SIG Sauer P226 X-Five – – Univerzális nehézsúlyú

Sokéves késésben

A SIG Sauer menedzsmentje valamiért tökéletesen figyelmen kívül hagyta az utóbbi két évtized nemzetközi szintű átrendeződését a sportlövészet terén. A klasszikus pontlövő (statikus) számok háttérbe szorultak, míg a dinamikusabb, mozgalmasabb szituációs jellegűek egyre több embert vonzottak. A legnagyobb ilyen lövészsport kétségkívül az IPSC, annak is a standard versenyszáma. Ezt pedig ? tetszik, nem tetszik ? a tokbiztosítós, single action M1911 köré építették fel. Hiába voltak tehát a SIG újabb ? teljesen acél ? DA/SA, fesztelenítős pisztolyai a production kategóriában, vagy akár az IDPA-ban oly sikeresek, ha egyáltalán nem volt tokbiztosítós modelljük. (A SIG P210 luxusmodellt most ne vizsgáljuk, hiszen azt tokbiztosítója ellenére nem lehetett igazán gyorsan tűzkésszé tenni.) A nagy német konkurens, a Heckler und Koch az USP Experttel több, mint fél évtizeddel megelőzte a SIG-et a tokbiztosítós, univerzálisan szituációs vagy pontlövészetre is alkalmazható sportpisztolyával (bár ugye a könnyű műanyag tok miatt az mindkettőre kompromisszum volt). A tengerentúlról már régóta érkeztek Európába a kétsoros tárral készült M1911-klónok, elég, ha a kanadai Para-Ordnance-okra, vagy a texasi STI-okra gondolunk. A SIG Sauernek tehát ebben az illusztris, habár nem éppen olcsó mezőnyben kellett valami nagyot produkálnia, miközben a konkurensek már sok éve ?befészkelték? magukat a sportfegyverpiacra.

Bemutató: IWA 2004

Az új SIG pisztolyt először a 2004-es IWA kiállításon láthatta a nagyközönség. A hely megválasztása azért is lényeges, mert ezt a fegyvert nem elsősorban az USA, hanem az európai piacra szánták. (Egyébként a SHOT Show-n mutatták volna be.)
Az új fegyver csak nevében P226-os, valójában a külső formai SIG-jegyeken kívül szinte csak egyes apróbb alkatrészek azonosak.
Az új pisztoly tokja a szolgálati/önvédelmi SIG Sauerek alumíniumtokjával szemben teljesen acél (ami már a korábbi DA/SA sportváltozatokon is megjelent), méghozzá a szánnal és a csővel együtt rozsdamentes acél, ami a kétségtelenül nagyon dögös megjelenés mellett a karbantartást is egyszerűsíti. Ez egy nagy rendszerességgel használt, nagy lövésszámra méretezett sportpisztolynál nem rossz megoldás.
A legdrámaibb változás azonban az, hogy szakítottak a revolverező (DA/SA) elsütőszerkezettel, illetve az önvédelmi fegyver filozófiájukba kiválóan beleillő biztosító nélküli, csak fesztelenítős megoldással. Ehelyett az X?5 csak single action külső kakasos elsütőszerkezetet kapott, kétkezes tokbiztosítóval, amúgy M1911 módra. Így tehát semmi akadálya, hogy a versenyző csőre töltött, felhúzott kakasú, bebiztosított pisztollyal (cocked and locked) kezdje a küzdelmet.
Alapvetően változott a markolatkialakítás is, holott a SIG-ek markolata a kétsoros tárral rendelkező öntöltők terén már így is a legjobbak közt volt. Itt viszont nem kellett helyet szorítani a revolverező elsütőszerkezet elemeinek, meg a fesztelenítőnek, így még keskenyebb lehetett a markolat. Erre pedig egy valóban gyönyörű Nill-griff diófa markolat került, mely inkább luxuscikk, semmint praktikus kiegészítő. Kétségtelenül jó a fogása, vitrinben jól mutat, de egy ?dolgozó? pisztolyra jobb lett volna, ha gumimarkolat kerül, a famarkolat kb. 200 eurós árával pedig csökkenteni lehetett volna a végtermék árát.
A pisztoly szánjára süllyesztett kivitelben állítható mikrométeres nézőke (Bo-Mar) került, a süllyesztés itt azért fontos, mert sok versenytárstól eltérően nem olyan a látvány, mintha csak utólag biggyesztették volna oda, sportosítandó a fegyvert. A célgömb cserélhető, ami nem hátrány, hiszen alapvetően pontlövészetre megfelelő a szélessége, nagyon jól tölti ki a nézőke kivágását, míg gyorsabb tüzelésnél keskenyebb célgömb (mellette nagyobb rés a nézőkében) segítene
a gyors célravezetésben.
A P226 X?5 jelenleg 9 mm Luger és .40 SW kaliberben készül, mindkettő váltószettként is megvásárolható civilizált országokban (nálunk már nem, mert betiltották az engedélyhez kötéssel). Egyes szaklapok információi szerint a .357 SIG és a .45 GAP kaliberű kivitelekkel is kísérleteznek a gyártónál, hiszen a tok itt is lehetne közös.
Sok állítási lehetőség és mégis biztonságos!

