Benelli M4 – – Taktikai sörétes puska

A sörétes puskák reneszánsza

A sörétes puskák a hadszíntereken a XIX. század elején voltak igazán népszerűek ? természetesen perkussziós formában ?, hiszen a korabeli golyós puskák lőpontossága még nem volt valami egetverő. A technika fejlődésével, és a hadviselés módjának változásával természetesen teljesen kiszorították őket a különféle huzagolt csövű fegyverek, az ismétlőpuskák, majd a gépkarabélyok. A sörétes puska egyszerű polgári vadászfegyverré vált. A sörétes puskák aztán Vietnam dzsungelharcaiban tűntek fel ismét, amikor is az őserdei, bozótos terepen nem lehetett kihasználni az automata puskák 300?500 méteres hatásos lőtávolságát. A nemrégiben lezajlott délszláv háborúk során feljegyezték, hogy a horvát félkatonai alakulatok előszeretettel használtak helységharcok során őzsörétre töltött sörétes vadászpuskákat a gyalogságnak a harckocsikról való leválasztására.

A XX. század végére a hadseregekre háruló feladatok között igen előkelő szerepet kapott a békefenntartás, béketeremtés. Ezen műveletek során pedig legjellemzőbb módon nem nyílt terepen, hanem zsúfolt városokban kerülnek éles szituációkba a katonák, ilyenkor a nagy átütőerejű, könnyen gurulatot kapó puska- és gépkarabélylőszerek lövedékei igen jelentős veszélyforrást jelentenek az ártatlanokra nézve. Nyilvánvaló módon adódik, hogy ilyen ?kvázi-rendőri? feladatokra a különféle ismétlő és félautomata sörétes fegyverek ideálisnak tekinthetők. A csökkentett veszélyzóna, és a gyakorlatilag 100%-os stophatás mellett a sörétes puskáknak az az óriási előnye, hogy igen sokféle lőszer alkalmazható hozzájuk, egészen a nem halálos kategóriába tartozó gumilövedékesektől kezdve a könnygázkilövő töltetekig, tehát az alkalmazott erő fokozatosan növelhető.

Ezeket az előnyöket természetesen már régen felismerték a különféle rendőri erők, az ? már csak akciófilmekből is ? közismert, hogy gyakorlatilag minden USA-beli rendőrautóban van egy sörétes puska. Magyarországon is kedveltté kezdtek válni a pumpálós sörétesek a büntetés-végrehajtási intézetekben, melyek jellemző módon városok közepén helyezkednek el, és így a rendszeresített gépkarabély használata helyett a sörétesek sokkal biztonságosabbak. Rendőrségünk különleges alakulatainak tagjainál is rendszeresen látni sörétes fegyvereket, örvendetes lenne, ha a például Budapest belvárosában, a nagykövetségek előtt posztoló rendőröket is inkább ilyenekkel szerelnék fel az acélmagvas lőszerre töltött AMD?65 gépkarabélyok helyett.

Természetesen a polgári, sportlövészeti célokra is egyre kedveltebbek lesznek ezek a fegyverek, a sörétes puskákkal űzött szituációs lövészet rendkívül dinamikusan fejlődő sportág például Németországban. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy bár ezek a taktikai sörétesek gyakran igen látványos, és vad külsővel rendelkeznek, valójában semmivel sem veszélyesebbek, mint egy ?fácánozó? vadászpuska.

