?rségváltás Alsó – -Szászországban

A német rendőrség igényei hosszú ideje meghatározó szerepet játszanak a maroklőfegyverek fejlesztésében. Ugyanezen tényezők hívták életre a HK nemrég megjelent műanyag tokos pisztolyát, mely az ideális szolgálati fegyver legújabb koncepciójának hivatott megfelelni.

Rendőrsztori

Germán ?szomszédaink? fegyverparkja sokszínűnek nevezhető. Az 1970-es években elszaporodó (napjainkban újra szomorú aktualitást nyerő) terrorcselekmények valóságos korszerűsítési lázat indukáltak Nyugat-Németországban. Olyan klasszikusnak számító pisztolyok kerültek az egyenruhások kezébe, mint a Walther P5, a SIG P6, a HK P7. Ez a szokatlan bőség annak volt köszönhető, hogy a kormánytendereken (a hazai ipar védelmében) gyakran több győztest is kihirdettek, a tartományi rendőrségek pedig szabadon választhatták meg fegyverzetüket. Ma sem számít ritkaságnak, hogy két szomszédos terület rendfenntartói teljesen más típusú pisztollyal indulnak munkába.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai és a nyugati mércével lassan elöregedő, egyre drágábban karbantartható fegyverek az 1990-es években újra életet leheltek azokba a törekvésekbe, melyek a ?tökéletes? rendőrségi pisztoly létrehozását tűzték ki célul. Az eddig használt eszközök hibájaként részben azt rótták fel, hogy DA/SA elsütő- szerkezetük alaposabb kiképzést és rendszeres gyakorlást igényel. Stresszhelyzetben a két sütésmód közötti váltás, a hosszú revolverező első lövés a statisztikák szerint csökkentette a tűzharcok eredményességét. (Az érthetőség kedvéért itt érdemes megjegyezni, hogy magyar kollégáikkal ellentétben a német rendőröknél a csőre töltött, fesztelenített hordmód a bevett gyakorlat.) Szintén e modellek számlájára rótták fel, hogy bizony egyiket sem rendőrhölgyek kezére tervezték.
Az egyfajta ?kakukktojásnak? számító, 23 évvel ezelőtt rendszeresített HK P7 (PSP) pisztoly ugyan megoldást jelentett a DA/SA problémákra, ám szokatlan működése, könnyű sütése révén az első számú baleset okozóvá lépett elő a szerényebb felkészültségű közegek körében. Az intézkedés hevében, elővétel közben sátorvason belül felejtett ujjnak bizony gyakran egy takaros derék- vagy comblövés lett az eredménye. Nem maradt tehát fegyver, ami ne vált volna bizonyos mértékig ?kegyvesztetté? a rendőrség szemében.

Változó játékszabályok

Az 1990-es években a német gyártók egymás után indultak rohamra, hogy legújabb műanyag tokos modelljeikkel (Walther P99, HK USP/P10, sigpro 2009) meghódítsák a hazai vásárlókat. Mindegyik fegyver elnyerte ugyan a megfelelő állami minősítéseket, de igazán csak a HK P10 került kisebb számban rendszeresítésre. A szolgálati fegyverek gyártására vonatkozó ún. ?technikai irányelvek? (Technischen Richtlinie Pistolen) 1997-es és 2000-es módosítása csak olaj volt a tűzre. Ez a rendőrség által kibocsátott dokumentáció olyan pisztolyok rendszeresítését javasolta, amik hatékonyan csökkentik a stressz alatt fellépő tipikus fegyverkezelési hibákat ? fesztelenítő nélkül is biztonságosak, minden lövésnél lehetőleg azonos elsütést produkálnak, mely nem nehezebb 65, illetve nem könnyebb 20 newtonnál. A számos egyéb követelmény között szerepelt a ?gyengébbik nem?, és a balkezesek igényeinek fokozott figyelembevétele is.
Rajt?cél győzelem?

