Heckler & Koch pisztolyok 1. rész – – Az USP család

Az olvasók már többször találkozhattak a Kaliber hasábjain az innovatív megoldásairól híres, megbízhatóság és minőség tekintetében Rolls-Royce kategóriájú hadifegyvereket produkáló Heckler & Koch-hal. Az öntöltő pisztolyok terén sem kisebb múltra visszatekintő német cég 50 éves fennállását egy új fegyvercsaláddal ünnepelte.

Hódító műanyag

Túlzás nélkül állítható, hogy az elmúlt néhány évtized legnagyobb változását a műanyag tokos maroklőfegyverek elterjedése hozta. Sokáig elképzelhetetlennek tűnt, hogy acél alkatrészeket általánosságban ?gyengének? vagy ?törékenynek? titulált műanyagokkal pótoljanak. A fémeknél több szempontból előnyösebb tulajdonságokkal bíró modern polimerek megjelenésével persze gyorsan idejét múlttá vált ez a szemlélet ? mára hazánkban is hétköznapinak számítanak ezek a pisztolyok, gyakori vendégei a lövészversenyeknek, és a rendőrség kötelékéből is egyre többen döntenek ilyen típusú önvédelmi fegyver mellett.

Sokan az 1983-ban debütált Glockot azonosítják az új trend első képviselőjeként, a műanyag tokos pisztolyok története azonban ennél jóval korábban kezdődik. Az első próbálkozások a Heckler & Koch nevéhez fűződnek, amikor 1968-ban acélbetétek köré fröccsöntött polimerből kezdték a 9×19 mm kaliberű VP70 ?Volkspistole? tokját gyártani, melyet Helmut Weldle, a HK neves konstruktőre tervezett. A ?népnek szánt? fegyver több érdekes technikai sajátosságot mondhatott magáénak (poligonhuzagolás, rögzített cső tömegzáras reteszeléssel, kakas nélküli DAO elsütőszerkezet), de a későbbi ?csodapisztolyokat? idéző 18 lőszeres tárkapacitása ellenére sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Futurisztikus megjelenése, nagy mérete, és kemény elsütése miatt a gyűjtőkön és néhány közel-keleti országon kívül kevesen mutattak hajlandóságot megvásárlására. Még a speciális válltámasszal ellátva 3-lövéses rövidsorozatok leadására alkalmas, 1989-ig gyártott VP70M-változatok sem hozták meg a kívánt sikert. Csak a gyártási technológia bizonyult maradandónak, amit azóta számos maroklőfegyvernél láthattunk visszaköszönni.

A VP70-nel egyidejűleg fejlesztett másik, részben műanyag tokos mo-delljük, a 9×19 mm, 7,65 mm Luger vagy .45 ACP kaliberű HK P9S (Pistole 9 Spannabzug) már jóval szebb karriert futott be. Ez a páratlan precizitású hadipisztoly belső kakasos, markolaton elhelyezett felhúzókarral is megfeszíthető, feszteleníthető DA/SA elsütő-szerkezetű volt, mely a vállalat G3 puskájához hasonló görgőkkel késleltetett tömegzáras reteszeléssel működött. Bonyolult szerkezete, szemérmetlenül magas ára ellenére a Herbert Meidel tervezte fegyvert kormányügynökségek, az amerikai Navy SEAL alakulat és több ország rendőrsége használta korlátozott példányszámban. Csősúllyal, anatómikus markolattal ellátott céllövő változata manapság is a sportlövészek, gyűjtők kedvence. Az utolsó darabok a 70-es évek végén kerültek ki az oberndorfi gyárból.

A sors fintora, hogy a Heckler & Koch hiába előzte meg több, mint 15 évvel fejlesztésben riválisait, mégsem neki sikerült a műanyagtól eleinte idegenkedő piacot meghódítani. Ezt a győzelmet egy ismeretlennek számító kis osztrák cég, a Glock halászta el a ?nagyok? orra elől. A Glock hirtelen sikerét tovább fokozta, hogy a vezető vállalatok jelentősen megkésve reagáltak a rohamosan gyarapódó piaci szegmens megjelenésére. Igazán csak ketten-hárman voltak képesek azóta hasonló fejlesztési vagy eladási eredményeket felmutatni: a svájci SIGARMS, a német Walther, illetve a Heckler & Koch az alábbiak bemutatásra kerülő USP pisztolycsaláddal.

Új család születése

Az USP (Universal Selbstlade Pistole, univerzális öntöltő pisztoly) fejlesztése a 90-es évek elején kezdődött azzal a céllal, hogy a klasszikus HK fegyvereknél olcsóbb, a konkurenciánál univerzálisabb felhasználhatóságú hadipisztolyt hozzanak létre, mely egyaránt megfelel a német hadsereg, a rendőrség és a civil szféra igényeinek. Elsődleges célkitűzésként a Bundeswehrben évtizedek óta szolgáló Walther P38-asok felváltása szerepelt ? ez egyben presztízskérdés volt a Heckler & Koch számára, hiszen a gyalogsági kézifegyverek közül a P38 volt az utolsó, melyet nem ők szállítottak a hadseregnek. Másodlagos célkitűzésük a legnagyobb felvevőpiac, az USA volt, ahol a Glock aggresszív, ám sikeres marketingstratégiája révén robbanásszerűen megnőtt a műanyag tokos pisztolyok iránti kereslet. Jelentős figyelmet szenteltek tehát a tengerentúli vevőkör igényeinek is a fejlesztőmunka során. Mivel egyetlen eszköz nem lehetett képes maradéktalanul megfelelni a széleskörű elvárásoknak, ezért a HK-ra jellemző moduláris rendszert terveztek, ami egy-két alaptípusból a felhasználási célnak megfelelő (önvédelmi, taktikai, sport) változatok gyors kialakítását tette lehetővé. Ennek köszönhetően napjainkban már négyféle kaliberben közel tucatnyi USP-modellről beszélhetünk.