A SIG P226?X5 esetében szinte annyi állítási lehetőséggel látták el az elsütőbillentyűt, mint egy klasszikus pontlövő, kis kaliberű csúcsverseny-modellnél.
Az elsütőbillentyű helyzete állítható, a markolat hátsó részétől mért 65?75 mm közt, így mindenki saját mutatóujjának hossza szerint tudja pozicionálni az elsütőbillentyűt, nekem, átlagos kézméretem mellett nem kellett hozzábuherálni a gyári beállításhoz. A billentyű helyzetének állítása egyébként az oldalán levő csavar kitekerésével, majd a kívánt pozíció elérése után újra megszorításával történik.
A sátorvas elülső része felett szemből nyíló kis furatba bedugva a fegyverhez adott 2 imbuszkulcs közül a kisebbiket, tudjuk a sütési erőt állítani. Az állítási értékek 10?16 newton köztiek, amelyek közül az alsó már túl kevés is egy szabályoknak megfelelő pontlövő pisztolyon.
A sátorvas alsó részén, közel a markolathoz újabb furatra lelünk. Ezen bedugva a már említett kis imbuszkulcsot a túlhúzás mértékét áll módunkban beállítani. Ez két okból lényeges, az egyik, hogy sütés közben ne ránthassuk le a fegyvert a célról, másrészt, hogy szituációs lövészetben kisebb ?trigger reset?-tel (ujjunk minél rövidebb előre-hátra mozdításával), még gyorsabban lőhessük a következőt. Itt azért célszerű óvatosnak lenni, mert be lehet úgy csavarni a kis állítócsavart, hogy sütés egyáltalán ne következhessen be. A gyerekzár-mizéria egy újabb megnyilvánulása?
A sokféle állítási lehetőséget kínáló finom elsütőszerkezet a legtöbbször, különösen a nagy kaliberű sportpisztolyokon együtt jár azzal, hogy a biztonsági elemek nagy részét (pl. a markolatbiztosítót, ha van) kikötik, hogy azok mozg(at)ása ne rontsa le a sütést.
A SIG Sauernél kifinomultabb megoldást választottak, a véletlen elsülést meggátló szokásos szolgálati-pisztolyos védőelemek mind megvannak az X-Five-on is.
A passzív ütőszeg-biztosító nyomódugó állandóan blokkolja az ütőszeg előremozgását mindaddig, míg az elsütőbillentyű nincs teljesen hátrahúzva. Ha pedig ez nem lenne elég, a kakas sem érheti el az ütőszeget, csak a sütés pillanatában. Az egésznek mindössze annyi ára van, hogy a billentyű előhúzása kicsit nagyobb a szokásosnál, de ez nem zavaró a lövészet során.

