Ruger Redhawk .44 Magnum – – Dirty Harry vetélytársa

Az amerikai Ruger ezekben az években a világ legnagyobb marok-lőfegyver-gyártójává vált, több terméküket (Mark II pisztoly, Mini 30 öntöltő karabély, Single Six és SP101 revolverek) a korábbi Kaliber lapszámokból, illetve különkiadásainkból már megismerhették. Ezúttal az a nagy kaliberű revolver kerül sorra, mely a Smith and Wesson M29 első komoly vetélytársa lett.

53 év termése

Érdemes röviden ismét áttekinteni a két barát, az utóbb korán elhunyt Sturm és William Battermann Ruger által 1949-ben alapított cég életének mérföldköveit. Első fegyverük a Mark I öntöltő pisztoly a háború utáni Amerika Luger-pisztoly nosztalgiáját használta ki, csak éppen egy jól használható, kezes .22 LR céllövő fegyver formájában. Az 1953-ban megjelent Single Six család hasonlót cselekedett a Colt SAA-val, a westernfilmek romantikájára építve. A 10/22 öntöltő puska a fiatal jenkik generációinak jelentette az első fegyvert. Az egylövetű, alsókaros No. 1 puska sikerében nem hitt senki, mégis a mai napig gyártott slágertermék lett. A Mini 14/30 öntöltő karabélyok ? melyek az M14 hadipuska lekicsinyített változatai ? a rendvédelmi szervek és a farmerek standard fegyvereivé váltak. A vadnyugati fegyverek terén a Vaquero és az elöltöltős Old Army váltak fogalommá.

A hihetetlenül piacérzékeny modellpolitikája mellett a Ruger híres arról, hogy fegyverei milyen erősek és mindent kibírnak, és ezt igen alacsony árért teszik. Ennek az a magyarázata, hogy a cég már akkor lemezből préselt, és precíziós öntéssel (MIM) készült alkatrészeket használt, amikor az efféle költséghatékony megoldásokat az iparág csak lenézéssel kezelte.

Nagy kaliberű fejlődéstörténet

Ennek a cikknek a témája azonban a Ruger belépése a modern double action revolverek piacára. A cég első ilyen sikeres kísérlete a .357 Mag./.38 Special kaliberű Security Six volt, még 1968-ban. Ez a fegyver, bár koncepciójában hasonló volt a Smith and Wesson Model 10-hez, sokkal erősebb tokkal és eltérő dobnyitással rendelkezett, illetve el volt látva transfer bar biztosítással, ami akkor nem volt még a Smith and Wesson revolvereken. Nagyon masszív és megbízható forgópisztoly volt, melyet azonnal elkezdtek árulni rozsdamentes acél kivitelben is. Hamarosan az alapfegyver két további változatban is készült, a rövid csövű Speed Six rejtett viselésre, a Police Service Six pedig az eredeti állítható helyett fix irányzékkal készült.

Felismerve azt, hogy a nagy kaliberű modern revolverek piacát a Smith and Wesson nem tudja kielégíteni a drága Model 29-cel, Mr. Ruger ismét úgy döntött, hogy kedvére tesz a vásárlóknak.
Ezután a Security Sixet ?felszteroidozták?, hogy képessé váljon az egyre híresebb .44 Magnum lőszer kilövésére. Ennek eredményeképpen 1979-ben született meg a Ruger Redhawk. A masszív bestia (majdnem másfél kilogramm üresen) eredetileg csak 7,5 hüvelykes csőhosszal készült, később jelent meg az 5 és fél hüvelykes verzió. Ez a fegyver egyértelműen arra készült, hogy a .44 Magnum által generált hatalmas nyomásokat képes legyen elviselni.

Sok fém mindenütt

A fegyver megtartotta a kistestvér tervezési alapelveit. Gyárilag mikrométeres nézőkével, és cserélhető, világos narancssárga célgömbbel szállítják. Ugyanaz a transfer barral ellátott elsütőszerkezet került alkalmazásra. Az arányok azonban jelentősen megváltoztak. A fegyver tokja hatalmas, csakúgy, mint a dob, melynél jelentős mennyiségű acélt hagytak a töltényűrök között. Ezek mind ?biztonsági intézkedések? annak érdekében, hogy megelőzzék a fegyver és a lövő sérülését, melyek egy esetlegesen túltöltött tölténytől származhatnának. A .44 Magnum rendkívül népszerű lőszer az újratöltő vadászok és sziluettlövők körében a tengerentúlon. Természetesen, csakúgy, mint a Security Six, a fegyver nem csak kékített, hanem rozsdamentes acél változatban is készül.