A Helmut Weldle nevével fémjelzett fegyvert először 1993-ban mutatták be a nagyközönségnek. Más újabb HK-termékekhez hasonlóan (pl. UMP géppisztoly, G36 hadipuska) az USP is azt a kissé konzervatív-recesszív szemléletváltozást tükrözte, ami a cég angol tulajdonba kerülése óta volt megfigyelhető. A rengeteg erőforrást felemésztő, bizonytalan kimenetelű úttörő fejlesztések (pl. G11, HK OICW) helyett sokkal inkább a meglévő, olcsóbban előállítható technológiák tökéletesítése került előtérbe. A konstrukció kiforrottságát bizonyította, hogy a csapatpróbákat követően a 9×19 mm kaliberű USP rövidesen elnyerte a Bundeswehr által kiírt oldalfegyver-pályázatot ? különféle változatai P8, P10, P12 néven rendszeresítésre kerültek például a GSG?9 (Grenzschutzgruppe 9) antiterrorista alakulatnál; a KSK (Kommando Spezialkräfte) különleges katonai kommandónál; a Kampfschwimmerkom-panie haditengerészeti alakulatnál; illetve a német és a svájci rendőrségnél (Basel, St. Gallen, Aargau kantonokban). Hasonló sikereket könyvelhetett el az amerikai különleges haderőknél 1996-ban rendszeresített Mk23, Mod 0 ?offenzív hadipisztoly?, melyet az USP alapjain fejlesztettek.

A gyors siker természetesen nem a véletlen műve volt, a tesztelési mániájáról híres HK már rendelkezett az AC225 NATO-szabvány szerinti rendkívül szigorú nyúzópróbák, az ANSI/SAAMI vizsgálatok és a német Bundespolizei független eredményeivel. A próbák során hat darab .40 S & W kaliberű tesztpéldánnyal összesen 85 000 lövést adtak le különféle tüzelési pozíciókból. (A választás kifejezetten a fokozottabb igénybevétel miatt esett erre a nagyobb teljesítményű, napjainkban egyre divatosabb lőszerre, a rendszeresítésre szánt 9×19 mm helyett.) A fegyverek a cég hírnevéhez illően rendkívül megbízhatónak bizonyultak, alkatrész törése vagy meghibásodása nem fordult elő. Körülbelül 5100 lövésig számottevő kopást nem mértek, az egyik példánnyal több mint 10 000 lövést adtak le akadály nélkül, különböző lőszertípusokkal. A tormentáló tesztek során a torkolattól számítva 30 mm mélyen lövedéket préseltek a csőbe, majd éles lőszert lőttek rá az akadályra. Csak alig észlelhető csődudor keletkezett a más fegyvereket használhatatlanná tevő próba hatására, és az ezt követően mért szóráskép pedig gyakorlatilag nem növekedett (6,3 cm, 25 m lőtávolságban, 10 lövés leadásával).

Ugyanígy kiállták az ANSI/SAAMI biztonsági próbákat, ahol teli tárral, csőre töltve, kibiztosítva ejtették az USP-ket csőtorkolatra, illetve a felhúzott kakasra, három különböző (acél, beton, gumi) felületre 0,9?2,2 m magasságból. A szélsőséges körülmények között működtetés tesztje ? lövések leadása fagypont alatt (?46 °C), hőségben (+63 °C), hősokk közben (?46 °C-ról hirtelen felhevítés +63 °C-ra), 10 perces iszapfürdőt, 1 órás jeges esőt (?42 °C) követően, illetve 10 perces homokfúvás közben ? is hasonló eredményekkel zárult. A fémrészek felületkezelésének korrózióállóságát a német haditengerészet búvárai bizonyították, akik már két éve merültek ilyen eljárással kezelt HK-fegyverekkel. A fentiek fényében nem meglepő, hogy egyenes út vezetett a rendszeresítéshez.

Szerkezeti jellemzők

Általánosságban tekintve a ?műanyag pisztolyokat? tulajdonképpen csak a tok különbözteti meg ?közönséges? acél- vagy alumíniumtokkal szerelt társaiktól. Az USP esetében ezt üvegszálas fekete poliamidból készítik, mely könnyebb, nagyobb szakítószilárdságú a fémeknél, ellenálló a hőhatásokkal, vegyi anyagokkal és a sugárzással szemben. A HK kísérletei azt mutatták, hogy az általuk alkalmazott poliamid jobb dimenzionális stabilitással rendelkezik más gyártók hasonló műanyagaihoz képest ? ez a fontos tulajdonság felelős azért, hogy az anyag fokozott igénybevétel után is formatartó maradjon, ne nyúljon meg.

