Bruni M92 – a gázBeretták ősapja
A gáz-riasztó fegyverek piaca a 80-as évektől robbanásszerűen nőni kezdett az európai országokon belül. Előtte a legtöbb modell egyedileg tervezett, célszerűség szülte, egyedi formát kapott – jellemzően korabeli zsebpisztolyok áttervezésével. Majd a gyártók elkezdték egymás után egyre pontosabban másolni ismert éles fegyvertípusok külsejét. (Megjegyzés: a cikkben szereplő gázpisztoly a szerző tulajdonát képezi, maga vásárolta, önszántából. – A szerk.)
A 90-es években az egyik nagyon kedvelt éles pisztoly modell, amit másolni kezdett több gyártó is a Beretta M92F volt. Ezeket először 8mm K kaliberben, majd 9mm PAK kaliberben kezdték el gyártani. A fegyverek külseje, és műszaki tartalma változó volt. Némelyik típus nagyon élethűen, más típusok csak megközelítőleg másolták le az éles alapmodellt. A másolás pontossága nem csak műszaki, hanem jogi megfontolásokból sem volt tökéletes. Műszaki tartalmuk eltérő volt ugyan, de a középszerűség árnyékából egyik modell sem tudott kilépni. A fődarabok, de még az elsütő-szerkezetük is jórészt kizárólag zamak (cink/spiáter) öntvények voltak. Csak a csapok, rugók, tártest készült acélból. Tűzkészen nem viselhetőek biztonságosan, és a legtöbb szerkezeti megoldás is erősen kompromisszumos volt. Ez alól a tárgyalt, napjainkig is gyártott Bruni Mod. 92 sem kivétel. Ilyen módon a Bruni MOD. 92 is kicsit savanyú, kicsit édes, de számos török gázpisztolymodellnek is ez képezte az alapját. (Igaz, az idők során hatalmas változtatásokat eszközöltek az egykori másolócégek.)
Megjelenés, anyagok
Amint a bevezetőben történt utalás rá, a fegyver megjelenése a pontosabb megjelenésű másolatok közé tartozik. Annak ellenére, hogy „hadi jellegű”, kicsit rusztikusabb felületet kapott, igen tetszetős. A felületkezelés nem a török modelleknél már unalomig ismert porfestés, hanem kémiai barnítás. Ennek előnye, hogy a fegyver felülete sokban hasonlít a barnított acélhoz, ellenben hátránya, hogy kevésbé kopásálló. Itt merül fel a kérdés, hogy egy 1 kg-ot meghaladó üres tömegű, teljes méretű, tűzkészen egyáltalán nem viselhető gáz-riasztó fegyver felületkezelésének mennyiben is kellene kopásállónak lennie? Hiszen ez a pisztoly távolról sem ideális önvédelmi fegyvernek. Természetesen képes gáztölténnyel is üzemelni, de ettől még kényelmetlen a viselése, és körülményes is a használata önvédelmi célokra.
A Bruni MOD. 92 felhasznált anyagaiban van némi szűrrealitás, de nagy meglepetés nincs a „low-cost” gázpisztolyok mezőnyében. A fődarabok spiáterből készültek. Az öntvények legfeljebb közepes minőségűek. A külső felületeken nem láthatóak a gépi és kézi utómunka nyomai, ellenben itt-ott láthatóak az öntési illesztési nyomok, öntési sorják. A felületek így kapták meg a végleges felületkezelést. Természetesen ebben az árban nem szabad csúcsminőségű felület kidolgozást várni. A felületek helyenként mikrokráteresek, érdesek. Viszont összességében – kis pénzért – megfelelő minőségűnek mondhatóak. Nincsenek durván hagyott élek, ellenben az öntvények élei enyhén lekerekednek, amik vagy a felület előkészítéstől, vagy a már sokat használt, kissé kopott öntőszerszám miatt lehetnek. Ezt nehéz megállapítani a gyártmányról. Az öntvények egyébként masszívak, elég vastagok. Nincsenek „umarex-betegségek” (túlvékonyított, szándékosan törékeny alkatrészek) a fegyverben.
Az acél alkatrészekkel a gyártó igen szegényesen bánt. Mondhatni ez a fegyver már-már patológiásan elutasítja az acélokat. Ahova kellett volna acélbetét, oda jellemzően nem került (tűzfal, kakas, hüvelyvető orr). A fegyver csövében azért megvan az acélbetét, amibe került a töltényűr, a szűkítések, és a keresztirányú akasztó. A rakétalövő toldat M10-es menete is az acélbetétbe került befúrásra.