Szokatlan dobnyitás

A Ruger Redhawk revolverek a kettős működésű (double action/single action) forgópisztolyok családjába tartoznak. A dob oldalra kifordítható, egyidejű, kézi hüvelyürítéses. A dob rögzítése azonban alapvetően eltér attól, amit a mifelénk ismertebb Coltokon, vagy Smith and Wessonokon megismerhettünk. A dobnyitásra a Ruger DA/SA forgók esetében a merev tűzfal bal oldalán levő benyomandó kerek gombocska szolgál. Ez igen biztos zárást tesz lehetővé, ami még kiegészül azzal, hogy a dobtengely/ejektorrúd vége helyett a dobkifordító kar (yoke) felső pontja is hozzáreteszelődik a tokhoz, illetve annak cső alatti részéhez.

Super Redhawk

Napjainkban a Redhawk még mindig rendkívül népszerű az USA-ban, sőt, azóta fejlesztettek is rajta. 1987-ben mutatták be a Super Redhawkot. Ez a változat gyárilag távcsőfelszerelésre alkalmassá lett téve, és a Ruger különleges és nagyon erős szerelékei is járnak hozzá.
Továbbá a tok és a cső hátsó része még jobban meg lett vastagítva, mint az eredetin. Nagyon fontos, hogy a fegyver most igen látványos gumimarkolatokat kapott, fabetétekkel (hasonlóak, mint amiket a Security Six utódján, a GP?100-on találunk). Valójában, bár igencsak kedvelem az eredeti fegyvert ? jobban is tetszik külsőre, mint a Super Redhawk ?, meg kell, hogy mondjam, hogy markolatai jelentik a legkomolyabb hátrányát. Bár az eredeti sima fa markolathéjak nagyon tetszetősek, teljesen használhatatlanok, figyelembe véve a revolver tömegét, és a .44 Magnum gyári lőszerek teljesítményét. Nem számít, hogy milyen erős valakinek a keze, a fegyver el fog mozdulni mielőtt kilőnénk a teljes dobot. Annak ellenére, hogy értékelem a szép formákat, igazán elcsodálkozok azon, hogy milyen hosszú ideig készült a fegyver jobb markolat nélkül. Azonban az kétségtelen, hogy ez nem akkora probléma, mint amilyennek látszik, hiszen megfelelő gumi- és ergonomikus famarkolatok széles választékban állnak rendelkezésre a kiegészítők piacán.

Típusváltozatok

Az idők során a Ruger Redhawk/Super Redhawk típuscsalád az eredeti .44 Magnum kaliberen kívül számos változatban készült, hiszen megszűnt az a szerepkör, miszerint csak a Smith and Wesson M29-nek kell vetélytársának lennie. A hatféle .44 Magnum kivitel (3 rozsdamentes, 3 kékített) mellett a Redhawknak megjelentek a .45 Colt kaliberű testvérei is, mely 19. századi kalibert vélhetően a Cowboy Action sport hatására bekövetkező népszerűségnövekedése miatt vették fel a kínálatba. Ez az eredetileg igencsak gyenge (300?500 J) feketelőporos töltény modern lőporokkal töltve ? a nagy térfogatú hüvely miatt ? a .44 Magnumot megszégyenítő teljesítményre képes.

Az alap Redhawk-modellek közül a gyári jelzésben + jellel ellátottak csövük tetejére a Super Redhawkéhoz hasonló, szerelékrögzítésre szolgáló bemarásokat kaptak. Az 1990-es évek végén jelent meg a Super Redhawk a brutális erejű .454 Casull kaliberben is, így a cégé az elsőség a hatlövetű double action casullok piacán (a Taurus Raging Bull csak ötlövetű). A 2000. év újdonsága volt a .480 Ruger töltény, melyet ugyancsak a Super Redhawkhoz készítettek. Ez az erős vadászlőszer a .44 Magnum és a nagyon nehezen uralható .454 Casull teljesítménye közti űrt tölti be. A Ruger Super Redhawkja csak 7,5″ és 9,5″-es csőhosszal készül, ennél a típusnál vezették be a SS-TG, avagy Target Gray Stainless felületkezelést is.

Ott és itt

A Redhawk a szerző véleménye szerint igazán formás és nagyon hatásos fegyver. Természetesen nem önvédelemre, vagy rejtett viselésre tervezték, hanem céllövő és vadászfegyverként bizonyította nagyszerűségét a legutolsó generációnak. Csak az a szomorú, hogy itt Magyarországon az átlagos lövőnek szinte semmi esélye nincsen, hogy találkozzon vele, vagy eredetijével, a Model 29-cel.

Gorka Sebestyén
A szerző az American Handgunner európai tudósítója.
Gorka@compuserve.com