A pehelysúlyú tokban csupán három-négy helyen fedezhetünk fel alaposabb vizsgálódás után acélbetéteket ? a szán vezetősínjeinél, az elsütő-szerkezetnél, a szánakasztónál, illetve a cső alatti részen, a nyolcjegyű gyártási számot feltüntető fémlapocskán. A tárajkak is rozsdamentes acéllal vannak megerősítve. Minden egyéb komoly terhelésnek nem kitett alkatrész ? tárkioldó, elsütőbillentyű, kakasfelhúzó nyúlványa, biztosító-fesztelenítő kar, a rugófészek lezárótömbje és a tártest ? műanyagból készül. Jól érzékelteti az oberndorfi mérnökök magabiztosságát és precizitását, hogy a fegyver súlyának kétharmadát kitevő acél felsőrész (szán, cső, helyretoló szerkezet) mindössze 4?8 mm hosszú fémsíneken fut. A laikus számára ezek a szánvezető elemek aprónak és gyengének tűnhetnek, a valóságban azonban több ezer lövés leadása után sincs kotyogása a fegyvernek, ami az előbb említett fokozott szerkezeti stabilitást bizonyítja. Rövid vezetősínekkel az USP kevésbé érzékeny a tokot vagy a szánt deformáló sérülésekre, a töredékére csökkentett súrlódó felületek pedig minimalizálják a kopást, és harctéri körülmények között megbízhatóbb működést tesznek lehetővé nagymértékű fegyveridegen szennyeződés esetén is.

A Glockhoz képest tagoltabb, komplexebb tokot kétfajta standard és kétfajta kompakt méretben készítik. Az egyik teljes méretűvel szerelik a 9×19 mm és .40 S & W, a másikkal az összes .45 ACP kaliberű pisztolyt. A rejtve viselésre szánt kompakt kategóriában a 9×19 mm, .40 S & W, .357 SIG kaliberű pisztolyok osztoznak egyazon tokméreten, a másik némivel nagyobb kompakt típus itt is kizárólag a .45 ACP-t szolgálja ki. A modularitás jegyében az azonos kategóriájú tokok között szinte az összes alkatrész csereszabatos (a gyártó által mellékelt kézikönyv pontosan referál az eltérésekre) ? ez érvényes például az elsütőszerkezet alkatrészeire, a tárakra, a helyretoló szerkezetre és a kezelőszervekre, de a gyár által kibocsátott átalakítókészletekre is.

Az egyetlen darabból forgácsolt, tokon kívül futó szánt Dow-Corning HE (Hostile Enviroment) eljárással kezelték, mely gázkarburizálás útján egy rendkívül kemény és ellenálló fekete oxidréteget képez a fémek felületén, egyúttal a súrlódást is csökkenti. Ugyanilyen eljárásnak vetették alá a többi külső-belső alkatrészt is. A vaskos töltényűrblokk és a speciális helyretoló szerkezet miatt a szán szélesebb és magasabb néhány milliméterrel a megszokottnál, ezért a súlytöbblet elkerülése végett nagyméretű bemarásokat találhatunk belső oldalán, a tűzfal mögötti részen. A külső oldalon ugyanígy fellelhetőek a ?karcsúsító? kikönnyítések. A magas szán előnyére válnak a nagyméretű, felhúzást segítő rovátkák, ezekre stresszes helyzetben is biztosan rátalál az ember keze a hazánkban több rendvédelmi szervnél szolgálatban levő belső szános konstrukciókkal (Jericho) ellentétben.

Említést érdemel még a méretes kivetőnyílás és a töltényhüvely peremére nagy felületen felfekvő hüvelyvonó, ami a fegyver rendkívül megbízható működését segíti elő. Az ütőszeget két üreges csap rögzíti, eltávolításuk az ütőszegház megtisztítása végett felesleges, a gyártó szerint bőségesen elegendő 1000 lövésenként az ütőszeg búvólyukát megtisztítani egy arra alkalmas eszközzel. A típus és a kaliber megjelölését, a gyártási számot, a betűkódolt gyártási évet (például KD = 1993, KK = 1999, AA = 2000), a minőség-ellenőrzés és a belövés próbajelét (szárnyas német sas ?N? ? nitrocellulóz jellel, illetve egy agancsra emlékeztető piktogram) a szán bal oldalán találhatjuk. A fődarab Heckler & Kochhoz méltó kidolgozású, marási nyomokkal alig találkozhatunk.

Az USP-k csöve krómacélból készül, hasonló anyagból, mint amelyből a HK társcégei (Rheinmetall, Olin) a harckocsiágyúk csöveit készítik. Kétségtelenül ez a legszebben megmunkált alkatrész, első pillantásra látszik, nem akármilyen igénybevételre tervezték. A masszív töltényűrblokkot megvizsgálva elképzelhetetlennek tűnik a csőszakáll, a reteszelőnyúlvány vagy a polírozott adogatópálya törése. Az utóbbi rész egyébként igen meredek és rövid, de a lőszerek magas pozicionálása miatt ez is tökéletesen elég a megbízható csőre töltéshez. A HK által még 1960-ban tökéletesített (azóta széles körben elterjedt) poligonhuzagolás a hexagonális alakú csőfuratról felismerhető. Ezekben a csövekben olyan lekerekített élű oromzatokat találunk, melyek kevésbé deformálják a lövedéket ? ezáltal könynyebben tisztíthatóak, és az alacsonyabb súrlódás miatt több ezer lövéssel növelik a cső élettartamát. Elméleti szinten a torkolati sebességre és a szórásra is jótékonyan hat a poligonhuza-golás (lőporgázok kevésbé szökhetnek el a huzagolás barázdáiban), de ennek gyakorlati jelentősége nem számottevő (2?5%). Hátrányként mindössze az róható fel, hogy a legolcsóbb köpenye-letlen, puha ólomlövedékeket ez a huzagfajta nem képes elegendő mértékben megforgatni, ezért ilyen lőszerekkel a szóráskép romolhat.

