTO töltényt lövi. Ez a pisztoly a balsorsú BREN TEN volt. A fegyver kellemes külsejű és feladatának ? a NORMA első kereskedelmi forgalomba hozott 10 mm-es lőszerének tüzelése ? kiválóan megfelelt. A NORMA akkori lőszere messze felülmúlta gáznyomás és torkolati sebesség tekintetében napjaink meglehetősen gyenge 10 mm AUTO töltényeit (az FBI kérésére csökkentették a teljesítményt). Sajnos a vásárlókkal kiépített rossz kapcsolatok ? melyek abból adódtak, hogy a D and D képtelen volt minden egyes BREN TEN pisztolyhoz legalább egy tárat adni ? biztosították, hogy a cég csődbe menjen mindössze néhány ezer legyártott pisztoly után. Ez Cooper patronálása és a Gunsite (lőkiképző iskola) támogatása ellenére bekövetkezett. Ma a BREN TEN gyűjtők célpontja, nem ritkán 1500 dollárt is megadnak egy példányért, egy tár pedig 125 dollárba is belekerülhet. Majdnem egy évtizeddel később egy floridai cég úgy döntött, hogy megpróbálkozik egy erősen a BREN TEN-re hasonlító, de Falcon nevű pisztoly gyártásával. A szerző tudomása szerint azonban ez a cég egyetlen kész pisztolyt sem értékesített. Ezek szerint, ha valaki egy hi-end svájci tervezési koncepciókat felvonultató, rugalmasan kezelhető, jó stophatással és nagy tárkapacitással rendelkező pisztolyt szeretne, akkor végig kell járnia az USA fegyverkiállításait, vásárait egy eredeti BREN TEN-ért? Nem, hogyha ismeri az egyik legfrissebb CZ-fejlesztést, mely meglehetősen csekély publicitást kapott mindeddig.
CZ?75 szteroidokon
Néhány évvel ezelőtt a CZ úgy döntött, hogy a klasszikus CZ?75-öt kívánatosabbá teszi az amerikai piac számára, ennek az eredménye a CZ?97B. Ez a pisztoly leegyszerűsítve nem más, mint egy CZ-75 ?szteroidozva?, tehát méretében erősen megnövelve. Megtartja azokat a jellemzőket, melyek a CZ?75-öt olyan híressé tették: a DA/SA elsütőszerkezetet a cocked and locked viselés lehetőségével, a teljes hosszúságú belső szánvezető léceket, illetve a letisztult vonalakat.
Az új fejlesztések közt olyanokat találunk, mint a teljes hosszúságú tok, van a pisztolyon csavaros rögzítésű, sportpisztolyokon látható csővezető hüvely, illetve a legfontosabb, hogy az űrméret .45 ACP lett. A zárolás is módosult, az egész csőfar reteszel a hüvelykivető nyílásba, nem pedig a töltényűr előtti bordák, mint a CZ?75 esetén. (A cikk szerzője a feltehetőleg USA-exportra készült, a CZ katalógusaiban nem szereplő változatot próbálta ki, mely olyan apró részletekben különbözik az Európában ismertebb változattól, hogy a szánon elöl nincs felhúzásra szolgáló recézés. ? A szerk.)
Az új CZ-pisztoly kétsoros, 10 db lőszer kapacitású tárral rendelkezik, mely inkább a fizikai korlátok, semmint a Clinton-féle tárkapacitáskorlátozás miatt csak ekkora befogadóképességű. A 10 darabos tárkapacitás eredményeként, ha valaki CZ?97B pisztolyt visel csőre töltve, akkor elég egy póttárat hordani ahhoz, hogy annyi tűzereje legyen, mint egy M1911A1 felhasználónak két póttár esetén.