Apropó, rakétalövő toldat! A Bruni MOD. 92-höz a gyártó mellékel egy 15mm-es jelzőrakéta kilövésére való adaptert, ám ennek anyaga a korábbi acél helyett mára zamak öntvény lett. Sajnos a legtöbb ilyen öntény a rakétázást nem jól viseli. 20-50 db rakéta kilövése után jellemzően elrepednek. Ezért amennyiben valaki a fegyvert nagyobb mennyiségű rakéta kilövésére szeretné használni, akkor érdemesebb egy másik, acélból készült hasonló toldatot használni, amelyik szintén M10x1,5mm-es menettel csatlakozik a csőbe. Ilyen toldattal a régebbi Röhm revolverek kerültek forgalomba. Mára a legtöbb gáz-riasztó fegyverhez már finommenetes M8x1, vagy M9x1mm-es menetű toldatot mellékel a gyártó, melyek nem alkalmasak a Bruni M92-höz történő csatlakoztatására.
Konstrukció, használat
A Bruni M92 mint Beretta M92F alakú gázpisztoly felépítésében semmilyen újdonság nem található. Gyakorlatilag a Török gyártóknál is unalomig megszokott gáz-riasztó megoldásokkal azonos a fegyver, pár apró eltéréssel. Itt érdemes ismét megjegyezni, hogy a török gyártók másolhatták a Bruni-ról a konstrukciót, hiszen a Bruni M92 kb. 15 évvel az első török Beretta klón forgalomba hozatala előtt már jelen volt a piacon. Tehát ez a típus tekinthető a megszámlálhatatlan mennyiségű török Beretta klón őstojásának – nyilván megvolt az oka, hogy nem a kicsit igényesebb német Reck Miami 92F-et koppintották le. A fegyver teljesen hagyományos, szabad tömegzáras, öntöltő rendszerű, tehát rendszertanilag semmi köze nincs a másolt éles modellhez, melynek reteszelt zárolású szerkezete van.
A pisztoly a „másolt” éles Beretta M92F-el megegyezően egy DA / SA elsütő szerkezetet kapott. A kakasnak nincs biztonsági nyugasza. Illetve… Itt álljunk meg egy szóra! A fegyvert fődarabjaira szétszedve, láthatóvá válik a kakas, és az azt rögzítő, illetve elengedő elsütő emelő is. A kakast így mozgatva az látszik, hogy gyárilag bizony terveztek bele biztonsági félállást, de az végül úgy lett kialakítva, hogy a nyugaszból pont kicsúszik az elsütő emelő, így az nem működik. Ennél a pontnál érdekes lett volna egy kandi-kamerát helyezni a közelbe, mert ritkán vált ki az emberből ilyen „csimpánz mód” ostoba tekintetet egy több 10 éve gyártott modellbe berejtett ilyen műszaki megoldás. Illetve nem-megoldás… Tehát a gázpisztoly alkalmas lenne tűzkészen viselhetőségre, de a gyártó ezt mintha szándékosan szabotálta volna. Érthetetlen… Azonban ha figyelembe vesszük a gyártó országot, és az ott megszokott mentalitást (olasz lazaság), akkor már nem is annyira meglepő ez a félbehagyott valami a fegyveren belül. Valószínű a tervező „Giuseppe” éppen siestára vonult mikor ezt a részt még nem fejezte be. Majd onnan visszatérve, már elfelejtette hol is tartott a munkájában… A többi gyári dolgozó meg bízott „Giuseppe” szakértelmében. Amikor meg elkészült a remekmű, már senki nem akart azon változtatni, hiszen működik az így is, és ha megveszik jó lesz. Ha nem, ott a már félkész megoldás, csak kicsit kell rajta faragni…
