CZ 83 – – A kis Czetka
A világszerte elismert CZ 75/85 pisztolyok árnyékában méltatlanul háttérbe szorult a cseh Ceska Zbrojovka kisebb méretű pisztolycsaládja, a CZ 83, noha ezek a fegyverek sem kevésbé jól sikerült konstrukciók a maguk kategóriájában.
Piacra érett
A CZ 83 esetében is megfigyelhetjük azt a jelenséget, mellyel – többek közt – kiemelkedtek a cseh fegyvertervezők a Kelet-Európai ex-szocialista országok hasonló feladatot végző szakemberei közül. Ez pedig nem más, mint az ergonómiára, jó kezelhetőségre való törekvés. Felismerték, hogy nem elég, ha egy fegyver masszív és hadi szolgálatban üzembiztos, a jó eladhatósághoz az is kell, hogy a felhasználó szeresse azt a fegyvert, élvezet legyen kézbe vennie, lőni vele, tehát a jól kézre eső, könnyen járó kezelőszervek, és a kényelmes fogású markolat az alapkövetelmények közé kerültek. Ez annál is inkább így volt, mivel a Ceska Zbrojovka már jóval a rendszerváltás előtt is jórészt nyugati exportra készítette fegyvereit.
A CZ 83 is még jóval a Csehszlovák rendszerváltás előtt, az 1980-as években jelent meg, jóval a hasonlóan kétsoros tárat hordozó Makarov PMM-12 előtt. A nyugati elemzők hajlamosak minden kelet-Európából származó pisztolyt valaminek a koppintásaként aposztrofálni (nem kevés felsőbbrendűségi érzésről árulkodik ez), azonban a CZ 83 önálló alkotás, nincsen semmi köze műszakilag sem a Makarovhoz, sem a Walther PP-hez, hiszen sok tekintetben mindkettőt felülmúlja.
Változatok
A kezdeti változatok a ma gyártottaktól leginkább abban tértek el, hogy sátorvasuk klasszikus legömbölyített alakú volt, csak az 1990-es évek második felében tértek át az agresszív, szögletes kontúrú combat-sátorvasra. Ennek vélhetően csak piaci okai vannak, egy ilyen rejtett viselésre tervezett pisztolyon a kiugró szögletes sátorvas legfeljebb arra jó, hogy nehezítse a kényelmes viselést.
A CZ 83 háromféle kaliberben készül, teljesen azonos szerkezettel. A cikkben tesztelésre került, mifelénk talán legelterjedtebbnek számító kivitel a 7,65 Browning kaliberű 15 darabos tárkapacitással, míg a 9 mm Browning Short és 9×18 Makarov lőszert tüzelő változatok tárja ?csak? 12 töltény befogadására alkalmas. A két nyugati töltényhez (7,65 Browning, 9 mm Br. Short) hagyományos huzagolású cső tartozik, míg furcsa módon a Makarov lőszerhez szerkesztett poligonhuzagolású. A CZ 83-hoz az utóbbi időben tríciumos irányzékelemeket is lehet opcionálisan rendelni.
Majdnem teljesen kétkezes
A jó ergonómiát a CZ 83 esetében azzal tetézték meg, hogy majdnem minden kezelőszerv kétkezes kialakítású lett. A tárkioldó nyomódomb ugyanoda került, mint a nagyobb pisztolyokon: a sátorvas és a markolat találkozásához, de még a sátorvasra. Ami itt azért is különösen érdekes, mert szétszedéskor ez az alkatrész mozog – ennek a megoldásnak és a sátorvas végének a tárnyílásba való benyúlásának következtében bent lévő tárral nem lehet szétszerelni a fegyvert – igen komoly passzív biztonsági megoldás, mely hülyeségállóvá teszi a fegyvert.
A tárkioldó nyomógombot megtaláljuk a jobb oldalon is, bármely oldalról megnyomva kiugrik a tár a markolatból. Ezt egy emelőkaros áttétellel oldották meg (lásd: Walther P88 Compact, Kaliber 2002 Febr.), így a tárrögzítő áttöret a tártest előlapján található meg.
A biztosító kar a tokon kapott helyet, szintén kétkezes kialakítású. Érdekes, hogy nem egy tengely két oldalára rakott kar a formátuma, hanem egy U-alakú alkatrész, mely gyakorlatilag a hódfarokrészt veszi körül hátulról. A biztosító kellemesen a hüvelykujj alá esik, könnyen mozgatható, útja mindössze kb. 4 milliméter a ki- és bebiztosítás között. A kibiztosított állapotot a szán kivágásban látszó piros pötty mutatja az újabb változatokon. Sajnálatos módon nincsen fesztelenítési funkciója, viszont felfele fordítva meggátolja a szán hátrahúzását is. Ez nagyon hasonlít az M1911-pisztolyokon található biztosítási megoldásra, nem véletlenül, hiszen a cocked and locked (felhúzott kakasra rábiztosított) viselést még mindig favorizáló USA a világ legnagyobb polgári fegyverpiaca.