Amíg a vetélytársak a változó játékszabályok mellett is ? apróbb módosításokkal ? kitartottak meglévő modelljeiknél, addig a Heckler & Koch kénytelen volt a nehezebb utat választani. A P10 (USP Compact) némileg hátrányban volt a konkurenciához képest, mert nem felelt meg maradékta-lanul az ergonómiai igényeknek, ezért a továbbfejlesztés mellett döntöttek.
A P2000 (P20) névre keresztelt, 9 mm Luger kaliberű, kompaktpisztoly nullszériás változatát először két évvel ezelőtt, a nürnbergi fegyverkiállításon tekinthettük meg, mely ? a gyártó nem kis büszkeségére ? már akkor megkapta az új irányelvek szerinti minősítést. Idén februárban a német rendőrszakszervezet lapja már azt adta hírül, hogy az Alsó-Szászországban (Niedersachsen), a második legnagyobb tartományban, a HK került ki győztesen, összesen
15 000 darab P2000 V2 pisztolyra kapva megrendelést. Októberben Baden-Württemberg is úgy döntött, hogy ezzel a fegyverrel kívánja felváltani kiszolgált a Walther P5 és HK P7-eseket. A pletykák szerint Thüringia és Saarland rendőrsége is hasonló lépést fontolgat. A fejlesztésbe ölt idő tehát kifizetődni látszik, hiszen (legalábbis e cikk írásakor) más gyártó még nem könyvelhetett el hasonló sikereket.

?Ráncfelvarrás? HK-módra

A P2000 és a fejlesztés alapjául szolgáló USP Compact (lásd Kaliber 30. szám) között legalább annyi hasonlóságot fedezhetünk fel, mint különbséget. Az új pisztoly sokat veszített elődje katonás szögletességéből, mivel az éleket a komfort fokozása végett szinte mindenhol gondosan lekerekítették és a függőleges sátorvas alakját is módosították. A csőtorkolatnál elkeskenyedő, domború tetejű szán kisebb méreteket sugall, noha a kézikönyv számadatait böngészve nem találunk jelentős eltérést. Ami valójában csökkent, az a fegyver ?térfogata?.

A markolat formája megváltozott, jellegzetes elöl-hátul kihasasodó ívet kapott, mely kényelmesebb és némivel magasabb fogást tesz lehetővé. A kisebb kezű felhasználók, hölgyek számára gyakran gondot jelent öntöltő pisztolyoknál az elsütőbillentyűhöz való hozzáférés ? ezt a P2000 esetében a markolat két oldalán létrehozott bemélyedésekkel könnyítették meg, további értékes millimétereket faragva le a markolat kerületéből. A kisebb méretet érzékelteti, hogy az USP Compact tárai nem férnek bele a fegyverbe, sőt, mondhatni vaskosnak hatnak a P2000 mellé helyezve. A gyakran kritizált ?szúrós? recézés is eltűnt a markolatról, és kétféle, kevésbé agresszív textúrának adta át a helyet. A tok készítéséhez használt műanyag is érezhetően simábbnak, jobb minőségűnek tűnik.

Még a markolatnál maradva, nem lehet szó nélkül elmenni a következő fontos változás, a cserélhető markolatpanelek mellett. Úgy látszik, már minden német gyártó ?kötelező feladatnak? tekinti, hogy ezt az ügyes megoldást a Walther P99-ről szemérmetlenül lekoppintsa (lásd még sigpro-pisztolyok). Egy üreges csap kiütése után háromféle méretű ? nagyságsorrendben S, M és L jelzésű ? panelt cserélgethetünk kedvünk szerint. (Létezik a kézikönyv tanulsága szerint XL méretű panel is, de ezt rejtélyes oknál fogva nem mellékelték a tesztfegyverhez.) A P2000 Nürnbergben bemutatott, nullszériás darabjain ezek még puha gumiból készültek, de végül a HK mégis inkább a kemény műanyag mellett döntött. Valószínűleg azért, mert a cserélhető panelek egyúttal a kakasrugó fészkéül is szolgálnak, az összenyomott gumi (melynek fokozott kopása sem elhanyagolható szem-pont) pedig akadályozhatja a működést. A gumi végül sokkal praktikusabb helyen, a tárfenéklemezen került felhasználásra, mely több előnnyel jár. Gyors tárcserék gyakorlásakor nem kell féltenünk a földre pottyanó tárakat, illetve a derékon, testhez közel hordott fegyver kevésbé fogja viselője oldalát nyomni, vagy a fedőruházatot kikoptatni.

