Jogszabályváltozás októbertől: TALÁLT LŐFEGYVER
2024. október 2.-től módosul a “49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet a lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról, a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről”, mely megváltoztatja a talált lőfegyverrel és annak tulajdonjogával kapcsolatos rendelkezéseket.
KOMMENTÁRUNK A NORMASZÖVEG UTÁN!
A teljes jogszabály:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0400049.bm×hift=20241002
A módosítás maga:
”
15. § (1) * A talált lőfegyvert, lőszert (töltényt) a Rendőrségnél haladéktalanul be kell jelenteni. A lőfegyver, lőszer (töltény) átvételéről a Rendőrség jegyzőkönyvet vesz fel, amelyben – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:59. § (1) bekezdése szerinti eset kivételével – azt is rögzíteni kell, hogy a találó igényt tart-e – több találó esetén személyenként igényt tartanak-e – a lőfegyver, lőszer (töltény) tulajdonjogára. A Rendőrség a lőfegyver azonosító adatai alapján a lőfegyverek központi nyilvántartásában és a körözési nyilvántartásban végzett ellenőrzés eredményétől függően megteszi a szükséges intézkedést.
(2) * A lőfegyver, lőszer (töltény) hatósági tárolására 5 munkanapon belül intézkedni kell.
(3) * Ha a hatósági tárolás megkezdésétől számított 180 nap eltelt, és az arra jogosult a lőfegyvert, lőszert (töltényt) a Rendőrségtől nem vette át,
a) a 14. § (2) bekezdésében meghatározott módon kell eljárni abban az esetben, ha az (1) bekezdés szerinti jegyzőkönyv alapján nincs olyan találó, aki igényt tartana a lőfegyver, lőszer (töltény) tulajdonjogára, vagy
b) a (4) bekezdésben meghatározott módon kell eljárni abban az esetben, ha az (1) bekezdés szerinti jegyzőkönyv alapján van olyan találó, aki igényt tart a lőfegyver, lőszer (töltény) tulajdonjogára.
(4) * A (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben a lőfegyvert, lőszert (töltényt) a Rendőrség a tartására jogosult találónak – több, a tartására jogosult találó esetén valamennyi találónak együttesen, vagy ha ez nem lehetséges, a kiadásért elsőként jelentkező, a tartására jogosult találónak – adja ki, ha az (1) bekezdés szerinti jegyzőkönyv alapján a találó igényt tartott annak tulajdonjogára, továbbá a kiadásról a jogszerű megszerzést igazoló dokumentumot állít ki a találó részére. Ha a lőfegyver, lőszer (töltény) az ennek tulajdonjogára igényt tartó találó részére történő kiadásának e rendelet alapján nincs helye, a Rendőrség a 14. § (2) bekezdés a) pontjában és a 14. § (3) bekezdésében meghatározott módon jár el, azzal, hogy az értékesítésből származó összeget ilyen esetben a lőfegyver, lőszer (töltény) tulajdonjogára az (1) bekezdés szerinti jegyzőkönyv alapján igényt tartó találó – több találó esetén egyenlő arányban a tulajdonjogra igényt tartó valamennyi találó – részére kell kifizetni.”
KOMMENTÁR (szubjektív műfaj!):
(Bokros doktor bizonyára hamarosan jogászi szemmel elemzi majd a szöveget, ez most nem jogi elemzés!)
A hamarosan életbe lépő rendelkezés kulcsmomentuma, hogy a talált lőfegyvert, lőszert (ha az nincs körözve stb.) megtarthatja annak megtalálója, HA. Itt ez a lényeg: ha JOGOSULT ANNAK TARTÁSÁRA.
Innentől azonban nagyon nehéz azt gondolni, hogy nem konkrétan valaki (láthatóan vezető beosztású, fontos elvtárs, aki ilyen obskúrus, senkit nem érintő jogszabályváltozást keresztül tud vinni) egyéni érdekei okán módosították a BM rendeletet. Mondjuk talált újonnan privatizált kastélyában egy elfalazott fegyverszobát?
Ugyanis a magyar lakosság kevesebb, mint 1% rendelkezik lőfegyvertartásra jogosultsággal (ezek is túlnyomórészt vadászfegyverekre), míg például maroklőfegyverre csak kb. a lakosság 0,1%-nak van engedélye. Lőfegyvert találni csak úgy eleve egy végtelenül ritka esemény, a kettő valóban véletlen együttállása (lőfegyvertartó talál ilyet) pedig szerintem statisztikailag a lottó-ötössel lehet egyenértékű. De nem vagyok statisztikus, ez csak megérzés…
Volt a www.fegyverforum.com oldalon olyan, aki jóindulatúan (a BM jogalkotással kapcsolatban? Röhög a vakbelem!) azt feltételezte, hogy ez egy “lopakodó fegyveramnesztia” például illegálisnak megmaradt flóbertek legalizálására.
A jogszabály teljes vonatkozó szövegét elolvasva erre azonban vajmi kevés esélyt látok.
Mondjuk emberünk 20 éve rejteget egy szerencsétlen flóbertpisztolyt, de közben van érvényes lőfegyvertartásija másik flóbertre (mert ugye egy sportlövő sem jogosult flóbertpisztoly tartására!), és akkor svarcban kicsempészi mondjuk egy erdőbe (mert olyan helyen nem “találhatja meg”, ahol tanúk és kamerák lehetnek). Ott RÖGTÖN HÍVJA A RENDŐRSÉGET, hiszen haladéktalanul kell jelentenie (nem sétálhat be vele, mert az helyből begyanúsítás 2-8 évvel, azonnali rabosítással). Kivárja azt a pár órát, mire kijönnek az egyenruhások, jegyzőkönyvezik, aztán hosszas procedúra után esetleg majd legálisan kiválthatja rá az engedélyt.
De ha odamenet közben véletlenül megbukik vele, akkor ismét csak 2-8 év.
Ugyanez hasonlóképpen működik más lőfegyverkategóriákra, vagyis vadász csak vadászfegyvert találhat (ha meg akarja tartani), sportlövő csak olyat, ami megfelel a minősítésének. A statisztikai valószínűség tovább romlik!
Másokkal beszélve a témáról az merült fel, hogy a mágneshorgászok nyakát akarják kihúzni a hurokból. De az Ő körükben mitől lenne arányosan több a lőfegyvertartó? És a mágneshorgászok által “kifogott” darabok jelentős része olyan rozsdás, hogy nem alkalmas biztonságos működtetésre, tehát műszaki vizsgát nem kaphat, annak hiányában be sem jegyeztethető. (És ki vinné a tartásiba bejegyzés előtt műszakira a talált lőfegyvert? Az a rendőrkapitányság, ahol a találás megtörtént?)
Ugyancsak körükben gyakori, hogy világháborús, sorozatlövő fegyvert (annak roncsát) találnak, de arra meg ugyancsak senki nem kaphat tartási engedélyt.
Tehát itt ismét sikerült egy nagyon akut, tömegeket érintő probléma megoldására jogszabályt módosítani…bizonyára ez a legégetőbb a magyar fegyverjogban.
VG