A gázpisztoly kapott egy biztosítókart is, mely az éles modelléhez hasonlóan kétkezes kialakítású. Ennek kialakítása valamelyest eltér a török modellekétől, melyekbe jellemzően egy nem túl elegáns „csillag”csavar rögzíti a jobb oldali kart a biztosítótengelyhez. Itt ezt az éles modellhez hasonlóan oldották meg, miszerint a tengelyvég kapott egy keresztnútolást, melybe illeszkedik a jobb oldali kar lemezes vége, melyet végül egy kb. 1 mm-es biztosítószeg rögzít. Nagy kérdés, hogy ez a megoldás teljesen spiáterből meddig fogja bírni a használatot, de mivel nincs tele az internet letört biztosítókaros Bruni MOD. 92-kel, valamint a teszteléskor sem repedt meg, vagy tört el a biztosító így valószínűleg nem ez a fegyver Achilles-sarka. Ami viszont nagyobb baj a biztosítóval, hogy gyakorlatilag értelmetlen a működése. (akárcsak az összes többi gáz-riasztó Beretta M92 klónnál) Csak az elsütő szerkezetet választja szét. Így az elsütő billentyű nem hat ki az elsütő emelőre, mivel a biztosítókar által mozgatott biztosító csap a fegyver megszakítóját lenyomja/működteti. Illetve a Bruni M92-nél bebiztosított állásban a szán mozgása is reteszelődik, vagy a szánt bebiztosított állásban nem lehet hátrahúzni. Mindössze néhány mm-t mozgatható a szán. Ennek mi a gyakorlati jelentősége, csak találgatni lehet… Viszont a fegyver hiába van bebiztosítva, nem viselhető biztonságosan, mert ha az leesik, vagy ütést kap a kakasa, ezzel a biztosítással, jó eséllyel vétlen lövést fog kiváltani. Így ez a pisztoly csak cső alá töltve viselhető biztonságosan. Ami esetünkben nem is kardinális probléma, hiszen ez a pisztoly nem is az a kimondottan jól viselhető önvédelmi pisztoly. Inkább a fali dísz/szilveszteri durrogtatós kategóriába sorolható.
Továbbá van még egy eltérése a biztosító kar működésének az éles modellétől. Az éles modellen kb. 60 fokos szögelfordulás szükséges a be, illetve a kibiztosított állások közt. Ez ennél a modellnél 90 fok. Tehát a biztosítókar bebiztosítva lefelé, függőlegesen áll, illetve lóg, kibiztosítva vízszintesen áll. Ez a biztosítókart egy kézzel kezelhetetlenné teszi. Ami nem nagy probléma, ha figyelembe vesszük, hogy a biztosító berendezés működésének nincs racionálisan magyarázható funkciója. Ott van, alakjával utánozza az éles pisztoly kezelőszervét, valami biztosítás-szerű folyamatot csinál. Ez a többi Beretta M92F gáz-riasztó klónnál is elmondható.
Az éles modell ikonikus szánakasztóját ez a klón is megkapta, és (ennél a gyártónál legalább is) kellemes meglepetésre, új állapotában, működik is. Azt hozzá kell tenni, hogy sem a szánban, sem a szánakasztóban nincs acélbetét a felütköző felületeken, így az pár 100 lövésen belül várhatóan annyira fog deformálódni (legömbölyödni), hogy már nem lesz megbízható a működése. A fegyver „durrogó dísz” jellege okán ez nem nagy probléma. Maximum a fegyver kiürülését nem a szán hátul akadása, hanem egy csettenés jelzi.
Ha már a szánakasztó esetén kitértünk a várható élettartamra, érdemes pár szót ejteni a fegyver egyéb részeiről is ilyen szemmel figyelve azt. A fődarabok keresztmetszeteiben első szemlekor nem volt látható kritikusan vékony keresztmetszet. Várhatóan rendeltetésszerű használat esetén nem a fődarabok fognak tönkremenni.