Reteszelés ? Helyretoló szerkezet

A HK USP pisztolyok a módosított Browning?SIG reteszelés Peter Stahl-féle változatát alkalmazzák, melynél a cső töltényűrblokkja a hüvelykivető nyílásba záródik és a helyretoló rugó vezetőrúdján kiképzett kényszerpályán billen le. A SIG-pisztolyokkal ellentétben itt nem szükséges külön a reteszelést szabályozó komplex elemet beiktatni a fegyver működésébe ? a feladatot már egy eleve adott, egyszerű alkatrész végzi el. A nagyobb igénybevételnek megfelelően a teljes hosszúságú vezetőrúd masszív, 5?12 mm átmérőjű acélból készül. Az elsütőszerkezet hagyományos külső kakasos, DA/SA (double action, single action) rendszerű.

Másik különleges technikai megoldás a HK szabadalmaztatott, tanulmányba illő hátraütközés-csillapítója. Ez az önálló szerkezet a már említett kettős funkciójú vezetőrúdból, egy rövid, csak a csőfar felől összenyomható belső pufferrugóból, a megszokott külső helyretoló rugóból és a rugókat rögzítő gyűrűkből áll. Lényege, hogy tüzeléskor a hátracsapódó szán és a lebillenő cső nem közvetlenül a toknak, hanem áttételesen a belső pufferrugónak ütközik neki. Más Browning?SIG reteszelésű fegyvereken ezt a csillapító szerepet pusztán a lineárisan növekedő ellenerejű helyretoló rugó látja el. Az USP esetében miután a külső helyretoló rugó eredeti méretének harmadára összenyomódott, az erős belső pufferrugó is működésbe lép, és kettejük együttes ereje fékezi meg a további hátramozgást, utána pedig nagyobb sebességgel tolják helyére a szánt. Az általános tévhittel ellenkezőleg ez a megoldás nem elsősorban azzal a céllal született, hogy a lövő által érzékelt visszarúgást jelentősen csökkentse, sokkal inkább az alkatrészek élettartamának növelése lebegett a fejlesztők szeme előtt.

A tesztelések kezdeti fázisában a HK mérnökei megállapították, hogy a csillapítószerkezet az USP tokjára ható igénybevételt kevesebb, mint 300 newtonra csökkenti, szemben a hasonló fém- vagy műanyag tokos fegyvereknél fellépő közel 5000 newtonnal. A rendszer hatékonyságát jól demonstrálja az USP ?nagy testvérével?, az MK23 pisztollyal folytatott tesztelés, amely során 30 000 lövést adtak le .45 ACP +P és +P+ (magasabb nyomásúra töltött) lőszerekkel, és 6000 lövést tormentáló (kizárólag terheléspróbára használt, rendkívül erős) lőszerekkel, meghibásodás nélkül. Itt mutatkozott meg eme fura rendszer másik előnye, miszerint a nagyobb teljesítményű lőszerek nem igényelnek erősebb helyretoló szerkezetet, a pufferrugó némivel jobban összenyomódva veszi fel a terhelést. Megjegyzendő, hogy a kompakt pisztolyok más rendszerű ütközéscsillapítóval vannak felszerelve. Itt nincs belső pufferrugó, annak szerepét egy széles, kemény műanyag gyűrű látja el, amely szabadon mozog a lapos keresztmetszetű helyretoló rugó külső felületén. A puffergyűrű élettartama a gyártó szerint minimálisan 20 000 lövés.

0-ring

Számos sport és taktikai USP-mo-dellen található meg a következő, szintén szabadalmazott érdekesség, mely 20?40%-kal képes javítani az amúgy sem pontatlanságukról híres fegyverek szórását. Közismert, hogy a rövid csőhátrasiklású pisztolyoknál a lebillenő csövet nem lehet igazán precízen a szán nyílásába illeszteni, ezért ezek a fegyverek pontatlanabbak a Walther-rend-szerű, a görgőzáras vagy a forgódobos maroklőfegyvereknél. A HK úgy minimalizálta a kireteszelődés kritikus pillanatában keletkező holtjátékot, hogy a torkolattól néhány milliméterre egy keskeny, körkörös bemarással látta el a csövet, és ebbe a vájatba a cső átmérőjénél nagyobb, vékony hőálló gumigyűrűt helyezett el. A gyűrűnek az a szerepe, hogy a kireteszelődés kezdeti fázisában ? amikor a lövedék még a csőben tartózkodik ? lelassítja a rajta áthaladó szán nyitási sebességét, és közben szorosan rögzíti a csövet. Másodlagos funkcióként megemlítendő, hogy ez a nem hétköznapi megoldás csökkenti a kopást és az érintkező felületek között fellépő nem kívánatos rezonanciákat. A törékenynek tűnő gumigyűrű az amerikai különleges haderők tesztjei alapján legalább 20 000 lövés élettartammal rendelkezik, de elkopása sem befolyásolja semmilyen formában a megbízható működést. Cseréje másodpercek alatt kivitelezhető. Az ötlet egyébként annyira sikeresnek bizonyult, hogy napjainkban már több svájci, német és amerikai cég foglalkozik az egyszerűbb USP-k és más típusú fegyverek ilyen rendszerre átalakításával.