Két kézre szabott ergonómia

Kissé érthetetlen, hogy még a legnépszerűbb önvédelmi maroklőfegyverek között is alig akad olyan modell, amely egyformán részesítené előnyben a jobb- és a balkezeseket. A gyártók néha megpróbálják a csorbát speciális változatok piacra dobásával kiköszörülni, azonban ezek gyakran felemásra sikerednek. Heckler & Koch fegyverek kapcsán a mindkét kézzel azonosan működtethető pisztoly mintapéldája a már említett P7-es volt (lásd Kaliber 32. szám). Az új P2000 ennek hagyományait folytatta. Az USP-hez képest szembetűnő eltérés, hogy eltűnt a tokra szerelt nagyméretű biztosító-fesztelenítő kar. Helyette csak egy egészen szokatlan helyen megbúvó, aprócska fesztelenítőt találunk, mégpedig a kakas bal oldala mellett. Az ötletesen elhelyezett kezelőszerv több korábbi ergonómiai hibát oldott meg. A régi stílusú kar ugyanis zavarta a kisebb kezű felhasználókat a kényelmes fogásban, illetve lövés közben, nagy erővel a karra támaszkodva könnyű volt véletlenül lefeszteleníteni a fegyvert. Az új elrendezés már semmilyen formában nem akadályozza a felhasználó ?működését?. Némi fogásváltással ugyan, de mindkét kézzel, hüvelykujjal feszteleníthetünk, nincs szükség olyan extrém ujjgyakorlatokra, mint a Walther P99 vagy a SIG-pisztolyok balkezes fesztelenítése esetén. A karocskát lenyomva jól hallható kattanással szabadul fel a kakasrugó.

A következő ?extra? az áramvonalasabb, kisebb méretű, kétoldali szánakasztó, melynek használatát nem kell különösebben részletezni. Az USP-nél megszokott, mindkét kézzel működtethető tárkioldón nem változtattak, csupán a kezelőszerv védelmében fokozták a sátorvas és a markolat találkozásánál az anyagvastagságot. A régi pisztolyokon tárkioldás közben néha előfordult a középső ujj húsának enyhe becsípődése, ezt az apró kellemetlen-séget a kioldókar alatt létrehozott keskeny bemélyedéssel orvosolták.

Revolverezzünk könnyedén!

A korábbi modellekhez hasonlóan a P2000 is a Browning-SIG reteszelés módosított változatát alkalmazza, ahol a töltényűrblokk a szán hüvelykivető nyílásába záródik, és a helyretoló rugó vezetőrúdján kiképzett kényszerpályán billen le. Az ütközéscsillapítás feladatát az USP Compactnál megszokott módon egy széles, fehér műanyag gyűrű látja el, amely szabadon mozog a lapos keresztmetszetű helyretoló rugón. A működést az úgynevezett ?előfeszített? elsütőszerkezet teszi érdekessé, melyhez valószínűleg a Daewoo DP51, vagy a Para-Ordnance LDA (Light Double Action) adta az ?ihletet? a tervezőknek. Ahogyan a zárójelben olvasható rövidítésből kiderül, ennek lényege a könnyű revolverező elsütésben rejtezik. Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a fegyver mindig hosszú billentyűúttal működik, a kakas minden lövés után nyugalmi állapotba tér vissza, viszont a lövés kiváltásához sokkal kisebb erőkifejtésre van szükség, mint a konvencionális DAO (Double Action Only) pisztolyoknál. Hogyan lehetséges ez?
A titok kulcsa itt is ugyanaz, mint a többi gyártónál. A kakas két darabból, egy szokványos külső és egy rejtve maradó belső részből áll. A külső rész megfeszítésekor (csőre töltés, kézzel felhúzás) a belső kakas összenyomja a kakasrugót, és ?előfeszített? állapotba hozza az elsütőszerkezetet. A külső kakas ezután visszatér nyugalmi állapotba, hiába is próbáljuk hátsó helyzetben marasztalni. Mivel a belső kakas már ?tárolja? a rugó energiáját, nekünk a lövés kiváltásához csak a külső kakast kell az elsütőbillentyűvel mozgatnunk, ami alig igényel erőkifejtést. A rendszer előnye leginkább önvédelem kapcsán mutatkozik meg. A rendkívül hosszú billentyűút fokozott biztonságot jelent ? a véletlen elsütés esélye szinte kizárható ? a DAO-szerkezet nehézkes működése nélkül. Az élmény leginkább ahhoz hasonlítható, mintha egy single action pisztollyal lőnénk, ahol az elsütőbillentyűnek hatalmas holtjátéka van. Az új megoldás csökkentette a elsütőszerkezet alkatrészeinek számát ? igaz, hogy ez főként a szükségtelenné vált manuális biztosítónak, és a végtelenül egyszerű fesztelenítőnek köszönhető. Természetesen a tárbiztosítás kivételével az összes megszokott passzív biztosítás megtalálható a pisztolyon.
Megjegyzendő, hogy a HK jóval a P2000 megjelenése előtt, LEM (Law Enforcement Module) név alatt 4000 darab, hasonló működésű USP40 Compact pisztolyt adott el az amerikai bevándorlási hivatalnak (INS). Marketingokokból ma már csak a P2000 készül ezzel az elsütőszerkezettel.
Gyűrű a töltényhüvelyen

