Colt Python – – Kígyóbőrben
A Colt Python megszületésekor új koncepciót képviselt, mára pedig legendává vált a .357 Magnum lőszert tüzelő revolverek között, jellegzetes formája sok más céget késztetett másolásra. Cikkünk ennek a ?szép kígyónak? az előnyeit és hátrányait is igyekszik bemutatni.
36 éves konstrukció
Az USA-beli Colt fegyvergyártó immár több, mint másfél évszázados történetével sokat foglalkoztunk magazinunkban. A cég mindkét világháború során óriási hadimegrendeléseket kapott, aminek következtében a gyártókapacitást felduzzasztották, majd a háborúk után erre nem volt szükség és a Colt a csőd szélére került. A második világháború után ezért megpróbáltak előre menekülni, és új termékcsaládot kifejleszteni. A Colt Python fejlesztése is az 1950-es évek elején kezdődött el.
1935-ben dobta piacra a Smith and Wesson az első .357 Magnum lőszert tüzelő revolvert, azonban ez a cég legnagyobb, N-tokméretére épült, mely maroklőfegyveres vadászoknak megfelelő volt, de a különféle rendvédelmi szervek tagjainak kisebb méretű, könnyebb revolverre volt szükségük. A Colt a Pythonnal ebben a piaci szegmensben kívánta megvetni a lábát, hiszen a forgópisztoly tokmérete jóval kisebb volt, mint a nagy konkurens modelljeié, valahova a Smith and Wesson K és N mérete közé esik. A Smith and Wesson hamarosan megjelent a Model 19 (66) Combat Magnummal, de az csak korlátozott számú teljes töltetű .357 Magnum lőszer kilövésére volt alkalmas károsodás nélkül.
A Colt Python tehát 1955-ös megjelenése után évtizedekig, a Ruger Security-Six, illetve még inkább a Smith and Wesson M586/686 (581/681) 1980-as évekbeli megjelenéséig egyedülálló volt abban a tekintetben, hogy teljes töltetű .357 Magnum lőszerekkel gyakorlatilag korlátlan számú lövést lehet leadni. A Python megjelenésekor gyakorlatilag az összes egyesült államokbeli rendőri szervezet forgópisztolyokat használt, így nagy örömmel fogadták az erős, és a maga korában még kompaktnak is számító revolvert, amit több rendőri szervezet is rendszeresített. A rendkívül kellemes sütésű Python pedig a civil sportlövők egyik ?álomfegyvere? lett világszerte, igen magas presztízst víva ki magának.
Az ?álomfegyver? státus indoka már akkor is a Python magas ára volt, hiszen a gyártás során rengeteg kézi munkára van szükség. Ez az 1950?60-as években még megszokott volt az egész fegyveriparban, de az idő előrehaladtával a konkurensek egyre inkább automatizálták a fegyvergyártást, növelték a termelékenységet.
A Colt Python gyártása az 1990-es évek közepén már nem volt rentábilis, csak a Colt Custom shopja (egyedi fegyverkészítő műhely) termelte kis szériában, még több kézi munkával, ez volt a Python Elite. A piac egyre kevésbé volt hajlandó megfizetni ? a használati értékben azonos versenytársakéhoz képest 30?50%-os felárat a Pythonért. 1999-re sok hibás üzleti döntés, elhibázott modellfejlesztések (Colt Double Eagle, All American 2000, Smart Gun), a nagy állami megrendelések hiánya miatt a Colt csődbe ment, és megszűnt a Python előállítása is. Ennek bejelentése után elég erőteljesen megemelkedett a használt Pythonok ára.
A 2000. évben voltak arra mutató jelek, hogy a vállalatot sikeresen szanálják, és több polgári modell gyártása is újraindul. A 2001. Shot Showra időzítve pedig olyan hírek is kiszivárogtak, hogy a Python gyártását kis sorozatban, talán egyedi megrendelésre, de újrakezdik.
