Spanyol kölyök
A spanyolok zsebpisztoly-másolási “mániája” a huszadik század elején komoly fejfájást okozott a nevesebb eredeti gyártóknak. Az 1950-es évek második felében azért ez a hullám alábbhagyott, sőt, a cikkünkben bemutatásra kerülő Astra Cub zsebpisztoly már egészen saját konstrukciónak is tekinthető.
Junior kölyök
Az Astra ezen pisztolyának neve – láthatóan az amerikai piacot megcélozva – annyit jelent, hogy kölyök, ami zsebpisztolynak egészen találó név.
Az első, .22 Short kaliberű változat gyártása 1954-ben kezdődött, a 6,35 mm Browning modelleké 1956-ban. A két típus a tár, a cső és a szán cseréjével egymásba alakítható.
Azonban az amerikai piacra az 1960-as években Colt Juniornak felcímkézve is szállították, természetesen a Coltnak semmi köze sem volt a gyártáshoz. Az 1968-as GCA (Gun Control Act) jogszabály azonban “saturday night specialnak” nyilvánította, így importja az USA-ba lehetetlenné vált. A típust aztán amerikai tokra és szánra alapozva spanyol import-alkatrészekből tovább gyártották a tengerentúlon, de ezek neve már csak Colt .25 Auto volt, gyártásuk 1973-ban szűnt meg.
Ismert forgalmazási nevek még: Camper (4″ cső, .22 Short, – megvolt az importpontszám), F.I.E. Best. Astra 2000.
A legyártott mennyiség így is több százezer darabra tehető, nem kifejezetten ritka jószág tehát ez a kis 6,35-ös. Ennek ellenére egy jó állapotú, Colt Junior-feliratú példányért akár 300 dollárt is megadnak az amerikai gyűjtők.
Teljesen acél
A GCA fegyverbetiltása által megcélzott olcsó, spiátervacakokkal szemben az Astra Cub kifejezetten igényesen elkészített, és teljesen acélból lévő fegyver. Emiatt aztán gyengécske, csekély megállítóerejű 6,35 mm Browning (.25 ACP) lőszeréhez képest súlyos egyéniség (390 gramm). A tok és a szán kékített, míg a cső, az elsütőbillentyű és a kakas keménykrómozott.
A pisztoly elsütőszerkezete csak single action lövések leadását teszi lehetővé, de a hasonló zsebpisztolyok nagy részével ellentétben külsőkakasos.
Az Astra Cub pisztoly hordható biztonságosan csőretöltve, mert a kakasnak van egy biztonsági állása ahonnan nem érheti el az ütőszeget. Ugyanakkor hüvelykujjal meglepően könnyen húzható fel a kakas, bármelyik kézzel rántjuk is a fegyvert elő. Természetesen egy “rendes” revolverező elsütőszerkezet jobb lenne, de annak idején talán csak a Walther TPH és a CZ45 tudott ilyesmit felmutatni ebben a kalibercsoportban.
Forgasd a csövet!
Az Astra Cub természetesen szabad tömegzáras, azonban csöve kiszerelhető. A tokon bal oldalt, az elsütőbillentyű felett levő biztosító karral lehet a kissé hátrahúzott szánt hátul rögzíteni. (A tár kifogyásakor nem akad hátul a szán).
A csövet a rajta levő bemarásoknál fogva elforgathatjuk, ekkor a csőszakáll bordái kifordulnak a tokon levő ellenpárjaikból (ez mifelénk a Frommer 37M-ről lehet ismerős), és a szán lehúzható.
A helyretoló rugó és masszív acél vezetőrúdja a cső alatt helyezkedik el. A cső különlegessége, hogy az adogatópálya nem a csőszakállon található, hanem a csőnek, mint a hengernek a palástjából van kialakítva. Úgy néz ki felületes ránézésre, mintha ki lenne törve egy darab a csőből.
Jó minőség
A pisztoly legkülönösebb kezelőszerve a tárkioldó gomb, mely a bal markolatpanel alsó, hátsó sarkában kapott helyet. Ezt egyértelműen az olasz Beretta-zsebpisztolyokról koppintották.
A pisztoly irányzékai természetesen fixek, sütése elfogadható ebben a kategóriában, csak FMJ-lövedékes lőszerrel megbízható az adogatása.
Természetesen a kis zsebpisztoly gyenge lőszere okán ma már önvédelemre elfogadhatatlan, tartalékfegyvernek még elmegy, de mindenképpen figyelemre méltó jó elkészítési minősége.
Vass Gábor