Az egyik legkevésbé szembetűnő módosítás a P2000 poligonhuzagolású 3,5″ csövében fedezhető fel. A töltényűrt alaposabban szemügyre vételezve, annak utolsó harmadában, egy keskeny körkörös kiemelkedést, afféle gyűrűt pillanthatunk meg. Ami első pillantásra esetleg megmunkálási hibának tűnhet, az valójában a fegyverbe visszajutó szennyeződés csökkentését szolgálja. Tüzeléskor a hő és a gáznyomás hatására kitáguló töltényhüvelyek belepréselődnek ebbe az egyszerű tömítésként funkcionáló perembe, és meggátolják a lőporgázok hátrafelé távozását. Körülbelül 150?200 lövés után ellenőrizve a dolog hatékonyságát, a P2000 szinte ?érintetlennek? tűnt, minimális mennyiségű égéstermék rakódott le a tok belsejében. Ez a sajátságos megoldás legfeljebb az újratöltőket érintheti érzékenyen, mivel a töltényűr jellegzetesen deformálja a hüvelypalástot (és nagyobb tűrésű újratöltött lőszereknél akadályokat okozhat ? a szerk.). Megjegyzendő, hogy a HK már az újabb szériájú USP Compact pisztolyokat is ilyen csövekkel hozza forgalomba.

Variációk egy témára

A P2000 alapváltozata a fent ismertetett könnyű revolverező elsütő-szerkezettel és fesztelenítővel van ellátva. Az elsütéshez szükséges erő 50 newton fesztelenítve, előfeszített állapotban pedig 20 newton. Ezen felül további négy változat ismert. A ?V1? modell fesztelenítő nélkül, az új elsütőszerkezet CDA (Combat Defence Action) névre keresztelt változatával készül. A lövések kiváltásához mindig 20 newton erő szükséges. A ?V2? és a ?V4? modell azonos az előzővel, csak éppen az elsütést növelték a biztonság fokozása véget 27,5, illetve 32,5 newtonra.

A sorból kissé kilógó, fesztelenítővel ellátott ?V3?-as verzió azoknak kedvez, akik az új pisztoly komfortjára vágynak, ám inkább a jól megszokott, tradicionális DA/SA működést része-sítik előnyben. Mindegyik pisztolyt megvehetjük rejtett vagy teljes méretű kakassal, lapos vagy előrenyúló gumi tárfenéklemezzel ? bár a tesztfegyverhez csak az előrenyúló volt a dobozban.