Kezelőszervek

Az USP kézbevételekor azonnal feltűnik, hogy a kezelőszervek terén is számos újítást rejtegető, vérbeli taktikai hadipisztollyal van dolgunk. Nem a véletlen műve ez, a Heckler & Koch folyamatosan figyel a katonai, rendőrségi felhasználók visszajelzéseire, és számos szakembert alkalmaz tesztelésre, akik tapasztalataikat a világ legnevesebb különleges alakulatainál szerezték. A furcsaságok a tárkioldóval kezdődnek, hiszen nyomógomb helyett egy lefelé billenő, mindkét oldalról elérhető kallantyút találunk, melyet ráadásul a mutatóujjunkkal kell működtetnünk. A hagyományos megoldás esetében gyakran találkozhatnak a szituációs versenyeket látogatók azzal a problémával, hogy a lövész véletlenül ráfog a kioldóra, és kiejti a tárat a fegyveréből. Az USP esetében ismeretlen ez a sportnál bosszantó, éles helyzetben pedig végzetes baki. Másik fogyatékossága a nyomógombos megoldásnak, hogy tárcserekor valamennyire óhatatlanul fogást kell váltanunk, és közben az ujjunk az elsütőbillentyűn maradhat, ami balesetveszélyes. Az USP-nél fogásváltás nélkül lenyomható a billenőkar, a lövész egy természetes mozdulattal hátrafelé lehúzza az ujját az elsütőbillenytűről, a megfelelő helyen kiszélesedő ?sátorvas? (sátorműanyag?) pedig egyenesen a tárkioldóra vezeti azt. A megbarátkozás az új elrendezéssel némi gyakorlást igényel, de utána sokkal gyorsabbnak és biztosabbnak fogjuk találni. A makacsabb lövők persze kísérletezhetnek a régi módon elérni a kezelőszervet, ám a fogásváltás miatt könnyen becsíphetik az ujjukat. A tárcserét tovább könnyíti, hogy az USP markolatának alját mindkét oldalon egy-egy bemélyedéssel látták el, amely biztos kapaszkodót kínál a tártalpakon ? bár erre nincs igazán szükség, ugyanis a fegyver még oldalra fordítva is kiveti magából az üres tárakat. Mivel a tárfészek falai nem illeszkednek szorosan a tártesthez, ezért az elszennyeződött állapotban sem fog megszorulni.

A túlméretes ?sátorvas? lehetővé teszi, hogy akár vastag kesztyűben is kényelmesen hozzáférjünk az elsütőbillentyűhöz. Alsó részének kiszélesedése ? a mutatóujj megvezetésén kívül ? a tárkioldó védelmét szolgálja, illetve kétkezes tartásnál a támasztó kézre nagyobb felületen feküdhet fel a fegyver. A markolat elülső-hátulsó éles recézése rendkívül szilárd fogást tesz lehetővé akár csúszós kézzel is. Ugyanilyen megfontolással készült a kakas felhúzónyúlványa gumiból, ez a fegyver leejtésekor egyúttal a rongálódást csökkentheti. A hadipisztolyos jelleget tovább erősíti a cső alatt található irányzéksín és a markolat rugófészkét lezáró tömb, amely egyúttal szíj felfűzésére is szolgál.

A tok bal oldalán, a nagyméretű szánakasztó mögött egy hasonlóan széles, biztosítóként és fesztelenítőként funkcionáló kart találunk. A hüvelykujjal kényelmesen elérhető kezelőszerv felső ?S? (Sicher/Safe) állásba kattintva megakadályozza az elsütést, középső ?F? (Feuer/Fire) állásban tűzkész állapotba helyezi a fegyvert, ezen túlnyomva pedig jól hallható kattanással biztonságosan leereszti a kakast. Fontos eltérés a Colt M1911A1, a CZ?75 vagy a Jericho jellegű pisztolyokhoz képest, hogy a szán biztosított állásban is működtethető kézzel ? így töltésnél, ürítésnél, töltetlenség-ellenőrzésénél a véletlen elsütés esélye kizárt. A manuális biztosítón kívül az USP rendelkezik a szokványos passzív biztosítókkal (reteszeletlen állapotban, nem teljesen hátrahúzott billentyűvel elsütés, leejtés, ütőszeg). Modern hadifegyverhez illően egyedül a tárbiztosítás hiányzik a repertoárból, ami lehetővé teszi a taktikai tárcserét. A csőre töltött, felhúzott kakassal bebiztosított (cocked and locked) hordmód is lehetséges. Ez a műanyag tokos vetélytársaknál alkal-massabbá teszi az USP-t szituációs lövészetre, hiszen a Walther P99-cel vagy a sigpróval külső biztosító hiányában csak fesztelenített elsütőszer-kezettel, a Glocknál pedig a jellegzetesen hosszú billentyűúttal adhatjuk le az első lövést.