Látvány és kezelés
Esztétikailag a fegyver nagyon letisztult megjelenésű, részben az elöl teljes hosszúságú toknak köszönhetően. Ergonómiailag a CZ?97B igen nyerő, legalábbis a szerző szubjektív véleménye szerint. Mivel nagydarab, csaknem kétméteres termetű vagyok, nagy kezekkel, a markolatot igen jól kézbe illőnek éreztem, és az egész pisztoly ösztönösen igen kezelhetőnek tűnt. Ha valamire azt mondhatjuk, hogy ?férfias fegyver?, akkor ez az. Még single action üzemmódban is csak a mutatóujjam első percével értem el az elsütőbillentyűt, mely segít a jó elsütés elérésében, mely olyasmi, amit kisebb markolatkerületű pisztolyokkal ritkán lehet elérni. Egy szolgálati pisztolyhoz képest a DA és SA elsütési erő több, mint megfelelő. Az irányzékok igen erősek, combatkonfigurációjúak, igen éles irányzékképet adva (a világító éjszakai irányzékok gyári opcióként rendelhetőek). A fegyver rendelkezik csőretöltés-jelzővel is. A tesztpisztoly felületkezelése félig matt fekete polimer volt, mely kiemelkedő tartósságot ígér, de a tradíciókhoz ragaszkodók választhatják a klasszikus kékített felületkezelést is. A fegyver belső részein a megmunkálási gépnyomok minimálisak, és az összeszerelés és a felületkezelés minősége kitűnőnek mondható.
Problémák lövészet közben
Sajnos a lőtéren ? bár a CZ?97 kellemesen pontosnak mutatkozott, kéthüvelykes szórást produkálva 15 méterről ? elsütőszerkezeti problémákat észleltem, melyek nem derültek ki a szárazon való működtetéskor. Miután konzultáltam a CZ?USA-val, kiderült, hogy a CZ?97-esek egy kis részén észlelték, hogy az elsütőrúd vékonyabb, mint amilyenre tervezték, és emiatt egy rugó befeszülhet az elsütőrúd és a tártölcsér közé az alkatrész beragadását okozva. A CZ elismerte a hibát és felajánlotta az azonnali javítást, vagy a cserefegyvert. Nem sok más gyártótól várhatjuk el az ilyen szintű kiszolgálást.
Személyes benyomások
A személyes kifogásokat illetően elmondható, hogy kevés ilyen akadt. A CZ?97-nek nem esik ki szabadon a tára a tárkioldó gomb megnyomásakor, ez egy olyan megoldás, melynek előnyét sosem értettem. Második gondom az, hogy a szánakasztó alaposan túlméretezett, és alaposan kilóg a tokból, ami miatt gyakran beakad a fegyvertokba elrakáskor. Mindkét probléma gyorsan megoldható bármely fegyvermester által, vagy akár egy kicsit is hozzáértő is elvégezheti a szükséges módosításokat egy reszelővel.
Végül ? bár tudom, hogy az egész iparág arrafele mozdul, hogy amit lehet, azt műanyagból készítse ? én nem kedvelem azokat a pisztolyokat, melyeken műanyagból van a helyretolórugó-vezető. Ezt az alkatrészt acélból vagy alumíniumból elkészíteni nem hiszem, hogy túlzottan megnövelné a kész pisztoly árát. Ezektől függetlenül azt mondhatjuk, hogy a CZ?97B igen impresszív és nagy teljesítményű fegyver.
Amerikának készült
A szerző ? szolgálati pisztolyokat tekintve ? a bevált 9 mm Luger kaliberű Browning Hi-Powerrel kezdte karrierjét, később pedig más 9 mm-es pisztolyokat használt. De, aki úgy gondolkozik, mint sok amerikai, hogy nem visel semmi olyant, ami nem képes 240 graines lövedéket kiküldeni a csövéből, az nagyra értékeli a CZ?97B-t. Ez egy olyan pisztoly, mely egyesíti magában az elmúlt 50 év három legjobb oldalfegyverének előnyeit ? különösen, ha az árát is tekintjük (kb. 470 USD). A cseheknek hosszú és sikeres történelmük van a kiváló minőségű lőfegyverek gyártását illetően, mely a második világháború idején még a Harmadik Birodalomra is mély benyomást tett.
Az új CZ-pisztollyal demonstrálják, hogy még mindig képesek felvenni a versenyt. A CZ?97B-nek semmi más nem hiányzik most már, mint egy kicsivel több publicitás.
A gyártó az interneten:
www.czub.cz
Technikai adatok
Kaliber: .45 ACP
Hossz: 212 mm
Magasság: 150 mm
Szélesség: 35 mm
Csőhossz: 123 mm
Üres tömeg: 1150 g
Tárkapacitás: 10 db
Gorka Sebestyén
gorka@compuserve.com
(A szerző az American Handgunner európai tudósítója)