Ez a modell volt a néhai gyár csúcsmodellje – “hagyományos” rugósban – egy nagy sebességű légfegyver, kifejezetten exportra tervezték. Az erről szóló rövid beszámolót Pergel Zoltán fegyvermester (akinek munkája során kezébe került egy ilyen hazai ipartörténeti érdekesség) egyik ismerőse, Virág Zsolt, korábbi FÉG-dolgozó, A légfegyverápolás művészete c. könyv szerzője írta. Természetesen szerkesztett formában adjuk közre.
Hosszabb rugó, hosszabb cső, hosszabb légtár
A légtár sűrítő térfogata az ugyanúgy 26x82mm – tehát 44 cm3 – innen a neve is. A csőhossz szintén megnőtt! A korábbi csőtörős légfegyverek 460 mm-es csőhosszát 500 mm-re növelték.
Kapott egy új tervezésű agyazást is, ami még mindig “vadász” kialakítású lett. Nem véletlenül, mivel ezt a légfegyvert a gyártó vadász célra, természetesen exportra szánta. Egy ütőrugóval “tudta” a 21 J csőtorkolati energiát – ez 235m/s-ot jelent 4,5 mm-es kaliber és 0,5 grammos lövedék esetén.
Még az ütőrugóján is “csavartak”(azon túl, hogy feltekerték) – anyagában biztosan különbözött a szériarugóktól. Az LG szérialégtárakhoz elég belőle egy 24 cm-es darabka (a 7,5 joule-hoz), szemben a szériarugók 28 cm-ével. Az alkalmazott anyagminőséget sajnos, nem tudom, mert amikor ezek a légfegyverek gyártódtak – 12 db-os nullszériában – még nem voltam FÉG-es. A gyártósoron pedig nem találkoztunk vele a későbbi idők folyamán
Amit nem láthatunk kívülről, az az ütőrugója, ami 350 mm hosszúságban “szuszakolódott” be a légtárba – így a légtár belső hosszra csak tippelhetünk! Ha FÉG LG42y és LG1y széria 245 mm hosszú – légtár belső tűzfaltól a végéig és 280 mm hosszú ütőrugóval szerelődött, akkor az LG44/48 légtáraknak kb. 270-320 mm közötti belvilággal kellett terveződnie, legalább, hogy “bevegye” ezt a hosszú ütőrugót.
Összehasonlítva a széria LG dugattyú és az LG44/48 dugattyú hosszát, 20 mm eltérés mérhető az utóbbi javára. Tehát a légtárnak is ennyivel hosszabbnak kellett lennie, hogy nyerjen értelmet a hosszabb dugattyú. De lehettek még más “játékok” is, pl. a légtár alján található felhúzókar kitörés “eltolásával akár, így még növelhetővé válhatott a légtárhossz. A másik “trükk” az, hogy a dugattyú maradt ugyan palást akasztású, de a dugattyúfejbe gyártódott még a rugóvezető kb. 12-12,5 mm-es acélrúddal, ennek súlya külön látható, egy még nem besajtolt szerelt fej külön mérésével, így a rugó szinte a felhúzási folyamat egészén vezetve lett.
A 3. trükk pedig ebből adódik: az ütődugattyú tömege megnövelődött: 277 grammot “nyomott”, szemben a sorozatban gyártott LG -dugattyúk tömegével, amik általában 167 grammosak voltak. Most erre még rájön a bőr, a szegecs és a támpogácsa, ami maximum még dob rá 30 grammot .
Ami még érdekes, hogy a felhúzókar is “dupla lemezvillás” lett. A Diana rugós légfegyverekről ismerős lehet ez a megoldás. Így a csőtőke is dupla bemarásos lett, nem is csereszabatos a széria LG-kkel.
Elsütő- és biztosítószerkezet
Ma végre én is láthattam – 30 év után egy FÉG LG “speciális” elsütő szerkezetet – mondjuk láttam már ilyet, csak régen! Amúgy semmi különleges vagy túl nagy eltérés nincs benne egy “hagyományos” LG elsütő szerkezethez viszonyítva. Tehát az elv és a megvalósítás ugyanaz maradt, mint az LG44-é, amelyen szintén beépült az automata biztosító.
A stiftek, csapok “verébpatkóval” (seger-gyűrű) készültek mindkét típusnál, ezáltal roncsolás nélkül volt bontható a szerkezet. Szemben a régi “elkalapálgatós” stiftekkel. A lemez sajtolt billentyűt tömör acélra cserélték le az LG44-nél, ez a jó szokás megtartódott. Amúgy ugyanúgy megtalálható benne a szerelt megakasztóház a megakasztó köröm párral és az elsütő billentyűben a megakasztó ház támasztó tám fülecs pár – amik szintén lemezből sajtolódtak ki.
Meg persze, az elsütőemelő-tám nyomórugó is.
Ami eltérés az LG-44-hez képest az elsütő ház megoldás, az előbbinél hegesztéssel rögzítődött a légtárra, itt már inerciális-ahogy a nyugati “trendi” diktálta. (Azt nem értem, az Umarexnek a Mauser-re feliratozott FÉG légpuskák esetében az SL-300-nál miért nem felelt meg ez az elsütőszerkezet?)
A biztosító végett a végelem is más kialakítást kapott az LG-szériához képest, ill. az elsütőszerkezetház is más készülékben sajtolódott ki. Érdekessége,a “blokkszerűsége”: Egy komplett egységként le is lehetett szerelni a légtárról.
A sütésük így valamiképp “finomodott”, mivel az elsütő billentyű oldallógását kihézagolták így nem “nyúlós” a sütés, hanem határozott törésponttal rendelkezik. Az előhúzása ugyan úgy állítható a műanyaglap-biztosítású állító csavarral.
Ezek a légfegyverek igényesen, nagy odafigyeléssel lettek elkészítve és az irányzékuk se kutya, mert mikrométeres nézőkét kaptak.
12-12 darab – igazi ritkaság
Mind az elődtípusból (FÉG LG 44) és mind az utódtípusból (FÉG LG 48) 12-12 darab készült, tehát meglehetősen ritka példányok
A Lámpagyár és utódvállalata, a FÉG által valaha is gyártott összes légfegyvertípust lehetetlenség lenne felsorolni. Több mint 80-féle légfegyvert gyártott óvatos becsléseim szerint – nem beszélve a prototípusokról, kísérleti példányokról, amik sosem kerültek szériagyártásra. Egyes “új” altípusok néha csak a feszítőkar kialakításában és hosszában tértek el egymástól. Esetlegesen más irányzékot vagy légtárvillafej kialakítást vagy új profilt kapott, de valójában a korábban gyártott típus “modernizáltabb” változata.
Ilyen az LG 44/48 is, ami egy korábban gyártott FÉG LG 44y (LP425 export kódú) nagy sebességű légfegyver erősített és precízebben megoldott változata.
Virág Zsolt