A magam részéről ezt a viselési módot legfeljebb egy IPSC-sportfegyveren tudom elfogadni önvédelmi célú rejtett viselésnél túl nagy a belőle származó balesetveszély (és itt még markolatbiztosító sincs, mint az M1911-nél.). Talán jobb lett volna, ha megmaradnak az elődmodell CZ 50 VZOR (lásd: Kaliber 2002. Évkönyv) fesztelenítős megoldásánál.
A klasszikus PP-designnal ellentétben a CZ-pisztoly nagyméretű, a jobb kéz hüvelykujjának csekély nyújtózkodásával elérhető külső szánakasztót kapott, így a gyors újratöltés könnyedén megoldható. Sajnos a többi kezelőszervtől eltérően a szánakasztót nem ?ismételték? meg a tok jobb oldalán is, ezért nem 100%-os a kétkezesség.
Semmi újdonság
A ma már csekély teljesítményűnek tekintett töltényekből kifolyólag a CZ 83 szabad tömegzáras szerkezetű, igazából semmi újdonságot találunk a megszokott alkatrészeken kívül.
A cső fix, a tokon levő kis alagútban van rögzítve, csakúgy, mint egy Walther PP-nél. A helyretoló rugó is a cső körül helyezkedik el, meglehetősen rövid és vaskos. A cső adogatópályája dicséretesen fényesre polírozott, még bonyolultabb alakú lőszerekkel sem hajlamos az elakadásra a fegyver (ismét az USA-piac jótékony hatása).
Mivel a biztosító a tokon van, a szán csak igen kevés alkatrészt tartalmaz, konkrétan a hüvelyvonót és az ütőszeget ezek rugóival és rögzítőelemeivel. A pisztoly hiányossága, hogy nincsen passzív ütőszegbiztosítása, ehelyett a kakasnak van egy negyed-felhúzott állása. Mindenestre csőretöltve kerüljük a nagy magasságból leejtését ennek a fegyvernek.
Az elsütőszerkezet klasszikus double action/single action működésű, tehát fesztelenített kakasnál az első lövést revolverezve adhatjuk le, majd a többi lövés normál lesz. A kakas az ilyen méretű pisztolyoknál szokatlan módon elnyújtott alakú, ami nem segíti elő a ruházat alól való akadálymentes előrántást, viszont kézzel nagyon könnyedén felhúzható.
A CZ 83 részleges szétszerelése gyakorlatilag megegyezik a nálunk is jól ismert PA-63-éval. A tár kivétele után (ha bent van, ezt a fegyver amúgysem tudjuk szétszedni ugye!) ellenőrizzük a töltényűr ürességét is, majd húzzuk lefele a sátorvasat. Ez a megszokottaknál nagyobb erőt igényel, és ha jól csináltuk akkor egy határozott kattanást kell hallanunk. Itt ugyanis kihúzott állapotában rögzítődik a sátorvas, nem kell mutatóujjal oldalra kiakasztva tartani, mint a PA-63-nál. Ezután húzzuk hátra a szánt ütközésig, majd emeljük le a tokról hátra. Összerakáskor ismét kattanásig kell nyomni a sátorvasat.
A CZ 83 teljesen acélépítésű, ami manapság már ritkaság, és talán a megzsokottnál valamivel nehezebb fegyvert is eredményez ebben a kalibercsoportban, de vélhetően emiatt aztán elnyűhetetlen is. A tesztelt fegyver több, mint 10 éves, (szánján még büszkén díszeleg a Made in Czhechkoslovakia felirat), 1992-es magyar próbajel van rajta, mégis nagyon kevés kopási nyom található rajta. Egyedül a kékítés nem tekinthető éppen tökéletesnek, a szán hátulsó részén minimális vakrozsdafoltok már megjelentek rajta. A szétszerelt fegyveren jól látszik, hogy nem nagyoltak el semmit, az illesztések precízek, nem lötyögősek, a gépnyomok minimálisak, az egész konstrukcióról egyfajta magabiztosság sugárzik.
Nem egy erőmű!