Régi reteszelés és új helyretoló szerkezet

A SIG Sauer P226 X-Five 5 hüvelykes csöve jóval vastagabb a szolgálati modellekénél, zárolása azonban ugyanolyan. Rövid csőhátrasiklásos Browning-SIG-reteszelés, melynél a szögletes töltényűrblokk záródik a hüvelykivető nyílásba a szánon. Alul a csőszakállban levő ferde pálya kapcsolódik a tokban levő acélbetétbe, így vezérelve a hátramozgó szán lebillenését. A megszokottakhoz képest annyi a differencia, hogy a tokban levő acél betéttömb sokkal nagyobb, mert magában foglalja az elsütőszerkezet állítócsavarjait is.
A cső alatt elhelyezkedő helyretoló szerkezet a normál SIG pisztolyoknál nem több, mint egy acélrúd, körülötte egy fonott csavarrugó. Itt azonban az elülső rugó mögött egy pufferrendszer helyezkedik el, melynek rugója nagyobb átmérőjű. Ez a rendszer gyengíti az elülső helyretoló rugó öszszepréselődése utáni felütközéskor bekövetkező ütést, illetve lágyítja a hátrarúgás dinamikáját. Ezáltal növeli a fegyver potenciális élettartamát és csökkenti a lövő igénybevételét is. Persze mielőtt elkezdenénk örömünkben ugrálni, hogy mekkora nagy újítás ez a SIG-től, nézzünk bele egy HK USP-be?
A pisztoly szétszerelése is a megszokott SIG Sauer-mintát követi, a töltetlenség ellenőrzése után a hátul fennakasztjuk a szánt, majd a tok bal oldalán, a sátorvas felett levő szétszedőkart lefele fordítva vehetjük le a komplett szán?cső?helyretoló szerkezet egységet.
A helyretolószerkezet rendszer két darabjának az összeillesztése az egyetlen, amiben bonyolultabb a szerelés, mint bármely más jól ismert SIG Sauernél.

Hibakeresőben

Az új SIG-csúcsmodell mindenkiből, aki megnézte, elégedett sóhajokat, elködösülő tekintetet csalt ki,
egyszerűen nagyon jól néz ki. Itt szerencsére nem vettek igénybe talján formatervezőket, ennek ellenére a forma azonnal erőt, robosztusságot sugall, olyan, mintha egy acéldarabból kifaragott fémszoborral lenne dolgunk. De hagyjuk a költői gondolatokat…
A SIG P226 X-Five kidolgozása erősen megközelíti azt a minőséget, amikor az embernek már nincs mibe belekötnie. Gyakorlatilag tökéletes felületkezelés, sem kívül, sem belül nincsenek gépnyomok, számtalan állítási lehetőség van, de azért hibátlan fegyver nincsen, így ez sem volt az.
Az első apró kifogás szinte csak esztétikai jellegű, de ez a fegyver anynyira eltalált formájú, hogy szemet kell, hogy szúrjon az egyébként remek tártölcsér alumíniumanyagának a tok rozsdamentes acéljától némileg elütő színe.
A szánakasztó némileg csekélyke méretei és kemény járása a sportlövői gyakorlatban nem probléma, IPSC-ben ugyanis jellemzően nem mennek el a teljesen ?száraz? tárig, pontlövő meg úgyis csak ötöt táraz sorozatonként.
Az egyébként tökéletesen jól működő kezelőszervek közt azonban van egy kakukktojás, ahol valamit nagyon elnéztek. Ez pedig a biztosító. Csőre töltőm a fegyvert, könnyed hüvelykujjmozdulattal megpróbálom bebiztosítani (ezt mindkét kézzel megtehetem), de a kis kar egy ponton túl nem mozdul felfele. Egyszerűen túl kemény. Érdekes, hogy kibiztosítani azt könnyen, gyorsan lehet. A gyártó állítása szerint azért készült ilyenre, hogy ne biztosíthassa be a verseny hevében a lövő véletlenül
a fegyvert. Na, de így akarattal sem fogja tudni, csak alapos fogásváltás után. Nagyon utólagosan kitalált magyarázatnak tűnik.
Természetesen ez nem olyan súlyú probléma, amit egy félperces polírozással ne lehetne könnyedén megszüntetni, csak éppen a SIG-től és annak árától elvárható, hogy semmit ne kelljen hozzányúlni utólag.

Tárak és számok

A pisztoly kétsoros, acéltestű táraiból kettőt adnak a fegyverhez (a legtöbb konkurenshez, főleg, ha azok az Atlanti-óceán túlpartján készültek, legfeljebb 1 db jár, és csillagászati összegért lehet csak másikat szerezni).
A tárak Olaszországban készülnek (nem véletlen, hogy a gyári csomagolásból kivéve ezeken voltak csúnya foltok), így a fegyverre írt Made in Germany pici csorbát szenved.
A tártestek oldalán levő kémlelőnyílások csak 17 darabig tartanak,
holott 19 db 9 mm Luger lőszer fér a tárba. A látszólagos ellentmondásnak az az oka, hogy a tárkapacitás az alumínium tárfenékbővítővel nő csak 19-re. Azért egy ilyen drága fegyvernél igazán lehetett volna még egy furatot tenni a tártestre, mert fogalma nincs így a lövőnek, hogy 17-et vagy 19-et tárazott-e be eddig.
(Nem is tart ám olyan soká kilocsolni azt a 19+1 lövést, betölteni időrablóbb).
A pisztolynak létezik egy ?pontlövő-only? kivitele, melynél mind a tártölcsért, mind a tárfenék-hosszabbítót elhagyják.
Álomjó lövészet

