Achtung! Polizei! – Német rendőrségi pisztolyok

A németeket a mi régiónkban szokás példaképként felfogni, bár azt mifelénk rendszeresen elfelejtik, hogy az irdatlan német bürokráciához nem szerencsés balkáni slendriánságot is társítani. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogy a derék germánok milyen követelményrendszert dolgoztak ki a rendszeresítendő rendőrségi pisztolyokkal kapcsolatban. Az anyag 27 oldalt tesz ki, rendkívül részletekbe menő, pedig ezt nálunk el lehet intézni annyival, hogy ?ki vesz új Audit a tábornok/államtitkár úrnak?.

Sok állam, sok rendőrség

Németország a 19. század második feléig államocskák laza halmaza volt csupán, az egységes német állam megteremtése után ennek hagyományai azonban tovább éltek.
Az államforma 1945 óta hivatalosan is szövetségi köztársaság, az újraegyesülés óta összesen 15 állam plusz Berlin, a szövetségi főváros alkotják az NSZK-t.
A nagyfokú autonómia kiterjed az államok rendvédelmi szerveire is, bár létezik a mindössze 5 ezer fős Bundeskriminalamt (BKA), ami az amerikai FBI német megfelelője, alapvetően súlyos bűnesetek ügyében nyomozó ügynökség. A másik szövetségi rendőri erő a 2005-ben a Schengen miatt jórészt feladatát vesztett határőrségből jött létre, ez a Bundespolizei. A 41 ezer fős egység készenléti rendőrségként működik, repülőterek, kikötők őrzésével, idegenrendészettel, terrorelhárítással (GSG?9) foglalkozik.
Az eredmény tehát az, hogy 16+2-féle rendőri szervezet elméletben szabadon dönthet, akár 16+2-féle szolgálati pisztoly rendszeresítéséről.

Sokáig nem vették komolyan

A németek, bár élen jártak az öntöltő pisztolyok fejlesztésében, rendszeresítésében világviszonylatban is, a rendőrségi szolgálati fegyvert eléggé félvállról vették. A huszadik század első harmadában jellemzően ma már zsebpisztolynak sem igazán komolyan vehető 6,35 mm Browning vagy 7,65 mm Browning kaliberű Sauereket, Mausereket hordtak egyenruhához is. A Walther PP és PPK az 1930-as évektől kezdett el elterjedni, de a 7,65-ös és FMJ-lőszerük okán ezek sem voltak megállítóerő bajnokai, de legalább már nem kellett cső alá töltve viselni őket.
A második világháború után a szétszabdalt ország mindenféle szedett-vedett rendőrségi fegyvereket alkalmazott, a nyugati megszállási övezetekben.38-as
S & W revolvereket, spanyol pisztolyokat, Manurhin-Walthereket, a későbbi NDK-ban meg P08-akat, majd román Carpati pisztolyokat, de legnagyobb darabszámban helyi gyártású Makarovokat.
Az 1970-as évek elejére a nyugatnémet rendőrök szinte kizárólag PP és PPK pisztolyokkal rendelkeztek. A nemzetközi terrorizmus azonban pont ekkoriban kezdett el dühöngeni. A német rendőri fegyverzet reménytelenül gyengének tűnt immár a Kelet-Európából és az arab országokból nem ritkán sorozatlövő fegyverekkel felszerelt szélsőbalos és iszlamista terrorbrigádok ellen. Az egyes rendőri speciális alakulatok ekkor elkezdtek saját szakállukra fegyvert vásárolni, például .357 Magnum SW revolvereket, vagy a bajorok PP Super pisztolyokat, az anarchiát megelőzendő szükség volt egységes irányelvekre.
Az 1970-es évek végére aztán kialakult egy egységes követelményrendszer, aminek meg kellett felelnie az új, a régieknél drasztikusan hatékonyabb (9×19 mm-es), modernebb rendőrségi pisztolyoknak, melyeket aztán az 1980-as évek során folyamatosan az összes tartományban rendszerbe állítottak.
Ez a követelményrendszer ?Technische Richtlinie (TR) Pistolen im Kaliber 9 mm x 19? cím alatt fut, és a mai napig folyamatosan módosítják, javítják, pontosítják. Jelenleg a 2008 januári a legfrissebb, melynek kidolgozásáért a Münster váro-sában működő Deutsche Hochschule der Polizei technikai intézete (PTI) felelős. Ebben már helyet kapott a rejtett viselésre szánt ?Subkompakt-pistole? követelményrendszere is.