A CZ 83 – különösen 7,65 Browning kaliberben – nem tekinthető a torkolati energia bajnokának. Hátrarúgása tehát igencsak csekély volt, a nehéz acélpisztoly alig rúgott nagyobbat, mint egy .22 LR sportpisztoly, talán csak a hátralökés sebessége volt egy kicsit gyorsabb, és a dörej csattanóbb. A markolat kemény műanyaghéja a nem túlméretezett (ellenpéldaként: lásd PA-63) hüvelykujjtámasszal kényelmesen ült a kézben. A kétsoros tárak, mivel rövidke lőszereket tartalmaznak, jóval kisebb markolatátmérőt eredményeztek, így az még kisebb kezűek számára is kényelmesen elérhetővé teszi az elsütőbillentyűt, akár revolverező üzemmódban is.
A sütés egyébként revolverezve lényegesen lágyabb (az eltérő elsütőszerkezet-karakterisztikának és szélesebb billentyűnek köszönhetően), mint pl. egy PA-63 esetében, és single actionban sem pattogós, bár itt meglehetősen hosszú, 1 cm körüli az útja (nem egy céllövőpisztoly, hiába).
Ennek ellenére a fix csőnek, és az ezen fegyverkategóriát felülmúló (a CZ 75-ével azonos) irányzékoknak köszönhetően igen kellemes szórást lehetett lőni a fegyverből (10 lövés 25 méterről kb. 12 centis átmérőjű szórást eredményezett). Arra persze figyelni kellett, hogy az elsütés hosszú útja alatt ne rángassam el a fegyvert.
10 méterről igazi örömlövészet a kis 7,65-össel dolgozni, a 15 darabos tár tartalma pillanatok alatt kint van, a kicsiny hátrarúgás miatt nagyon egy helyre csapódnak be a lövések. Ez is egyébként a javasolt felhasználási mód, sok, egy helyre becsapódó gyors lövéssel ellensúlyozni a lőszer csekély stophatását. Revolverezve is 10 centi alatti a szórása 5 lövésnek ilyen távolságon, bár itt nem megnyugtató, hogy minden lövés után kézzel kellett feszteleníteni a kakast rá az éles lőszerrel töltött töltényűrre.
A leadott összesen 100 lövés alatt Sellier & Bellot FMJ-lövedékes lőszert használtam összesen 1 elcsettenés volt (elég régi volt a lőszer, nem valószínű, hogy a fegyver hibája), illetve egy-két esetben a tár kifogyásakor, a szán hátraakadása után az utolsó hüvely a fegyverben maradt, de a tárcserekor ez azonnal kiesett. A kisméretű, igen alacsony profilú szánoknál ismert jelenség, hogy csőretöltéskor konnyen kicsúszhatnak a kézből, azonban a CZ 83 szánjának igen hosszú recézett felülete és a kis erejű helyretolórugó miatt ez a probléma nem lépett fel.
Sok kicsi sokra megy
A CZ 83 pisztolyok nem tekinthetők a manapság oly divatos nagy teljesítményű zsebágyúk körébe tartozó önvédelmi fegyvereknek. Tömegük, méretük inkább az 1970-es évek korszakát idézi, csakúgy, mint az általuk lőtt lőszerek. Ezek közül a 9 mm Browning Shortot szokás megnevezni, mint elsődleges önvédelmi kalibernek minimálisan megköveteltet. A 7,65 Browning ma már általánosan gyengének titulált önvédelemre. Azonban a lőszerek gyengeségét némileg kompenzálja a CZ 83 esetében a nagy tárkapacitás, és nagyon könnyű kontrollálhatóság, hiszen szinte sörétes puskaként kell használni őket (sok gyors lövés egy helyre nagyon fokozza a stophatást.).
Leginkább tehát azoknak ajánlható ez a típuscsalád, akik nagyon érzékenyek a hátrarúgásra, de ugyanakkor jól elkészített, megbízható önvédelmi pisztolyt szeretnének (esetleg hobbiból célba is szeretnének vele lőni), de erre nem szánnak csillagászati összeget. A CZ 83 ára újonnan kb. 300-350 euró nyugat-Európában, azonban a hazai fegyverjogszabályok miatt használtan nagyon nyomott áron is hozzájuk lehet jutni, főként a gyakoribb 7,65 mm-es kivitelben.
A gyártó az interneten:
Vass Gábor
Technikai adatok – CZ 83
kaliber: 7,65 mm Browning / 9 mm Br. Short, 9×18 Makarov
hossz: 172 mm
csőhossz: 97 mm
magasság: 127 mm
szélesség: 36 mm
üres tömeg: 750 g / 800 g
tárkapacitás: 15 db / 12 db
