A Colt fegyverek

A teljességhez hozzátartozik: Colt sosem állította magáról, hogy ő találta fel ezt a megoldást. Hogy ki is volt ő tulajdonképpen? Egy ízig-vérig üzletember, aki a pénzét az iparba fektette. 1836-ban gyárat alapított a New Jersey állambeli Pattersonban és jó érzékkel harapott rá egyik alkalmazottjának, egy bizonyos John Pirsonnak a találmányára, a forgó dobos többlövetű fegyver konstrukciójára, aminek első példányai még abban az évben piacra kerültek. A Pirson-féle revolvert némi szerénységgel a városról nevezte el. Ezzel a nagyon ügyes húzással elkerülte, hogy alkalmazottja neve ismertté váljon (ne feledjük, üzletemberrel állunk szemben!), viszont Pirson se neheztelhetett meg rá, hogy esetleg Colt néven teszi közkinccsé. A siker, a hírnév és az ezzel járó hatalmas haszon viszont az övé lett, amiből (mármint a haszonból) alig juttatott valamicskét a feltalálónak. Mindez azonban semmit se von le abból a tényből, hogy a Colt nevéhez fűződő fegyver hatalmas lökést adott a maroklőfegyverek további fejlődéséhez.

Az 1870-es évek elején a Colt gyár a Connecticut állambeli Hartfordba települ át és hatalmas fejlődésnek indul. Kevés olyan cég van Amerika-szerte, amelyik elmondhatja magáról, hogy több fegyver konstrukcióját is rendszeresítették az amerikai hadseregben; a Colt ezt elmondhatja magáról! Hogy csak a legkiemelkedőbb, legismertebb fegyvereit említsem, amelyek rendszeresített hadi fegyverré váltak: az M1872 jelű revolver még 1873-ban, aztán, néhány évvel később a világhírű M1911A1 pisztoly, manapság pedig az M-16 gépkarabély (illetve a teljes AR-15 fegyver család, melynek egyik tagja az M-16).
Mára a Colts Manufacturing Company, Inc. Amerika egyik vezető fegyvergyárának tekinthető. Revolvereit és pisztolyait előszeretettel vásárolják egyszerű állampolgárok önvédelmi célokra, a rendvédelmi szervek pedig szolgálati használatra. Amerika konzervativizmusa a revolverekhez történő szinte már-már makacs ragaszkodás terén közismert. A Colt cég pedig mindig is igyekezett a kereslet és a vásárlói igények minden rezdülésére azonnal válaszolni, bevetve még az olyan finom praktikákat is, mint a gyártmányok hangzatos, vagy éppen leendő vásárlói kör szerinti elnevezése. Ugye milyen jól csengnek, mennyi félelmet és egyúttal erőt sugallnak a Python, az Anaconda, vagy éppen a King Cobra elnevezések? Legalább olyan hasznos üzleti fogás mint a fegyvert a leendő vásárlói körről elnevezni, sugallva ezzel azt, hogy íme, ezt a fegyvert kifejezetten nektek készítettük, ezt vegyétek, ez az, amire nektek szükségetek van! Hogy csak néhányat említsek: Peacemaker (rendcsináló), Navy (tengerészet), Artillery (tüzérség), Cavalry (lovasság), Detectiv Special, Official Police (hivatalos rendőrség), Combat Target. Kétségtelen, hogy igen hatásos módszer, aminek a hatékony működéséhez persze a fegyvernek is kiválónak is kell lennie.
A maroklőfegyverek terén már hosszú ideje nem keletkezett jelentős találmány. A többi gyárhoz hasonlóan a Colt is a már szinte évtizedek óta meglévő fegyvereit finomítgatja, csiszolgatja, igazítja a mai kor ízléséhez, esztétikai és műszaki igényeihez. Ennek köszönhető, hogy jelenleg egyaránt gyártásban vannak a század elején kifejlesztett fegyverek és a legfrissebb igényeket figyelembe vevő új modellek. A Colt fegyverek annyira kiforrott konstrukciók, hogy igazából nem is lenne érdemes számottevően módosítani a jól bevált műszaki megoldásokon. A minimális alkatrészt tartalmazó revolverek – legyen szó akár az 1927-ben megjelent Detectiv Specialről, vagy az 1950-től gyártott Cobráról – egyetlen egyszer, a ?70-es években estek át bizonyos változtatásokon. Ezek is inkább csak finomítások voltak, a konstrukció lényegét nem érintették. A legtöbb, amit megtettek velük, az a markolat formájának megváltoztatása, a célgömb áramvonalasítása és egy két hasonló, nem számottevő “fiatalítás”. Változott viszont a gyártástechnológia. A mai fegyvereket már természetesen modern, számítógép vezérlésű gyártósorokon készítik, a manuális műveletek száma minimálisra csökkent.
A Colt-féle maroklőfegyverek rendelkeznek egy sor olyan külső és belső jellegzetességgel, amelyek már szemre is megkülönböztetik őket más gyárak termékeitől. Ezek a sajátosságok nemcsak a külképben jelentkeznek, de felfedezhetők a szerkezeti egységek tipikusan “coltos” megoldásaiban, az felhasznált alkatrészek egyedinek tekinthető kialakításában, de olyan globális területen is, mint például a fegyver kezelésének egyedisége is. Éppen ezek a jegyek azok, amik által messziről felismerhetők a koppintások, azaz a más gyárak más elnevezés alatt készülő, de a Colt fegyverek mintájára készülő termékei.
A revolvereknél a külső jegyek vonatkozásában az egyik legszembetűnőbb külső jellegzetesség a gomba alakú dobrekesztő gomb. Ezen alkatrész kialakítása annyira egyéni, annyira csak a Colt fegyverekre jellemző, hogy már szemre is azonnal fel lehet ismerni a fegyver származását, hovatartozását, illetve – más név alatti utángyártás esetén – a mintaként vett típust. A Colt, amióta csak áttért az oldalra kibillenthető dobszerkezetes konstrukcióra (az 1880-as évek első fele), a dobrögzítőt kizárólag ilyen alakkal készíti. A dobrözgítő működtető kar egybe van építve a dobrekesztővel, azaz a bal oldali tölténytámasztó fallal. Ezen a falon egy íves horony található a dobtengely lágy bevezetésére. Valóban egyéni megoldás, azt a Colt cég alkalmazta elsőként és bevezetése óta következetesen ragaszkodik ehhez.