Radikális, de célszerű forma
A Colt Python jellegzetes alakja ma már nem számít egyedinek, hiszen minden jelentősebb revolvergyártó készít ma már teljes hosszúságú ejektorrúdházzal, extravastag csővel, vagy ventilációs csősínnel ellátott forgópisztolyt. 1955-ben azonban a revolverek még korántsem így néztek ki, a Python agresszív megjelenése nagyon radikálisnak számított, formajegyeit tekintve a revolver legalább 20 évvel megelőzte korát. Természetesen a masszív csőnek műszaki funkciója is van, hiszen az elöl levő nagy tömege jótékony az erős .357 Magnum lőszerek hátrarúgásának, felcsavaró erejének uralásában. A cső vastagsága (5 mm-es falvastagság) annak lassabb felhevülését, hosszabb élettartamát is garantálja. A cső tetején levő ventilációs sín egyrészt segít a célzásban, gyors célra vezetésben, másrészt díszítő funkciója van. A csőventilációnak az lenne a szerepe, hogy felforrósodott cső hőpajzsaként funkcionálva ne engedje a levegőt remegni az irányzóvonal felett, de ez maroklőfegyvereknél nagyon erőltetett indoklás.
Az ejektorrúd teljes hosszúságban való burkolása pedig megkönnyíti a revolver gyors előrántását, illetve a fegyvertokba való visszahelyezését, mely a rendőri felhasználást segíti. Ami még kiemelte az átlagból a Pythont, az a felületkezelés minősége volt, az 1955-ben bemutatott (Royal Blue) kékítés sokak szerint a sorozatban gyártott revolverek közül az egyik legszebb volt. A későbbiekben megjelent nikkelezett és rozsdamentes acél kivitelű példányok már nem voltak kiemelkedők felületkezelés tekintetében, de kétségtelenül praktikusabbak.
Anti-Smith
A Colt double action forgópisztolyok szerkezete, működése alaposan eltér a többi gyártóétól, úgy is mondhatnánk, hogy szinte minden ellentétesen működik rajta, mint egy Smith and Wessonon. A dob forgatási iránya (hátulról nézve) az óra járásával megegyező, a dobforgató kar is a bal oldalra került. Érdekes megoldás ? és később a Ruger is alkalmazta/lekoppintotta ?, hogy a dobon a rögzítő bemarások helye (és a tokon az azt rögzítő nyelv) oldalra el van tolva, és nem a töltényűr felett van közvetlenül, mint a hatlövetű Smith and Wessonoknál. Emiatt a dob potenciálisan erősebb, a töltényűrök nagyobb nyomású töltények kilövését teszik lehetővé.
A dob kinyitására a jellegzetes Colt-féle ?gomba? szolgál, tehát a bal oldali tűzfali rész kompletten hátrahúzandó a dob kinyitásához. Ez mindenképpen előnytelenebb, lassabb nyitást lehetővé tevő megoldás, mint a Smith and Wessonok előrenyomandó gombja.
A másik gyenge pontja a Colt-technikának az, hogy a dob csak hátul, az ejektorcsillagnál van rögzítve, elöl pedig nem, ebben is jobb a Smith and Wesson, hiszen ott a dobtengelyt elölről is fogja egy rugózott rúd. Ennek a megoldásnak a hiányossága a Colt frissebb, de szintén befejezett gyártású King Cobra .357 Magnum revolverén látható legjobban: a dob kifordító kar oldalirányban erősen kotyog, bár ez a precízen összeszerelt Pythonon nem tapasztalható.
