A közepes versenyző – ME38 Compact

Cuno Melcher

A Solingenben található Cuno Melcher fegyvergyárat lassan száz éve alapították, de csak a hatvanas évektől foglalkoznak tényleges gyártással. A termékpaletta leginkább gáz-riasztó fegyverekre, légpisztolyokra, flóbertekre, gumilövedékes revolverekre és kis kaliberű fegyverekre korlátozódik, jelen pillanatban nálunk ezek közül csak az első kettő szabadon tartható.
A fegyvereik egy részét gyenge minőségű importfegyverek átcímkézésével dobták piacra, így lehetséges, hogy ME38 kezdetű névvel legalább tucatnyi fegyverük látott napvilágot. Ezek nagy része revolver ugyan, de akadt köztük olasz gyártmányú, Walther P38-at mintázó modell is. A jelenleg forgalomban lévő ME38 kezdetű gáz-riasztó revolvereik ma már mind saját fejlesztésűek, ezeket a 90-es évek közepétől egészen napjainkig gyártják ME38 Pocket, ME38 Magnum és ME38 Compact néven.

Hasonlóság kívül és belül

Mint a felvezetésben már említettem, az ME38 Compactnak van éles megfelelője, amely nem más, mint a Ruger SP101. Természetesen ez csupán annyit jelent, hogy külsőre nagyjából úgy néz ki, mint az éles megfelelője, jobban megnézve azonban egyből feltűnnek az különbségek. Talán a legnyilvánvalóbb szerkezeti eltérést az SP101 monolit tokja jelenti, melyből az elsütőszerkezetet lefelé egyben ki lehet szerelni, az ME38 Compact esetében azonban van tokfedél, ami annyit jelent, hogy belül nagyjából az ME38 Pocketnek megfelelő szerkezetet találunk. Olyannyira hasonló, hogy sok alkatrész megegyezik a két modellben, hiszen így nem kell két komplett öntőforma-szettet elkészítettetni.
Másik jelentős eltérés az éles Ruger és a cikk tárgya közt a markolat és a sátorvas közötti rész. Az ME38 Compactnál felfele több helyet hagytak a kéznek a markolat elülső részénél, aminek köszönhetően ugyan kényelmesen elfér rajta egy nagyobb marok is, ellenben számomra minden más kicsit kényelmetlenné vált. Elérhetőek maradtak a kezelőszervek, de a túl magasan fogott markolat miatt a megszokottól eltérő szögben áll az elsütőbillentyű, amitől számomra kicsit megnőtt a sütési erő.

Felhasznált anyagok

A revolver nagyrészt jelen esetben is a gázfegyvergyártás nélkülözhetetlen alapanyagából, azaz cinköntvényből, más néven spiáterből készült. A tűzfal és a csőbetét acél, ahogy a dobrögzítő, a dobtovábbító, valamint a passzív ütőszeg-biztosításért felelős ütésátadó kar is, ennek köszönhetően az ütőszeg nem alakít ki a kakason kis gödröcskét. Sajnos a dobforgató koszorú is spiáter, de cserébe igen masszívra tervezték, így nem kell attól tartanunk, hogy tartós használat mellett ?elmúlik?. Az acél ütőszegház ? ami egyébként egyben a tűzfal is ? az ütőszeggel együtt kiszedhető a fegyverből.
Az egyszeri fegyvermesterek ellen a dobban felfúrásgátló acélgyűrű található, a dobfuratok szemből szűkebbek, mint hátulról, ráadásul ezek a furatok a dob palástja felé el is vannak tolva. A cső teljes hosszában fut az acélakasztó, mely függőleges irányban helyezkedik el az egyébként szűkített csőfuratban. A cső végén szinteltolással menetet találunk, ahová rakétalövő toldatot csavarhatunk be 15mm-es tűzijáték-rakéták számára.
A csőfar-dob hézag hozzávetőlegesen fél milliméter, így viszonylag kevés hatóanyag távozik ezen a résen lövéskor. Maga a dob egyébként az óramutató járásával ellentétes irányba forgat és a tipikus Ruger nyitógombbal fordítható ki a tokból balra. A dobkifordító karról természetesen hiányzik az éles verzión található, tokba illeszkedő lamella, de gázfegyverről lévén szó, itt bőven elég a dobtengellyel történő rögzítés elöl és hátul. A dob kicsit lötyög, de ez drágább modelleken is előfordul, és a működést egyáltalán nem befolyásolja.

Ergonómia

A már említett apróságtól eltekintve egyébként a fegyvernek jó a fogása, a műanyag markolat kényelmes, nem csúszik, nem túl vékony, és a lövő kisujja is elfér rajta, ami általában nem jellemző a snubbie revolverekre. Az elsütőszerkezet SA/DA, de természetesen egy gáz-riasztófegyvernél csak a double action lövéseknek van jelentősége, így akinek van rá lehetősége, akár el is távolíthatja a felhúzófelületet, így rántás közben kevésbé akadhat el a ruházatban.
A sütés egyébként reszelős, nem túl lágy, gyengébb női kéznek talán túl kemény is, ezért próbaképpen a feleségem kezébe nyomtam a revolvert, hogy próbálja ő is elsütni. Neki második próbálkozásra sikerült csak, először meglepte, hogy mennyire keményen jár, de utána megszokta a sütéshez szükséges erőt, és a további csettegtetésnél nem volt gond.
Hozzáteszem, bármilyen önvédelemre hordott fegyverrel rendszeresen kell gyakorolni, így egyrészt megszokja a felhasználó az adott eszköz sajátosságait, másrészt stresszhelyzetben úgyis kétszer olyan erősen húzogatja az ember az elsütőbillentyűt.

Durrogás

A teszt során többféle tölténnyel is próbáltuk a kis revolvert. A fegyverrel természetesen semmiféle probléma nem adódott, egyedül a közel tíz éve lejárt szavatosságú műanyagkupakos Wadie gázpatronoknak szakadt ki a csappantyúja. De ezek a töltények erre egyébként újonnan is hajlamosak, így ez nem a fegyver hibája. Umarex gáztöltényekkel igen méretes füstfelhőt generáltunk, a gyors duplák gond nélkül tarthatók voltak. Érdekesség, hogy a Wadie Flash-defense fantázianevű, magnéziumtartalmú tölténnyel közelről lőve sikerült felgyújtanunk az egyik lőlap fejét, amit aztán gondosan eloltottunk.

?Vanília, tutti frutti, karamell, rumos dió és kávé?

Az ME38 Compact egyébként igen széles választékban kapható olyan országokban, ahol nem tiporják lábbal a jogot a törvényhozók. A gáz-riasztó kivitelen túl gyártják többek közt .380 ME GUM, illetve .22 LR kaliberben is, utóbbi verzió természetesen acéldobbal készül. Nálunk jelenleg sajnos csak a gáztöltény befogadására alkalmasak kaphatók, viszont azok mindjárt két színben is, fekete és nikkelezett felületkezeléssel. Az ME38 Compact ? a többi ME-termékhez hasonlóan ? az alsó középkategóriát célozza meg fegyvereivel, így 27 000 forint alatti ára miatt kiváló választás lehet azoknak, akik egy szépen kidolgozott, megbízható önvédelmi eszközt keresnek.

www.me-sportwaffen.de

Uram János