Ellenben ahogy a szánakasztó, és a biztosító is el lett kicsit baltázva, úgy a hüvelyvető orr is kicsit figyelmetlenül lett tervezve. Ez az alkatrész általában még a leghitványabb pisztolyokban is külön, acéllemezből préselt alkatrész szokott lenni. Pláne, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy mára az olcsósítás miatt a legtöbb riasztópatron acél hüvelyes. Így belátható, hogy miért szükségszerű ennek az alkatrésznek acélból lennie. Mégpedig nem is akármilyen acél jó erre a célra, hiszen annak keményebbnek kell lennie a hüvely anyagánál. Esetünkben a hüvelyvető orr zamak öntvényből van. Ami külön baj, hogy nem is cserélhető, hanem a tokkal egybe van öntve. Így ha ez a rész meghibásodik, akkor az a hüvely kivetési folyamatát is megállítja, illetve nagyon nehezen javíthatóvá teszi a fegyvert. Gyakorlatilag újra kell terveznie, és elkészítenie a fegyver ezen részét a javító fegyvermesternek – ez meg gazdaságtalan. Így a fegyver működése ennek az alkatrésznek a szétdeformálódásáig fog tartani. Ez várhatóan pár száz lövésre tehető. (200-300 lövés, attól függően hogy milyen patronnal, rakétázva, vagy anélkül használják.) Tehát ez a modell itt vesztette el az ideális szilveszterező pisztoly minősítést, hiszen egy szilvesztert is kétséges, hogy kibír-e rakétázva, kicsit nagyobb terhelésnek kitéve.
Sokkal kevesebb fér bele
A tárról, és annak kapacitásáról még nem esett szó. A török modelleknél egy jellemzően egy tényleg kétsoros, 15-17 töltényes tár szokott lenni. A Bruni M92 esetében ez a német RECK Miami kapacitásával egyezik, ami korban azonos vele, 1980-as évekbeli konstrukció. Vagyis 11 töltény fér az inkább másfélsoros tárba. Saját korában ez a kapacitás teljesen megfelelő volt. Mára viszont nagyon elmarad a konkurens török modellekétől.
Tesztelés, gyakorlati tapasztalatok
A pisztoly teszteléskor kitűnően teljesített. Összesen 50 lövés lett leadva a fegyverrel. (tehát nem nyúzóteszt alá lett téve.) Gorazsdei gyártású, magyar próbajeles, acélhüvelyes riasztópatronnal. Gyártót azért nem érdemes feltüntetni, mert ezt a patront minimum 4 különböző néven forgalmazzák. A legismertebb neve a Perfecta Titan, Victory, stb… Viszont ezen a néven is két különböző próbajeles verzió létezik. Teljesítményük, anyaguk közel, vagy teljesen azonos.
Akadályt nem produkált a pisztoly. Hiba nélkül ellőtte az 50 db töltényt. Volt a töltények közt hangosabb, halkabb, tehát a töltények teljesítményingadozása nem okoz problémát a fegyvernek. A zárolás is megfelelő volt, mert nem volt látható komolyabb hátrafújás sem. Várhatóan gázpatronokkal is jól működne a típus, de ezt jellege okán nem volt értelme tesztelni. Lövészetkor nem volt kellemetlen a fegyver mozgása, nem volt érzékelhető számottevő rezonancia. Egy lövedék nélküli fegyvernél hátrarúgásról nehéz lenne beszélni.
A teszteléskor külön tesztmetódust kapott a revolverezés kipróbálása is, mivel a típus kakasrugója valamelyest gyengébb a megszokottnál, és a revolverező kakasmozgás sem mondható különösebben hosszúnak. A 10 db lövés mindegyikét hibátlanul leadta a fegyver revolverezve. A csappantyúkon középen, mély beütések voltak láthatóak, tehát hiába mozog kicsit lagymatag módon az elsütő szerkezet, az remekül működik. Mind SA (normál lövés), mind DA (revolverezés) módban.
Inkább vitrindísz mattfekete harcos
A Bruni M92 gáz-riasztó pisztoly egy az éles verziót jól másoló, jól működő, de műszaki tartalmában sajnos elmaradott modellnek sikerült megismerni. Árában kb. a konkurens török modellek árával azonos. Hadi jellegű, kicsit rusztikus felületű külsejével viszont üdítő színfoltja a Beretta M92F másolatok unalomig ismételt mezőnyében.
Akinek a leírás, és képek alapján kedve lenne ezt a modellt megvásárolni, nekik azt lehetne tanácsolni, ne azért vásárolják meg ezt a típust mert elnyűhetetlen társuk lesz, hanem azért, mert vitrinbe téve, mint a fegyvervilág ikonikus típusának másolatát nézik meg, vagy veszik kézbe. Illetve esetleg filmek forgatásához, vagy fotózásokhoz lehetne még javasolni, mivel első ránézésre jól másolja az éles változatot. Durrogni is képes lőfegyvermásolatként definiálható ez a típus. Ahogy a gyártó több más, ismert pisztolyt másoló fegyvereinél is hasonló a helyzet.
Réfi Levente
