Zsebibaba, a régi ismerős – ME 38 Pocket

ME 38, de melyik?

Az ME 38 önmagában nem elegendő a pontos típus meghatározásához, hiszen ezzel az megnevezéssel legalább féltucatféle különböző gázrevolver volt forgalomba, különböző szerkezeti felépítéssel és külsővel. De ennél is fontosabb, hogy az ME 38 kezdetű modellek némelyike még csak nem is német, hanem olcsó, gyenge minőségű olasz import volt.
Mára azért eljutottunk oda, hogy az összes Cuno Melcher (ME) gázfegyver házon belül, Solingenben készül, csak a légfegyvereik között van külső beszállítótól származó. De azok is németek: Weihrauch és Record.
A cikkben szereplő fegyver pontos megjelölése tehát ME 38 Pocket, és vele műszakilag a 3″-es csőhosszú ME 38 Magnum azonos, csereszabatos.
A jelen pillanatban is gyártásban levő ME 38 Compact például a Ruger SP101 másolata, tökéletesen különböző külsővel és szerkezettel.

J-frame-szerű

Ha pedig már a külsénél tartunk! Az ME 38 Pocketnek nincs konkrét éles megfelelője, noha méretében, formájában leginkább a jól ismert Smith and Wesson J-frame snubbiekra emlékeztet. Az azokhoz való szövet- vagy bőr tokokba szépen passzol is, de a precízen formázott (formazáró) műanyag tokok már jellemzően nem illeszkednek igazán.
Ez a kisebbik baj, a zavaróbb az, hogy ugyanennyi erővel lehetett volna szabványos J-frame markolatkeretet tervezni rá. Ekkor markolatok széles választékából lehetne választani. Így azonban az alap fekete vagy barna, csak kis kezűeknek kényelmes műanyagmarkolatot csak az ME 38 Magnum nagyobb műanyagmarkolatával vagy drága famarkolatával lehet kicserélni, testre szabni.
Amint a bevezetőben említettük a 9 mm R Knall gáz-riasztón kívül készül a típus 4 mm RZ szobai céllövőtöltényhez is, korábban 5, ma már 9-lüvetű dobbal. A nagyobb ME 38 Magnum ötlövetű 6 mm Flobert Short kaliberben is készült (a flóbert kiviteléről 2004 előtt jeletn meg teszt lapunkban). Ezek a játékszerek mára engedélyköteles lőfegyverek lettek, hála jogalkotóink mérhetetlen ostobaságának.
(Az ME 38 Magnumnak mellesleg készül 7,5 J alatti, LEP-patronos légfegyver kivitele is.)
Az ME 38 Pocket és Magnum modelleket egyébként az 1990-es évek elején fejlesztették ki, kifejezetten alacsony árkategóriás önvédelmi gázrevolvernek. Semmiképpen sem érdemes tehát a drágább modellek anyagait, vagy kidolgozási precizitását számonkérni rajtuk.

“Five for sure”

Az amerikai szlogen, mely a címben szerepel, minden 5-lövetű snubbie revolverre igaz, és szabadon fordítva annyit tesz “ötöt biztosan”, “öttel biztosra mész”. Esetünkben az 5 db 9 mm R Knall peremes, központi gyújtású gázpatronró – mely a dob kapacitása – mondhatjuk el, hogy fegyvertelen támadó ellen megfelelő védelmet nyújt.
Az ME 38 Pocket elsütőszerkezete DA/SA, ütésátadó karos passzív ütőszegbiztosítással. A revolverező elsütéshez szükséges erő meglehetősen nagy, megkockáztatom, hogy gyengébb női kéznek akár már túl sok is, férfikéznek ez nem okozhat gondot. A single action állásba felhúzni kakast azonban kifejezetten megerőltető, még szerencse, hogy erre egy lövedék nélküli gázfegyvernél semmi szükség sincs.
Az ME 38 Pocket – alacsony árfekvésének megfelelően – majdnem teljesen spiáterből van. A tok, a dob és az elsütőszerkezet is cinköntvény. Acélból van viszont a tűzfal, mely egyben az ütőszegház is és érdekes módon kiszerelhető kompletten a fegyverből. Ugyancsak acél a dobtovábbító kar, és az ütésátadó kar, ami miatt az ütőszeg nem veri szét a spiáter kakast.
A csőben egy darab keresztirányú acél akasztólap van, mely gyakorlatilag felezi a csőfuratot, teljesen átér azon. A csőfar-dob hézag kb. fél milliméteres, tehát a megszokott kb. 3 méteres hatásos lőtávot semmiben nem befolyásolja negatívan.
A csőtorkolatnál menetes szakaszt találunk (a csőfurathoz képest szintetoltással), ide csavarozható fel az acél rakétalövő toldat (15 mm). A dobban egy excentrikus szűkítés következik a töltényűr után, illetve egy keményfém tárcsa van körbeöntve a dob cinköntvény anyagával. A felfúrás kizárva!
A revolver Smith and Wesson rendszerű dobnyitó tolókát kapott, a bal markolatpanel felett találjuk ezt, és a dobnyitáshoz előre kell nyomni. Az ejektorrúd végét nem rögzíti külön rugós retesz, ehelyett kúposra kiképzett dob felöli része nekifeszül a toknak. Ennek ellenére a dob némileg lötyög, ami lövedékes flóbertek pontosságát rontotta annó, de a gáznál irreleváns.
A dob az S&W-nek megfelelően, hátulról nézve az óra járásaval ellentétesen fordul.

Kidolgozási minőség, működés, ár

A fekete kivitel matt felületkezelést kapott, ez ebben az árfekvésben megszokott, viseléskor gyorsan kopik a spiáterről. A nikkelezett kivitel kifejezetten szemrevaló (bár értelemszűen egy két és félszer ennyibe kerülő RG69 nikkelezéséhez képest azért rücskös.), a dobnyitó tolóka és az elsütőszerkezet látható elemei továbbra is feketék maradnak.
A vaskos, az ejektorrudat teljesen burkoló csőköpeny “magnumos” látvány, kifejezetten szemrevaló, bár valamennyit hozzáad a revolver tömegéhez. Ez üresen valamivel fél kilogramm feletti, tehát azért könnyedén hordható állandóan.
Ami még esztétikailag negatívum, hogy a tokfedél illesztési hézagai eléggé nagyok, de mielőtt ezt elkezdeném kritizálni, ismét érdemes az árcédulára pillantani.
Az ME 38 Pocket még nikkelezett kivitelben is 30 ezer forintnál kevesebbe kerül.
Ehhez képest teljesen jól működött Umarex-PTS riasztópatronokkal kipróbálva, és egy jól hordható méretű önvédelmi eszköz, ha nem is éppen egy csúcsmodell.
Tipikus példa az ME 38 Pocket arra, hogy “nem kell mindig kaviár”, ha a belépő szintű gázfegyverünk mindig nálunk van, és megbízható, az ugyanúgy megmenthet bennünket egy megbicskázástól, mint egy sokszorta drágább társa.

Vass Gábor