Szerkezet a V-rugó körül
A double action/single action elsütőszerkezet a XX. század eleje óta gyártott Colt Police Positive revolver szerkezetére épült. Ennek lelke ? mely a Python kivételesen jó elsütési karakterisztikájáért is nagyban felelős ? egy erős V-rugó, mely a kakas alatt található. Érdekes, hogy a felhúzott és a nyugalmi állapot között mindössze 1 centimétert szűkül össze a V-rugó két szára. A más gyártók (Ruger, Taurus) által használt csavarrugókkal képtelenség a V-rugós megoldás finomságát elérni, és a Smith and Wesson 686-osok laprugója is csak megközelíti azt. Sokak véleménye szerint a valaha sorozatban gyártott revolverek közül csak a Manurhin MR73 elsütését lehet egy szinten említeni a Pythonéval. Természetesen a francia revolver elsütőszerkezetét is kézzel illesztik, és annak ára is csak számtanpéldában létezik…
Az elsütőszerkezet ? ellentétesen a Smith and Wessonokéval ? a dob kifordított állapotában is működtethető, ami bizony nem a biztonságot szolgáló megoldás, hiszen nem tökéletesen becsukott dobnál is történhet lövés. Az elsütőszerkezet természetesen rendelkezik passzív ütőszegbiztosítással, egy blokkoló kar mindaddig távol tartja a kakast az ütőszegtől, ameddig az elsütőbillentyű nincs teljesen hátrahúzott állapotban, tehát, hacsak a kakas felső fele nem törik le egyben egy óriási ütés hatására, akkor kizárható az akaratlan lövés. Az elsütőszerkezethez ? megint csak a Smith and Wessonokkal ellentétesen ? a tok bal oldalának leszerelésével férhetünk hozzá.
Változatok
A Colt Python a különféle felületkezelésektől eltekintve aránylag csekély számú típusváltozattal rendelkezik. A Python legnagyobb számban 2,5″, 4″ és 6″ csőhosszal készült, de létezik 8″ csővel is. A különféle csőhosszokhoz növekvő számú, 1, 2, 3, 4 csőventilációs nyílás tartozik. Bár a katalógusok sosem említették, néhány darabos példányszámban készítettek 3″ csőhosszú modelleket is, azonban mivel ezek gyűjteményi célból keresettek a tengerentúlon, előfordulnak utólag összetákolt hamisítványok is.
A gyártott példányok majdnem mindegyike .357 Magnum/.38 Special kaliberű, azonban a 8″-es csőhosszú modellek közt igen kis számban voltak csak .38 Special dobbal szerelt, különlegesen finom elsütőszerkezetű, csak single action üzemmódban megbízhatóan elsütő sportmodellek is.
A fegyver kezdetben túlméretes keményfa markolattal készült, később megjelentek a saját ? Colt-medallionos ? keménygumi (ezeket egyébként Floridában gyártották), illetve a külső beszállítóktól származó Pachmayr és Hogue gumimarkolatok. Természetesen, mint minden közkedvelt fegyvermodellnél, az utángyártott kiegészítők tárháza széles. A Python kétféle mikrométeres, állítható nézőkével készült, ezek Accro (kisebb méretű) és Elliason típusúak voltak.
Pontos és erős
A Colt Pythonok közül módom volt kipróbálni egy kékített és egy rozsdamentes kivitelű 4″-os csőhosszú példányt is, lövészeti tulajdonságokat illetően nem mutatkozott köztük eltérés, hacsak az nem, hogy a Hogue famarkolatos példány sokkal keményebb hátrarúgásérzetű volt .357 Magnum lőszerrel. A revolver sütése, mint az várható volt, kitűnőnek minősíthető, single actionben igen rövid elsütési út (mindössze 1 mm) után üvegszerűen finoman törve következett be a sütés. Hangsúlyozni kell, hogy nem fegyvermester által reszelgetett-polírozgatott fegyverről, hanem sorozatgyártmányról van szó. A kakas elnyújtott, kiszélesedő, recézett felületű felhúzósarkantyúját hüvelykujjal könnyedén fel lehet húzni a legkisebb erőlködés nélkül.