Zertifikat

Az új szolgálati pisztolyt fejlesztő gyártónak ahhoz, hogy fegyvere eleve szóba jöhessen rendszeresítésre rendőrségi pisztolyként, először is meg kell szerezni a TR-nek megfelelő tanúsítást.
Ehhez 5 db pisztolyt és 35 ezer db lőszert kell biztosítania vizsgálóállomásnak, melyet két Beschussamt (Suhl, Ulm) képez, melyek közül az ulmi adja ki a Zertifikatot.
Előfeltételként persze magának a pisztolynak meg kell felelnie a fegyverjogszabályoknak, a CIP-szabványnak, a gyártónak rendelkeznie kell ISO 9001 vagy azzal egyenértékű minőségbiztosítással, sőt, még az EU környezetvédelmi rendelkezéseinek is. Ez utóbbi nyilvánvalóan persze arra szolgál, hogy például az amerikai gyártókat kizárják a versenyből.
Az éles szolgálati pisztolyok mellé kiképzési célból működésképtelen, de kezelésében azzal azonos modellt is szükséges a gyártónak biztosítani.
A pisztoly összes fődarabján ? szétszerelés nélkül is leolvashatóan ? szerepelnie kell a gyári számnak. A német aprólékosságra jellemző, hogy kikötik azt is, hogy a tároló doboz műanyag legyen, és felnyitásakor a gyári szám egyből leolvasható.
Most nézzük a műszaki szempontokat, melyek azért néhol magyarázatra fognak szorulni.

Élettartam

A pisztolyt élettartamát legalább
10 ezer lövésben határozták meg, ezalatt semmilyen biztonságot vagy kezelést érintő negatív változásnak nem szabad bekövetkeznie. A fődarabokon kívüli alkatrészek (pl. rugók, pufferek stb.) tekintetében is minimálisan 5 ezer lövést kell azoknak elviselniük. Megelőző cserére az eljárás során nincs lehetőség. A fődarabok sérülése nélkül kell kibírni azt is, hogy ha a csőben ragadt lövedékre rálőnek.
El kell viselnie a fegyvernek 5 ezer ciklust ?szárazon?, ami az elsütőszerkezet működtetését és szét/össze szerelést jelenti.
A felhasznált anyagoknak legalább 25 év élettartammal kell bírniuk, és a tudomány aktuális állása szerint nem lehetnek egészségre károsak. Az összes alkatrésznek csereszabatosnak kell lennie a típus bármely más pisztolyáéval a teljes élettartam során.

Megbízhatóság, energia, szóráskép

A teljes teszt során az akadályok/elcsettenések megengedett mennyisége a 2 ezreléket nem haladhatja meg. Más szóval tízezer lövésre 20 db. Természetesen itt a szabványos, rendszeresített (kontrollált expanzív) rendőrségi lőszert kell alkalmazni. Ezzel a fegyvernek a teljes 10 ezer lövéses minimális élettartam során lehetőleg átlagosan 500 joule, de legalább átlagosan 480 joule energiát kell produkálnia a csőtorkolattól 3 méter távolságra mérve.
A pisztollyal 25 méter távolságról
10 lövést leadva a találatoknak egy 16 cm átmérőjű körben kell lenniük. Ezt a szolgálati és a környezetbarát gyakorlólőszerrel (Patrone 9 mm x 19, schadstoffreduziert) egyaránt tudnia kell.

Méretek, tömeg, tárkapacitás és felület

Az általános fogalmaink szerint a német rendőrségi pisztoly nem szolgálati, hanem inkább kompakt méretű. Hossza 180 mm (fesztelenített kakassal, ha az van neki), magassága 130 mm, teljes szélessége pedig 34 mm lehet legfeljebb. Vegyük észre: a csőhosszt nem specifikálták, hiszen ha a megkövetelt csőtorkolati energiát tudja, akkor az irreleváns úgyis. A maximális  tömeg üres tárral 900 grammot nem haladhatja meg, ez eléggé nagylelkű, hiszen a modern műanyag tokosok gyakran még megtöltve is könnyebbek ennél.
Ide illik tehát a tárkapacitás, mely nem lehet kevesebb 12 darab lőszernél, ez ugye a 130 mm-es teljes magassággal együtt kétsoros tárat tesz kötelezővé. A tárban levő lőszerek számát kívülről láthatóvá kell tenni a tárra nézve, erre a kémlelőfuratokon túl az áttetsző műanyag testű tárak is szolgálhatnak.
Érdekes rendelkezés még, hogy a pisztoly teljes felületkezelésének sötét mattnak (?dunkel mattiert?), csillogás- és fényvisszaverődés-mentesnek kell lennie.

