Colt .22 – – Lézerpisztoly vagy sportfegyver?

Generációk és peremgyújtású Coltok

A Colt a 20. század elejétől készített .22 Long Rifle kaliberű öntöltő pisztolyokat, elsősorban hobbicélokra, ?kit gun?-nak, kevésbé sportlövészetre.
Az 1915-ben bemutatott Woodsman (kb. ?erdőjáró?) sikere azonban elsöprő volt, és évtizedekig kitartott. Amerikaiak nemzedékeinek volt ez az első pisztolya gyerekkorában, érdekes azonban, hogy Európában sosem volt gyakori darab.
Mai szemmel nézve modern formájuk akkoriban különösnek hatott, és némileg a német Luger pisztolyokéra emlékeztetett a szabadon álló csupasz csővel és a döntött markolattal.
Az első szériát 1947-ig gyártották, a következő változat nyomógombos tárkioldót kapott (a sok M1911-re kiképzett leszerelt baka kedvében járva) és 1955-ig készült.
Az 1955-1977 közötti harmadik generáció visszatért sarkantyús tárkioldóhoz. Ezen verzió érdekessége, hogy 100 ezernél átfordult a gyári számozás (1969-ben), és nem vették észre, de számos, a korábban eladottakkal azonos gyári számú példány került ki a piacra. Ez aztán számos amerikai gyűjtőt vezetett félre.
A hosszú gyártási időszak alatt számtalan alváltozat született [Sport, Target, Challenger, Huntsman, Match Target (nehéz, szögletes cső)], a csőhosszok 4,5″ és 6,25″ között változtak. A Woodsmanok különböző generációi között még a tárak sem csereszabatosak, bár mindegyik egysoros, 10 lőszer befogadására alkalmas.
A BATFE (Bureau of Alcohol, Tobacco, Firearms and Explosives) nemrégiben az összes 1978 előtt gyártott Woodsmant Curio & Relic kategóriába sorolta. Így a megfelelő regisztrációval bíró amerikai gyűjtők szabadon, akár postai úton is megvehetik, cserélgethetik ezeket a pisztolyokat. (Még ha ez innét nézve teljesen hihetetlen is.)
Az 1994-es Shot Show alkalmával bemutatott Colt .22 Cadet pisztoly azonban bármennyire ugyanabba a piaci szegmensbe szánták, mint a néhai Woodsmant, nem annak szerkezetére épült. Ehelyett a Hi-Standard Duramatic konstrukcióját vették át jelentős részben. Érdekes, hogy a Hi-Standard is Hartfordban működött egy időben. Még érdekesebb, hogy a Colt .22 bemutatásakor a cég elnöke, Ron Whitaker úgy nyilatkozott, hogy a típust 505-ben külső beszállítók gyártják.
A ?Cadet? márkajelzést aztán védjegyviták kapcsán hamarosan törölni kellett (az Iver Johnson és a CZ is nehezményezte), ezután rövid ideig Colt .22 Single Action volt a név, de azt meg a Peacemaker kis kaliberű változatával keverték. Maradt tehát a Colt .22 és a Colt .22 Target. Aztán sajnos néhány év gyártás után a Colt csőd közeli helyzete miatta ez a típus is eltűnt a süllyesztőben a 20. század végén.
Érdekes módon ma már szinte minden gyűjtésre érdemesnek minősül, amit a Colt gyártott, így a Colt .22 is meglepően magas áron kel el az amerikai aukciós oldalakon.