Önvédelemre jó

A tesztlövészet tovább erősítette azt az érzést, hogy itt bizony ízig-vérig rendőrségi fegyverről van szó, amit az átlagos felhasználók jobban fog kedvelni, mint a pisztolyvirtuózok. A fogás meglepően kényelmes a megfelelő méretű panel kiválasztása után, bár első próbálkozásra riasztóan simának hat az USP markolatához szokott tenyérnek. A komfort maximalizálása végett még a bal oldali szánakasztót is úgy alakították ki, hogy megkönnyítse a fegyver tokba visszahelyezését, illetve a támasztó kéz hüvelykujját biztonságos távolságra tartsa a szántól. Az irányzékok szemmagasságba emelve rendezettek voltak, nem kellett a megfelelő fogást ?keresgélni? a markolaton. A csőre töltés és a szán kioldása kis erőkifejtést igényel, ami plusz pont a hölgyek szempontjából. Az első benyomások tehát igen pozitívak.

A működtetés viszont már nem ilyen felhőtlen, mivel a P2000 alapváltozatával ? fesztelenített állapotból ? rendkívül hosszú és nehéz elsütéssel lehet csak lövést leadni. Maga a fesztelenítő létjogosultsága is megkérdőjelezhető, a gyártó valószínűleg egyfajta ?manuális túlbiztosításnak? szánta ezt az üzemmódot. Az előfeszített revolverezés szerencsére már sokkal kellemesebb, közel harmadannyi erőt igényel. Az elsütőbillentyű könnyen, ugyanakkora úttal hátrahúzható, és csak a sütési ponthoz érkezve keményedik fel. A csőtorkolat így kevésbé gyakorlott kézben sem hajlamos lefelé ?bólintani?, mint a DAO-pisztolyoknál általában.

A CDA-típusú, uniformizált változatok egyszerűbben kezelhetőek (nincs fesztelenítő, minden lövésnél azonos az elsütőerő), nem véletlen, hogy a német rendőrség is a ?V2? modellre tette le a voksát. Persze aki elégedett az USP Compact tradicionális DA/SA működésével, az valószínűleg ettől sem fog meghatódni.

A tesztfegyver alaposan rácáfolt arra a sztereotípiára, miszerint a méret csökkenésével, és a sütés hosszának növekedésével látványosan romlik a pisztolyok pontossága. A 25 méterről folyatott pontlövészet ugyan nem volt sétagalopp, mégis többször sikerült kézből egészen kiváló, 4?6 cm széles, 3 és 5 lövéses szórásképeket produkálnunk. A találatok ebből a távból kb. 6?7 cm-rel a célzott pont alatt keletkeztek. Szituációs lőgyakorlatoknál a gyors duplázások csak lassabban, komótosabban voltak kivitelezhetőek a hosszú billentyűút miatt. A papírcélok megfelelő helyen perforálása, illetve a fémek megpendítése persze így sem jelentett gondot. Akadállyal, működési hibával a 123 g magyar FMJ és a cseh 139 g szubszonikus lőszert használva sem találkoztunk. A lövő által érzékelt visszarúgás (valószínűleg a markolatnak köszönhetően) talán egy árnyalatnyival kisebb, mint az USP 9 mm Compact esetében.

Szétszerelés ? ahogy megszoktuk

A P2000 szétszerelése megegyezik a legtöbb öntöltő pisztolyéval. A tár eltávolítása és a töltetlenség ellenőrzését követően a szánt a bal oldalon látható bemetszésig kell hátrahúzni, majd kivenni a szánakasztót. (A szánakasztó jobb oldali darabját felesleges eltávolítani.) A szán ezután a megszokott módon lehúzható a tokról és szétszedhető. A markolatpanelek cseréjéhez vagy a kakasrugó megtisztításához a markolat aljában lévő csapot kell kivennünk, ezután a panel lecsúsztatható a sínekről.

Többet, többért

A Heckler & Koch gondosan ügyel arra, hogy a P2000 ne teremtsen konkurenciát az USP-családnak. Ennek megfelelően az új modell csak 9×19 mm-es változatban, eltérő típusú sze-reléksínnel vásárolható meg. Az ár is magasabb (210 000 Ft), ám ezért az összegért egy tökéletesen kétkezes, ideális önvédelmi pisztolyt tudhatunk magunkénak.

Gyártó az interneten:
www.heckler-koch.de

Izsóf Gábor