Kétkezes kezelés

A rendőrségi pisztolynak jobb és bal kézzel egyaránt üzemeltethető kezelőszervekkel szükséges rendelkeznie, de ez a teljes kétkezesség mellett megvalósítható átszerelhetőséggel is.
A markolatnak alkalmasnak kell lennie különböző kézméretekre való adaptálásra (cserélhető markolatpanelek), a sátorvasat pedig akkorára kell tervezni, hogy kesztyűs kézzel is használhassa a közeg. Ez azt jelenti, hogy sátorvastól az elsütőbillentyű legalább 22 mm-re kell, hogy legyen. A tokon levő szereléksín is alapkövetelménnyé vált, elektrooptikai célzóberendezés felszerelése céljából.
A pisztoly elsütőszerkezetében passzív ütőszegblokkoló biztosítás is követelmény, hogy sem (meghatározott) ütés, sem leejtés hatására ne jöhessen működésbe az elsütőszerkezet, sülhessen el a csőben levő töltény. Az automatikus biztosítás pedig a zár nem teljesen csukott pozíciójában blokkolja az elsütőszerkezetet (ezek tizedmilliméterre megadott értékek a leírásban). Lövés csak és kizárólag az elsütőbillentyű hátrahúzásakor következhet be.
Fontos szempont, hogy a fegyver fesztelenítéséhez és ahhoz, hogy szét lehessen szedni, TILOS az elsütőbillentyűnek bármilyen szerepet is játszania. Tanultak a HK P9s hibáiból, melyet rémálomszerűen egy tokon levő kar és az elsütőbillentyű egyidejű működtetésével lehetett feszteleníteni.
A részleges szétszereléshez semmilyen szerszám, segédeszköz igénybevétele nem megengedett. Mind a fegyvert, mind a tárat úgy kell kialakítani, hogy rendes karbantartás után ne lehessen hibásan összeszerelni és balesetveszélyesen működtetni.
Ugyancsak előírás, hogy a pisztolyon külső, manuális szánakasztó legyen, nyilvánvalóan megkönnyíti a lőkiképző helyzetét, és az akadályelhárításban is hasznos lehet.
Az irányzékok esetében minimálisan 3 mm-es célgömbvastagságot írnak elő, és a célgömbnek és vagy nézőkének cserélhetőnek kell lennie. De 25 méteren a találati pontot a standard irányzékkal magasságban plusz/mínusz 20 cm, oldalban plusz/mínusz 25 cm-rel kell tudni állítani.

Tűzkészség és elsütőszerkezet

Az már az 1970-es években tervezett előző generáció esetében is alapkövetelmény volt, hogy semmiféle manuális biztosító sem megengedett, a pisztolyt csőre töltve, állandóan tűzkészen kell viselni, a szerkezetnek ezt pedig veszélytelenül lehetővé kell tennie. Még a gyerekzár sem megengedett a rendőrségi pisztolyon.
Az elsütőszerkezetek sorában korábban a DA/SA volt az elfogadott. Azonban a nagyhatalmú rendőrszakszervezet, a GdP (Gewerkschaft der Polizei) követelésére ? a korszellemnek megfelelően ? a minden lövésre azonos elsütési erőt megkívánó DAO és előfeszített (Safe-action, QA, CDA, DAK) elsütőszerkezetek is bekerültek 2003-ban a TR-be. Ez utóbbiak megkönnyítik a kiképzést, csökkentik a stressz alatt elkövetett véletlen sütések számát, annyira beváltak, hogy az utóbbi években csak ilyen elsütőszerkezetű pisztolyokat vásároltak a német rendőrségek.
Az első lövés esetében minimálisan
30 newton, a következő lövések esetében 20 newton a megkövetelt sütési erő. Az első lövésnél a sütési elsütőbillentyű úthossz 10?15 mm között kell, hogy legyen, billentyűn levő biztosító esetén összesen
18 mm a megengedett. Sütési útba az számít bele, amikor a billentyű effektíve mozgatja az elsütőszerkezet elemeit, az előtte levő holtjáték nem. A DA/SA esetén az SA lövéseknél a billentyű nyugalmi helyzete és a sütési pont között legalább 7 mm út megkövetelt, miközben a sütési ponttól legalább 4 mm-t kell visszaengedni a billentyűt az elsütőszerkezet újbóli működtetéséhez. Ezek az értékek a stressz alatti véletlen ráduplázásokat igyekeznek kizárni, de a modern DAO-jellegű elsütőszerkezetek terjedésével jórészt értelmüket vesztették.
Ami érdekes, hogy még az elsütőbillentyű szélességét ? minimálisan 6 mm ? is előírták.

