Albánia: bunkerek és fegyverek
Albán nyaralás nem nyaralás bunkerek nélkül. Az országban összesen 173,371 kisebb-nagyobb betonbunker található
Enver Hoxha [Enver Hodzsa] bölcs vezetése alatt az országnak nem csak a feslett Nyugattal sikerült összevesznie, de a Szovjetunióval is (ami automatikus mosolyszünetet jelentett a teljes VSz-el), a szovjetekkel szakító Kínával egy igen intenzív, gyümölcsöző együttműködés után megszűnt a kapcsolat, és a nem annyira baráti Jugoszláviával is gyorsan megromlott a viszony, miután tisztává vált, hogy Tito szívesebben látta volna az albánokat tagköztársaságként.
Sok bunker, alacsony komfort/túlélési esélyek
A barátok teljes hiánya miatt a hatvanas évek technológiai szintjén rekedt mini-Észak-Korea nem látott más utat, mint elfogadni azt, hogy igenis elavult fegyverekkel kell majd megakadályozni a megszállást. Akkora árat kelljen megfizetni az ellenségnek, hogy kétszer is meggondolja az inváziót. Ezért hihetetlen helyeken – a stratégiailag fontos utakat, öblöket uraló legtávolabbi kecskecsapásoktól kezdve
MINDENHOL létesültek ilyen kis, 1-2 személyes gombák. Tatooine bolygó építészeti megoldásai szinte életre kelnek a Balkánon.
A gonosz megszálló birodalom lehetett imperialista, vagy kommunista – a feladat ugyanaz. Az albán Luke Skywalker családtagjainak nem sok esélye volt egy ilyen kriptában – menekülési útvonal , alternatív harcállás jellemzően nem volt, itt elszórt, nagyszámú , magányos buckalakónak kellett feltartóztatnia a birodalmi rohamosztagosokat.
Bunkart Tirana: bolsevik bunkerálom VIP-kivitelben
Persze az egyenlők között is voltak egyenlőbbek. A Tiranai BunkArt projekt egy meglehetősen nyomasztó, de érdekes, az elnyomó kommunista rezsimet, és az oda vezető utat bemutató állandó kiállítást és múzeumot rendezett be a Belügyminisztérium volt földalatti bunkerében. A mindenkori albán Fontos Belügyi Elvtársnak parketta és lambéria is jutott, de rendes ágy már nem…
A sugárfertőzés megelőzésére szolgáló zsilipet soha nem használták rendeltetés szerűen.A buckalakó-dómokkal ellentétben a Tiranai górék bunkerei rendesen össze voltak rakva, profi szellőző rendszerrel.
Itt találkoztunk remek magyar telefonközponttal, körülbelül Puskás Tivadar műszaki színvonalán, valamint olyan szünetmentes tápot, melyre az áram megindításához még a savat be kell tölteni a cellák közé.
Random érdekességek az Albán “fegyveres” helyzetről
– A rendőröknél, határőröknél Glockot láttam, talán 19-est. Érthető okokból nem fotóztam. Az egyik vidéki zsarunál TT-t, amiről annyira megkopott a barnítás, hogy elsőre rozsdamentes 1911-nek néztem, annyira csillogott a napon.
– katonát 9 nap alatt egyet sem láttunk. Erdőtüzet annál inkább. Sokat, sok helyen. Ezt a témát kutatva derítem ki, hogy a 2009 óta NATO tag Albánia egyik vállalását betartva vett minimum 3 db, legfeljebb 6 db, de egészen biztosan valamennyi Bayraktar TR2 drónt. Megvívandó háború pillanatnyi hiányában ezeket meglepő módon a RENDŐRSÉG szokta használni, forgalom ellenőrzésre, és a tűzoltóság, erdőtűz monitoringra. “kevés a vegetáció, majd elalszik magától is” elvet követik, nem úgy tűnt, mintha kezdenének vele bármit.
– a legális fegyvertartásról igen eltérő híreket olvastam. Paprikaspré biztosan KKVE, de mindenki forgalmazza. Bünti nem jár érte, csak elkobzás. 22 éves kor alatt – elvileg – még 4,5 mm légpuska és airsoft sem játszik.
– 21 év fölött elvileg elég megengedő a fegyvertörvény, majdnem cseh szintű alkotmányos jogokkal – minden B kat fegyverre adnak 5 éves időtartamra engedélyt, az önvédelem megfelelő indoklásnak számít. De erről igen hézagos, és ellentmondásos híreket találtam a neten. Ha valaki tud hitelesebb információval szolgálni, megköszönöm!
– Igazából mindegy is: Az 1997-es zavargások során kifosztották az állami fegyverraktárakat, és 549 775 db (!) éles lőfegyvert (jelentős részben sorozatlövőt) zsákmányolt a lakosság. Több kisebb-nagyobb, szerb mintájú amnesztia programot futtattak le azóta, de a mateket végigszámolva, 200 ezernél több (!) éles fegyver meg mindig illegálisan a padláson/pincében/merdzsóban lapul. A viszonylag modern AK-k és társaik mellett minden bizonnyal a fentieken túlmutatóan is ott vannak a két világháborúból megmaradt készletek is, amit gondosan félretettek a helyi hagyományőrzők – alsó hangon is többszázezer illegális éles fegyverről beszélünk. Egy két és fél milliós (!) országban ezek igen figyelemre méltó számok.
– a közbiztonság ennek ellenére – vagy talán pont ezért – egyáltalán nem rossz. Sem 300 fős Isten háta mögötti faluban, sem a fővárosban nem volt zavaró éjfélkor sétálni. A földgömböt körbeutazva az emberben kialakul egy elég megbízható radar, de a “nem kéne oda menni” lámpa egyáltalán nem gyulladt ki gyakrabban, mint teszem azt Budapesten. (Az viszont sajnos tényszerű, hogy a lőfegyverrel elkövetett emberölések száma lakosságarányosan igen magas európai összehasonlításban Albániában, hiszen a családon belüli történeteket is ilyen eszközzel oldják meg. A tendencia viszont csökkenő. Lásd: https://knoema.com/atlas/Albania/Homicides-by-firearm-rate – A szerk.)
– Ha már fegyver, a vadászokról se feledkezzünk meg. 2014 óta en bloc tilos a vadászat, egész évben (!), az ország egész területén. Engedélyt meglepő módon adnak, kint levő fegyvert sem vonnak be – de odahaza nincs mire vadászni, mert semmilyen vadnak sincs hivatalos vadászidénye, “ideiglenesen” – de már évek óta hosszabbítják a rendeletet.
A rapciskodás komoly probléma, néha elkoboztak egy-egy sörétest, az élet pedig megy tovább. Nagyvad csak mutatóba van, madarak is kevesen – ezzel indokolják a tilalom hosszabbítgatását. Érdekes módon a szomszédos Észak-Macedónia a hazaihoz nagyon hasonló vadászható fajokkal és megközelítéssel működik, és dúskál a nagy- és apróvadban. Ennyit a vadgazdálkodásról – lehet, hogy van összefüggés…
Kösz a családnak!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a családomnak, aki nem csak tolerálja a szerző bizarr érdeklődési körét, de hűen követett szinte mindenhová. Az egyetlen bevehetetlen akadályt a Pogradecbe vezető utat védelmező bunker képezte, amit annyira összesz.rtak a hajléktalanok, hogy a még a legelvetemültebb hidegháborús hobbikutatónak is szüksége volt minden bátorságára a látogatáshoz.
Csucska Péter