A Heckler & Koch más termékcsaládjaihoz hűen nem állapodott meg egyetlen uniformizált működésnél vagy kezelőszerv-elrendezésnél. Az indok kézenfekvő: ami az egyik felhasználónak megfelel önvédelmi célra, az nem feltétlenül tökéletes egy taktikai alakulat tagjának, vagy nem feltétlenül legalkalmasabb a sportlövészet különböző válfajaira. Néhány alkatrész birtokában saját igényeink szerint alakíthatjuk át USP-nket a 10+4 féle variáns valamelyikére. Ezek magukba foglalják az összes divatosabb (pl. DAO, csak revolverező) működési módot.

Variánsok:

1. DA/SA, bal oldalon elhelyezett (biztosító és fesztelenítő) kar (alapváltozat),
2. DA/SA, jobb oldalon elhelyezett (biztosító és fesztelenítő) kar,
3. DA/SA, bal oldalon elhelyezett (csak fesztelenítő) kar,
4. DA/SA, jobb oldalon elhelyezett (csak fesztelenítő) kar,
5. DAO, bal oldalon elhelyezett (csak biztosító) kar, a kakas felhúzó-nyúlvány nélküli,
6. DAO, jobb oldalon elhelyezett (csak biztosító) kar, a kakas felhúzó-nyúlvány nélküli,
7. DAO, nincs kar, a kakas felhúzónyúlvány nélküli,
8. DA/SA, a biztosító-fesztelenítő kar fordított működésű (P8, P10, és P12 változat),
9. DA/SA, bal oldalon elhelyezett (csak biztosító) kar,
10. DA/SA, jobb oldalon elhelyezett (csak biztosító) kar,
11. DA/SA, kétoldali (biztosító és fesztelenítő) kar,
12. DA/SA, kétoldali (csak fesztelenítő) kar,
13. DA/SA, kétoldali (csak biztosító) kar,
14. DAO, kétoldali (csak biztosító) kar.

A variánsok nagy része fegyvermester segítsége nélkül, egyetlen fémtárcsa (Rastplatte) cseréjével, másodpercek alatt kialakítható. A bonyolultabb beavatkozásokhoz is csak két keresztcsapot kell eltávolítani (melyek a rugófészek lezárótömbjét, és az elsütőszerkezet biztosító-kioldó elemeit tartják a helyükön).

Lövészet közben

A HK USP meglepően pontos fegyver ahhoz képest, amihez műanyag tokos öntöltő pisztolyok kapcsán hozzászokhattunk. Már a középkategóriás standard változatok is figyelemreméltó eredményeket produkálnak ? az itthon legnépszerűbbnek számító 9×19 mm-es magyar MFS FMJ vagy a szintén MFS .45 ACP lőszerrel 25 m-ről a szórás jócskán 5 cm alatt van (10 cm-es csőből, 5 lövéssel, szabad kézből). A fegyver ösztönös jól kezelhetőségét ékesen bizonyítja, hogy olyan gyakorlott céllövészek is képesek voltak erre a teljesítményre, akiknek korábban nem volt tapasztalatuk hadipisztolyokkal. A kom-pakt változatok derekasan megállják a helyüket ugyanerre a lőtávra, szórásuk csak 1?2 cm-et növekszik. A legjobb eredményeket természetesen a hosszabb csövű, gumigyűrűvel ellátott változatokkal (Match, Tactical, Expert, Elite) érhetjük el, itt igazán már csak a lövész képességei jelentenek korlátokat. A gyárilag belőtt, rögzített irányzékos fegyverek pontosan a célra hordanak, az állítható LPA-irányzékok viszont igényelnek némi vertikális igazítást. A rögzített fémirányzékok élei lekerekítettek, a gyors célzás érdekében három fehér festékpöttyel vagy sötétben világító tríciumos kapszulákkal vannak ellátva. A szélesebb nézőkéjű, teljesen fekete LPA-irányzék inkább versenyzésre javallott.

Az USP visszarúgása közel azonos a Glock-pisztolyokéval, azzal az eltéréssel, hogy a magasabban elhelyezkedő cső miatt enyhén erősebb felfelé csavaró nyomaték jelentkezik. A különbség nem számottevő, a fegyver kiválóan kontrollálható marad a gyors ráduplázásoknál is. A nagyobb űrméreteknél fokozottabban jelentkezik a helyretoló szerkezet jótékony hatása ? az USP Tactical modell esetében például kevéssé érezhető, hogy .45 ACP-vel és nem 9×19 mm-rel van dolgunk. A kompakt modellek hasonszőrű karakterisztikákkal rendelkeznek, azonban az eltérő helyretoló szerkezet miatt más a visszarúgás érzete.

Megbízhatóság tekintetében a legfelsőbb kategóriába sorolhatjuk az USP-ket, csuklás nélkül megemésztik a köpenyeletlen, szubszonikus, tompahegyű, hollowpoint, +P és +P+ lőszereket. Akadályra csak új fegyver vásárlásakor számíthatunk átmenetileg, ha az első lövések előtt nem távolítottuk el a gyári konzerválóanyagot a csőből és a szánról. A megbízható adogatást segíti az erős tárrugó is, ezért az utolsó lőszert nehezebb betöltenünk, és a tár helyére juttatása is nagyobb erőkifejtést igényel a megszokottnál. Elcsettenést sem fogunk tapasztalni, az ütőszeg olyan erővel sújt a csappantyúra a biztos gyújtás érdekében, hogy aki puffer-patronokat használ szárazedzéshez, az mindjárt több darabot szerezzen be ? az USP rövid idő alatt látványos árkot fog vájni beléjük.