A P226 X?5 pisztollyal kb. 130 lövést adtunk le (MFS 8 g FMJ lőszerrel), mindeközben nulla akadály, vagy bármi zavaró tényező lépett fel. Az új csúcsmodell tehát nemcsak szép,
hanem megbízható is, ami sok tengerentúli hasonló árfekvésű versenyfegyverről csak hosszas és drága (sok-sok próbalövést igénylő) tuningolgatás és finomhangolás után mondható el.
A sütés alapállapotban ? vélhetően termékfelelősségi/biztonsági okokból ? a keményebb irányba volt eltekerve, de még így is nagyon lágy volt, némi túlhúzással. A hátrarúgás elenyésző volt, alig többnek érződött, mint egy .22 LR sportpisztolyon. Ez persze nem véletlen, hiszen üresen csaknem 100 grammal nehezebb a P226 X?5, mint egy 6″-es csövű Smith and Wesson M686 revolver!
A pisztoly súlyeloszlása mégis olyan jó, hogy nem érződik rajta, hogy orrnehéz lenne, bár az kétségtelen, hogy pontlövészetre egy 20-as szériában kitartani fárasztóbb, mint könynyebb, esetleg műanyag tokos vetélytársait.
A P226 X-five-val több alkalommal is sikerült 10-es kör (8-a lőlap) méretű 4?5 lövéses szórásokat lőni, ami jól mutatja, hogy milyen pontos a fegyver mozgó csöves reteszelése ellenére. Első 20-as sorozatom egyből 170 kör lett, aminél a fegyver (és általában én is) garantáltan többre képes kis gyakorlás után. (Azért a kisördög azt mondatja velem, hogy hasonlóan pontos (fix csöve miatt), egy 50 ezer forintos használt .38 Spec. Taurus sportrevolver).
A 8?10 méterről történő IPSC-stílusú locsolás is kiváló szórakozásnak bizonyult, gyorsan és pontosan lehetett középen elhelyezni a duplákat. Itt azért egy mostanában STI 2011-gyel versenyző kolléga megjegyezte, hogy neki itt azért már kemény és túlzott túlhúzású az elsütőbillentyű gyári beállítása, illetve némileg érezhető a magasabban fekvő csőtengely. Számomra viszont ? talán kevésbé elkényeztetett lévén ? nagyszerűnek tűnt a fegyver, hiszen a nagy tömeg miatt szinte csak a célra kellett tartani a pisztolyt, és húzogatni a billentyűt, az irányzékok alig döcögtek, szinte nem is kellett őket újrarendezni, és lehetne ebbe még gyengébb hátrarúgású lőszert is tenni.

10 hónap

A SIG P226 X-Five kivételes minőségű és képességű pisztoly. Az általam kipróbáltak közül ez a modell közelíti meg legjobban azt az univerzális sportfegyvert, amely lassú pont-lövészkedésre, és gyors, dinamikus akciókra egyaránt közel tökéletes, minimális kompromisszummal.
Amire még dúsabb (amerikai piaci) fantáziával el tudom képzelni, az a lakásvédelmi, illetve SWAT Team entry-gun (behatolófegyver) szerepkör. A sütést a legkeményebbre állítva, iszonyatos tűzerőt (19+1 lövés), és nagyon jó kontrollálhatóságot (nagy fegyvertömeg) képvisel.
Néha már célozgattunk rá, hogy sajnos a megbízható és szép, és pontos jelzők mellé az ?és olcsó? nem társulhat. A minőséget ezúttal is meg kell fizetni. A SIG Sauer P226 X?5 pisztoly hazai ára 10 havi bruttó magyar minimálbérnek felel meg (kb. 550 ezer Ft.).

www.sigsauer.de

Vass Gábor