A szubkompakt

A rejtett viselésre optimalizált, illetve másodfegyverként szereplő szolgálati pisztolyok trendje Amerikából származik, de szerencsére kezd Európában is elterjedni. A németek természetesen ehhez is előírásrendszert hoztak létre, mely a TR része.
A szubkompaktra minden előírás vonatkozik, ami a szolgálati pisztolyra, az alábbi eltérésekkel:
? a szórásképre és az irányzékra vonatkozó előírásokat 15 méter lőtáv mellett kell értelmezni,
? a 3 méteren mért lövedékenergia átlaga csupán 450 joule,
? a tárkapacitás minimuma nem 12, hanem 8 db lőszer

Mely pisztolyok ezek?

Az előző nagy német pisztolygeneráció (Walther P5, SIG Sauer P6, HK P7) tagjai már a 8-lőszeres tárkapacitásukkal megbuknának az aktuális TR-előírásrendszerében. Nem véletlen, hogy az utóbbi 5?10 évben folyamatosan váltják le ezeket Németországban. (Érdekesség, hogy az új tartományok a Makarovokat jórészt az 1990-es években olyan modellekre cserélték, melyek ugyancsak nem lennének ma elfogadhatóak. Például a HK USP Compact P10 néven fut sok ?ossie? államban rendőrségi pisztolyként, leváltásuk nem várható a közeljövőben.)
2005-ben a Walther P99 DAO-verziójából 42 ezer darabot vásárolt Észak-Rajna-Vesztfália (NRW). Itt érdekes probléma merült fel a rendszeresítés után, a szélesebb pisztolytáska miatt a VW Passat járőrkocsikban nem lehetett becsatolni a biztonsági övet, így mindegyiken módosítani kellett. A német aprólékosság néha azért nem terjed ki mindenre…
2008-ban Bréma, Hamburg és Schleswig-Holstein a SIG P225 (P6) helyett az előfeszített elsütőszerkezetű P99Q mellett döntött, de ez a három kisebb szervezet összesen csak 18 ezer pisztolyt jelent.
2010 januárjától Rajna-Pfalz 10 ezer P99Q-t állít rendszerbe egy korábbi Walther, a P5 helyére.
A másik nagy játékos a Heckler und Koch, ők 2006-ban a vám- és pénzügyőrségnek adtak el 13 500 P30-at, majd a Bundespolizei 40 ezres rendelése következett. Hessen szövetségi állam 2010-ben a rendőrség és büntetés-végrehajtás számára is P30-at vásárolt.
Az összes P30 a V2 elsütőszerkezet-verziót kapta, tehát minden lövésnél azonos sütési erő (32,5 N), előfeszített (CDA) kakasos elsütőszerkezettel.
A korábbi P2000 típus V2-verzióját Alsó-Szászország a P7, Baden-Württemberg pedig a P5 helyett vette alkalmazásba, ez a típus azonban a P30 megjelenésével eltűnt a színről.
A harmadik nagy német gyártó, a SIG Sauer ugyan a P250-hez megszerezte a Zertifikatot, azonban eddig belföl-dön nem adta el a fegyvert egyetlen rendvédelmi szervnek sem. Ellenben a holland rendőrség erre cseréli le Walther P5 és Glock 17 pisztolyait 2011-től kezdődően.

Terjedőben

A német Polizepistole Technische Richtlinie mint látható, alapvetően nem fogalmaz meg egyetlen extrém követelményt sem, csupán egy egyszerű, tartós és biztonságos szolgálati pisztolyt ír körül. Pont olyat, amilyenre az átlagrendőrnek szüksége van (a speciális alakulatoknak továbbra is lehetőségük van eltérésre). Ugyanakkor összességében minden követelménynek eleget tenni már csak nagyon kevés pisztoly képes. Felismerhető azonban az a trend is, hogy külföldön is elfogadják a német irányelveket, tanúsítványt, illetve a saját követelményrendszerük kidolgozásában alapul veszik azt, Svédország és Finnország is ekképpen tett. Tudom, nem várható, hogy a Kárpát-medencébe is begyűrűzzön ez a jelenség, de talán a fenti követelményrendszer néhány döntéshozónak szöget üthet a fejébe. Meg azt se felejtsük el, hogy alapvetően az új Audi itt sincs kizárva, de a választás csak valóban és bizonyítottan jó rendőrségi pisztolyokra eshet.

Vass Gábor