A standard USP double-action elsütése 50 newton, single-action elsütése 20 newton erőkifejtést igényel. Hadipisztolyhoz mérten egyikre sem lehet panasz, bár a vékonyabb műanyagból készült elsütőbillentyű rugalmassága folytán érezhető némi nyúlás. A sport-elsütőszerkezettel felszerelt változatoknál néhány newtonnal kevesebb erő szükséges a lövések kiváltásához, és az elsütőbillentyű útja szabályozható. Ezeknél a pisztolyoknál az elsütés nem sok kivánnivalót hagy maga után.

Problémaként legfeljebb két dolog merülhet fel igazán az USP kapcsán. Az egyik a csúszásmentes markolat éles recézése, amely elriaszthatja a kezdő vagy érzékenyebb tenyerű lövészeket ? huzamosabb ideig tartó használat után bizony jól kivehető lesz a markolat mintázata a bőrünkön. Erre megoldást a Hogue cég kiváló, ?Handall? típusú gumi markolatköpenyei jelenthetnek. A másik problémát a biztosító-fesztelenítő kar okozhatja; a rövidebb, vastagabb ujjakkal megáldott lövészek számára nem ideális elhelyezésű ez a kezelőszerv. Ugyanezen kezelőszerv gyenge pontja, hogy ha nem elég magasan fogjuk a fegyvert, akkor a karra támaszkodva lövés közben véletlenül feszteleníthetünk. Erre a legegyszerűbb technikai megoldást a 9-es variáns (nincs fesztelenítő funkció) jelenti.

Típusváltozatok

Az USP mai végleges formáját apróbb kozmetikai változtatások után, 1995-ben nyerte el. Ezek a változtatások főként az elsütőszerkezet, a szánakasztó működésének finomításából álltak. Ugyanekkor tértek át a poligonhuzagolású csövek gyártására (a német hadsereg eredetileg hagyományos huzagolású fegyvereket rendelt), és látták el gumi felhúzónyúlvánnyal a kakast. Az évek során a HK folyamatosan bővítette a termékcsaládot, a legfrissebb modell idén ősszel várható Európában.

USP 9/40 – Standard tokméretű, fix irányzékos változat, 9×19 mm, .40 SW kaliberben, 15?13 db lőszeres kapacitású műanyag tárakkal. Rozsdamentes, matt felületkezelésű szánnal is beszerezhető.

USP 45 – Az USP9/40-nél némivel nagyobb tokkal szerelt, fix irányzékos változat, 12 db lőszeres kapacitású fémtárakkal, .45 ACP kaliberben. Rozsdamentes, matt felületkezelésű szánnal is beszerezhető.

USP Compact 9/40 – A teljes méretű pisztolyoknál kb. 2 cm-mel rövidebb, 1 cm-mel alacsonyabb, kompakt tokméretű, fix irányzékos változat, normál vagy felhúzónyúlvány nélküli kakassal, 9×19 mm, .40 SW, és .357 SIG űrméretben, előre ívelő sátorvassal, előre ívelő tárfenéklemezzel, 13?12 db lőszert befogadó fémtárakkal. Rozsdamentes, matt felületkezelésű szánnal is beszerezhető. A keskenyebb tok miatt a teljes méretű pisztolyok tárjai nem használhatók.

USP Compact 45 – A 9/40-es kompaktnál valamivel nagyobb, fix irányzékos változat, normál vagy felhúzónyúlvány nélküli kakassal, .45 ACP űrméretben, előre ívelő sátorvassal, előre ívelő tárfenéklemezzel, 8 db lőszert befogadó fémtárakkal. Rozsdamentes, matt felületkezelésű szánnal is beszerezhető. A keskenyebb tok miatt a teljes méretű pisztolyok tárjai nem használhatók.

USP ,,Orange? – Narancsvörös színű, teljes méretű műanyag tokkal szerelt, ritkaságnak számító USP9/40/45 gyakorlóváltozat.

P8 – A német hadsereg jelenleg rendszeresített 9×19 mm-es oldalfegyvere. Tulajdonképpen egy standard tokméretű USP-ről van szó, fix irányzékkal, 15 db lőszert befogadó, átlátszó műanyag tárakkal, fordított működésű biztosítóval (a biztosítókar alsó állásban biztosít, középsőben tűzkész). Erre az elrendezésre azért volt szükség, hogy az állomány tagjainak könnyebb legyen a Walther P38-ról átszokni az új fegyverre. A cső hagyományos huzagolású. A GSG9 és KSK különleges alakulatoknál is rendszeresítve.

P10 – A német rendőrség rendszeresített 9×19 mm-es USP Compact szolgálati pisztolya, a P8-as fordított működésű biztosítókarjával felszerelve. Tiszti oldalfegyverként is megtalálható a német hadseregben.

P12 – Hangtompító vagy lángrejtő rögzítésére alkalmas menetes csővéggel, gumigyűrűvel, állítható irányzékkal, előre ívelő tárfenéklemezzel, 12 db lőszert befogadó fémtárakkal felszerelt, csak .45 ACP kaliberű, teljes méretű változat. A P8-as pisztoly bizosító-fesztelenítő karjával és Brügger & Thomet gyártmányú Impuls II-A hangtompítóval van ellátva. A német GSG9 és KSK különleges alakulatoknál rendszeresítették.