Revolverezve is nagyon puha a sütés, a billentyű elsütési úthossza 18 mm, a kakas hátramozgása is különlegesen rövid. Az elsütőbillentyű homlokfelülete hosszanti vájatokkal van ellátva. A vizsgált modelleken Accro nézőke és műanyag betéttel ellátott célgömb (ez egyébként cserélhető kivitelű) volt, melyek remekül láthatóak.
Pontlövészetben 25 méterről 5 lövésből 6 centiméteres szórásra voltam képes Sellier & Bellot wadcutter lövedékes céllövő lőszerrel. Ennél sikerült egy alkalommal jobbat is lőni, amikor 5 lövésből 4 db a 10-es körbe ment (8-a lőlap), de az ötödik ?elkódorgott? máshova ? persze nem a fegyver hibájából. A Python ezeknél a gyengécske, kétszázvalahány joule-os céllövő lőszereknél szinte meg sem mozdul a lövő kezében, annál virgoncabb viszont a kígyó a valódi .357 Magnum lőszerekkel üzemeltetve. A Fiocchi által gyártott .357 Magnum +P semijacketed soft point (125 graines) lövedék valódi tűzijátékot és igencsak érezhető, de jól uralható hátrarúgást okozott. Itt érvényesült a gumimarkolatos modell előnye, hiszen a markolat fémrészét hátul is takaró markolat abszolút nem engedte becsúszni a kézbe a revolvert. Ennek fejében viszont 20 lövés után már látható piros dörzsölés volt látható hüvelykujjam alatt. (Ez a fajta gumimarkolat egyébként kis kezűeknek nem ajánlott.) A revolver polírozott töltényűréből az ejektor könnyedén tolta ki a hosszú .357 Magnum hüvelyeket is.
8 méterről revolverezve lőve 6 lövés a Magnum lőszerrel a célfekete egy 10 cm magas és 4 cm széles területére csapódott, tehát önvédelmi/rendőrségi célokra is tökéletesen alkalmas a revolver. A hátrarúgás kezelésében persze erősen segít az is, hogy a Colt Python ezen változata a maga 1150 grammos üres tömegével az egyik legnehezebb napjaink 4″ csőhosszú, hatlövetű .357 Magnum revolverei közt.
Praktikus darab
A Python és a hasonló hatlövetű .357 Magnum/.38 Special űrméretű revolverek igazán széles felhasználási körben alkalmazhatók. A fix csőből és az (általában) állítható irányzékból adódóan a 4″ és 6″ csövű változatok kiváló céllövő fegyverek, a reteszelt záras öntöltőket meghaladó pontossággal bírnak, emellett kis teljesítményű céllövő lőszerrel használva élettartamuk gyakorlatilag végtelen.
A nagyobb teljesítményű .357 Magnum lőszerek 600?1200 J közti teljesítménye pedig ? megfelelő lövedéktípus mellett ? lehetővé tesz önvédelmi, lakásvédelmi, rendvédelmi, vagy akár vadászati/kegyelemlövés célú alkalmazást is (már ahol a jogszabályok erre lehetőséget adnak). Az amerikai utcai tűzharcok statisztikái alapján a .357 Magnum 125 grain JHP lövedékes lőszernek van az összes maroklőfegyver-lőszer közül a legjobb stophatása. Az is igaz persze, hogy valóban hatásosan használni egy ilyen űrméretű revolvert csak gyakorlott fegyverforgatók képesek. A lőszer teljesítményére, gáznyomására való érzéketlenség miatt használható ezekben a fegyverekben a különféle szubletális (nem halálos hatású) töltények (gumilövedékes, sörétes, könnygáz) széles választéka is.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a forgópisztolyok ? működési elvükből adódóan ? mindig megbízhatóbbak lesznek az öntöltő pisztolyoknál. A Colt Python ebből a kategóriából is kiemelkedik kiváló sütése és mára klasszikussá vált formája miatt, bár 300 ezer forint körüli új ára műszakilag nem feltétlenül indokolt.
Az egykori gyártó oldala:
http://www.colt.com
Vass Gábor