Nagyon moduláris

A kis teljesítményű, peremgyújtású .22 Long Rifle lőszert tüzelő pisztolyok értelemszerűen csak szabad tömegzárasak, nincs ez másként ezen Coltnál sem. Sőt, itt már feltűnően látható ? különösen hátrahúzott szánnál ?, hogy semmiféle kapcsolat nincs a vaskos cső és a szán között.
A feltűnően szabadon álló cső és szán magyarázata a pisztoly moduláris felépítésében rejlik.
A pisztoly tokjának alsó, markolati és sátorvasrésze műanyagból készült, ebben semmilyen szerkezeti elem, mozgó alkatrész sincsen, tulajdonképpen tényleg csak egy ?fogantyú?. Illetve értelemszerűen a tárfészek is a markolatban található. A markolati műanyag részt egy hosszú, vaskos csavar fogja hozzá a tulajdonképpeni fődarabhoz, a tokhoz.
A tokról, ha a markolati rész nem lenne rajta, senki sem mondaná meg, hogy lőfegyverhez tartozik, hiszen csak egy acél téglaszerűség, felül egy nyúlvánnyal. (Most azért nem adnék további ötleteket fegyvercsempészethez.) Ebben az acéltokban kapott helyet az elsütőszerkezet.
A pisztoly csöve szintén külön elem, nem fixen egybeépített a tokkal, mint azt oly sok hasonló kaliberű fegyvernél megszokhattuk A csövet, hasonlóképpen a markolati részhez, egy jókora imbuszcsavar rögzíti, mely a tokban a csőfar alatt található.
Itt kezdődtek a kellemetlenségek, mert a fegyver dobozából hiányzott az ennek kicsavarására szolgáló imbuszkulcs. Ráadásul a szabványos metrikus imbuszkulcskészletek még véletlenül sem passzoltak az amerikai szabványú pisztolyhoz. A használati utasítás szerint 1/8 hüvelykes Allen-wrench kéne hozzá. Hosszas keresgélés után találtam otthon hasonlót, így végül sikerült szétszednem tisztításhoz a fegyvert. Megjegyzem azért, hogy egy ilyen hobbi céllövő eszköznél a szerszámigény a szétszedéshez nem akkora tragédia, mint egy szolgálati pisztolynál.
A csavar kitekerése után a cső felfele húzható le a tokról, és láthatóvá válik a csőszakáll, melyhez a tok és az említett csavar is kapcsolódik. A cső maga szintén rozsdamentes acél, és brutálisan vaskos, centis falvastagsággal bír. Azt hiszem a csőrobbanás, csődudor esélye teljesen kizárható. A csőtorkolatnál a huzagolás koronája süllyesztett.
A szán a cső kivétele után előrefele húzható le a tokról, tulajdonképpen ebben sincs sok alkatrész a hüvelyvonón kívül.
A levett szánnál láthatóvá válik, hogy az elsütőszerkezet ütőszegtípusú, csak single action. Az ütőszeg felhúzottságát a szán végén levő ablakon keresztül ellenőrizhetjük. Érdekes megoldás, hogy a szánban levő helyretoló rugó ? helytakarékosság okán ? az elsütőrugó és az ütőszeg körül helyezkedik el.

De miért nem használták ki?

Összességében a Colt .22 egy kifejezetten logikusan és felettébb egyszerűen és célszerűen felépített pisztoly. Viszont a vak is láthatja, hogy milyen lehetőségek rejlettek ebben a nagyon moduláris felépítésben.
Mivel a markolati műanyag elemben nincsen semmilyen mechanikus alkatrész, fillérekből (csak más öntőforma kellett volna) akármilyen kézmérethez szabható markolatokat adhattak volna a pisztolyhoz, akár sportmarkolatot is. Akár lehetett volna 16″-es csővel kombinálva félautomata karabélykivitel is, ha válltámaszos markolatot applikálnak hozzá.
A különféle csőhosszok és profilok váltogatása is adja magát. Ehhez képest a Colt maga csak egy hosszabb csövű és állítható nézőkés ?Target? verziót hozott ki a modell megszüntetése előtt. Ennek pozitív vonása, hogy a nézőke nem a mozgó szánon, hanem egy hátranyúló csősínen kapott helyet. Így lövéskor nem mozgott az irányzóvonal, illetve red dot vagy céltávcső is könnyedén felszerelhető volt.
A variálható markolat/csőhossz és karabélykonverzió ötlete azért nem vette igénybe nem létező kreativitásomat, mert a Smith and Wesson a nagyon hasonló SW22A/S, illetve a Beretta a hasonlóan hibridtokos és futurisztikus U22 Neos pisztolyánál pár évvel később megvalósította a hartfordiak által kihagyott ziccereket. Tulajdonképpen az U22 szinte a direkt koppintása a Colt .22-nek.

Fura kezelőszervek

A Colt .22 esetében a töltetlenség ellenőrzésénél el tud akadni az ember. Ugyanis hol a tárkioldó? Sem a sátorvas tövében, sem a markolat alján, sem a markolat elején nincs (ez utóbbi az S & W idióta megoldása volt). Ehelyett jobb oldalon, az elsütőbillentyű felett van egy kis recézett kar, amit benyomva kiesik a tár. Ez azért vicces megoldás, mert a jobbkezes lövő pont ide teszi a sátorvason belülről kivett ujját (készenléti/biztonsági helyzet). Én is jártam úgy, hogy célra emelés közben kiejtettem a tárat. Balkezesnek viszont eleve nem esik kézre a tárkioldó ? szerintem ez a fegyver leggyengébb, leglogikátlanabbul megtervezett pontja. A pisztoly tárja acéllemezből készült, egysoros, 10 db lőszer befogadására alkalmas.
A biztosító a tok hátsó részén levő tolóka, mely a bebiztosított helyzetben a szán hátrahúzását is blokkolja. Ez megint olyan, hogy attól függően, hogy a lövő jobb- vagy balkezes, vagy ki- vagy bebiztosítani kényelmes.
A szánakasztó ? a markolat bal oldalának tetejénél ? viszont egyértelműen jobbkezes, de meglehetősen kicsi.