Nem a megszokott Benelli-szerkezet

A Benelli-söréteseknél (M1, M3) már szinte megszokottá vált a Montefeltro-reteszelés, mely tehetetlenségi elven működik. Az M4 esetében azonban egy jóval konvencionálisabb, gázdugattyúval működtetett zárolási rendszert találunk. A zártömbbe csatlakozik a 12-es kalibernek megfelelő nagyméretű forgó zárfej, oly módon, hogy az egy kényszerpályában elfordul, és a zárfejen levő 2 db reteszelőszemölcs a csőfarban kiképzett hornyokba illeszkedik bele. A zárat a jobb oldalán levő masszív fogantyúval húzhatjuk fel. A zár becsukódása, tehát a tulajdonképpeni csőre töltés után a zárfej a hüvelytalpra ható erő hatására nem nyithat ki. A zár kinyitására szolgál a cső két oldalán elhelyezkedő két kis (kb. egy centiméter átmérőjű) gázdugattyú. Lövéskor a cső majdnem közepén levő furatokon keresztül nagy nyomású lőporgázok áramlanak a gázhengerekbe, és ezáltal erőteljesen hátralökik a semmiféle rugóval nem rendelkező dugattyúkat. A dugattyúk nincsenek összekötve a zártömbbel (mint például egy Kalasnyikovnál), hanem csak ütésszerűen adják át a lendületüket. Az ettől hátrafele elinduló zártömb (mint zárvezető) kényszerpályás összekötöttségük miatt kifordítja a zárfejet a cső reteszelő hornyaiból, így meg tud történni a zár hátrasiklása, a hüvely kivetése, majd a tárból a következő töltény csőre töltése. Az egész gázdugattyú-szerkezetet a két félből álló műanyag előágy takarja. Ezt a zárolási megoldást állítólag azért alkalmazták az elegánsabbnak tekinthető inerciablokk-reteszelés helyett, mert a rövidebb cső és kisebb fegyvertömeg nem tudta volna szavatolni annak megbízható működését. Valószínűleg azonban az is közrejátszott, hogy a gázdugattyús megoldás sokkalta olcsóbban gyártható.

Általános felépítés, kezelés

A meglehetősen vad megjelenés ellenére a Benelli M4 általános felépítése igen hasonló az egyszerű sörétes öntöltő vadászpuskákéhoz. A lőszerek a cső alatt elhelyezkedő csőtárban kapnak helyet, 12/70 és 12/76 magnum töltények is kilőhetők, illetve tárazhatóak megszokott módon, a tok alján elhelyezkedő töltőnyíláson keresztül. A tárkapacitás 8 db (12/70), illetve 7 db (12/76), ami a csőbe betölthető plusz egy lőszerrel elég jelentős tűzerőt képvisel már igen komoly rendőri, illetve katonai feladatok végrehajtására is. A csőtárból egy kis emelő juttatja a töltényeket a zár elé. A tár kiürülésekor a zár hátul fennakad, majd a tok jobb oldalán levő szánakasztó gomb megnyomásával szabadítható fel. A fegyveren a sátorvas előtt található egyébként egy kis retesz, mellyel kikapcsolható a tár adogatása, és ekkor kézzel, egyesével tölthető csőre a következő lőszer. Ennek gyakorlatban az a jelentősége, hogy tárban levőtől eltérő típusú (más sörétméretű, slug- vagy esetleg gumilövedékes) töltény is lőhető az összes lőszer kitárazása nélkül.

A Benelli M4 szétszereléséhez először a csőtár végében levő, jellegzetes alakú kupakot kell lecsavarni, majd ezután felfele húzni és elfordítani a csövet, a csőtár a fegyver tokján marad. Ezután leszedhető az előágy két fele. A fegyver kakasos elsütésű, a kakas a helyretoló rugó vezetőrúdjában mozogva üt rá az ütőszegre. Emiatt a zár kiszerelése csak a fegyver kakasának elsütött állapotában lehetséges. Az ütőszeg szabadon repülő megoldású, paszszív biztosítása nincsen, tehát nem egészséges nagyon magasról csőtorkolatra ejteni. Az elsütőszerkezet és a sátorvas külön egységet képez, ezen található az elsütőbillentyűre ható biztosító, melyet a sátorvas hátsó részén kell keresztülnyomni. Kialakítása olyan, hogy jobb kéz hüvelykujjal könnyedén bebiztosítható (balról jobbra nyomva), kibiztosításához azonban fogást kell váltani. A kibiztosított állapotot a bal oldalon a piros szín láthatóvá válása jelzi. Az M4 tokja alumíniumötvözetből készül, ami könnyű súlyt tesz lehetővé, azonban tekintettel a felhasználási területre, illetve a várható igen magas lövésszámra, talán célszerűbb lett volna acélból készíteni, az a néhány száz gramm tömeg talán még hasznos is lett volna a hátrarúgás csökkentésére. A cső, a csőtár, az elsütőszerkezet, illetve a zár természetesen acélból készült, a zárfej keménykrómozott. A Benelli M4 cserélhető choke-os kialakítású, aminek helyére opcionálisan akár csőszájféket is fel lehet szerelni, mely elsősorban sportcélú felhasználás esetén segítheti a gyorsabb ráduplázásokat.