Pisztolyokat 1897 óta gyárt a Colt cég. Ez még ugyanabban az évben történt, amikor Amerikában egyáltalán megjelent az első amerikai fejlesztésű öntöltő pisztoly, amit egyébként a géppuskáiról híres Maxim készített el. A Colt cégnél maga John Moses Browning volt az, aki kifejlesztette az első öntöltő pisztolyt. Még 1897-ben szabadalmi védelmet kaptak a konstrukcióra, az első szériadarab azonban csak 1900-ban jelent meg és akkor még Colt-Browning pisztolynak nevezték, később azonban a fejlesztő neve elmaradt.

A pisztolyok (a hadi, szolgálati és standard változatok) legjellegzetesebb külképi ismertetőjegye a függőleges síkban elnyújtott szánkeresztmetszet és a markolat furcsa, lefelé szélesedő kialakítása. Ez a markolatalak tehát egyáltalán nem nevezhető anatómiainak, hiszen nem követi a fogó tenyér alakját, ugyanakkor mégis nagyon stabil fegyverfogást biztosít, mert maga a markolat kellemesen vékony, jól átfogható.

Ugyancsak eléggé “coltosnak” tekinthető a mechanikus biztosítókar elhelyezése is. Viszonylag kevés más gyár követi a Colt példáját és helyezi el ezt a kezelőszervet hátra, a toknyúlványra (a hódfarokra). Tény, hogy ez az elhelyezési mód igen hasznos, mert ezáltal fogásváltás nélkül lehet ki- és bebiztosítani a pisztolyt. Emellett a legtöbb Colt pisztolynál a mechanikus biztosító kar alakja is igen jellegzetes: széle háromszög alakú fémlap, rajta a működtető ujj számára készített recézett kiemelkedéssel. Ehhez párosul a markolathéj fölött, vagy közvetlenül a felső él alatt elhelyezett, a csővel párhuzamos biztosítókar-rögzítő szerkezet. Ez egy, szinte a markolathéj-szélességgel azonos hosszúságú fémhenger, benne csavarrugóval, hátsó végén félig kiemelkedő golyóval, ami a biztosítókart rögzíti ki-, illetve bebiztosított helyzetben. természetesen vannak a fent említett sajátosságoktól eltérő megoldások is, azonban a legtöbb Colt pisztolynál ezeket alkalmazzák.
A legújabb Colt pisztolyoknál már kevésbé alkalmazzák, de a nagy hírű M1911 és 1911A1 kései utódainál mind a mai napig megtartották a markolatbiztosítót, ami a markolat hátsó élébe van építve. Az elsütés csak ennek a karnak a markolatba történő besüllyesztésével, azaz a fegyver markolatának határozott, bizonyos nagyságú erőkifejtést igénylő megszorításával válik lehetővé.
Úgy a revolverek, mind a pisztolyok tartalmaznak olyan szerkezeti megoldásokat, amelyek jellemzők a gyárra. Ilyenek például a kakasrugó kialakítása (alakja, feltámasztási módja stb.), a huzagolás csavarzati iránya, a revolvereknél a dobszerkezet többpontos reteszelése, a pisztolyoknál a hüvelyvonó szerkezet és még lehetne folytatni a sort.

A fent említett sajátosságok több évtizede kipróbáltak, az eltelt idő alatt szinte a végletekig csiszolódtak, tökéletesedtek és egyszerűsödtek. Mindez visszatükröződik az igen nagy népszerűségben, keresettségben, a nemzetközi mezőnyben elfoglalt igen előkelő helyben. Nem véletlen, hogy nagyon sok gyár egy-egy új termék kialakításánál előszeretettel fordul a Colt fegyverek felé. Vannak, olyanok, amelyek egy az egyben lemásolják az adott konstrukciót és változatlan szerkezet mellett, mindössze más név begravírozásával sajátjukként dobják a piacra. Elterjedtebb azonban, amikor az új fegyver megalkotásánál a leglényegesebb részegységeket “emelik át” a fejlesztés alatt álló típusba, azokat, amelyek már közismertek, mindenki által elfogadottak és nagyra értékeltek. Ilyen lehet akár a fegyver alakja, a reteszelési megoldás, a revolvereknél a külső jegyek, például a dobrekesztő konstrukciójának átvétele stb. Ez az út is majdnem annyi piaci sikerrel kecsegtet, mint a teljes másolás.

A képeken látható Colt fegyverek – bár valóban kevés olyan szerkezeti megoldást tartalmaznak, amit az utóbbi években fejlesztettek volna ki, ennek a több, mint 160 éves gyártási múltnak az igazi eszenciái. A maguk egyszerűségével, megbízhatóságával, a kezelés sokéves tapasztalata által kikristályosodott ergonómiai sajátosságaikkal, a mai kor igényeihez igazodó külképükkel, űrméreteikkel és teljesítményükkel méltán tekinthetők a kézi lőfegyverek egyik legelterjedtebb fegyver típusainak.

Klabacsek Gyula