200 felett akad csak

A kis Colt pisztoly tesztje során meglehetősen megbízhatónak bizonyult ? a kalibertársaihoz képest. Az első 200 lövés alatt talán ha 2 csőre töltési hiba és egy elcsettenés fordult elő. Ezután azonban a következő 50 lövés során elkezdte begyűrni csőre töltéskor a lőszereket, ami további 5-6 akadályt okozott. Ekkor azonban már drasztikusan koszos, kormos, ólomlerakódásos volt a pisztolyon a csőfar és környéke, ráfért a megpucolás.
A teszt során Geco Pistol, Remington Viper 22, Eley Tenex Ultimate EPS és Magtech lőszereket használtam. Ezek, mint látható, részben céllövő, normál sebességű lőszerek, részben növelt sebességűek, különbség a megbízhatóságban nem látszott.
A hatalmas nyílás a csőfar és a hátra mozgó szán között szinte kizárja a kivetési hibákat, hiszen ha a hüvely kikerül a töltényűrből, akkor valamerre oldalra magától is ki fog esni.
Ami viszont sajnos nem működött egyáltalán lövészet közben, az a szánakasztó, egyszer sem akasztotta fel hátul a szánt a tár kifogyásakor, míg kézzel energikusan hátrarántva a szánt, bekövetkezett ez a funkció. Lehet, hogy a szánakasztó rugójával kéne valamit csinálni, például gyengébbre cserélni.
A pisztoly sütése nekem nem eléggé sportpisztolyos, inkább hobbiplinker eszközre illik. De, hát ez az is!
A pisztoly markolata az én kezemnek a ?még éppen kényelmes, de már majdnem kicsi? érzést adta (ugye milyen jó lenne hozzá váltómarkolat?). A tár hegyes alsó sarka tárcserekor kényelmetlenül vághatja a tenyeret.
A pisztoly fix irányzékai kifejezetten jól láthatóak. A jó lőeredmény elérésében a legnagyobb akadály számomra a sütés volt. Ez ugyanis kifejezetten hosszú előhúzással bír, és az eleve orrnehéz fegyver sütés közben hajlamos bebólintani. A hosszú előhúzás után a sütés nem üvegszerűen törik, picit reszelős talán. Ennek ellenére maga a cső és a fegyver nagyon pontos, nagyon kis szórású. 25 méteren szabad kézből Geco lőszerrel 4 centi alatti az 5-lövéses szórás, és az Eley lőszert használva nekem is sikerült 175 kör feletti eredményt elérnem 20 lövésből 8-a lőlapra.
A Hi-Velocity lőszerekkel határozottan hangosabb a Colt .22, de a minimális hátrarúgás nem nagyobb érezhetően. Ezekkel persze leginkább 8-10 méterre elhelyezett fémflakonokat, dobozokat irtottunk, a becses amerikai tradíciónak megfelelve. Ez nagyon könnyű volt, és mindjárt nem volt olyan zavaró a sütés alacsonyabb fokú sportossága. Igazából a lőszermennyiség nagy része erre ment el, nagyszerűen levezetve a feszültséget.

Hobbira lenne az igazi

Nálunk a hobbilőfegyver ismeretlen fogalom, pedig ez lenne igazán a Colt .22 igazi terepe. Felesleges szabályok nélkül ? csak a biztonságra ügyelve ? csak és kizárólag az élvezet kedvéért ellőni pár száz olcsó .22 LR lőszert véletlenszerű célokra, és még véletlenül sem unalmas körkörös lőlapra. Viszont erre engedélyt mifelénk nem adnak, a sportlövészeti célú lőfegyvertartási engedély megszerzése pedig mára egy egyre szűkebb, megszállott és jól fizetett réteg ?úri murijává? vált. Pedig tömegsportnak kéne lennie, amihez a Colt .22-höz hasonló egyszerű, de pontos modellek több, mint ideálisak lennének.
De azért lehet találni a fenti ?játszáshoz? közelálló sportlövészeti számot is, a Steel Challenge-t. Arra a célra kiváló a kis Colt .22. De el tudom képzelni egyesületi fegyvernek, hiszen megbízhatósága, brutálisan masszív és egyszerű felépítése ezt lehetővé teszi. És ezen verziónál az irányzékot sem tudja össze-vissza állítgatni a még fakezű kezdő.
A Colt .22 műszakilag érdekes, a megjelenésekor (kb. 15 éve) kifejezetten előremutatónak számított, de a benne rejlő potenciált nem használták ki. Nálunk jellemzően a jó állapotban levő példányokat bőven 100 ezer forint alatti áron lehet megvásárolni használtan.
(Köszönjük a tesztfegyvert a Frommer fegyverboltnak!)

www.coltsmfg.com

Vass Gábor