Born to be wild

A fegyver megjelenésének szokatlan, akciófilmekbe illő benyomást kölcsönöz a matt fekete szín, a tok végében levő pisztolymarkolat, és a betolható válltámasz. A pisztolymarkolat azonos a Benelli M3T típusán találhatóval, hosszirányú vájatai jó tapadás biztosítanak még izzadt tenyér esetén is. A pisztolymarkolat sokkal jobb megfogását teszi lehetővé a puskának különleges tüzelési pozíciók esetén, mint a hagyományos puskatusák. A válltámasz nagyon érdekes megoldású, nem be- vagy felhajtható, mint például a Benelli M3T esetében, hanem körülbelül 8 centit betolható. A válltámasz betolásához az álltámasztó párna alatt, bal oldalon levő kis gombot kell megnyomni, majd elfordítani a tusarészt. A betolt válltámasz nem is igazán a fegyver szállításhoz való megrövidítését szolgálja, hanem azt, hogy akár hordhelyzetből (csípőből) azonnal, relatíve pontosan lehessen tüzelni vele.A válltámasz kényelmi funkcióját erősíti, hogy az áll megtámasztására alkalmas párnácskával látták el, illetve lökéstompító gumi tusatalppal is ellátták. A válltámaszon kapott helyet hordszíjak felszerelésére szolgáló hátsó szíjkarika. Ennek elülső párjai az előágy végén két oldalt találhatók meg, a Benelli M3 esetében megismert maszszív kivitelben.

A Benelli M4 irányzékai külön említést érdemelnek, hiszen a sörétes fegyvereken általában egy magányos célgömbön kívül semmi nem segíti a pontos célzást. Az M4 irányzékelemi azonos kialakításúak az M1 Practical IPSC-változatéval. A hátsó egy ghost ring típusú, teljesen (oldalban és magasságban) állítható irányzék, a ?ghost ring? kifejezés azt jelenti, nem egy hagyományos nézőke, hanem egy kis karika az irányzójel, ami sörétes fegyvernél értelemszerűen célszerűbb, hiszen általában nem egy lövedék, hanem egy folyamatosan táguló sörétraj távozik a csőből. A nézőke olasz gyártmányú, LPA típusú. Az elülső irányzékot két oldalról lemezzel védik az esetleges sérüléstől. A nézőke előtt, a tok tetején egy fésűszerűen kialakított Weaver-sínt találunk, melyre igen tartósan felfogathatók a különféle optikai irányzékok, például egy Bushnell HoloSight vagy egy C-More elektro-optikai szerkezet.

Magas ár

A Benelli M4 és a többi Benelli-sörétes nem tartoznak kategóriájuk legolcsóbb fegyverei közé, ennek ellenére például az M3 számtalan amerikai SWAT-team eszköztárában megtalálható. Az M4 pontos ára még nem ismert, valószínűleg 300 ezer forint körül fog mozogni, ezért az összegért azonban egy kiváló minőségű, világszerte az egyik legjobbként emlegetett fegyvert kaphatunk.

A Benelli internetes oldala:
http://www.benelli.it

Vass Gábor