USP Tactical – Hangtompító vagy lángrejtő rögzítésére alkalmas menetes csővéggel, gumigyűrűvel, állítható elsütőszerkezettel, állítható irányzékkal, előre ívelő tárfenéklemezzel, 12 db lőszert befogadó fémtárakkal felszerelt, csak .45 ACP kaliberű, teljes méretű változat. Több HRT/SWAT alakulatnál és az US Navy SEAL-nél rendszeresítve.

USP Custom Sport – Állítható elsütőszerkezettel, állítható irányzékkal, előre ívelő tárfenéklemezzel felszerelt standard méretű USP9/40/45 pisztoly.

USP Match – Tokra erősített csősúllyal, hosszabb csővel, gumi tömítőgyűrűvel, állítható irányzékkal, állítható elsütőszerkezettel, fém- vagy műanyag tárakkal, előreívelő tárfenéklemezzel felszerelt, 9×19 mm, .40 SW és .45 ACP űrméretű céllövő vagy szituációs versenypisztoly. Rozsdamentes, matt felületkezelésű szánnal is beszerezhető. Tárkapacitása megegyezik a standard USP9/40/45 pisztolyokkal.

USP Expert – Megnövelt hosszúságú csővel és szánnal, gumigyűrűvel, tártölcsérrel, állítható irányzékkal, állítható elsütőszerkezettel, kétoldali biztosító-fesztelenítő karral, 18?16 db lőszert befogadó, nagy kapacitású átlátszó műanyag tárakkal ellátott, céllövő vagy szituációs versenypisztoly, 9×19 mm, .45 ACP és .40 SW űrméretben. A .45 ACP változathoz csak 12 db lőszeres standard tárak vannak, és nem rendelkezik tártölcsérrel. A nagy kapacitású tárak használhatók az USP9/40 pisztolyokhoz.

USP Elite – Az Expertnél is hosszabb csővel (153 mm) és szánnal, gumigyűrűvel, állítható irányzékkal, állítható elsütőszerkezettel, kétoldali biztosító-fesztelenítő karral ellátott, céllövő vagy szituációs versenypisztoly, kétféle kaliberben. A 9×19 mm-eshez nagy kapacitású Expert-tárak, a .45 ACP változathoz csak standard tárak vannak, előreívelő tárfenéklemezzel. Ez a pisztolycsalád legújabb tagja, melyet először az IWA 2000 nürnbergi fegyverkiállításon mutattak be.

Kiegészítők

Népszerűségüknek köszönhetően a csereszabatos alkatrészek mellett számtalan gyári és aftermarket kiegészítő szerezhető be az USP-pisztolyokhoz. A cső alatti sínre a HK által fejlesztett UTL (Universal Tactical Light) vagy Sure-fire fegyverlámpát, LAM lézeres irányzómodult (Laser Aiming Device), csősúlyt, kompenzátort vagy elektronikus optikai irányzékok (pl. Bushnell Holosight, C-Moore) rögzítésére alkalmas sínt szerelhetünk. A menetes csővéggel ellátott taktikai pisztolyok hangtompítóval vagy menetvédő sapkával, réselt csőszájfékkel, lángrejtővel szerelhetők fel. Az amerikai Jarvis és a Bar-Sto cégek többféle csövet kínálnak minden létező kaliberben, huzagolásban és méretben. Tárbővítők is léteznek, melyekkel a standard tárak kapacitását 4?12 lőszerrel növelhetjük. Háromféle gyári átalakító-készlet ismert még; az első egy standard szánhosszúságú 9×19 mm ? 40 S & W (illetve .40 S&W ? 9×19 mm) készlet ? a második ugyanez, csak Expert-kivitelben. A harmadik készlettel könnyebb, állítható sport elsütőszerkezetet szerelhetünk a teljes tokméretű fegyverekre.

Részleges szétszerelés

Az USP-pisztolyok a rendszeres tisztításon kívül semmilyen karbantartást nem igényelnek. A tár eltávolítása és a töltetlenség vizuális ellenőrzése után húzzuk hátra a szánt (kb. 15 mm-t) addig a bal oldalon található bemélyedésig, amelyen keresztül a szánakasztó jobb oldalról megnyomva eltávolítható. A szánakasztó kivétele után húzzuk le előre a szánt a tokról. A helyretoló szerkezetet enyhén a csőtorkolat felé előrenyomva kiemelhetjük, a cső ezután könnyen eltávolítható. A komplex felépítésű tok és a szán belső kikönnyítései több olyan zugot rejtenek, amelyek megtisztításához elkél némi ügyesség. Szükség esetén az elsütőszerkezet 3 db keresztcsap eltávolításával teljes mértékben szétszerelhető, de ezt a biztonság (és a garancia megőrzése) érdekében kizárólag fegyvermesterrel végeztessük el!

Melyiket mennyiért?

Az USP pisztolycsalád darabjai széles árskálán mozognak, a standard vagy kompakt modellek hazánkban 170 000 Ft körüli áron megvásárolhatók, a speciális versenyváltozatok ára (pl. Expert) viszont megközelíti a 300 000 Ft-ot. Minden fegyverhez két darab tárat, hordtáskát, részletes kézikönyvet és gyári belövőlapot kapunk. Különösebb túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a HK USP jelenleg a legsokoldalúbb, legtöbb lehetőséget kínáló műanyag tokos maroklőfegyver a piacon.

http://www.heckler-koch.de
http://www.hecklerkoch-usa.com

Izsóf Gábor